Esztergom és Vidéke, 1886

1886-01-31 / 9.szám

tozhatik a koczkáztatott kölcsönök so­rába. Nem vélünk helytelen dolgot cse­lekedni, ha a főispáni beszédet jegy­zeteink után egész terjedelmében min­den politikai eommeiitár aljuk nélkül : »T. közgyűlés ! A legközelebb mult negyed év mind a nemzetközi viszonyokra mind hazánk beéletére nézve jelentő­ségteljes mozzanatokban gazdag idő­szaknak volt mondható. Mig a Balkán félsziget két fajrokon állama közt elkeseredett testvérharcz folyt, melynek fegyverszünettel történt befejezése, fájdalom még korántsem nyújt biztosítékot az európai béke za­vartalanságának, addig hazánkban oly alkotátás nyert ünnepélyes befejezést, mely hivatva volt világszerte hirdetni azon haladást, melyet Magyarország az ipar s gazda-sági fejlődés minden ágá­ban tanúsított s mely méltó helyet je­lölt ki hazánknak az európai cultur­államok sorában. 'Ez alkalommal oly szavakat hallottunk elhangzani a kiál­lítás fenséges védnökének ajkairól, me­lyek minden igaz magyar keblében lel­kes visszhangra találtak s hatványozták a hűség és aszeretet érzelmeit a fensé­ges uralkodó család e fenkölt lelkű tagja irányában. Államéletünk nem kevésbé fontos mozzanatául kell jeleznem ama fontos ovácziókat, melyekben jelenlegi felelős kormányunk fejét, miniszterelnökségé* 10-ik évfordulója alkalmából az ország nagy többsége részesítette. Nem lehet felada om miniszterelnökünk politikai működését e helyütt még csak nagy vonásokban is ecsetelnem. Megtették ezt nálamnál hivatottabbak s megte­endi majdan az elfogulatlan törté­netíró ; csupán csak annak constatá­lására szorítkozom, hogy a rokonszenv ily imposaus nyilvánulása csak helyes­lését jelentheti a követelt politikai iránynak. Mint a megyei küldöttet s üdvkivá­natainak tolmácsai tanúi voltunk az öröm és elismerés általános és lelkes nyilvánulásának, mely Dr. Majer István praelatus és érseki helynök ur ő mltgát irói tevékenysége 50-ik évfordulója al­kalmából környezte; s midőn a jubi­láns főpapnak élénk köszönetét ez al­kalommal van szerencsém a tekintetes törvényhatésági bizottság előtt köteles­ségszerűleg tolmácsolni, lehetetlen már most meg nem emlékeznem ő méltósága nagylelkű adományáról, mellyel há­lája jeléül a tisztviselői nyugdíj alap gyarapításához járult. S ezek után önöknek uraim ez év­i ben is a Mindenható legjobb áldását kivánva s magamat eddig tapasztalt kegyükbe ajánlva önöket tisztelettelje­I son s szívélyesen üdvözlöm s a mai : közgyűlése megnyitottnak nyilvánítom.» Az éljenzéssel fogadott megnyitó be­széd után komoly tárgyak elintézéséhez fogott a tvhatósági bizottság, melyek körül, — eltekintve a községi költség­előirányzatok és számadások bírálatára vonatkozó számvevői és állandó választ­mányi vélyemények tudomásul vételétől — nem egy figyelemreméltó mozzanat feljegyzésére vagyunk hivatva. Igy a megyei legtöbb adót fizetők névjegyzékében történt változás szerint Somogyi János dunamocsi lakos 1886. évre kétszerszámitási jogosultságával J utólagos kiigazítás alapján bizottsági I taggá vétetett fel, inig Sternfeld Re­zső helybeli kereskedő ennek követ­keztében ez alkalommal kihagyatott. A közmunka költségvetés és terve­zetnek 1886. évre való megállapítása idézett még elő némi eszmecserét, mely még egyedüli fenmaradt, autono­mikus joga a törvény hatóságoknak, szokott néha-néha érdekkel sorakozni a napirenden levő egyéb tárgyakhoz. Ez is azonban csekély változtatással az ál­landóválasztmány véleménye szerint ment keresztül a bizottságnál. Ezek szerint 1886. évre a törvény­hatóság utjai gyanánt az Esztergom­doroghi, Dorogh-kirvai, Esztergom-táthi, Táth-bajnai, Süttő-bikoli, Nyergesujfalu­bajnai, Esztergom-dömösi, vízivárosi, köbölkút-farnadi, Köbölkút-bátorkeszi­madari, Nana indóház, Muzsla-bátorke­szi, Muzsla-dunamocsi, Párkány-Nána indóházi, Párkány-bényi, Párkány-kö­vesdi, Köhidgyarmat-köbölkúti, Kisbóny­farnadi utak vétettek fel. Az utépitészeti költségvetés összesen 27687 .frt 40 kr. bevétellel ugyanannyi kiadással lőn megállapítva, melyből fizetés és egyéb járandóságok czimén a megyei főmérnöknek 800 ft utaltat­ván, a járási utibiztosoknak egvenkint 600 ft fizetés, 120 ft lakbér, * 32 ft iroda átalány, valamint az iroda áta­lány, 200 ft utiátalány, valamint az iroda fűtésére 35 frt átalány fizette­tik. A megyei utak kilométerenként való felmérésének eszközlésével járó kiadá­sok fedezetéül 829 ft 88 kr., úgy szin­tén a felső bikoli, sztgyörgymező-csen­kei, valamint az alsó és felső szárhid újból építésére 5700 ft. vétetettt fel. Két központi utkaparó 18—-18, a többi pedig 15—15 ft havi fizetéssel javadalmaz tátik. A herczegprimás által Sztgyörgyme­jzőn létesített magánkórház megnyitá­sára vonatkozólag beterjesztett egész­ségügyi bizottsági vélemény elfogadtat­ván, a megnyithatás engedélyezése a kisebbszerű pótlások eszközlésének kötelezettségével a kormánynál véle­ményeztetett. A földm. ipar és kereskedelemügyi minisztérium leirata szerint Simor h%.­primás a budapesti lókiállitás alkal­mából egyik kancza lova után nyert 15 db. 20 francos aranyat az Eszter­gom és Komárom megyei ló tenyésztési czélokra adományozta. Ugyan ily nagylelkű ténye magaslik ki Majer István püspöknek, ki meg a megyei tisztviselői nyugdij alapot gya­rapitá 500 frtnyi adományával, me­lyért a megye közönsége elismerő kö­szönetét nyilvánitá a lelkes főpapnak. A különböző bizottságok közül csak a megyei állandóválasztmány szorult ez alkalommal kiegészítésre, a meny­nyiben Koller Ödön megszűnvén bi^ zottsági tag lenni, helyébe Wimmer Imre választatott be. A községi jegyzői nyugdij alapból húzott nyugdijak és nevelési pótlékra való igények megszorítása is kimon­datott, a mennyiben ezek a nyugdíj­szabályzat szerint megállapított mérve ez év január havától kezdődőleg 2 / s részben leszállittattak. Felsoroltattak ezen kivül, Borsod, Szatmár, Csanád, Gömör, Brassó és Veszprém megyék különböző közérdekű átiratai, melyek közül kiemelendőknek találjuk Szatmár megyéét, mely a köz­művelődési czélokra 1 % pótadót ve­tett ki s egyúttal hason irányú intéz­kedésre szólitja fel a trvhatóságokat is ; nálunk azonban a példabeszéd irá­nyadó, hogy a hol nincs, ott ne ke­ress. A délutánba nyúló közgyűlés befe­jezését főispáni ebéd követte, melyen a megye notabilitásai nagy számban vet­tek részt. ESZTERGOMI LEVEL. (Uj ruha.) Jónapot ! Végre hát újdonatúj ruhát mértek ránk egy olyan szabónál, aki ólommal dolgozik, tűzzel szab és mintákkal varr. Az uj ruhát nagy tisztességtudással mind­járt föl is vettük a mi kedves esztergomi közönségünk megengesztelésére. Mert hát még egy közönséges földműves ember is azt irta nekem újesztendőkor : — Hajjá az ur, maguk már rettenete­sen elkoptak! Mellékeljenek becses újsá­gukhoz egy jófajta pápaszemet. Igaza volt. A vezérczikk komoly szabású felöltője rongyos és színtelen, a tárcza elegáns ze­kéje desperált, a közczikkek mellénye fosz­lányos s a hirek és egyéb apróságok kel­méje annyira el volt koptatva, mint egy megszökött színtársulat első szerelmesének a szalonkabátja. Hát itt az ideje már, hogy uj ruhánk­ban visitet csináljunk a mi kedves olvasó­inknál, a kik még kopott toilletteünkben is elnézéssel és szívesen fogadtak. Mert hát mai napság sokat tesz a külső. Vannak emberek, a kik például egy ele­gánsan kötött nyakkendőnek köszönhetik carrierejüket. Vannak megint, a kik egy divatkép ke­retéből kilépve, léptek be a boldogság meny­országába. Tisza Kálmán nem tetszik a tisztelt ház szép személyeinek, de Fenyvesi Feri ele­gáns toiletteje gyakran nagyobb hatást csinál, mint egy szenzácziós interpelláczió. Andrássy Gyula gróf elegáns megjelenése szinte elfeledteti a nagyapói tekintélyt. Szóval az elegáns megjelenésnek nagy­hatása van minden világban. De hát mi azért mégse szándékozunk a szonett takaros külsejével csengő-bongó ürességet takargatni. Uj ruhánkban régi bajtársakat és kipró­bált katonákat viszünk ujabb csatákba. Tisztességesebb öltözetünkben meg akarjuk engesztelni azokat, a kik kopott ruhánkban már szinte meg kezdték tagadni életrevaló­ságunkat. Hanem azért nemcsak uj ruhában aka­runk ám megjelenni. Az elegáns uj ruha csak akkor ér vala­mit, ha van benne valaki . De a valaki is csak akkor valami mainapság, ha kellő respectussal van a takarosság iránt. És most engedjék meg édes olvasóim, hogy rágyújthassak egy cigarettére. Talán még magamnak is illatosabban fog esni ebben az uj ruhában. GASTON. FORGÁCS. (Grastonnak.) Lajos bácsi, a nevető vén bölcs minduntalan szidja a mostani generá­cziót s erősen hajtogatja, hogy a régi időben másként szerettek és másként házasodtak az emberek, mint most. (Tanácsok dolgában az öreg urak nagyon pazarlók.) Azután az öreg urak kiváltsága, hogy színarannyal vonják be a bronz korszak emlékeit. (Respectáljuk az ilyen aranyozókat.) nem, a közönség között. Ugy szerettem volna látni! El kell ntaznom Mühleckbe, néhány óra múlva már elhagyom a várost; mire visz­szatérek, a czirkusz máshová vonult — és én nem láthatom őt többé. Várakoztam. Sajnos azonban, hogy eredménytelenül. A zenekar elhallgatott, a programm véget ért, az utolsó paripa is lejátszotta szerepét, mert sebesen vágtatva rohant az istáló felé. Már a közönség is kifelé özönlött — és én még mindig várakoztam. Végre legutolsónak hagytam el czirkust. Künn korom-sötét volt az éjszaka, az eső csak ugy szakadt. A czirkusz ajtaján világló lámpásokat nagy részben eloltotta a szél. Ekkor a czirkus bohóczával találkoztam ; megkérdeztem hát, hogy meddig fog a czirkusz még itt tartózkodni. — Még csak rövid ideig, uram, — vá­laszolt ő francziás kiejtéssel — hiszen soká nem maradhatunk itt, mert Renz mindent elhalász előlünk. Nekem ugyan volt esernyőm, de a sze­gény bohóeznak bizony nem; fölkértem hát hogy legyen szíves esernyőm véd-szár­nya alatt a nem messze fekvő, fényesen kivilágított fogadóba követni. jMég útköz­ben megtudtam, hogy a bohóezot monsieur Dalosseur-nek hívják. Akármit is kérdezhettem azután, ő min­derte megfelelt, mielőtt még egy-két pa­laczk bort hozattam volna. Az igazgató : signor Gnasco — szerinte — kapzsi em­ber volt, aki mindent csak maga szeretett volna s elvonta a társulat többi tagjától a rendes fizetést. Az igazgatóné egy valósá­gos »coquine fieffee« volt, ki megint a férjét lopta meg. Miss Mary, az igaz, hogy együgyű libácska, de különben nagyon jószívű leány, ügyetlen volt, de enfin — legalább nem járt mindig a szája. A di­rektor legidősebbik fia iszonyú ostoba egyéniség, de már biztos reményei vannak a társulat átvételére. — Hát mademoiselle Wyslonska ? — kérdezem, a bohócz poharát szinig töltve. — Oh, mademoiselle Wyslonska elég jó leány, szegény ! De fülig van merülve adósságaiba ! — Tehát pazarló ? — No nem egészen. Lássa, ő árva, egészen egyedül áll a nagy világon ; de hát nagyon elegánsan él, csupán csak se­lyemruhába öltözik, a legfinomabb ételek­ből válogat ; azt hiszi, hogy valami her­czegnő, nagyon büszke de azért még sem gőgös. ^ — Es mondja csak : valjou . . ? — Váljon forog-e körülötte valami amint, vagy adorateur avoué '? — kérdé a franczia. — Azt bizon nem tudjuk. Az igaz, hogy sokan környezik, de ő udvarlói irányában határozottan gőgös és hideg. Egy gróf sokáig utána utazik és már azt rebes­getik, hogy meg is kérte. No bizony, most már nem tudom, hogy mi lesz a dologból. A kisasszony nem mond le fé­nyes életéről, adósságaiban majd megfúl, a gróf gazdag — tegnap pedig az érdekes nő minden ingóságát bírói zár alá foglal­ták. A hotel d'Angleterre fogadósa, kinél régi barátnőjével, Petrina madame-mal la­kik, nem akarja őt mindaddig elbocsátani, mig hathónapi tartozásait le nem fizeti. Az első emeleten három szobája van, zon­gorát tart és á la carte saját appartement­jában érkezik ... és azután legalább is háromszor annyi pénzre volna szüksége, mint a mennyit vár, hogy kiválthassa ma­gát. Igy hát valószínűleg hátra marad. Tegnap csúnyául összetűzött az igazgató­val és elbocsátását követelte. Kíváncsi va­gyok a bonyadalmak kifejlésére. Az igaz, hogy egy gyönyörű brillant ékszere van, de sem attól, sem számtalan selyemruhái­tól semmi áron sem fog megválni. Lássa, kérem, a többi társnői, harmadik emeleten laknak, a jövedelemhez mérik ebédjöket, öltözéköket, szóval: csak addig nyújtóz­kodnak, meddig a takaró ér ; de az a . . ! — Valószínűleg jelenlegi válságos hely­zetében egy imádója sem törődik vele, kü­lönben megváltanák ! — mondám, majd­nem örvendve. (Folyt, köv.) ERDÉLYI CZIGANY NÉPDALOK. (Eredetiből forditva az Eszi és Vid. számára.* L Széles e világon Nincs több boldogságom, Árvaság csak életem, Az anyámat temetem* Virággal kiszegve Lesz ágya megvetve : Egyszerű koporsó — Ez lesz az utolsó ! . . . A szép nyár is elmúlt Es a szürke felhők Borulnak az égen, — Olyan szivem régen. II. Piros virág az én rózsám, Beillik is ám 8 hozzám ! Mint a madár a párjához, Ugy illik ő babájához. Jól áll kezében a kártya, Be sok pénz is ragad rája ! Éppen mint az édes anyja, Mindig rendin van a dolga . . . III. Lyukas az én sátram vászna És a szél csak amúgy rázza. Ha ugy tetszik rázza csak ! Menykő villám be nem csap Ide a rosz sátramba, *) A Kisfaludy Társaság által kiadandó gy' menyből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom