Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 81. szám

mine]) a me «'ye széli Inka termében, délutáni 1 órakor, következő sorrend­ben: 1. Hymnus/., irta Kölcsey : énekli az ipolysági dalárda. 2. Hm lékbeszéd: ir!a s felolvassa Pmignícz L. 3 Ipolyi emlékezető, Óda: irta és szavalja Pa­jor István. 4. Bemutatása Ipolyi Ar­nold gyermek- és ifjúkori lakhelyén elhelyezendő emléktáblának, valamint Ipolyi irodalmi műveinek. III. Társas­ebéd a hontmegyei kaszinó termében, délutáni fél 3 órakor. IV. Hangverseny a megyeháza termében esti 8 órakor: az Ipolysági dalárda, Balczár Irén, Dolczsal Samu ur, Gfaál Mariska, Máy Emilia, Paczolay Irén és Vinter Emilia urliölgyck szives közreműködésével. — Tájékozásul. 1. Úgy a templomban, mint az emlék-ünnepen mind két nem­beli úri közönség részt venni hazatiuilag fölkéretik. 2. A társas-ebédre 1 frt 50 krjával (borok és kávéval együtt) aláírhatni Borkő István, Dombó Károly, Vinter Sándor uraknál, valamint a rendezőség- és a kaszinó szolgánál. — Az országos társulatok küldöttjei vendé­gekül lenni tisztelettel kéretnek. 3. A hangversenyre belépti jegyek 1 frt 50 krjával ugyan azoknál, s estve a pénz­tárnál kaphatók. A netáni tiszta jöve­delem fele részben az Ipolyi emlék- alap-, és fele részben a hontmegyei tűz által károsultak javára lesz fordí­tandó. Fölülfizetések csupán a leégett községeknek juttatnak. — Külmegyei meghívottak a hangversenyen szívesen láttatnak. 4. Szállásokról levelező lapo­kon jelentkező külmegyei vendégek számára gondoskodva tesz. 5. Az osztrák­magyar állami vasúton (Budapest és Érsekújvár felől) érkező s alulírottnál eleve irásilag jelentkező vendégek, uta­zási kedvdzményes árakban részesülnek. Kelt Ipolyságon, 1887. okt. 1. a rendezőség nevében : Pongrácz Lajos. — Sujánszky Antal aranymiséje. Az érdemes egyházi költő s a köz- tisztelotü praelatus kanonok jövő esz­tendő szeptembor 29-én éri meg arany­miséje jubileumát. Tisztelői ez alka­lommal vallásos költészetéből egy kö­tetre való. szemelvényt adnak ki s a nagyérdemű főpap üunepeltetését mél­tóan fogják előkészíteni. Honvédegyesületi közgyűlés tartatott f. hó 6-án közvetlen az aradi vértanuk emlékezetének szentelt gyász istonitisztelet befejeztével. Több érde­kes tárgy közül rcgistrálkatjuk, hogy a honvédegyesület legelsőben is tisz­teletbeli elnökét Barta Endrét üdvö­zölte ő Felsége a király által a Fe- rencz József-rend lovngkeresztjével tör­tént kitüntetése alkalmából s a többi közt azt is elhatározta, hogy a követ­kező farsangon az egyesület alaptőkéje javára valamely — még ez időszerint meg nem határozott — társas mulat­ságot rendez, melynek kiviteléhez a társadalom valamennyi factorát igénybe szándékozik venni. Az egyesület Pethes Géza Aladárt, mint tiszteleti tagot egyhangúlag titkárává választotta. — Becsületsértö-pör. A Szabó Gyula kir. aljárásbiró és dr. Wipplin- ger Ödön járásbirósági aljegyző urak által Prokopp Gyula ügyvédjelölt ellen indított becsületsértési-pört csütörtökön tárgyalták járásbíróságunk fenyitő osz­tályában. A bíró Helcz Ferencz kir. aljárásbiró volt. Szabó Gyulát dr. Föld- váry István városi főügyész és dr. Wipplinger Ödönt dr. Burián János keresett ügyvéd képviselte. A vádlott, Prokopp Gyula nem vallott ügyvédet. A termet nagy közönség töltötte be, mely feszült érdeklődéssel kisérte az ominózus pör menetét. Prokopp Gyula töredelmesen bevallotta ingerült kedély­ál la])otáb;m elkövetett sértéseit s Szabó Gyulától a bíróság előtt bocsánatot is kért, de ezt a súlyos sértésekkel szem­ben az elsőrendű vádló, mint a bíró-. ság tagja, hivatalos állásánál fogva, nem vehette elegendő elégtételnek s igy a becsületsértés tárgyalás alá ke­rült és pedig annál inkább, mert a dr. Wipplinger Ödön által panaszolt vádat vádlott tagadásba vet e, az erre nézve kihallgatott tanuk azonban a vádat beigazolván. Helcz Ferencz lelki- ösmeretesen és elmeéllel vezette az ügyet, úgy hogy az még a délelőtt fo­lyamán véget is ért. Dr. Wipplinger Ödön sérelme is teljes bizonyításban részesült. Dr. Földváry emelkedett szel­lemű beszéde, dr. Burián János ügyvéd szellemes taglalása, Szabó Gyula fel­szólalása s a vádlott töredelmes nyi­latkozatai után a bíró kimondta az ítéletet, mely szerint Prokopp Gyula a becsületsértésekben bűnösnek nyilvá­níttatott s behajt hat-lanság esetén har- mincz napi fogházra átváltoztatható összesen háromszáz forintnyi pénzbün­tetésre Ítéltetett. Az Ítéletben a vád­lók megnyugodtak, de a vádlott fel­lebbezést jelentett be. A kínos ügy ezzel véget ért s keserű tanulsággal járt azokra nézve, a kik a legsúlyo­sabb sértegetésekkel, oly végzetes köny- nyelműséggol szoktak dobálózni. Az Ítélet rendelkező része Szabó Gyula ügyében lapunkban" s dr. Wipplinger Ödön ügyében az Észt. Közlönyben fog nemsokára egész terjedelmében megjelenni. — Magyarok a pápánál. XIII. Leó pápa ez évi jubileumára a magyar tanférfiak nagy zarándoklást rendeznek Kómába deczember 22-én. A zarán- doklás vezetői a katholikus klérus ki­tűnőségei s az utazásra úgy a főváros­ból, mint a vidékről nagy számmal érkeznek jelentkezések. A bejelentési határidő október 20-ika. Az utazás oda s vissza, nyolez napi Rómában való tartózkodás alatt teljes ellátással együtt 120 frtba kerül. A jelentke­zéseket a rendező-bizottság alelnöke Wolafka Nándor dr. közp. papnevelői tanulmányi felügyelő fogadja el (Buda­pest, IV. az egyetemi papnevelő-épü­letben.) — - Az iskolai nyomor ellen. (Má­sodik kimutatás.) Szerkesztőségünkben a reáliskola harminezéves fennállásának emlékére felállítandó segítő-egyesület javára első kimutatásunk óta a követ­kező adakozások történtek : Kecske- méthy János, mint a reáliskola volt növendéke beküldött hozzánk öt frtot, Stern Márk városi képviselő adakozott két forintot, Sckönbeck Imre városi képviselő három forintot. Az adakozá­sokat a nemes czélra még mindig szí­vesen üdvözöljük. — A szabadkőművesek ellen dr. Machovits (Csápori) Gyula primási ud­vari pap érdekes röpiratot irt, mely­nek czélja és tartalma a következő felhívásban van jelezve: Amióta az egyház feje XIII. Leo pápa a keresz­tény világrend legnagyobb ellenségére rámutatott s a fegyvereket is meg­jelölte, a melyekkel ez ellenség ellen sikeresen harczolni lehet, azóta a ke­resztény világ minden tájékán ébre­dezni kezdenek az igazság, a jog s a rend emberei; s miután bámulva vet­ték észre a sok konkolyt, a inetyet az ellenségnek a keresztény társadalom mezején titokban széthintenie sikerült, szivük méltó haragra gyullad a közös ellenség ellen s eltökélik, hogy ha már a szenvedett kárt nem is lehet jóvátenni, legalább a még ép tiszta és egészséges talajt meg fogják védeni a szabadkőművesség pusztításai ellen. Azokon, a kik az ellenséghez esküd­tek, csak az ur Isten kegyelme se­gíthet, ezektől csak óvakodni, ezekért csak imádkozni lehet; de hogy a sza­badkőművesség a jóravaló emberek .eszét és szivét többé meg ne mételyoz- liesso, azt a társadalom őrei s mind­azok, a kik az emberiséget igazán sze­retik, megakadályozhatják. Mi Hiúkra rúg a keresztény társadalmi rend fel­forgatásán dolgozó szabadkőműveseknek száma, de vájjon nem százszorta töb­ben vannak-e azok, a kik ama keresz­tény társadalmi rendet fentartani óhajt­ják ? S ha mégis manapság azt va­gyunk kénytelenek tapasztalni, hogy mindenfelé amazok kerekednek felül, a kisebbség van előnyben, ez csak úgy történhetett, hogy mig a szabadkőmű­vesek egyesült erővel, egyöntetű el­járással, makacs kitartással küzdöttek és küzdenek czéljaikért, addig a ke­reszténység híveinek nagy többsége talán megvetve és kicsinyéivé az el­lenséget, elmulasztotta az egyesülést, az erők összpontosítását s mitsein tett az ellenség titkos működésének meg­hiúsítására. Ma, midőn e mulasztás szomorú következményei immár érez­hetők, midőn a római pápának, nem­különben az Istennek különös kegyelnie állal megtért szabadkőműveseknek jó­akaró figyelmeztetései is összetartásra és tettre buzdítanak, ma, midőn a sza­badkőművesség a kereszténységnek leg­szentebb intézményeit is tényleg meg­támadni merészli, ma már ogy jóra­való kereszténynek sem szabad tétlenül néznie a szabadkőművességnek garáz­dálkodásait. Mit kell és mit lehet tenni e szent küzdelemben még a leg­utolsó közvitéznek is, megmutatja a kis kézikönyv, melynek megszerzésére a t. közönséget ezennel felkérjük. E kézikönyv azonkívül, hogy a szabad­kőművesség elleni harcz módozatait megjelöli, egyúttal általános, rövid, de jellemző és hiteles vonásokban meg­ismerteti az ellenséget, annak műkö­dését és törekvését is úgy, hogy a ki a szabadkőművességről semmi egyebet sem olvas, már e könyvecskéből ma­gának róla tiszta fogalmat szerezhet. Végül pedig látván a nagy érdeklő­dést, a melylyel a magyar olvasó kö­zönség a szabadkőműves névtár egyes részleteit a «Magyar Állam» tározójá­ban figyelemmel kisérte, s értesülvén arról, hogy e névtárt a maga. egészé­ben is bírni óhajtja, de magam is szük­ségesnek tartván, hogy a koresztény közönség személyenként is megismerje Krisztus egyházának s az erre támasz­kodó állami rendnek esküdt ellenségeit, a közzéteendő munka második felében a szabadkőművesség hivatalos adatai nyomán betűrendben összeállítottam a magyarországi nagy páholy fenhatósága, alatt működő szabadkőművesek névsorát. A jelzett tartalmú munka, mely körül­belül hét ivet fog kitenni, f. é. nov. 15-ig okvetetlenül meg fog jelenni; ára 30 krajezár. Gyűjtőknek minden tiz példány után egy tiszteletpéldány- nyal szolgálok. Kelt Esztergomban, szent Mihály arkangyal ünnepén, 1887. Dr. Csápori Gyula. — Tokodon a napokban könnyelmű felügyelet miatt ismét emberhalállal végződő bányaszerencsétlenség volt. — Esküvő. Weszelv Lajos okt. 2-án vezette oltárhoz Cséinen az esz­tergomi előkelő társas körökben széni­ben kedvelt szép Farkas Ilona urhölgyet, Farkas József primási uradalmi intéző kedves leányát. — Bátorkeszi tűzoltóság. Bátor- kesziről Írják lapunknak : Ritkán talá­lunk mezővárosainkban oly szép társa­dalmi életet, mint Bátorkcszon. Van «Polgári olvasókör»-ünk, melynek szá­mos kötetből álló könyvtárát folyton növelnünk kell, hogy a felszaporodott olvasó közönséget kielégíthessük. Az átutazó intelligens idegenek előtt nyitva lévén körünk helyisége, azok mindig ja legkellemesebb emlékekkel távoznak községünkből. Jelenleg azonban a hely­beli «Önk. tűzoltó-egyesület»-ről aka­rok megemlékezni. Mert nálunk Kobek István nagybirtokos atyai gondoskodása és áldozatkészségéből ilyen is van, még pedig oly felszereléssel, mely dicsére­tére válnék sokkal nagyobb községek­nek is. A kis mezőváros főterén emel­kedik a csinos tűzőrségi épület, honnan a község minden pontját beláthatni. Működő tagok a tiszteken kívül 50-en felül vannak, mindnyája szép egyen­ruhában, azontúl nagy az alapi tó- és pártoló tagok száma. F. hó 2-án tar­tották meg szokásos évi zárógyakorlato­kat. Jelen volt Hazay Ernő volt orsz. képviselő nejével, Luczenbacher István helyettes főparancsnok nejével, dr. Szende Adolf egyesületi orvos nejével, Katinszky L. ügyvéd Muzsláról és a város mindkét nembeli intelligencziája. A gyakorlatokat Nemesik Dániel al- paraucsnok személyes vezetése alatt végezték. Úgy a rend- és menetgya­korlatok, valamint a tulajdonképeni működési gyakorlatok oly precizitással gyorsasággal történtek, hogy gratulál­hat magának az a társulat, melynek ilyen vezetője és ilyen derék tagjai vannak. A gyakorlatok befejeztével Luczenbacher J. h. főparancsnok (Ko­bek J. főparancsnokot távol léte aka­dályozták functiójában) rövid lelkes beszédben adott kifejezet teljes meg­elégedésének és kérte az egyesület tag­jait tartsák meg buzgalmukat továbbra is, hogy nyugodtan hajthassák a köz­ség polgárai fejüket nyugalomra azon tudatban, hogy ily férfiak őrködnek vagyonunk felett. Miután a szónokot a közönség megéljenezte a gyakorlat vé­get ért. Este az uradalmi kastélyban szép zeneszó mellett vigadott a város polgársága. — Katonazene. Ma d. e. tizen- kettedfélkor a Széchenyi-téren katona- zene fog játszani, mélynek műsorát már múlt számunkban ismertettük. — Senkrah Arma kisasszony, a művészvilág egyik legbájosabb jelen­sége, a nagyhírű hegedű-művésznő de- czeinberre halasztotta esztergomi con- certjét. — Budapesti Hírlap: Hogy a ma­gyar sajtó az utóbbi évek alatt hova fejlődött, annak legszembeszökőbb bizonyí­téka a «Budapesti Hírlap», Magyarország legelterjedtebb, legkedveltebb újsága, a mely naponkint immár annyi példányban jelenik meg, amennyit eddig nem mutatott föl nálunk egyetlen egy magyar lap sem; jele ez a müveit magyar közönség oly mérvű bizalmának, a minővel sajtónknak még egy orgánuma sem dicsekedett. A «Budapesti Hírlap» programmját: magyar szellemben működni a magyarságért, fénye­sen igazolta az olvasóközönség, pártkülönb­ség nélkül. A lap vezérczikkei mindig a közvéleményt fejezik ki függetlenül és nyíltan; tárcza- és szépirodalmi rovatai becses és érdekes olvasmányok egész tö­megét adják; a napi eseményekről pedig úgy a szerkesztőség belső tagjai mint külső dolgozótársak munkája által oly gyors, hű és kimerítő értesítésekkel szolgál, mint Ma­gyarországon egyetlen más lap sem. Úgy a haza vidékein, mint az egész külföld nagyvárosában saját tudósítói vannak, a kik mindennap táviratokban közük a «Bu­dapesti Hirlap»-pal a nevezetesebb esemé­nyeket. E naponkint oly bő és érdekes tartalommal megjelenő lap kedves vendége lehet minden magyar háznak és szívesen láthatja minden család is, mert a szerkesz­tőségnek gondja van rá, hogy a «Buda­pesti Hírlap» mindig a jó Ízlést szolgálja. Rendkívüli elterjedése mellett rendkívüli olcsósága is: negyedévenkint csak 3 frt* 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. A «Buda­pesti Hírlap» megérdemli, hogy eddigi nagy sikere még jobban fokozódjék és maradjon mindig a magyar közönség kedvencze. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben pos­tautalványnyal eszközölhetők következő czim alatt: A «Budapesti Hírlap» kiadó- hivatalának, IV. kerület, kalap-utcza 16. szám. FELELŐS.SZBIfKKSZTŐ : Dr. KŐRÖS Y LÁSZ LÓ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom