Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-25 / 16.szám

MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉSJSÜTÖBTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre 6 frt — kr. fél évre 3 frt — kr. negyedévre 1 frt 50 kr. Egy S'ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, ová a lap szellemi részét illető közlemények k.küldendőh KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 35-SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek ép reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 frt 50 kr. 200-300-ig . 2 frt 25 kr. Bélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint legjntányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora *0 kr. KÓRANYAGOK. Esztergom, febr 24. Nem szabad sohasem a társadalom különféle osztályaiban fölmerült hibák és hiányok elemzésénél a végső czélt visszavonásban és elkülönítésben keresni. Egymásra vagyunk utalva mindannyian ha kölcsönös emelkedést és jólétet óhajtunk. De azt sem szabad tűrnünk, hogy kánonokat szabjanak elénk épen azok, a kik arra sem hivatva, sem képesitve nincsenek. Tisztelettel hajluuk meg a születés történeti érdemei előtt, de nagyobb tisztelettel viseltetünk olyan érdemek iránt, melyeket nem a születés szerencsés véletlensége ruház reánk. A társadalomban néhány esztendő óta ujabb kóranyagok teljesitik a széfrobbantás hatásos, de vészes munkáját. Képzelgés, látszat, külső szin az a tetszetős ruha, a mibe az elmúlt idők izoláló természete s kasztképző szelleme öltözik. A nyugateurópai tengeri hatalmak az afrikai négereket rabszolgáknak született anyagnak tartották, adták és vették. Akadtak emberek, a kik egész bölcsen rendszerbe foglalták, hogy a fekete ember a fehér ember rabszolgájául született. És baromszámba ment a fekete ember, mig végre a szabadság és egyenlőség fölséges tanai óriási küzdelmek után piros vérkeresztségbe nem vitték a ..felszabadított rabszolgákat, a kik sok századon keresztül a barmok sorsára voltak lealacsonyítva. Azóta a fekete meg a fehér arczszin között való ellentét a teremtés meg a hivatás közös eredetében czáfolódott meg. A Magyarországba szakadt czigányokat a furfang és becstelenség minden jellemvonásával fel tudta öltöztetni a közvélemény. Átalános megvetés illette ezt az elkésett honfoglaló áramlatot, melynek már nem jutott a hazából egyéb, mint a faluk legvége s melyet nem igen lehetett egyébre használni, mint a börtönök benépesítésére s hóhéri munkákra. Azóta a magyar czigány a hosszú szenvedésben megtanulta a nemzet fájdalmát és örömét, a mit a maga fájdalma és öröme gyanánt kifejezésre juttatott a síró és nevető hegedűk húrjain. És azóta megszűnt az a felfogás, mintha a czigány csak arra született volna, hogy a pandúroknak s a porkoláboknak foglalkozást nyújtson. A magyarországi zsidók hosszú üldöztetés után az alkotmány napjainak hajnalán némi megváltásban részesültek. A csaló, hamisító, néprontó s egyáltalán a közvélemény által csakis vészes hivatásra született elemek emberi jogokat nyertek s a gheltokból bekolioztözhettek a tulajdonképeni városokba. Az az átok azonban, mely a zsidófajra nehezedett, az emanczipáczió után még mindig dominálónak maradt. Az ujabb áramlatok, a szeretetlenség programmja alapján képes megesküdni rá, hogy valamint a fekete ember a fehér ember rabszolgájául született, már arczszinénél ajak és orra alkotásánál fogva; mely képes megesküdni arra, hogy a czigánynép nomád természeténél, arczszinénél ajak és orralkotásnál fogva csirke, malacz-fogónak született, s nem egyéb mint tömlöczök közepébe s faluk végére való : ugy az a »közvélemény« üldözi most a zsidót, melyet tiz parancs táblája, orra alkotása, és jargona után még mindig veszedelmes fekélynek tart a nemzet testén. Igazságtalan, szívtelen és visszaeső felfogás. De jogosult, mert alkotmányos életünk külön pártban és sajtóban tiszteli az üldözők politikai jogait. Ezekhez a szétrobbantó kóranyagokhoz hozzá kell csatolnunk legújabban azt a visszaesést is, mely a megpókhálósodott nemesi czimereket újra megarauyoztatja s az intelligenczia valódi bajnokai ellenében merev frontot csinál. Ez sem haladás, hanem visszamenet a kaszt szellemhez; ez sem egyéb mint a társadalmi összetartás szótrobbantásához szolgáló kóros anyag. Mindezek ellen az intelligenczia által kovácsolt fegyverekkel küzdeni, az egyenlőség, testvériség, szabadság, sőt a felebaráti szeretet skartba dobott elveinek újra érvényt szerezni: legyen minden elfogulatlan és igazságos polgári érzelmű hazafi élethivatása. EMLÉKEZZÜNK REGIEKRŐL. (Esztergom vármegye helységei száz év előtt.) IL Barth Korabinszky szerint magyar falu a barsi határon 2

í

/

2 mföld Párkánytól, primási birtok. Vályinál nagy falu Bars vármegyének szélin Libád falva ós Gryiva pusztával határos ; lakosai katholikusok, szentegyházát Eszterházy Imre herczegprimás építette, az esztergomi érsekséguek birtokában vagyon. A szerencsétlen idők kivetkeztetek előbbeni szépségéből és nagyságából. Határbeli földje jó, legelője elég, szőlője savanyu bort terein. Tehát már akkor is ráillett a jelenleg széltében használt közmondás : kétyi barthi bortól ments meg uram minket! Bátor kesz Kor. szerint magyar mezőváros, 1783-ban vásár jogot nyert. Fekszik 2 órányira Komáromtól, 3-ra Esztergomtól; van kath. temploma és szőlőhegye. Földesura Pálffy Károly gróf alkanczellár. Szép kastéllyal, mely ugyan a földrengés által megron gáltat ott de újra Ion felépítve. Zsidó imaháza is van. Vályinál: mezőváros földesura Pálffy uraság, lakosai katholikusok. Fekszik Komáromtól 2 órányira, Kis-uj falu tói délre félmérföldnyire, napuyugotra pedig Kurth, Perbete és Madár faluknak szomszédságokban, nagy a határa. Nevezetes a földesuraságnak szép kastélya. Földje jő, vagyona különféle bora középszerű. Jelenlegei lakosai katholikusok, reformátusok és irraeliták tiszta magyarok, a reformátusoknak templomuk van. A lakosok szellemi művelődését előmozdítja a Meizermanu Ignáez gondos elnöklete alatt virágzásnak indult olvasókör ; nem különben szép hírnevet szerez e községnek Kovács József jeles pomologusnak nagy vidékre áldásosán kiható gyümölcsésze'e. Béla Korabinszkynál Bell a : magyar falu, fekszik Nyergesuj falu tói iy

4 mföld, Bátorkeszitől 2 mföld keletre. Török tábornok által virágzó helyzetbe hozatott. Azelőtt elpusztult hely és néhai Drizsánszky alispán nejének özvegy laka. Német gyarmatosok lettek j „EsztergomásVidéko" tárcája. AKIT A SZERELEM MEGSZELÍDÍTETT. (VAOANO MARIO EMIL elbeszélése.) (Az „Esztergom' és Vidéke" számára fordítva.) j (8. folytatás) Testvére-e az ifju Salvin — Helénának? Már meg is kérte. Valóságos labyrinth ! Sokáig beszélgettünk az ügyek érdekében, mig a szobaleány bedugta fejét az ajtón és ezt monda : — Salvin báró ur ! Most már tudtam, hogy mit teszek. Megkértem kisasszonyt hogy engedje meg nekem a miképp bárót fogadjam. Heléna mosolyogva szoritotta meg kezemet és egy bőrtokot nyújtott felém. Kipirult arczczal rebegte ezt a néhány szat: — Kérem, vegye magához . .. Tartson bár babonásnak, de ne kaczagjon rajtam, hanem tegye. el. .Később majd mindent elmondok. - Ezzel hálószobájába tűnt; Alig tekinthettem meg a tok külsejét. Salvin barátom belépett. Amint Heléna helyett engem talált a szobáhan, elsápadt arezvonásai reszkedtek, gy. a harag, .vagy a félelem miatt. — Ah .. . ah .. . ön az Mayr ur ! — monda szakadozva — Hol van a kedves kisasszony ? . . — A kisasszony roszul van, és engem bizott meg, hogy önt fogadjam. És minthogy nagyon fontos beszélnivalóm lesz önnel — igy tehát éppen jókor jött. A szőke ur zavara csak pillanatnyi volt, mert azonnal beletalálta magát a helyzetbe. — Nagyon meg voltam lepve . .. Mint örülök, hogy ön újra visszatért. Azt gondoltam, hogy hosszabb időre utazott el. És megint a régi nyájas, kedves ember állott előttem. Átkarolt, megölelt de olyan gyöngén mintha csak virágok érintettek volna. Majd mosolyogva mondotta : — Tehát valami beszélnivalója van velem. Oh annak nagyon örülök. Legalább tudom, hogy rólam sem feledkezett meg, hogy gondolt rám is a távolban. Isten tudja mért ma sehogysem tetszett a báró udvariassága. Csupán csak czelom lebegett szemeim előtt és bizony nem udvarias hangon kezdettem beszédemet. — Pardon, báró ur. Nem tudom, hogy fog-e Örvendeni annak, amit mondani akarok. Különben is ön előtt most nem mint barátja állok, hanem mint Wyslonska úrhölgy megbizottja. Salvin még mindig mosolygott. — Nem tudom, hogy mért állit a mademoiselle egy megbízottat velem szembe — monda nyájasan. Beláttam, hogy most bátorságom által nemsokára elérem a czélt; igy tehát gyorsan odavetve, ezt mondottam : — Báró ur fogja tudni, hogy szolgája meg akarta rabolni Wyslonska kisasszonyt? Salvin báró az égre emelte kék szemeit és az ő finom hölgyies hangjával igy sóhajtott : — Szomorú, de ugy van. Éppen azért jövők ide. Majd meghaltam a borzalomtól, midőn ezt hallottam. Hisz olyan hű szolgának tartottam. Bizonyosan a rossz társaság rontotta meg. — Bizonyára olyan társaságokba került, hol rágalmazni tanult, mert a vallatáson.. — Nos ? . . . — A vallatáson azt mondotta, hogy ura küldötte , . . — Melyik ura ? — A saját ura ... ön, kedves báró ur! A első pillanatban elhalaványult, a másodikban azonban komolyan nevetni kezdett. — Bolond az, aki mondta ; balga, ki hiszi — monda kedélyesen. — Már hogy is küldhettem volna én a gazdag Salvin báró. Tudja-e mily gazdag vagyok ? — Azt nem tudom, — válaszolám és egészen eléje lépve, erősen a szemei közé néztem. Mi köze van az ügynek az ön gazdagságához ? Elég csak annyi is, hogy a franczia határozottan azt vallotta a törvényszék előtt, hogy ön küldötte őt — lopni! ön valószinűleg, nem volt még ma otthon. Valóban csodálatos is volna, hogy miért szorulna rá Salvin báró ur fia, mikor az atyja olyan gazdag ur Magyarországon. De ugy is lehet kalkulálni, hogy ön ezt azért tette, hogy a kisasszony zavart helyzetét még zavartabbá tegye ; azután hogy a kisasszony végre is az ön védő és segitő karját fogadja el. Mert hisz ön ugy is nőül akarja venni. De milyen alapnál fogva ? Valószinűleg családi alapnál fogva ! ... A kisasszony érdekében Magyarországra kellett utaznom. Innét számos iratot hoztam. Majd valamennyi az ön édes atyjától kelt. Wyslonska Heléna kisasszonyért az ön édes atyja egy idős asszonynál havonként fizetett. Midőn Heléna megnőtt, elszökött a zsarnok nőtől és a czirkusba menekült. Néhány év múlva hírnévre kapott. Ekkor ismerte meg ön őt, persze, hogy nem tudta a mult történetét. Megijedve hallgattam el. Salvin báró egészen megsemmisülve ült előttem, szemei le voltak zárva ; olyan volt, mint a halott. Kezei sárgák lettek, mintha csak viaszból volnának. Azt hittem, hogy meghalt. Gyorsan megragadtam a karját. ÜkESZTERGOM és VIDÉKE