Esztergom és Vidéke, 1886

1886-02-14 / 13.szám

és alul is, de különösen a gönyői szakaszon végtelen sok bajjal jár a hajózás. Igy pl. 1883-ban az önsegély alkalmazása daczára körülbelül 3000 megrakott uszály közül minden harmadiknak szállítmányát át kellett rakni, a mihez hörülbelül 700 üres uszály volt szükséges, tehát ugyan nyit nélkülözni kellett az áruforgalomban. Az alacsony vízállás ily körülmények között a dolog természeténél fogva kétszeresen alkalmas volt arra, hogy a legsúlyosabb hajókárokat okozza. Ha ezen bajok mellett, melyek épen az utóbbi időben egymásra halmozódtak még ama rendkívüli tespedós is számba vétetik, melyet a tengerentúli verseny a kiviteli forgalomban előidézett:teljesen érthetővé válik, hogy miért végződött különösen a tavalyi év, mely különben is igen korán szakította félbe a hajózást, oly kedvezőtlen eredménnyel. De ily múlékony bajok nem keseríthetik el társulatunknak ama tudatát, hogy Magyarország kulturális fejlődésében, melynek fényes képét tárta fel az országos kiállítás a szemlélő előtt, becsülettel közreműködött, Igénytelen csirából fél századnál csak valamivel hosszabb idő alatt oly hajózási vállalat fejlődött, melynek nagyságra nézve nemcsak Európában, de a világ összes országaiban sincsen párja. 4400 kilométerre terjedő és 251 állomással szegélyzett üzem-vonalon 189 gőzös és 749 uszály közlekedik, a kotró gépeket és egyéb járműveket nem is említve. A folyamba 180 kilométernyi láncz van lerakva, E forgalmi eszközök évenként 3 milliónál jóval több utast és 30 millió vámmázsát messze meghaladó árútömegeket szállítanak. Az ó-budai hajó-gyár elsőrangú műszáki intézet a korneuburgi meg turnszeverini fiók-intézetekkel együtt közel 3000 munkást foglalkoztat ; e munkások nagy része társulati telepekben van elhelyezve. A Mohács-pécsi vasút a hajózási vonalat a pécsvidéki bányákkal és a világforgalom nagy sinhálózatával köti össze, És — last not least — maguk e bányák ! Majdnem az egész pécsi kőszén-medenczét, 1722 hektárnyi területen, a Duna-gőzhaj ózási társulat birja üzemben. A szinte kifogyhatatlanoknk látszó bányakincsekből évről évre több kiaknáztatik, ma már közel 5 millió mázsa s piaczuk is folytonosan tágul. Pirszén- és széntégla-gyárak, gépműhelyek s mindenfelé műszaki intézetek és telepek által gondoskodva van róla, hogy a bánya-űzem észszerű legyen és a tudomány vívmányait kellőleg kihasználhassa, A 2800 főnél nagyobb munkás-sereg biztos otthont talált a társulati munkás-telepen, mely fel van szerelve az anyagi és szellemi jólét minden előfeltételeivel. Egészben véve : a szorgalom és boldogulás képe méltó amaz elismerésre, melylyel Ő Felsége az apostoli király néhány év előtt legfelsőbb látogatása alkalmával kitüntette ! EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL (Esztergom vármegye helységei száz év előtt.) I. Épen száz évvel ezelőtt 1786-ban jelent Korabinsky J. Mátyásnak Pozsonyban nyomatott: »GeographischHistorisches und Produkten Lexikona « ; utána tiz évvel u. m. 1796-ba-n pedig Vályi Ar.drás : »kir. magyar universitásbeli Professornak« Budán nyomatott » Magyarországi! ak leírása«. Ha valaki az ezekből felsorolt adatokat, amennyire megbízhatók, összehasonlítja a helységek jelen helyzetével, egyéb érdekes dolgok mellett meggyőződést szerezhet magának: vájjon száz év alatt haladott, vagy hanyatlott-e a megye a magyarosodás tekintében ? Fogyott, vagy szaporodott-e a helységek száma ? A helységek a-b-c rendben következnek : Arad tótfalu a Duna egyik ágán, írja Korabinsky, Kis-Uj faluval szemközt, Bátorkeszitől egy mértföldnyire. Vályi ugyanazt írja felőle magyarul, csak határja termékenységéről tesz még említést és felhozza Arad szabad pusztát is Némei-Szölgyónhez közel, melynek fiókja. E puszta ma is létezik s a bélai uradalomhoz tartozik, hanem a falu elenyészett, Baj na Korabinskynál Bojna, l

3

/

4 mértföld Nyerges-Újfalutól, szép kastélylyal és kerttel. Itt aztán összetéveszti a nyitrai Bajnával, írván róla, hogy a Vág vize által képezett szigeten szép fáczányos kert van. Pedig a Vág ide nagyon messze esik. Vályi szerint: elegyes lakosú magyar falu; földes ura Gr. Sándor, lakosai kath. Nevezetesiti szép vidékét József főherczegnek az idén itt tett víg vadászata. Régi volt kastélyát a helységgel együtt az Ozmaiiikkal való viszontagságok elpusztították ; a 16. századnak eleivel pedig Kunyingi (igy) Török István e tar.omány birtokosa uj lakosokat szállíttatott ide s ismét felépítette, de viszont elpusztíttatott Rákótzy hadakozásának alkalmával, kivált midőn Nyergesujfalu vára ostromoltatott, a ráczok kicsapásaikor felnyuj fogattatván, nagy kárt tettek a helység akkori lakosainak, mert mind házaiktól, mind pedig házi bútoraiktól megfosztattak. Ily gyászban vala e helység három évig pusztán, mig viszontag felépíttetett. Szép templomjuk az uraság költségével lett építve«. Jelenlegi szép kastélyát Sándor Móricz gr. ópité, valamint a díszes plébániai lakot is. Emeletes nóptanodáját Simor János bibornok herczegprimás — ki ott valaha a plébánosi tisztet viselte, emeltette. A templom az utóbbi időben díszesen, a régi stylhez alkalmazva, keresztalakban megnagyobbittatott. Lakosai tiszta magyarok s katholikusok. B a j ó t Kor. szerint magyar falu, V

2 mföldnyire Nyerges-újfalutól, primási birtok. Vályi szerint pedig magyar és tótfalu. Ez írja tovább, hogy : a falu közepén levő völgyben van egy kevéssé felemelkedett helyen a magyarok temploma. — Talán ugyanazon helyen, hol a jelenlegi áll. — Ámbár termőföldeit a vízmosások soványiták, s erdős és nehéz utjai vannak, mindazáltal első osztálybeli.« Jelenleg tiszta magyar kath. község. A lakosok közt előforduló tót nevek is azt mutatják, hogy valaha tótokkal vegyest laktak. Az utóbbi években díszes iskolát építettek a herczegprimás segítségével a lakosok. (Folyt, köv.) NÉMETH VICTOR. ESZTERGOMI LEVEL. (A mi kiforgatja az embert.) Közönséges szellemű, morózus emberek nősüljenek meg mielőbb, mert nagy csapásként fognak előbb-utóbb felebarátaikra nehezedni. Keressenek maguknak egy olyan ideált, a ki például pompásan meg tudja főzni a krumplilevest, a ki varrólány, szakácsnő, takarítónő és ápolónő tud maradni utolsó előtti leheletéig s a ki örök hűséget bírt tartani a kávéval. Még ilyen asszony is képes megmenteni a világot egy kiállhatatlan embertől. De a ki nincs terhéie sem .magának, sem másoknak, a ki arra született, hogy a homlok redőit elsimítsa s a fásult szivekbe virágokat ültessen, a ki derült mosollyal veszi a komolykodó világ minden bölcá ostobaságát s ostoba bölcseségét: az csak kövesse szent Pált s maradjon 'meg inkább nevető embernek, mint siró férjnek. Ilyen nézetekkel volt saturálva egy régi jó barátom, a ki még tandíj mentes bölcsész korában minden tragicus nyomorúsága mellett is vidámabb ficzkó volt Anakreonnál. Még most is élénken emlékszem szerencsétlen ábrázatára, fakó nyári kabátjára rettentő formájú kalapjára s szánalmas csizmáira. De örökös jókedvére is. Folyton koplalt, de sohase kért; mindig nélkülözött, de azért mindig tanult. A legutolsó fiakkeresnek is különb dolga lehetett, ha a gyomor igényei szerint vesszük a világot. Azóta valahol az istenháta mögött nevelő lett s én mint teljesen eltemetett embert beírtam a halottak könyvébe. Tegnapelőtt levelet kapok tőle. Erdélyből ir. Valami csitri aranybánya társulat directora, a ki a föld legdrágább gondolatait aknázza ki, hogy fényesebbé tegye velők a szegény emberek nyomorát. Nagyon érdekes és igen hasznos mesterség az, mely a gazdagok számára van kitalálva. De a régi vidámságnak már nyoma sincsen levelében. A jólét kicserélte jó kedvét, a gondtalan kenyér megfosztotta szellemétől s az arany elrabolta humorát. Amolyan közönséges, tisztességes de unalmas és közönyös ember lett belőle a ki már rég elfeledte a kaczagás nótáit. Teljesen ki volt forgatva. »Megházasodtam barátom, mert ez az élet egyik legszentebb hivatása minálunk, a kik arra születtünk, hogy boldogítsunk..« Milyen unalmas sorok. Hát nem lett volna jobb, ha örökre küzködő ember marad, a ki daczos mosollyal néz szembe az élettel, mint hogy a gondtalan jólét teljesen kiűzze belőle a régi pajzánság boldogító verőfényét s tökéletesen kiforgassa önnönmagából ? ... Nem mennék el a lakodalmára, mert még csak azt sem irta meg, hogy szereti a menj

r

aszonyát. GASTON. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. A legillatosabb parfümé a világon annak a nőnek a lehelete, a kit igazán szeretünk. Ámor a legdemokratikusabb istenség. A királynak is csak azt a gyönyört nyújtja, melyet a koldusnak. A nőt félteni annyit jelent, mint nem bizni magunkban. A házasságban a legtöbb szerelem azért veszti el költőiséget, mert kötelességgé válik. Ugy szerezzük meg a nők bizalmát, ha eláruljuk nekik a mások titkait s ugy vesztjük el, ha az ö titkaikat is eláruljuk. Nagyon szeretem a finom ételeket. Hisz ugy is keveset eszem, legyen az legalább kitűnő. A közönséges bortól megfájul a fejem — csak drága bort, és azt is ezüst serlegben iszom. Az isten tudja, hogy mért élek én igy, de hát már a természetem parancsolja. — Most már értem, Kegyed magas szerepre született. De miért csatlakozott akkor a czirkus tagjaihoz ? — De hát hová is mehettem volna ? Lássa, térem, én nem szeretek érintkezni az emberekkel. Büszkeségem szabadság után vágy. Ha munkára adtam volna a fejem : hány durva ember parancsolt volna rám! mig a czirkusban otthon vagyok. Senkisem parancsol nekem és én élvezetemet találom benne. Benső Örömmel ragadtam meg a hölgy kezét és ezt rebegtem: — Köszönöm, mademoiselle. Kegyed őszinte volt hozzám. Kegyed barátjául fogadott és én boldog vagyok, ha barátja lehetek. Ez a barátság uj kérésre bátorít „fel. Engedje meg, hogy én, mint barátja, jó barátja, legjobb barátja segíthessek kegyeden. — Tehát legjobb barátomnak tekintsem önt? — kérdé mosolyogva — nekem nincs jó barátom. A mi a segélyt illeti..— Engedje meg, hogy minden ügyit elintézzem.. — ön ? ! Tehát gyámolóm akar lenni ? Nem lehet. A mint ügyeimet rendbe hoztam, eltávozom Pétervárra, mert oda vagyok szerződve. — De . . . szeretném tudni, hol lakik öreganyja. — Magyarországon. Pozsony mellett T. — falván. Zelzelné a neve. Ő egy honvéd özvegye. Olykoron küldök neki egy kis pénzt is, de ő nem válaszol, mert nem tud irni. — Engedje meg, hogy a kegyed nevében hozzá utazhassam. — Nem bánom. De az öreg nő mindig zsörtölődő és ostoba volt. Különben Örülök, hogy ön — hogy éppen ön ajánlkozik ilyen áldozatra. Ez azt bizonyítja, hogy mégis van valaki, ki igazán érdeklődik utánam ... — Kegyed egészen megfeledkezik az imádókról., . — Ah, azok csak magukkal gondolnak. — Es Salvin báró, ki kegyedet oltárhoz akarja vezetni ? — Kérem, ne beszéljen erről ez emberről. Rettenetes egy ember. Olyan szende, olyan nőies, olyan sima — most bevallom. Azon a napon, midőn megláttam önt, igy gondolkoztam : Hála istennek, hogy végre is van egy jó barátom. Es mégis visszaélek az ön szeretetéval — az ön barátságával. Tegyen ugy, kérem, ahogy tetszik. Előre is megköszönöm nemes szívességét. Tovább is beszélgettünk. Es a midőn elhagytam, beláttam, hogy ő] ki gyermekkorától el van hagyva, különös jellemmel, de jó szívvel és elmével bir és mintha már elhatároztam volna a szivemben, nem is mondtam ki, hogy : nőül veszem ! Őt vagy senkit! Ha ugy néhány hét előtt egy czirkusbeli nőről szólottak volna előttem ! . . Megvallom, hogy most csakis azért akartam Magyarországra utazni, hogy az összekelésre szükséges iratokat beszerezzem. Midőn az indulóházhoz értem, ez a gondolat támadt bennem: Mégis be kellett volna vallanod Vyslonska kisasszonynak, hogy szereted, és hogy elhagyatottságában mégis fogadja fel barátjául Salvin urat. De a vonat elindult. Es fölébredt lelkemben a kinos — féltékenység ... VI. MEGÉRKEZTEM. Nagyon unalmas utam volt. Alig vártam, mikor jön az este. Ekkor azután meggyújtották a lámpást. Egészen magányosan ültem a coupéban A vonat roppant sebesen vonult tova a koromfekete éjszakában. Az egyik állomástól a másikig elszenderedve ültem Ha a vonat megállott, kitekintettem. Csupán vörös lámpások ragyogtak felém. Alig láttam embereket. Az utolsó állomáson mégis valami különös történt. A vonat mgállott. Kitekintettem. Éppen az én ablakom előtt egy zöld lámpás égett. És a zöld fénynél egy férfiú arczát pillantottam meg, ki közvetlen előttem állott. Salvin báró volt.. . Nem, nem csalódhattam. Az a szép arcz az ő arcza volt. Szőke szakálu, szőke hajú, kék szemű, mosolygó. Tudtam, hogy Salvin nem utazott el. Ezen az esten Helénát akarta meglátogatni. Lehetotlen tehát, hogy Ő lett volna és mégis őt láttam mozdony füttyentett, a vonat repült. ——— (Folyt, köv.) KÉSŐ TALÁLKOZÁS. Mért, oh mért nem akkor Találkoztam véled, A mikor még nem volt Oly sivár az élet, Mikor még szabad "volt Virágok közt járnom, S kórótól, tövistől Nem vérzett a31ábnyom. Mikor még fellegek Nem voltak az égen, S ragyogott csillagom, Szép tündéri fényben. Mikor még jövővel Biztatott az élet . . . Oh, akkor igazi Boldogság lett volna Hőn szeretni téged ! LITHVAY VIKTÓHIA.