Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-31 / 9.szám

tozhatik a koczkáztatott kölcsönök sorába. Nem vélünk helytelen dolgot cselekedni, ha a főispáni beszédet jegyzeteink után egész terjedelmében minden politikai eommeiitár aljuk nélkül : »T. közgyűlés ! A legközelebb mult negyed év mind a nemzetközi viszonyokra mind hazánk beéletére nézve jelentőségteljes mozzanatokban gazdag időszaknak volt mondható. Mig a Balkán félsziget két fajrokon állama közt elkeseredett testvérharcz folyt, melynek fegyverszünettel történt befejezése, fájdalom még korántsem nyújt biztosítékot az európai béke zavartalanságának, addig hazánkban oly alkotátás nyert ünnepélyes befejezést, mely hivatva volt világszerte hirdetni azon haladást, melyet Magyarország az ipar s gazda-sági fejlődés minden ágában tanúsított s mely méltó helyet jelölt ki hazánknak az európai culturállamok sorában. 'Ez alkalommal oly szavakat hallottunk elhangzani a kiállítás fenséges védnökének ajkairól, melyek minden igaz magyar keblében lelkes visszhangra találtak s hatványozták a hűség és aszeretet érzelmeit a fenséges uralkodó család e fenkölt lelkű tagja irányában. Államéletünk nem kevésbé fontos mozzanatául kell jeleznem ama fontos ovácziókat, melyekben jelenlegi felelős kormányunk fejét, miniszterelnökségé* 10-ik évfordulója alkalmából az ország nagy többsége részesítette. Nem lehet felada om miniszterelnökünk politikai működését e helyütt még csak nagy vonásokban is ecsetelnem. Megtették ezt nálamnál hivatottabbak s megteendi majdan az elfogulatlan történetíró ; csupán csak annak constatálására szorítkozom, hogy a rokonszenv ily imposaus nyilvánulása csak helyeslését jelentheti a követelt politikai iránynak. Mint a megyei küldöttet s üdvkivánatainak tolmácsai tanúi voltunk az öröm és elismerés általános és lelkes nyilvánulásának, mely Dr. Majer István praelatus és érseki helynök ur ő mltgát irói tevékenysége 50-ik évfordulója alkalmából környezte; s midőn a jubiláns főpapnak élénk köszönetét ez alkalommal van szerencsém a tekintetes törvényhatésági bizottság előtt kötelességszerűleg tolmácsolni, lehetetlen már most meg nem emlékeznem ő méltósága nagylelkű adományáról, mellyel hálája jeléül a tisztviselői nyugdíj alap gyarapításához járult. S ezek után önöknek uraim ez évi ben is a Mindenható legjobb áldását kivánva s magamat eddig tapasztalt kegyükbe ajánlva önöket tiszteletteljeI son s szívélyesen üdvözlöm s a mai : közgyűlése megnyitottnak nyilvánítom.» Az éljenzéssel fogadott megnyitó beszéd után komoly tárgyak elintézéséhez fogott a tvhatósági bizottság, melyek körül, — eltekintve a községi költségelőirányzatok és számadások bírálatára vonatkozó számvevői és állandó választmányi vélyemények tudomásul vételétől — nem egy figyelemreméltó mozzanat feljegyzésére vagyunk hivatva. Igy a megyei legtöbb adót fizetők névjegyzékében történt változás szerint Somogyi János dunamocsi lakos 1886. évre kétszerszámitási jogosultságával J utólagos kiigazítás alapján bizottsági I taggá vétetett fel, inig Sternfeld Rezső helybeli kereskedő ennek következtében ez alkalommal kihagyatott. A közmunka költségvetés és tervezetnek 1886. évre való megállapítása idézett még elő némi eszmecserét, mely még egyedüli fenmaradt, autonomikus joga a törvény hatóságoknak, szokott néha-néha érdekkel sorakozni a napirenden levő egyéb tárgyakhoz. Ez is azonban csekély változtatással az állandóválasztmány véleménye szerint ment keresztül a bizottságnál. Ezek szerint 1886. évre a törvényhatóság utjai gyanánt az Esztergomdoroghi, Dorogh-kirvai, Esztergom-táthi, Táth-bajnai, Süttő-bikoli, Nyergesujfalubajnai, Esztergom-dömösi, vízivárosi, köbölkút-farnadi, Köbölkút-bátorkeszimadari, Nana indóház, Muzsla-bátorkeszi, Muzsla-dunamocsi, Párkány-Nána indóházi, Párkány-bényi, Párkány-kövesdi, Köhidgyarmat-köbölkúti, Kisbónyfarnadi utak vétettek fel. Az utépitészeti költségvetés összesen 27687 .frt 40 kr. bevétellel ugyanannyi kiadással lőn megállapítva, melyből fizetés és egyéb járandóságok czimén a megyei főmérnöknek 800 ft utaltatván, a járási utibiztosoknak egvenkint 600 ft fizetés, 120 ft lakbér, * 32 ft iroda átalány, valamint az iroda átalány, 200 ft utiátalány, valamint az iroda fűtésére 35 frt átalány fizettetik. A megyei utak kilométerenként való felmérésének eszközlésével járó kiadások fedezetéül 829 ft 88 kr., úgy szintén a felső bikoli, sztgyörgymező-csenkei, valamint az alsó és felső szárhid újból építésére 5700 ft. vétetettt fel. Két központi utkaparó 18—-18, a többi pedig 15—15 ft havi fizetéssel javadalmaz tátik. A herczegprimás által Sztgyörgymejzőn létesített magánkórház megnyitására vonatkozólag beterjesztett egészségügyi bizottsági vélemény elfogadtatván, a megnyithatás engedélyezése a kisebbszerű pótlások eszközlésének kötelezettségével a kormánynál véleményeztetett. A földm. ipar és kereskedelemügyi minisztérium leirata szerint Simor h%.primás a budapesti lókiállitás alkalmából egyik kancza lova után nyert 15 db. 20 francos aranyat az Esztergom és Komárom megyei ló tenyésztési czélokra adományozta. Ugyan ily nagylelkű ténye magaslik ki Majer István püspöknek, ki meg a megyei tisztviselői nyugdij alapot gyarapitá 500 frtnyi adományával, melyért a megye közönsége elismerő köszönetét nyilvánitá a lelkes főpapnak. A különböző bizottságok közül csak a megyei állandóválasztmány szorult ez alkalommal kiegészítésre, a menynyiben Koller Ödön megszűnvén bi^ zottsági tag lenni, helyébe Wimmer Imre választatott be. A községi jegyzői nyugdij alapból húzott nyugdijak és nevelési pótlékra való igények megszorítása is kimondatott, a mennyiben ezek a nyugdíjszabályzat szerint megállapított mérve ez év január havától kezdődőleg 2

/

s részben leszállittattak. Felsoroltattak ezen kivül, Borsod, Szatmár, Csanád, Gömör, Brassó és Veszprém megyék különböző közérdekű átiratai, melyek közül kiemelendőknek találjuk Szatmár megyéét, mely a közművelődési czélokra 1 % pótadót vetett ki s egyúttal hason irányú intézkedésre szólitja fel a trvhatóságokat is ; nálunk azonban a példabeszéd irányadó, hogy a hol nincs, ott ne keress. A délutánba nyúló közgyűlés befejezését főispáni ebéd követte, melyen a megye notabilitásai nagy számban vettek részt. ESZTERGOMI LEVEL. (Uj ruha.) Jónapot ! Végre hát újdonatúj ruhát mértek ránk egy olyan szabónál, aki ólommal dolgozik, tűzzel szab és mintákkal varr. Az uj ruhát nagy tisztességtudással mindjárt föl is vettük a mi kedves esztergomi közönségünk megengesztelésére. Mert hát még egy közönséges földműves ember is azt irta nekem újesztendőkor : — Hajjá az ur, maguk már rettenetesen elkoptak! Mellékeljenek becses újságukhoz egy jófajta pápaszemet. Igaza volt. A vezérczikk komoly szabású felöltője rongyos és színtelen, a tárcza elegáns zekéje desperált, a közczikkek mellénye foszlányos s a hirek és egyéb apróságok kelméje annyira el volt koptatva, mint egy megszökött színtársulat első szerelmesének a szalonkabátja. Hát itt az ideje már, hogy uj ruhánkban visitet csináljunk a mi kedves olvasóinknál, a kik még kopott toilletteünkben is elnézéssel és szívesen fogadtak. Mert hát mai napság sokat tesz a külső. Vannak emberek, a kik például egy elegánsan kötött nyakkendőnek köszönhetik carrierejüket. Vannak megint, a kik egy divatkép keretéből kilépve, léptek be a boldogság menyországába. Tisza Kálmán nem tetszik a tisztelt ház szép személyeinek, de Fenyvesi Feri elegáns toiletteje gyakran nagyobb hatást csinál, mint egy szenzácziós interpelláczió. Andrássy Gyula gróf elegáns megjelenése szinte elfeledteti a nagyapói tekintélyt. Szóval az elegáns megjelenésnek nagyhatása van minden világban. De hát mi azért mégse szándékozunk a szonett takaros külsejével csengő-bongó ürességet takargatni. Uj ruhánkban régi bajtársakat és kipróbált katonákat viszünk ujabb csatákba. Tisztességesebb öltözetünkben meg akarjuk engesztelni azokat, a kik kopott ruhánkban már szinte meg kezdték tagadni életrevalóságunkat. Hanem azért nemcsak uj ruhában akarunk ám megjelenni. Az elegáns uj ruha csak akkor ér valamit, ha van benne valaki . De a valaki is csak akkor valami mainapság, ha kellő respectussal van a takarosság iránt. És most engedjék meg édes olvasóim, hogy rágyújthassak egy cigarettére. Talán még magamnak is illatosabban fog esni ebben az uj ruhában. GASTON. FORGÁCS. (Grastonnak.) Lajos bácsi, a nevető vén bölcs minduntalan szidja a mostani generácziót s erősen hajtogatja, hogy a régi időben másként szerettek és másként házasodtak az emberek, mint most. (Tanácsok dolgában az öreg urak nagyon pazarlók.) Azután az öreg urak kiváltsága, hogy színarannyal vonják be a bronz korszak emlékeit. (Respectáljuk az ilyen aranyozókat.) nem, a közönség között. Ugy szerettem volna látni! El kell ntaznom Mühleckbe, néhány óra múlva már elhagyom a várost; mire viszszatérek, a czirkusz máshová vonult — és én nem láthatom őt többé. Várakoztam. Sajnos azonban, hogy eredménytelenül. A zenekar elhallgatott, a programm véget ért, az utolsó paripa is lejátszotta szerepét, mert sebesen vágtatva rohant az istáló felé. Már a közönség is kifelé özönlött — és én még mindig várakoztam. Végre legutolsónak hagytam el czirkust. Künn korom-sötét volt az éjszaka, az eső csak ugy szakadt. A czirkusz ajtaján világló lámpásokat nagy részben eloltotta a szél. Ekkor a czirkus bohóczával találkoztam ; megkérdeztem hát, hogy meddig fog a czirkusz még itt tartózkodni. — Még csak rövid ideig, uram, — válaszolt ő francziás kiejtéssel — hiszen soká nem maradhatunk itt, mert Renz mindent elhalász előlünk. Nekem ugyan volt esernyőm, de a szegény bohóeznak bizony nem; fölkértem hát hogy legyen szíves esernyőm véd-szárnya alatt a nem messze fekvő, fényesen kivilágított fogadóba követni. jMég útközben megtudtam, hogy a bohóezot monsieur Dalosseur-nek hívják. Akármit is kérdezhettem azután, ő minderte megfelelt, mielőtt még egy-két palaczk bort hozattam volna. Az igazgató : signor Gnasco — szerinte — kapzsi ember volt, aki mindent csak maga szeretett volna s elvonta a társulat többi tagjától a rendes fizetést. Az igazgatóné egy valóságos »coquine fieffee« volt, ki megint a férjét lopta meg. Miss Mary, az igaz, hogy együgyű libácska, de különben nagyon jószívű leány, ügyetlen volt, de enfin — legalább nem járt mindig a szája. A direktor legidősebbik fia iszonyú ostoba egyéniség, de már biztos reményei vannak a társulat átvételére. — Hát mademoiselle Wyslonska ? — kérdezem, a bohócz poharát szinig töltve. — Oh, mademoiselle Wyslonska elég jó leány, szegény ! De fülig van merülve adósságaiba ! — Tehát pazarló ? — No nem egészen. Lássa, ő árva, egészen egyedül áll a nagy világon ; de hát nagyon elegánsan él, csupán csak selyemruhába öltözik, a legfinomabb ételekből válogat ; azt hiszi, hogy valami herczegnő, nagyon büszke de azért még sem gőgös. ^ — Es mondja csak : valjou . . ? — Váljon forog-e körülötte valami amint, vagy adorateur avoué '? — kérdé a franczia. — Azt bizon nem tudjuk. Az igaz, hogy sokan környezik, de ő udvarlói irányában határozottan gőgös és hideg. Egy gróf sokáig utána utazik és már azt rebesgetik, hogy meg is kérte. No bizony, most már nem tudom, hogy mi lesz a dologból. A kisasszony nem mond le fényes életéről, adósságaiban majd megfúl, a gróf gazdag — tegnap pedig az érdekes nő minden ingóságát bírói zár alá foglalták. A hotel d'Angleterre fogadósa, kinél régi barátnőjével, Petrina madame-mal lakik, nem akarja őt mindaddig elbocsátani, mig hathónapi tartozásait le nem fizeti. Az első emeleten három szobája van, zongorát tart és á la carte saját appartementjában érkezik ... és azután legalább is háromszor annyi pénzre volna szüksége, mint a mennyit vár, hogy kiválthassa magát. Igy hát valószínűleg hátra marad. Tegnap csúnyául összetűzött az igazgatóval és elbocsátását követelte. Kíváncsi vagyok a bonyadalmak kifejlésére. Az igaz, hogy egy gyönyörű brillant ékszere van, de sem attól, sem számtalan selyemruháitól semmi áron sem fog megválni. Lássa, kérem, a többi társnői, harmadik emeleten laknak, a jövedelemhez mérik ebédjöket, öltözéköket, szóval: csak addig nyújtózkodnak, meddig a takaró ér ; de az a . . ! — Valószínűleg jelenlegi válságos helyzetében egy imádója sem törődik vele, különben megváltanák ! — mondám, majdnem örvendve. (Folyt, köv.) ERDÉLYI CZIGANY NÉPDALOK. (Eredetiből forditva az Eszi és Vid. számára.* L Széles e világon Nincs több boldogságom, Árvaság csak életem, Az anyámat temetem* Virággal kiszegve Lesz ágya megvetve : Egyszerű koporsó — Ez lesz az utolsó ! . . . A szép nyár is elmúlt Es a szürke felhők Borulnak az égen, — Olyan szivem régen. II. Piros virág az én rózsám, Beillik is ám 8 hozzám ! Mint a madár a párjához, Ugy illik ő babájához. Jól áll kezében a kártya, Be sok pénz is ragad rája ! Éppen mint az édes anyja, Mindig rendin van a dolga . . . III. Lyukas az én sátram vászna És a szél csak amúgy rázza. Ha ugy tetszik rázza csak ! Menykő villám be nem csap Ide a rosz sátramba, *) A Kisfaludy Társaság által kiadandó gy' menyből.