Esztergom és Vidéke, 1886

1886-05-13 / 38.szám

yog, már gyönyörtől reszket a menny ís tenger« — s a ki a tenger habjából keletkezetten szépsége varázs-erejével íz egész mindenség fölött uralkodik. Mert hiszen itt lenn szelid zephirek íordják körül, s a hová lép nyomában gyógynövények fakadnak. — Eros és limeros pedig a halhatatlanok országába s átkalauzolják. Valóban gyönyörű mythologia! Bá­üulatos idealizlása a női szépség igéző tatalmának ! De milyen kirívó ellenté­et képez vele szemben a nő viszás lelyzete a valóságban — mely pedig tiég fokozódott, midőn hetärismus jut iralomra, s az eddig rabszolga gya­láut tartott nő leveri kezeiről a nyű­göző bilincseket, hogy azokkal innen­úl zsarnok urát fűzze diadal szekeré­iez; s az ős régi erköles és tisztesség omjain álljon boszát sok századon ke­esztül szenvedett rabságáért. Mert igaz ugyan, hogy a hetäris­íiusban a görög nép felszabadult — s egy Aspásia, Timandra, Theodata, rörögország legnagyobb és legmúvel­ebb embereit: Perikiest, Alkibiadest átták lábaiknál; egy Thais-— Nagy íándor kedvese — a ptolomäusok rónjának örökös, cyprusaiknak király­őt adott; Aristonice, a hires tánczos­ő, és Oenanthe — mint Plutarchos legjegyzi — királyi diadémeket ta­odtak lábaikkal: de hogy ez a me­amorphosisa a nőnek, mennyire nem eleit meg a görög költészetben annyi leálitással rajzolt mennyei Aphrodite redeti természetének — ez eléggé iviláglik abból, hogy az ily módon elszabadult nő minden diadala, az em­eriség egyik legdrágább kincsének és zentségéuek: a családi élet - és női ecsületnek hanyatlását és pusztulását ílentette. Miguem a mindjobban elha­apódzot korláttalau érzékiség követ­eztében létrejött átalános sülyedés s erkölcsi romlottság, magáuak a örög — s a hasonló kór-tünetek kö­)tt sinlődött római világ-birodalomnak oyészetét is előidézte ! íme a no élet-történelme a világ ígmiiveltebb két nemzeténél! És azóta, zalatt a két ezer esztendő alatt, mennyi idő az óta eltelt, nem ismét­ídött-e, csakhogy más és más formában e lényegében mégis ugyanez a jelen­ég? Mert igaz ugyan, hogy közben­özbeu legelőbb a népvándorlások alatt nők bálványozása is divatba jött. A )vagkorban pedig kemény törvényeket i hoztak arra, mint kell a nőket tisz­ilni; sőt Angolországban a szász ki­ílyok alatt (405-ben Kr. u.) halállal (intették azt a lovagot, a ki a nők ánti kötelességét nem teljesitette — időn előbb szertartásszerüleg megfosz­•tták lovag jellegétől : felvértezetten templomba vitték, itt gyász-hymnust lekeltek felette, levették sisakját hogy rczát mindenki láthassa, leütötték sar­in tyuját, lecsatolták övét, felfordították ijzsát, a melyen czimerét viselte — »ez egy hitszegő becstelen lovag» Iszóra kötelet kötöttek nyakára, s a isztőhelyre hurczoltan kivégezték. Am :ért még ez a kor sem változtatott rökeresen a nő sorsán — sőt kifo­istalan állapotokkal még ma — ami lvilágosodottnak csúfolt XIX. száza­inkban sem dicsekedhetünk !, A nő még ma sem ura saját akara­nak — hanem legtöbb esetben csak ízköz a férfi kezében. . . a ki egekig oelve, isteníti — a mig szereti, s e erelem csodás szemüvegén mindent .gyogóbb fényben, megszépítve és meg­csőitve lát rajta, mig ha szerelme el­rult, vagy az érzéki gyönyörök emésztő evének martalékául esett, ott hagyja íbultan a szédítő magasságban, hová épzelme szárnyain fölemelte, hogyaunál kétségbeesettebben zuhanjon alá abba a mély örvénybe, az »élet prózájába«. Váljon nem-e ugyan az a kép, mely kétezer esztendő előttről tárul elénk ? Az esztergommegyei vasutak. Hat év óta vajúdik az esztergom­megyei vasutak ügye s alig van kilá­tás, hogy egyhamar jobbra forduljon. Rosszul volt megkezdve s a rossz kez­deten akadt meg annyi ideig a vál­lalat. Báró Majthényi hat év előtt — az igaz — nem tudhatta, hogy a bu­dai rész az új-szőnyi vonal által majdan hatalmas vasúti összeköttetést fog nyerni. 0 akkor egész helyesen egy buda-esztergomi vonalra kérte és nyerte is az előengedélyt. De a mi nem volt helyes, ez abban állt, hogy az enge­délyes és a kormány a buda-esztergomi vonalnál maradtak meg, daczára annak, hogy a buda-ujszőnyi összeköttetés mái­ki lett építve. Pedig ez az össze­köttetés fölöslegessé teszi az egész budai résznek újólagos sinekkeli behá­lózását és teljesen elegendő, ha a buda-ujszőnyi államvasút egyes sugara­kat küld ki a jobb Dunapart jelenté­kenyebb állomásai felé. E szempontból indultak ki Eszter­gommegye érdekeltjei, midőn a minis­teriumhoz fordultak, részint a torbágy­esztergomi, részint a bicske-esztergomi, részint fűzitő-esztergomi vicinális vas­út engedélyezése végett. Nagy hiba követtetett el, hogy e vonalok egyi­kére sem adatott ki eddig az enge­dély. A következmény azt mutatja, hogy sem a régi buda-esztergomi, sem az újólag tervezett vonalak ki nem épültek egy ipargazdag vidék legna­gyebb kárára. Ideje volna, hogy e huzavonának vége vettessék. Ha báró Majthényinek hat év előtt, mikor nem volt buda-uj­szőnyi vasút, nem sikerűit a szüksé­ges hat millió tőkét biztosítani, ma mindenesetre még kevésbé sikerülhet. Tény az, hogy az esztergom-torbágyi vonal, mely a magyar államvasútnak csak egy szárnyvonala volna, már két és fél millióért épülhetne, és ez a költség teljesen aráidban áll a remél­hető kamatozáshoz. Azonkívül a buda­esztergomi vonal a déli vaspályába torkolna Budán, ami által kedvezőtlen üzletköltségekbe (60 százalék) vemé magát, mig a magyar államvasútba való torkolás azokat az előnyöket hozná magával, melyeket az államvas­utak minden vicinális szárnyvonaluknak biztosítanak. A számvetés tehát min­dé u irányban a buda-esztergomi vasút ellen és az esztergom-torbágyi szárny­vasút mellett szól. Különben az érdekelt vidékről sen­kisem bánná, akármennyibe kerülue s akármily kevéssé gyümölcsöző lenne is a buda-esztergomi vasút, ha legalább kiépítése biztosítva volna. De ettől még nagyon távol állunk. Az eszter­gom-torbágyi küldöttség tavaly több­ször tisztelgett a ministeriumban s ott avval biztatták, hogy báró Majthényi most okvetetlen megtalálta a finan­cirozó csoportot. Csakugyan a bécsi angolbank Majthényival szerződést kö­tött a buda-esztergomi vasút kiépítése iránt. De oly súlyos föltételeket kö­tött hozzá, melyek az ügy létrejöttét nagyon is veszélyeztették. A bank t. i. a hat millió tőke biztosítására há­rom millió métermázsa teherszállítás biztosítását követelte, részint a Drasche­féle téglagyár- és kőszénbánya-társa­ságtól, részint a vallásalaptól, mint a vidékbeli kőszénbánya-tulajdonostól. A Drasche-társaság meg több okból nem vállalhatott garantiát. Először ő csak bérlője a kőszénbányáknak ós az esz­tergomi káptalannal eddig az előnyös bérlet meghosszabbítása iránt nem tu­dott tisztába jönni. Másodszor pedig a társaság nem elég vagyonos, hogy három millió mé­termázsa termelésére és szállítására vállalkozhassék, miután ez idő szerint összesen csak 800,000 mmázsát ter­mel. Ekkép az egész fhianczirozási terv levegőbe épült. Az alkudozások az ősz óta folynak és most egy félév lefolyta után csak az a változás állt be, hogy az Erlanger ház — mint első forrás­ból értesülünk — a buda-esztergomi vasút financzirozásától visszalépett. E szerint az angolbank, mely maga hat mill, tőke beruházására nem vállal­kozhatik, kénytelen új társat keresni, mi pedig alig sikerülhet, miután e téren Erlaugeréknál vállalkozóbb czég Németországban nem igen van. A buda-esztergomi vasút terve hat év alatt megtette körútját egész Euró­pában. Ideje volna, hogy a kormány már tegyen valamit Esztergommegye érdekében. A legkevesebb, nézetünk szerint az volna, hogy adassék ki legalább az előmunkálati engedély az esztergom-torbágyi érdekeltségnek. Már több év óta sürgeti az érdekeltség e csekély kedvezményt, mely a kormányt semmire sem kötelezi. Az elégületlen­ség a megyében igen nagy és a mint értesülünk, ujolag készül egy küldött­ség onnan a ministerekhez. Az elő­engedély kiadása nem kerül semmibe, nem kötelez semmire, és törvényesen nem is tagadható meg. A mint tudjuk, az érdekeltség háta mögött hatalmas pénzcsoport áll, mely kész az eszter­gom-torbágyi vasútat azonnal kiépíteni, ha 1. 1 — 1V 2 null. mmázsa szállítás biztosíttatik átlag 15 írtjával (waggo­n on kínt az egész vonalra számítva), 2. 4—500,000 frt törzsrészvényekben jegyeztetnék, 3. a magyar államvasút az üzletet 50 százalékért átvenné. Ebben az esetben tehát a pénzcsoport a még hiányzó két milliót a maga ve­szélyére ruházná be az esztergom-tor­bágyi vonalba. Mi azt hisszük, hogy az előengedóly kiadása ily körülmények közt köteles­ségében állana a kormánynak. A vidék meg volna nyugtatva, az előkészületek megtétethetnének és sem a kormány, sem a vidék, sem báró Majthényi kárt nem szenvedne. Mert vagy létesül még a buda-esztergomi összeköttetés, akkor az esztergom-torbágyi sohasem fogja megkapni a végleges engedélyt ; vagy Majthényin akiiem sikerül a dolog sakkor minden elő van készítve, hogy Eszter­gom megye megkapja a maga vasutját és ez báró Majthényinak sem lesz ká­rára, ki annyi időt, pénzt és fáradságot költött egy üdvös szándékkal tervelt, de időközben meddővé vált vállalatban. HÍREK. — Herczegprimásunk büsztjét, melyet a főpapság a jubilaeum emlékére Stroblnál megrendelt, megszemlélte ő Felsége a ki­rály, aki Hohenlohe főudvarmester kísére­tében a művész műtermét hétfőn megláto­gatta s a meglepő élethűség fölött teljes megelégedésének adott kifejezést. — Herczegprimásunk jutÜaeuma. Si­mor János bibornok, esztergomi herczeg­rimásnak f. évi október 28-án — áldozár­ságának 50 évi jubilaeuma alkalmából — a komáromi r. kath. hitközség is részt vesz az ország minden részében készülő üdvözlő ovátióban. A hitközség képviselete — mint a Komáromi Lapokban olvassuk — elhatározta, hogy ez ünnepélykor di­szalbumot fog ő Eminentiájának átnyúj­tani, mely a hitközség összes tagjainak aláírásával ellátott hódoló feliratot tartal­maz. — Az uj püspök, Palásthy Pál felszen­telése ünnepén a herczegprimás a palotában díszebédet rendezett, melyben a főpapság, a megyei, városi, katonai és állami ható­ságok vettek részt. Az első felköszöntöt a herczegprimás ő Szentségére, azután ő Fel­ségére s az uj püspökre mondotta, melyet a vendégek fölállva és lelkesen megélje­nezve fogadtak. Utána gróf Forgách Ágoston nagy prépost emelkedett föl, a ki a her­cz.'gprimást lelkes felköszöntőben üdvözölte a mit a vendégség hosszantartó éljenzéssel fogadott. Végre a legújabb püspök, Palásty Pál emelkedett fel, a ki a herczegprimáshoz szólva köszönetet mondott. Szavait szintén lelkes éljenek kisérték. — Gróf Majláth György főispán ur ked­den városunkban időzött. — Uj gondnok. Bold. Brenner Jakab helyébe ő Eminencziája a herczegprimás Einzinger Györgyöt nevezte ki a szent­tamási szent-István s a szenttamási kál­vária-kápolna gondnokául. Az uj gondno­kot Zámolyi Warga Mihály vízivárosi es­peres-plébános avatta fel a községi elöljá­róság jelenlétében. Az eskü letétele után az esperes szép egyházi beszédet intézett az uj gondnokhoz, melyben hivatását emelte ki. A szertartások után a gondnok lakásán egy kis reggeli lakomát rendeztek, melyet számos felköszöntő is nevezetessé tett a jelen voltak előtt. — Az esztergommegyei vasutak ügyében a Magyar Nemzetgazda szá­mára egy szakavatott megyei ur egy közleményt küldött b', melyet kefele­nyomatban hozzánk is eljuttatott. Az ér­dekes czikket mai számunkban mutat­juk be. — Hivatalos jelentés. Horváth Mihály városi hegymester hivatalosan jelenti, hogy a pénteki fagy az esztergomi szőlőhatár legnagyobb részét tönkretette. — A dömösi jegyző ügyében az adófel­ügyelőség részéről Schaller Antal van a részletes vizsgálattal megbízva, aki már napok óta Dömösön tartózkodik. — Uj kápolna. Komáromból értesítenek, hogy ott a róm. kath. temetőben egy igen csinos kápolna fog épitettni; mely Molnár J. apát-plebános fáradozásainak köszönhető. Az épités már tényleg meg is kezde­tett. — A fagyos szentek napjai. A három fagyos szent közül Pongrácz tegnap, Szer­vácz ma és Bonifácz holnap üli meg a névnapját a naptár szerint. Valóságosan azonban már mind a hárman egyszerre és pedig mult pénteken ülték meg erős dérrel és fagygyal. — Katona-zene. Ma d. u. 6 órakor a a chioszk előtt katonazene lesz a követ­kező programmal: 1. Beller Magyar indu­lója. 2. Millöcker Koldúsdiákjának nyitá­nya. 3. Fahrbach polka. 4. Lohengrin nász zenéje. 5. Gounod Serenadeja 6. Meyer­beer Dinorahjából potpourri. — A komáromi tvszóktől. Kiss Elek bátorkeszi lakos súlyos testi sértéssel vá­dolt bűnügye f. hó 3-án tárgy altatott. A vád tárgyát az képezé, hogy Kis Elek, Kiss Pistyi Lászlónak koponyáján karóval több rendbeli sebet ejtett, melyek a tör­vényszéki orvosi vizsgálat szerint 6 heti egészségháboritást okoztak. A kir. törvény­szék Kiss Eleket a btk. 301. §-ba ütköző és a 302. §. szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek mondta ki, és őt nyolcz havi börtönre ítélte. Vádlott valamint a kir. ügyész fellebbeztek. — Kirándulás Dobsinába. Mint értesülünk a m. kir. államvasutak vá­rosi menetjegy irodája által f. év május hó 22-én a fiumei kirándulás­hoz hasonló módon társas kirándulás fog külön vonattal Dobsinára az ottani világhírű jégbarlang meglátogatása vé­gett rendezetni; melyhez rendkívül mérsékelt áru az egész kirándulással egybekötött kiadásokat magában fog­laló menettérti jegyek fognak kiadatni. — Bővebb értesítés emiitett irodában nyerhető, hol előjegyzések már elfo­gadtatnak. — Fürdö-sa's >n. Korányi József jelenti, hogy uszóházát már megnyitotta mind a szabad úszók, mind a tanulók, mind a ko­sárfürdő használók számára. A higany azonban még mindig okvetetlenkedik, ami a kellemes Dunafürdők használatát némileg késlelteti. — A szent-kereszti búcsúról, mely oly nevezetesen látogatott szokott lenni, még a következő tudósítást kaptuk : E kegyhelyen május hó 3-án, úgymint a szt-kereszt feltalálásának ünnepén szokás szerint nagy számban jelentek meg az ájtatoskodók. Daczára a zordon időjárásnak, szép rendben folyt le az ájtatosság. Egyházi szent-beszéd három

Next

/
Oldalképek
Tartalom