Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 34. szám
a in. összes i to It árvntári és tartalék-, n'tip ;i katona bcszállásolási alap a in. J mérték hitelesítő hivatal 1886. évi íz máriáséra, Esztergom sz. kir. város ; 1 ,i,l ideiglenes lak tunya építésére felvett 5000 fairéi szóló számadására, Esztergom sz. kir. város 1887. évi költségvetésére Kéménd község által a Earamon épített, Ilid költségeire valamint Úuy, Épül, N.-Sztllgyén, M.-Szöl- gvén, D.-Mocs, Kéty, Farnad, Domes 18S7. évi költségvetéseire, Nagysáp, XJny, Epöl 1887. évi pótköltségvetéseire, — Kirva, Kiírni, Kéménd 1887. évi költségvetéseire, — Szentgyörgy- moző község 1870—1884. évi, Farnad 1884—85. évi és Párkány 1886. évi •szegényalap számadására, — Szenttamás 1884—85. közpénztári számadására, — Szent gy ö rgy mező 1884—85. erdei számadására. — N.-Szölgyén különböző takarék magtár és terményről szóló 1885. évi számadására, —- D.- Mocs község 1881 — 85. évi, Szént- györgymező 1885. évi és Piszke 1885. évi szegény alap számadására, Farnad 1884—85. évi. Kéty 1885. évi közpénztári számadására, Lábatlan 1885. évi szegényalap számadására. X.-Szöl- gyén, Bátorkesz 1885. évi közpénztári, Tokod 1880. évi szegényalap, Piszke 1884—85. évi közpénztári, Párkányi 1880. évi és Kehi Így armatli 1885. évi közpénztári számadására vonatkozó vé- leményes jelentése. 37. A m. számvevőségnek az ntépi- tészeti alap 1880. évi számadására vonatkozó jelentése. 38. A m. főorvosnak Stadler Mór gyógyszerész oklevelét kihirdetés végett b e te rj e sztő jelenté se. 39. Az egészségügyi bizottságnak Bokor Adolf és Grál Sándor gyógyszerészek által Bátorkeszin gyógyszertár fel állítását, kérő folyamodványaik tárgyában véleményes jelentése. 40. Az egészs’gngyi bizottságnak az esztergomi kis Dnnaág eÜszapol tatás: megakadályozása tárgyában kelt hivatalos jelentése. 41. Ugyanannak a még be nem oj- tott felnőitek beojtásának elrendelésére vonatkozó jelentése. 42. Esztergom sz. kir. város polgármesterének a közm. szabályrendeletnek a fegyvergyakorlatokra bevonuló ta rt álé k oso k ra vonatk ózó rend elkezését magyarázni kérő f. é. 205. sz. a. kelt jelentése. IV. Kérvények. 43. Fekete József szentgyörgymezei homályos salon nyugodalma csakhamar megadta az ő nyugodalmát is. Festői ecsetre méltó théma lett volna a salon tartalma. A kék soplián egy fekete selyembe öltözött aggastyán parasztasz- szony, előtte a legpuhább perzsa szőnyegen a kis Kálmán, a ki ökölre szorította öreg anyja kötényét, jobbról az egyik atlasz knrosszékben Mariska, balról Kovács Laczi teljesen temetésre kész fekete ruhában hátrahajtott fejjel; előttük az asztalon kék virágokkal díszített nagy lámpa, mely kísérteties, kék fényt vet az édesen szendergőkre. Mariska álma azonban nem tartott soká. Mintha szólította volna valaki, fölrezzent s körültekintett. Senki se volt ébren. Csak a salon kék kárpitos fala mellett állott valaki. Egy bánatosan mosolygó szép asz- szony, fekete ruhában, a ki reá tekintett jóságosán és szomorúan. Mariska nem rettent meg, mikor az édes anyját látta maga előtt. Úgy nézett rá, mintha azt akarná mondani : — Eljöttem én is az ő temetésére... Ne félj Mariskám! Mariska azonban nem bírta legyőzni fájdalmát. Sírni kezdett. Ebben a pillanatban felébredt Kovács Laczi s oda térdelve szenvedő neje mellé, lecsókolta fájdalmát. — Ne sírj áldott kis Mariskám ! Mariska a fal felé mutatott.- Nézz csak oda! Ott van az édes anyám szelleme. Eljött a temetésre. A vigasztaló férj megdöbbent. Nem akart hinni a, szemeinek és mégsem csalódott. A szép fehér asszony csakugyan megjelent neki is. I bakos és volt ottani számadó pónztár- j nőkiiíik az 1882 -84. évi számadásaira nézve történendő felmentése iránt. 44. Kéméiül község elöljáróságának kérvénye, a község által áthelyezni é- rol in ezott és a vasúti társaság által elfogadott vasúti átjáró építkezésére nézve hatósági jóváhagyás megadása és ezen átjáró által elfoglalandó községre telek könyvozett földterületnek átadhatá- sát engedélyező tör vény hatásági jóváhagyás kieszközlése tárgyában. V. Levelezések. 45. Akis vármegye közönségének f. é. febr. 7-én és folytatva fartőt:, közgyűléséből a képviselőházhoz intézett felirata a .Romániával megkötendő vám és kereskedelmi szerződésben a magyar búzának és állattenyésztésnek mérsékelt védvámokbau részesítése iránt. 40. Bars megye alispánjának m. é. deez. 31-én kelt átirata a külső cselédek vállalkozási ideje iránt. Végül a tárgy sorozat összeállítása után netalán beérkező, 24 órával előbb az elnökségnél bejelentendő s a jegyzői hivatalban közszemlére kiteendő egyéb, ügyek. i Egy iparos-egyesületünk múltjából. ív. A fényes ünnep után rendes menetben haladt az egyesület élete, zajtalanul, miről a világ nem vesz tudomást, felváltva néha egy kis élei jel gyanánt egy-egy ünneppel a mint ezt már az egyesületi élet magával hozza. Két hónap múltán, május 24-én tartották meg a zászlószentelés ünnepét. A távollevő bíboros érsek nevében Zalka János esztergomi kanonok szentelte fel azt, kit a prímás után «első helyen tisztelt jótevői közt az egyesület.» Zajosok szeretettel és kitűnő tapintatossággal vezette az egyesület ügyeit kellő befolyást biztosítva azon elemeknek, melyek érdeklődése a legény egyesület élére határozó az iparüző mestereknek. 1865-ben munka-kiállítást is rendezett, az egyesület felvidító ünnepei is jól sikerültek. így 1865-ben adták elő a Becsből visszakerült Csep- reghy Ferencznek: »Magyar fiúk Bécsijén« czimü színdarabját, mely oly tetszést aratott, hogy egy hét univa ismételni kellett. — Legyen áldott ez a mi jó szellemünk ! A hajnal pírja már megaranyozta a kék salon függönyeit. Néhány perez múlva már fölébredt a nap s az ébren alvó házaspár előtt a kék kárpitos falon függött Mariska édes anyjának az arczképe életnagyságban. Ez a kép elevenedett meg az ő képzeletük előtt. Kora reggel már nagy sürgés forgás keletkezett a kastély körül. A nép nagy csoportokban gyülekezett össze, a városból fényes temetéshez való fölszereléseket hoztak. Megérkeztek azután nagyon sokan a régi czimborák közül is. A meghasadt szivíí embert nagy részvéttel temették el. Annyi koszorú díszítette ravatalát, bogy alig fért be a templom kriptájának fülkéjébe. Maga a püspök temette fényes segédlettel, a* városi egyesületek lobogóik alatt jelentekmeg, gyászdal és zenekar kisérte az utolsó útra. A templom előtt megható búcsúztatót mondott egy előkelő földesül-, a ki a Bo- ros-liáz régi barátja volt. Eltemették részvéttel. Szenvedéseiért megbocsátották vétkeit; bosszú, kínos bün- hődéseiért össze botlásait. Emléke megtisztultál! vésődött a nép leikébe. Másnap reggel bucsüt vett a gyászoló család jószelleme a miniszteri tanácsos, a ki megenyhül ten mondotta:- Már most he végeztem hivatásomat. Tartóztam vele Ellám emlékének, hogy részt vegyek bánatukban. Boldogságaik ezentúl meg nem rendíthető s reám itt tovább szükség nincsen. Éljenek boldogul Az esztergomi újság meleg és lelkesült tudósításban ünnepelte a szerzőt és darabját, melyről azt mondotta hogy a nemzeíi szinházba, is beillőnó*k. (Be is illőit később.) Ugyanez évben ad ák elő Wiseman bíborosnak a győri kis- papok által magyarra fordított „Rej- i tett gyémánt“ színdarabját, melyhez az egyesület a díszleteket is Győrből kapta, hol o darabot Simor János, akkori győri püspök óhajtására többször nagy tetszés közt játszották a kis szeminárium növendékei. Az esztergomi egyesület ezt a színi előadását az agg lierczcgprimás is megtisztelte magas látogatásával. Az egyesület fen tartása, minthogy saját házzal nem bírt, sok költséget s igy nagy és folytonos áldozatokat igényelt, melyek legnagyobb részét a bőkezű alapitó vállalta, magára. A felszerelés nagy költségein kívül, a házbár,; folyton ő fizette. A zászlóra is sokat áldozott, melynek költségeiből jó részt a fő káptalan egyes nagylelkű tagjai födöztek. kiknek áldozatkészségét sok más alkalomból is igénybe vette az egyesület. Midőn a nagynevű alapitó halála után Simor János lépett az érseki székbe, ki győri egyházmegyéjében három legény egyesületnek adott életet, szintén nagyszabású áldozatkészséggel támogat aazegyesületet. 1867. szeptemberben, midőn a Sz:. László Társulat tartá nagygyűlését Esztergomban, ennek emlékére kétszáz forintot, 1868 februárban már ismét (és nem utolszor) száz forintot ajándékozott az egyesület czéljaira. Zajesek után Török István (most pi- lismaróthi plébános) és utána Venczell Antal (most a központi papnevelő-intézet igazgatója Budapesten) karkáplá- nyok álltak az egyesület élén, de jó akaratú fáradozásaik daczára, az egyesület hanyatlásnak indult. Abból az időből, midőn Molnár N. János káplán (most Rév-Komárom apátplébánosa) vette át az egyesület vezetését, két okmány fekszik előttünk. Az egyiknek tartalma örvendetes, a másiké fájdalmas. Az első 1874 végével keltezve arról tanúskodik, hogy sok, igen jeles férfin, mily szívesen .támogatná a legényegyesületet, ha az életrevalóságát megmutatni tudná és akarná. Major István praelátus, a népszerű ,,Isíván bácsi“ levele ez, Molnár elnökhöz intézve, melyben mivel úgy I s látogassanak el majd egyszer hozzánk Újpestre, a hol Lajos fiam és Ellám is tárt karokkal fogja üdvözölni önöket. Mariska megcsókolta a legnemesebb ember kezét. Töboet tett érette az a jó szívű férfin mintha az édes apja lett volna. Kovács László alig' biita megtalálni azt a néhány szót, mely a legnagyobb hála kifejezésére olyan szegény volt. — De az öreg parasztasszony is meg- szólalkozott a nagy vendég távozása után. — Bocsássatok már most haza engem is, mert csak terhetekre vagyok. Nincs itt most szükség ilyen törődött öreg asszonyra ! Itt marad veletek a megboldogult ember legjobb barátja, Nemesházy Kálmán ur. Még a kis hatokat se viszem el. De adjátok mellém legalább másfél napra az öreg ko- mornyikot, hadd mutassa meg nekem az a jó ember az utat a mi kis falunk felé. Haza kell már néznem, hogy mit csinálnak a baromfiak meg a szegény háziállatok ! Tudom, hogy már alig bírnak azok kivárni engem. A mint mindennel rendben vagytok, gyertek ám még néhányszor haza abba a mi kis nádfödeles kastélyunkba, a hol olyan boldogul éldegéltünk már három esztendő óta. Majd elmondom én a plébános urnák, hogy milyen szomorú vége volt szegény apátoknak s milyen nagy szerencsébe és úri módba segített a jó Isten kegyelme. Maradjon veletek ebbe a fényes, tornyos kastélyban is a mi nádfödeles kis paraszt kunyhónk boldogsága! (Vége köv.) hallja, hogy ,,t. Hiúságod igazgatása alatt a, helybeli legényegyesület írj életre ébredez“ - nyolez aranyat tűz ki három rendbeli pályázatra azon tagoknak, kik az egyesület téli tanfolyamé t legszorgahnasabban látogatják és iparágukban legtöbb ügyességet és szorgalmat taniisitauak. Nem a nyolez arany értéke, hanem a gondolkozás nc- nemessége miatt köszönthették az esztergomi fiuk »István bácsi« áldott szivét. A másik okmány 1876-ból való és arról szól, hogy az egyesület védő tagjai belenyugosznak, hogy az esztergomi k ath. legény-egyesü le t „bizony tál au időre elnapoltassék“, bútorzata eladas- sék síi). Az esztergomi kath. legény-egyesület 1876-ban feloszlott és helyébe lépett 1879-ben az esztergomi munkás- segédek önképző és betegsogélyző egyesülete — minden felekezeti jelleg nélkül. (Vége köv.) ESZTERGOM IRODALOMTÖRTÉNETE. (Esztergom város és vármegye egyházi és világi Írói.) XXXII. B u d a y J 6 z s e f administrator Pilis sz. Kereszten 1876 körül ; jelenleg nyugalomban él Nagyszombatban. Szül. ‘ 1814. febr. 19. ’fölsz. 1836. márcz. 26. Irt latin költeményeket s ünnepélyes alkalmakra ódákat. B u r á n y J á nos Esztergomban született s itt lakó ügyvéd. Számos czikket irt az esztergomi s vidéki szénbányák és az esztergom-biidai vasul és vízvezeték ügyében. I „ . Eredi 1) á n i e 1 szent-Benedek rendű áldozár gymnasiiimi tanár Esztergomban 1876.—-79. Szül. 1844. szept. fölsz. 1868. aug. 1. Irodalmi művei : »Költemények.« Győr. 1869. »A nemzeti verselés szabályai.« Győr. 1870. »Költészettan.« Esztergom 1874. Jelent meg tőle több alkalmi költemény. H a m a r Pál uradalmi ügyész, később Esztergomra egye alispánja. Meghalt 1876-ban mint nyugalmazott közalapítványi királyi ügyigazgató. Irodalmi műve : »Vélemény, melyet a in. főpapi javak és az ezekből kifolyó vallásalap jogi természetének kérdésében a magyar országgyűlés képviselő- háza bizot ságának 1875. april 20. és máj. 7-ről kelt felhívásai nyomán előterjeszt. 1875. »Vélemény, melyet a tanulmányi alap jogi természete kérA NŐKRŐL S A NŐKNEK. (Egy világfi albumából.) A társaságban csak az a műveltség őr valamit, a melyet találóan neveztek el „millefleur műveltségnek.“ A salon nem szereti az alaposságot. * Egy sok nyelvet tudó ismerősünkről lévén szó, azt kérdezték, hogy az hány nyelven beszél ? Valaki ezt felelte : — Hat nyelven — ostobaságokat ! A modern társaság megtűri az erkölcstelenséget, csak tetszetős legyen. * Azok a hazugságok a legveszedelmesebbek, a melyek igazságoknak látszanak. * Nem oly feltűnő, ha a szegény ember henyél, mintha a gazdag dolgozik. * Az ember a maga javára dolgozik s mások kárára henyél. * A nagyon elfoglalt embernek mindenre van ideje. A semmittevő nem ér rá semmire. * Az olyan ember élete, a kinek nincsenek ellenségei. s a kit nem irigyel senki, nem ér semmit. * A tévedések azok, melyeknek köszönhetjük, hogy szeretnek bennünket. Ezek teszik az embert szeretetreméltóvá. S a tökélyessóghez közel állók ritkán szerotetromóltóak. Nők a társaságban s/erotremél- tóbbak a férfiaknál s az egyszerű emberek a bölcsei kedökuél.
