Esztergom és Vidéke, 1886

1886-04-25 / 33.szám

ESZTERGOM VIII. ÉVFOLYAM 33. SZÁM. VASÁRNAP, 1886. APR. 25. es VIDÉKÉ MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS_CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR : egész évre ............................................................® JÉ — JC1'­fé l évre........................................................................ ÍV T , ne gyedévre.............................................................1 írt nO kr. Egy s/ám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: SZENT-ANNA-UTCZA 317. SZÁM, hová a lap szellemi részét illető köziemé nyék küldendők. KIADÓHÍVATAL: SZÉCHENYI-TÉR 331- SZÁM, hová a lap hivatalos s a magán hirdetései, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szói" — frt 75 kr. 100—200-ig / 1 frt 50 kr. 1200—300-ig . 2 frt 25 kr. Rélyegdij 30 kr. MAGÁN-HIRDETÉSEK megállapodás szerint logju- tányosabban közöltétnek. : NYILTTÉR sora 20 kr. fiimtojísol Esztergom, ápril 24. Kant azt mondta rFrancziaországról, hogy az -a divat országa, Anglia a szeszélyé,“ Spanyolhon a dicsőségé, Olaszország a szerelemé és Németor­szág ^ ez imek országa. A nagy philosophus nem igen is­merte hazánkat. Különben rólunk ok- vetetleiiiil meg kellett volna Írnia, hogy Magyarország azelőtt a • hősök, most pedig az ősök országa. * Hogy mennyire visszamegyünk a n e gy ve n n y o 1 czas p ó k há l ó k kai bevont régi czimkórságos világba, azt legér­dekesebben jellemzi az a körülmény, hogy egy nemesi hangzású mesterem­ber a napokban megrendülte egy vándorfestőnél összes őseinek arczké- pét. Tizenkét embernek kell lenni mindössze. Mikor a vándor-festő adato­kat kért, a uagyzó mesterember egész büszkén azt felelte : — Hát azt gondolja az ur, hogy az én őseim rá értek arra, hogy le- pingáltassák magukat? Ha ember az ur a gáton, akkor fesse le valameny- nyit fejből. * Visszamegyünk tehát megint a kül­sőségek világába, ahol a név teszi az embert s nem az ember csinálja a becses nevet. Visszamegyünk ismét a czimeres korszakba. Csakhogy akkor még emberek voltak az emberek, akik nem hiúságból ragyogtak. Akkor hő­söket találtak a rokonok maguk kö- j rül. Most csak ősöket keresgélünk. * Egyébiránt még nem is olyan ve­szedelmesek azok a mi árnyaink, me­lyek a külsőségektől sötétek. Sokkal feketébbek azok, amelyek érzelmeink világából keletkeznek. Irigység, gyűlö­let és rosszakarat dolgozik lelkűnk­ben azok iránt, akikkel egy födél alatt, a menyország kupolája alatt la­kunk. Pedig ha megértenék Krisztus legmagasztosabb igéjét, akkor talán nem volnánk olyan idegen szivüek egymáshoz. Millió és millió ember közül hányán követik még a szeretet ezt a föl séges tanítását : Szeresd fe­lebarátodat, mint tenn magadat! * Vaunak emberek, akik munkájuk meddőségét hangzatos phrásisokba öl­töztetik. Rosszul sikerült demagógok, és elkésett vezérférfiak füstös kávéhá­zakban és politikai műhelyekben mind­untalan azt hangoztatják, hogy Esz­tergomnak nincs jövője ! Nem ez a jóslat igaz, hanem az, hogy a jóslók rendesen azon iparkod­nak, hogy jóslatuk teljesüljön. Csüg- géieggé, b i zal m atl an n á, ö rom t el e n n é és reménytelenné teszik polgártársai­kat. Minek dolgozni, miért lelkesedni, minek élni a közügyekért, mikor szőkébb értelemben vett hazánknak, szülőföldünknek, úgy sincsen jövője? Ez nem hazaszeretet. Ezt nem sza­bad vallanunk. Ez eretnekség,- mely­nek sivársága a szeretet legszebb ün­nepén, a feltámadás napján, égbeki­áltóan szívtelen. Aki hisz a feltáma­dásban, az hinni fog a hazaszeretet csodáiban is és szorgalmas munkával lát hozzá városa újjászületéséhez. * Az intrikusoknak is adunk egy pi­rostojást. Azt olvashatják le róla, hogy akna­munkával halad a vakarni is, hogy ármánykodással sokszor czélhoz lehet jutni, de ez a diadal nem tartós s amit az alagutakon járó ember elért, az az igazság verőfényénél rendesen romokba omlik és legtöbbnyire maga alá temeti azt, aki másokat akart el­temetni. Tanuljuk meg a szeretet régi nem­zetközi nyelvét, s akkor meg fogjuk érteni egymást mindnyájan ! AIJCUN. BÁTORKESZI TŰZOLTÓSÁG. (Bittér Tótlor segéd-tiszti jelentése a bátorkeszi önk. tűzoltó egyesület rendes közgyűléséhez.) II. 1 ikvsánatot kérve ezen — az ügy iránti szeretet sugalta —- eltérést, folytatom az igen tisztelt közgyűlés szives engedőimével tűzoltó-egyesüle­tünk 1885. évi történetének rövid előadását. Az elmúlt évben tartatott közgyű­lés február 8-án és ápril 6-án ; fel­ügyelő bizottmányi gyűlés jan. 7-én, 25-én, jun. 14-én, szeptember 17-én; századgyülés ápr. 6-án és 12-én, aug. 2-án, szept. 13-án; fegyelmi bizottsági ülés jun. 14-én, aug. 30-án. — A két közgyűlés jegyzőkönyvei 25 pontot foglalnak magukban, melyek egyebek közt segédtiszti és orvosi jelentésre, köszönő iratok küldetésére, sz.wiaiLás' és leltár felülvizsgálására, /költslwom^ irányzat elfogadására, ngs. Luc^jí-' bacher István úr által az őrtanya ró-' szére egy órának való adományozására, pártoló tagok felvételére, a felvétel­nek a felügyelő-bizottmányra való fel­tételes átruházására, egy szivattyumes- ter és egy szak asz vezető választására, az országos szövetségbe történt felvé­telre s a működő tagok fogadalom té­telére vonatkoznak. —- A felügyelő bizottmány gyűléseiről felvett 4 jegy­zőkönyv összesen 40 pontot tartalmaz. Fontosabb tárgyai voltak ezen bizott­mányi gyűléseknek szerek és szerelvé­nyek beszerzése, az azokról szóló szám­lák kiegyen ütése, számadás, leltár megvizsgálása, a fegyelmi bizottság megalakítása, a biztosító intézetek ado­mányainak megköszönése, különféle meg­bízások, ruhatármegtéritések, költség- élői rányzat, közgyűlési tárgysorozat, báli és erőmű vészi mutatványok, elő­adási jövedelemre és adakozásokra vo­natkozó jelentések, egy fizetéses tűz­oltó illetményének megállapítása, lovak készenlétben tartása, a közgyűlés fel­hatalmazása értelmében való tagfelvé­tel s több elfogadott indítvány. — A négy századgyülés a róluk felvett jegy­zőkönyvek 25. pontjának tanúsága szerint leginkább tűzoltók felvételével, az őrségi szolgálattal s néhány indit- ványnyal foglalkoznak. —- A fegyelmi bizottság két üléséről felvett s 14 pontba foglalt jegyzőkönyvek szerint Az „Eszier^omésVidüke“ tárcája. II szórjatok virágot, zengjetek dalt ! íme, feltámadt a dicső, ki meghalt. Legyen minden szó, áldás és imádság ! A szenvedők egük derülni lássák. A kit lesújtott rossz napok csapása, Gondoljon az örök feltámadásra ; Mert véget ér, bármily nehéz a bánat, Halál nyomán uj élet árja támad. Nem kell a búsnak elcsüggedni gyáván ; Felhőkön kél a hét ivű szivárvány. Ha folytak már arezunkon sűrű könnyek Rózsája szebb lesz aztán az örömnek. Jézus nem veszté nagy hitét s reményét, Bár elborulni látta sorsa éjét: A keresztfán is tört és megbocsátott, Megváltva kínok árán a világot. Erezte, tudta: jönni kell időnek Hogy sírjához zarándokolni jőnek S kereszthalálból szent feltámadása Majd millióknak lesz vigasztalása 8 az ige testté Ion : az isten-ember Él és uralkodik a végtelenben : Fény lengedez tükrén az ég-azúrnak, Halleluját zeng minden ajk az Urnák. A mély sebek rózsákká változónak Igézetében csókok záporának; Öröm kiáltás harsog át a földön : Dicsértessék az Isten mindörökkön ! RUDNYÁNSZKY GYULA. /'{TÁ m tüsmia* (Elbeszélés.) A professor urak nem győzték eleget dicsérni. A legkitűnőbben ő tudta mindig a feladatot; a leghibátlanabb pensumokat ő készítette el : a legpéldásabb szorgalmat ő fejtette ki s a legszerényebb fiú ő volt az egész intézetben. Különösen az osztály­tanára volt vele nagyra. Olykor, ha valami magas vendég látogatta meg az intézetet j s kérdé ha vájjon jó előmenetelt tanúsitá- nak-e a növendékek, büszkén, atyai mo- solylyal mondá: — Jöjjön csak ki amice, jöjjön. Aztán odafordult a magas vendéghez. — Méltóztassék őt kérdeni. S hogy gömbölyödött ki arcza az öröm­től, midőn hallotta az ifjú korrekt, hatá­! rozott feleletét s látta, hogy a vendég ; egyre-másra bolingat, hajtogatja a fejét. — Jól van ! nagyon helyesen van ! igen íjól van! 1 Hát még mikor felelet végeztével oda­fordult hozzá és kezét megrázta melegen. — Gratulálok önnek! — — Valódi lán­gész ez a fiú! Szinte kicsordult a könnye a nagy i örömtől. I Egyszer aztán elmaradt az előadásról Mai számunkhoz fél Csajágh Ferkó és másnap a mulasztását sem igazolta A jó professor úr azért hűségesen oda­írta, hogy beteg volt, nem jöhetett. Harmadnap Csajágh Ferkó nem tudta elmondani a feladatot. A professor úr megfeddé őt szívélyesen: — Ej, ej, kedves fiam, hát mért nem jelentette, hogy nem készülhetett ? No ! no! hiszen tudom, hogy a betegsége miatt: persze, hogy a miatt. Negyednap ismét elmaradt Csajágh Ferkó és igazolványt ezután sem hozott. A pro­fessor ur megcsóválta fejét, — de azért beírta, hogy igazolt. — Hiszen kedves fiam, tudom én, hogy nem telik doktorra, hanem azért a házi­gazdától talán mégis lehetne pár sort... no de se baj! Elhiszem én magának igy is! Aztán hatodnap Csajágh Ferkó megint csak nem tudta a feladatot. A professor ur letette kezéből a vastag ceruzát és hosszan bámult rá. — I)e hát mi lelte magát, édes fiam? Ez igy nem jól megyen, nem bizony!-----------Es igy folytak a napok. Csa­jágh Ferkó mind többet mulasztott, a professor ur pedig egyre hidegebb lett iránta. — Kedves öcsém, én magával nem va­gyok megelégedve. — Barátom, maga már an csat iv melléklet v nem a régi többé, maga hanyatlik. — Domine, maga nem tanul, maga nem ipar­kodik. — Fráter, maga egy naplopó, ma­gát én megbuktatom, magát én nem eresz­tem az érettségire. * * * Ott laktak a harmadik emeleten, annak is a legkisebb szobájában. Azt a fülkét a a jobb oldalon elrekesztették tiszta fehér függönynyel s meghúzták ott magukat szerényen; elég az egy beteg asszonynak meg a leányának. A kis szobát aztán bebúto­rozták tehetségük szerint ; majd csak akad valaki, a kinek ilyen egyszerűen is meg­tetszik és felfogadja. Akadt is. Csajágh Ferkó ebben a szo­bában készítette azokat a hibátlan pensu­mokat, itt szívta magába azt a tudományt, mely annyira kedvenezévé tette professo- rainak. Lopva- lopva, odatekintgetett a a túlsó ablakhoz, melynek gyér világos­sága mellett szélgyorsan pörgött a varró­gép kereke; fürge pici lábak könnyed ügyes mozgását bámulta sóvár, vágyó sze­mekkel... Tudja Isten, olyan varázserő volt abban a zakatolásban: minél nagyobb lármát csapott, annál hamarabb hatoltak be elméjébe a sinusok és cosinusok. Csörög-zörög a varró gép, ábrándos kék szemek kisérik munkáját nagy figyelem­mel. Vagy talán nem is a munkát nézik. Messze kalandoznak, valahol a jövő rózsás O v a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom