Esztergom és Vidéke, 1886
1886-12-02 / 96.szám
légkörben is ellen tudjon állni a ragály hatalmának. Tudvalevő pedig hogy a járványos idő épen nem kedvező az emésztési szervezetre, a gyomor ilyenkor csak lanyhán teljesiti szolgálalát, sőt gyakran fel is mondja azt, az étel nem ízlik, bágyadtság, levertség vesz erőt rajtunk, a mi már magában véve is betegség. Ezen kedvezőtlen körülményben rejlik a baj forrása. A jó táplálék mellett azonban igen fontos még oly lermészetes szerek használata, melyek a gyomorra erősi'őleg hatnak s be'egség-ellenálló képességét fokozzák. Innen van. hogy az orvosok kolerajárvány idején a nagy csersav (íannin) tar'nlinu vörösbor írását ajánlják, a mi ismét igazolja a fentebb ismertetett gyógyoljárás helyes voltát, vagyis hogy a csersav leghatásosabb ellenszere a kolerának. S mennyivel nagyobbnak kell lenni e hatásnak, ha a csersav nem izgató szeszes italnak hanem egy összetételében és hatásában a legjótékonyabb s általában bármikor használható élelmi czikknek képezi alkatrészét. A néhány év előtt forgalomba hozott s ma már széles körben elterjedt magyar találmány, a Hungária-kávé egyesíti magában a jótékony és nagyfontosságú tulajdonságokat, amennyiben vegyészi és orvosi bizonyítványok szerint kizárólag növényi alkatrészeinek tetemes részét csersav vagyis tannin képezi. Ezért van, hogy a kávénak a legcsekélyebb izgató hatása sincsen, jótékonyan hat a gyomorra, s azt mindig rendben tartja, a nyákot s az emész ési akadályozó részeket a belekből eltávolítja, az emésztést és jó étvágyat előmozdítja, tehát kolerás időben közegészségügyi szempontból megbecsül hotlen preservativum. Lehet ugyan, hogy ize és zamatja, -— mely különben jó és kellemos — az ázsiai kávéhoz szokott ínyeket teljesen nem elégíti ki, de akinek egészsége drágább mint a pillanatnyi élvezet, bizonyára képes lesz erről lemondani, s használni fogja a jobbat és hasznosabbat, a Hungária-kávét. 011111 SZARVASOKOSKODÁSOK. Az ügyes érv a leghatalmasabb fegyver a szónok kezében. Az ilyen fegyverrel két oldalról is biztosan lehet támadni. Elől tűz, halul viz. Az ügyes érv két föltételből indul ki, s az ellenfél hiába sasiroz, hálóba kerül. Lehet a dilemmát ártalmatlanabb eseteknél is alkalmazni, mint megmutatta ama német diák, ki reggeli sörét iszogatva, emigy eregette gondolatai szálát: Ha most elmegyek a collegiumba, vagy korán, vagy későn jövök. Ha későn jövök, minek mennék el, ha pedig korán, mit csinálok még ott, azért tehát iszom tovább ! Természetes hibás volt a kiindulr.s, mert jöhetett volna ő kelme idejében is; de nézzük csak a következő esetet, melyet a Noctes Atticae (attic; i éjek) emlit. Enattos, ki fiatal, tudni vágyó athaenei volt, eljött a nagyhírű Protagorashoz, kérve őt, hogy fogadná tanítványának, de oly feltétellel, mely sz< rint az ifjú, csak akkor fizeti meg a dijat, ha első perét megnyeri. Protagoras, ki magáról azt tartotta, hogy mindent tud, beleegyezett és legnagyobb buzgalommal tanította a tudni vágyó athaeneit, s rövid idő multán kijelentette, hogy bátran elvállalhatja az első pert, biztosan meg fogja nyerni. — Nos kodves mesterem, ennek örvendek, mert most biztosan nem kell fizetnem. — Hogy, hogy, talán csak nem fogog első peredet készakarva elveszteni, hiszen vége akkor hírednek, becsületednek. — De épen nyerni akarok. Tudd meg, hogy nem fizetem meg még sem a dijat. A bírák elé került a dolog. Egész Athaene izgatottan várta a tárgyalást. Megszólalt a körmönfont Protagoras, s diadal mosolylyal ajkán, monda: — Meg kell, hogy kapjam pénzemet, mert volt tanítványom vagy megnyeri a pert, vagy elveszti. Ha megnyeri, a szerződéshez híven kell fizetnie, ha elveszti, a bírák ítélete szerint kell, hogy adja meg a béremet. Zajos taps jutalmazta meg a szónokot, midőn Eiutlos felállt ós igy replikázott : — Nekem semmi esetre sem kell fizetnem, mert vagy megnyerem a pert, vagy elvesztem. Ha megnyerem, a bírák Ítélete szerint nem kell fizetnem, ha elvesztem, a szerződés értelmében nem fizetek — nincs igazam ? Elbámulva hallgatta a tömeg a feleletet és a tórák kénytelenek voltak bevallani, hogy nem mernek ítéletet hozni. És bájos olvasónőm, merne-e ön ítélet hozni ? Inkább a fiatal ember mellé áll, ki oly jól védelmezte magát,-vagy az ősz tanítóhoz, ki rövid idő alatt, szónokot faragott az ifjúból ? De lássunk csak keresztény példát. Traján, a római császár azt rendelte, hogy a keresztényeket ne üldözzék, de ha megfognak egyet és megtudják, hogy nem római vallású, meg kell ölni. A bölcs Tertullian erre a következőket irta a hatalmas császárnak: »Ha bűnösek, mért tiltod meg, hogy üldözzék, ha ártatlanok, miért engeded meg, hogy el ítéljék.« De érdekes a következő monda is, mely Lőw rabbiról, Rudolf császár meghitt barátjáról szól. A buzgó katholikus fejedelem azt a rendelet bocsátotta ki, a monda szerint, - - hogy amely zsidó egyik hídhoz közeledni mer, azt fogják meg és intézzenek hozzá valamely kérdést. Ha igazat felel, dobjátok a vízbe, ha hazudik, akaszszátok fel. Rudolf még Lőw-vel sem tett kivételt, pedig ez volt az egyedüli zsidó, kit nagy tudománya miatt megkedvelt. Egykor a rabbi megkérte a császárt, hogy vonja vissza a rendeletét, mire ez igy felelt: Visszavonom, ha valaha egy zsidó úgy felel a kérdésre, melyet a hídőrök hozzá intéznek, hogy át keli őt bocsátani. Rudolf természetesen azt hitte, hogy a felelet csak igaz, vagy hazug lehet — tertium nun datur. — Nos én átmegyek! — Élted koczkáztatod ! A rabbi rögtön a hid felé ment, és az őrök meg is fogták. — No zsidó felelj : Mit csinálunk veled ? Felelj igazat és a vízbe dobunk ha ha ha ! — Ti felfogtok engem akasztani! És e felelet megmentette. A rabbit nem lehetett bántani, mert ha vizbe dobták volna, akkor hazug felelet miatt fel kellett volna őt akaszani, ha pedig felakasztják, akkor igazat szólt, tehát vizbe kelleue dobni és igy kénytelenek voltak Lőwöt elbocsájtam. Szintén szarvasokoskodáson alapszik a Leibnitz-féle Optimismus is, mely bebizonyítja, hogy a világ ugy jó, a mint van. Ha a világ nem volna a legjol; akkor Isten vagy jobbat nem isiin volna, vagy nem tudott volna jobl teremteni, vagy nem akart volna jobl létrehozni. De az első ellenkezik mi den tudásával, a, másik hatalmával, harmadik végtelen jóságával, tehát világ a mint van a legjobb. S most végzem soraimat, mely zonyára megörvendeztette a nyájas \ vasót, mert vagy tetszett, akkor örve hogy olvasta, vagy nem tetszett, akkor annak örvend az olvasó, ho túlesett rajta. ! OLVASÓ ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóliiví Iában rendelhetők meg.) — A trértö ökös könyve. A 24-ik fib a bécsi élet ismertetésének van szán' Életképek, tájrajzok, paloták s műhely váltakoznak csinos illusztrácziókban s ér< kes leírásokban. A nagybecsű fűzet i 30 kr. — Ráíh kiadásai. A magyar irodai szinejavának, aristokratiájának kiadója, mét rendkivül becses művekkel gyarapi irodalmunkat. Csak a minap enilékeztü meg arról a nagyszabású vállalatról, m< Arany hagyatékát fogja a nemzetnek i adni. Örömmel és lelkesedéssel üdvözö ezért az egész ország Ráth Mórt, A nag érdemű kiadó legújabb kiadványai a 1 vetkezők : Shakspere színműveiből a he dik füzet. Antonius és Cleopatra bevégí sével már Rómeó és Júlia kezdődik e gáns angol illusztrácziókkal. A füzet á 40 kr. — Arany János összes munkáit megjelent az első füzet, kisebb költeni nyekkel. A remek vállalat ára füzetenki 40 kr. — Huszonöt év Magyarország t( ténetéből. Horváth Mihály epochális m véből a második füzet. Ára 50 kr. Életemből. Jókai Mór emlékiratai. ötö( füzet. Ára 40 kr. — Eötvös gondolat Hátrahagyott kéziratokból bővitve. E füzet. Ára 40 kr. — II. Rákóczi Ferer emlékiratai. Ára 1 frt. — Ráth Mór na£ becsű kiadványaira eleve figyelneztetjük karácsonyi ajándékok finomabb izlésü 1 zónségét. — Kis Királyok. Jókai legújabb öt 1 tetes regényéből a Révai Testvérek kiat sában megjelentek a 9—12-ik füzetek. Jókai Róza által illusztrált füzetek i egyenkint 25 kr. — Egyetemes regénytár. A Singer Wolfner életrevaló kiadásában megjeh takaros piros kötetek már mindenfelé I hatok. Nagy elterjedettségüket méltán n is érdemlik. A jeles vállalat 3-ik köt Hugh Conway Élő Halottját kezdi s negyedik szám végzi. Az ötödik kö Margitay Dezső »Megölt Lelkek« czi érdekfeszítő regényét adja. A csinos állítású kötetek ára 50 kr. — A Pallas Naptárai. A magyar n tárirodalom legelegánsabb naptára a »I Rokonai ugj r an nem akarták földön futóvá tenni, de tudván azt, hogy Baltiból itt ug3 r sem lesz semmi, azt ajánlották neki: tanulja meg a jegyzőséget! Rábeszélték Baltit menjen Tamás bátyjához Fülesre e czélból, mert itt a megyénél soha sem lesz olyan ember, mint a milyen a jegyzői téren lehet, ha megfelel. Azt is tudták, hogy Tamás bátya az az egyedüli ember, aki Baltit rendbe tudja szedni. Balti elment. Volt ott kinban ő mert erélyesen rendre kényszeritette Tamás bátya. Nyáron öt, télen hat órakor zörgetett az öreg nála és utasította az este kiadott munkák végzésére, úgyszintén a tanulásra; sőt Tamásbátya az ebéd utáni órát is Balti kihallgatásával szokta volt tölteni. Balti igy aztán tanult és Tamás nemsokára elég képesítettnek látta őt a jegyzői censurára. Ezt letette nagy keservesen; mert |mire Tamás bátya Baltival annyira jutott, ez legalább is mindennap új tervet gondolt ki a megszabadulásra, de mert nem lévén neki hová lenni, félvén a sorstól bele adta nyakát a járomba és tanult. Igy sikerült a censura. A protekció nemsokára kieszközölte, bogy Balti mcgválasztassék községi jegyzőnek Ikvá.nyhan. Itt igen J.ydvezö állása volt. Jonaklátta ekkor ö a nősülést; de most nem mulasztotta el régi izlése szerint a nőt választani. Erre pedig legméltóbbnak látszók az uradalmi orvos leánya Gizella. Gizella még akkor is járt iskolába, amikor Balti megkérte persze mindent tudott, csak azt nem, ami háziasszonynak szükséges. Mindenről hallott, csak arról nem! No, de Balti ezért fényesen megesküdött vele. Balti ekkor 26 éves volt Gizella 16 éves mult. Balti azt hitte sok pénzt kap vele, de bizony nem kapott semmit mert az orvos úr háztartására és gyermeke neveltetésére elköltött mindent, sőt adóssága volt. Gizella persze nem jegyzőnének gondolta magát, hanem legalább is a falu fejedelem asszonyának. Igyekezett is Gizella lehetőleg nagy pompát kifejteni és magának nagy kényelmet berendezni. Nem hiányozhatott tehát se szakácsné, se más cseléd. A boldogult jegyző neje elment paraszt kocsin, de ezt már Sülley Gizella nem tehette, igy volt kénytelen Balti egy csinos hintót beszerezni, persze ez is belekerült 600 frtba. Mit törő-, dött ezzel Balti: hitelbe meglehetett venni; és igy volt sok egyébbel ruhával, ékszerekkel, zongorával szóval mindennel, amivel Balti nejét meglepni akarta. Megfizetésről Balti nem gondolkodott, csak akkor kezdett vele a világ forogni, mikor a hitelezők a fizetések teljesítését sürgették. Egy két halasztás sikerült ekkor még, de aztán már nem volt pardon : fizetni kellett, de miből ? Az a jegyzői jövedelem, melyből előde vagyont szerzett, Baltinak háztartására kevés volt. Ámbár háztartásnak nevezhető-e az, ami Baltinál volt? Az asszony konyhába soha se ment, baromfit az udvarban nem tűrt, a tehenekkel pedig bánt a szolgáló, ahogy akart; csak a hintóra volt gond; jaj a kisbírónak, ha nem mosta tisztára. Ez az életmód vitte Baltit az örvény szélére. Alig volt nap, hogy új költség ne merült volna fel, de jövedelem hozzá nem volt; akkor mit tehetett, mint oda nyúlni ahová lehet... Nincs borzasztóbb, mint olyan emberre pénzt bizni, ki a pénz becsét nem ismeri. Fájdalom Balti éppen nem ismerte. Úgy tekintette a község pénzét,- melylyel ő szabadon rendelkezik. Hozzá nyúlt tehát a község pénzéhez, és pedig úgy, mint minden sikkasztó: »hogy hiszen vissza teszi majd«, de bizony ebből nem lett soha semmi, hanem annál több lett a fogyasztás abból, úgy, hogy utoljára Balti megközelítőleg se tudha már számát a kivett összegeknek. Eközben Bundát is elvitte a sors rányba és pedig, úgy, hogy mint vas építészeti mérnöknek, több hónapon volt tartózkodási helye Ikrány. Bunda szintén nősült már, neje ( igen gazdag gyárosnak volt leánya, a műveltségét kivéve, mindenben ell téte Gizellának. Hja a Bunda apósa milliókat maga szerezte tehetséggel rosult szorgalom által, és éppen azért lott módjában gyermekeit úgy nevel »hogy az embernek örömet csupán a ját fáradságának gyümölcse hoz« Btfn pedig éppen nem elégítette volna' ki apósa vagyona; annál sokkal önérzetes* volt. Dolgozott szorgalmasan és neje úgy, mintha az apjuk vagyona nem léteznék. Bundáné éppen kevés bútorait tisz gatta a hurczolkodási szennytől, mi( ugyan az udvaron lakó földbirtokos c ládot ment el meglátogatni Gizella. — Nos, lelkem, — szólt be a kivár jegyzőné az ablakon abban a hitben, h< aki ott tisztogat valami cseléd, — ím érkeztek szerencsésen ? — Igen is kérem — felelte oda s nézve Bundáné. — Hát az asszony hol van ? — folyt a kérdezősködést a kíváncsi jegyzőné.
