Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 84. szám
84. szám. Esztergom VI. évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasárnap, 1884. október 19-én f Megjelenik heten kint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre..............................................6 Irt. — krfél évre.......................................................:i » ~ • negyedévre ..............................................I * » E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. Iinvá ív lep szellemi részét, illető közlemények kiililemiSk* KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENl-TÉR hová rí hivatalos s a magán liiMetések, a nyilttcroe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reclamáKsoic intézendök. HIRDETÉSEK. IIIVATAI.OS iiiudktksrk : 1 szótól 100 szóig — fi t. 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-i" . 2 „ 2Ö „ Rélyegilíj 30 kr. MAG ÁNFTIRDEf ESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabbnn közöltetnek. NYILTTÉU sora 20 Kr ttsmssssm------------==--------G azdasági egyesületünk. Esztergom, okt. 17. A gazdasági egyesületeknek országszerte nevezetes missiójnk van. Működésüket figyelemmel kíséri a hazai sajtó, törekvéseiket gyámolitja a kormány s mozgalmaikat tanulsággal veszi tudomásul a közönség uem gazda része is. Minden megyének meg van a maga gazdasági egyesülete, honnan a gazdálkodás vozéreszmói, az újabb vívmányok népszerűsítése, ti termelés vetekedése s a gazdasági érdekek előmozdításanak tervei folytonosan kisugárzanak. Amilyen igaz, hogy Magyarország specziálisan gazdasággal, (ha nem is egészen gazdálkodással) foglalkozó ország, olyan igaz, hogy az első egyesületek füló kellene emelkednie a gazdasági egyesületeknek. Gazdáink szerencséjétől függ Magyarország szerencséje, gazdáink bajai okozzák hazánk bajait is. A gazdasági egyesület tehát nem afféle minden áron egyesiiiésdit játszó szövetkezet, hol alkalma nyílik néhány embernek magát az elölülői méltóságban s a szónoklás magasabb régióiban igen jutányosán gyakorolni, hanem egy olyan komoly szövetkezet, mely uemzetléti tényezőkkel számol. Gazdasági egyesületünk eddigelé egy igen jóakarata, de rendkívül rossz stylíl folyóiratot adott ki, melybe meglehetős sok pénzt temetett el. Elérte-e az az irodalmi vállalat az ő czélját ? Az intelligens gazda-osztály számára egy kicsit naiv, a nép számára érthetetlen volt. Nem lehet és nem szabad azt kívánnunk, hogy minden kitűnő gazda a hírlap irodalomban is kitűnőség legyen. A gazdasági egyesület tit- i karjai pedig, a kik a drága vállalatot szerkesztették, csakugyan kitűnő gazdák, de rossz írók voltak. Ez a vállalat megszűnt. Országszerte meg kellene szüntetni- azt a sok halva születő egyesületi szemlét, mely a gazdasági ismereteket olyan arabusul akarja hirdetni. Vannak kitünően szerkesztett gazdasági szaklapjaink viseljék azok gondját egyes vidékek spe- cziális gazdasági érdekeinek. Es viselni is fogják, csak tüntessék ki az egyesületek pártfogásukkal. Gazdasági egyesületünk érdekes kiállításokkal s népszerű előadásokkal oktassa megyénk gazda közönségét s mindenesetre eredményesebben fog mőködni, mintha irodalmi téren akarná nézeteit terjeszteni. Gazdasági érdekeinket védelmezze minden irányban, tüntesse ki a jót, javítsa a gyöngét, nemesítse a kevésbé nemeset, de gyakorlati útmutatásokkal..Rendezzen továbbra is érdeke^ és tanulságos versenyeket, mutassa be máskor is a gépek diadalát s a nemesitett termények győzelmét. Ilyen alapokon a gazdasági egyesületnek nevezetes álláspontja vau, melyről páratlan érdemekkel vívhatja ki az elismerést. Mert valódi hazafiui érdemeket arát, melyek valódi nemzeti éti érdekekkel állanak szövetségben. A nő a kertben, ii. A föld termékenysége a gondozástól eltekintve is, különböző. Van jó és rósz föld, de a rósz főidet meg lehet javi tani a trágyázás által. Trágyázás a I kertészeti teendők egyik legfontosabbika, mert ez adja meg az erőt, a termőké pességet, melyet a már kifejlett növény a földtől saját élete fen tartására elvont. A földet még egyébként is lehet, sőt kell a természetre alkalmassá tenni, ha pl. sok agyagot tartalmaz és ez által reped és kemény, akkor por, hamu vagy szénpor és trágya által kell javítani, poros talajt ellenben iszap és agyag által kell használhatóvá tenni. A talajt javítjuk az évenkénti ősszel kapálás és fordítás, de főleg a trágya által, mely lehet állati, növényi, vagy vegyes, sót mesterséges is, mert többé-kovésbó minden szerves, vagy romladozó anyag alkalmas erre. A termőtalaj épen tartásához tartozik a gyom és tövis kiirtása is, ezek annyira kiszívhatják a föld táperejét, hogy azután a bele ültetett növény nem képes megélni. Azért, mielőtt a háziasszony a tulajdonképeni kertészeti munkálatokhoz fogna, ezen előmunkálatokat kell elvégeztetni, mert csak igy tog czólt érni. A föld olyan mint az ember, csak akkor terem rajta valami, ha tápláljuk, valamint az ember is csak úgy képes dolgozni, ha táplálkozik és a földnek e táplálkozási mű- volete a fent felsorolt három műveletben áll : a talajjavítás, a trágyázás és a gyomlálás és ehez járul még az öu tüzes. Az öntözés tulajdonképeu nem annyira a növényeket, mint inkább a földet illeti, mert a föld magába szívja a vizet és a gyökereken keresztül képes csak a növény a nedvességet felvenni. Öntözésére a folyó és az esővíz alkalmas, de ha ez nem volna, a kutvizet a levegőn állva kell hagyni, hogy a naptól átmelegedjék és elveszítse némi- 1 leg keménységét, általában sokkal jobb egyszer, de jól, mint többször, de keveset öntözhetni. Az öntözést legjobb alkonyaikor végezni,de nagy melegekben kora reggel is kell, egyáltalában minél melegebb az idő annál gyakrabban kell öntözni, mert az öntözés nem ártalmas. A növényeket azonban magokat is öntözni kell, mert a likacsokat, melyeken át lélegzenek, meg kell a portól szabadítani. A kerti munkálatok elvégzése a kert nagyságától függ. Ha a kert nagy, úgy kifizeti magát szakértelmes kertészt tartani, kisebb kertekbe azonban ügyes napszámosokat kell fogadni, mert a cselédeket csak akkor szabad a munkához vinni, ha a konyhai dolgok erőltetés nélkül ezt megengedik. A kert kényelméhez tartoznak az utak és fasorok, azok szépségéhez a virágágyak csinos és arányos beosztása és hasznosságához a vetemény ágyak kellő elrendezése és gondozása. A háziasszony kertjét mind e kivánalmaknak megfelelően rendezze be, mert különben nem fogja azt az élvezetet találni benne, melyet várt. Az utakban nem szabad takarékoskodui, legyenek azok elég szélesek. Nagyobb kertekben kell továbbá szabad füves pázsitokat hagyni, hol a gyermekek játszhatnak anélkül, hogy kárt tennének, legczélszerübb a helyeket a gyümölcsösökben hagyni, hol ugy is ritkán van egyéb vetemény. Különben, mielőtt a kertet gyümölcsös, veteményes és virágos kertté osztanék, meg kell fontolni először annak irányát a nap fekvése, víztartalma és talaja tekintetében és csak azután szabad tervezni és a tervet véghez vinni. S most még néhány szót az egyes kerti osztályokról. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. QfCz mondjátok.,. Reménytelen haldoklónak Beszélhetiek »jövő nyár“-ról, Világtalan, vak koldusnak A^ ragyogó napsugárról, »Életfogytig“ ítélt rabnak Beszélhettek kegyelemről, Csak énnekem ne szólj átok Boldogságról — szerelemről. Mondhatjátok: a legmélyebb Seb is beforr idő múlva, Hogy a villámsujtott, fának Törzse is még kihajt újra ; Hogy a hervadt őszi tájra Uj tavasz hoz enyhét, árnyat. Hogy a sötét éjszakára Szép mosolygó hajnal támad. M ondhatjátolc, hogy az első Szerelem csak bűvös álom. Ha szétfoszol, elsiratjuk, S vigaszt lelünk uj virágon , Hogy a szivnes első lángja Szalmatűz csak, muió, rövid, Ha ellobbant, akad még szem, Mely a szívbe szikrát röpit. De éu nekem ne mondjátok, Hogy meggyógyul beteg szivem, Hogy még egyszer szeretni fog Ép’ oly forrón, ép’ oly híven. Ne mondjátok !•.. tudom éu azt, Hogy a szív csak egyszer szeret Ott a tavasz soh’sem fakaszt U j v i r á g o t,—u {szerelmet... VÁRKONYI DEZSŐ. ofitóűzzi 9bpCotna. (Scitovszky és Benedek.) Akik ma a fogaskerekű vasút dübörgése mellett feljutnak a Svábhegyre, alig emlékeznek már vissza arra az időre, mikor a testvérváros apraja-nagyja fényes ünnepi öltözetben, óriási nagyságú nemzeti zászlók lobogása, a Rákóczi-induló hangjai mellett ezrével és ezrével tódult arra a hegyre, melyet Döbrentey Istenhegynek, az ötvenes évek germanizációja Svábhegynek,— 1860. év október 7-én Budapest polgársága pedig Szóckenyi-hegynek nevezett el. Gyönyörű őszi nap volt, épen vasárnap. A diszfogatok egész láncolatot képeztek a Svábhegy és Pest között. Az arisztokraciii, köztük Eötvös báróval, a legszebb svábhegyi villa tulajdonosával, kinek »Karthauzi“ nevű hajlékához annyi monda, annyi rege fűződött— a polgárság, a középosztály, irólc ügyvédek, orvosok, e nnpou ott adtak légyottot egymásnak ! — Az ünnepély hőse Scitovszky prímás volt, ki hat lovas batárján hajtatott fel a hegyre. Kettős célja volt ez ünnepélynek. Az épeu akkor befejezett kápolna felszentelése s a hegy ujjákeresztelése. Egy kőrakás búslakodik ma ott a hegyormon délkeletre a pályaháztól. Bozót, cse'je nőtte ma körül. A középső kiemelendő piramison e szavak olvashatok : Széchenyi emlékének 1860. okt. 7. Ezt a a kőrakást gyöngéd női kezek hordták össze, lelkes honleányok rakták egymásra hálás emlékéül a legnagyobb magyarnak, kinek nagy nevére keresztelte Budapest egyik legszebb és legnagyobb ormát a Svábhegyet ! A prímás misézett Funk plébános prédikált, éneket pedig a tömeg ezrei zengettek. Természetesen a »Szózatot.“ Mert akkor ez volt imádsága is meg templomi éneke is a magyarnak. Mikor a prímás a kápolna szentelést elvégezte, elment templomi díszben fényes papi segédlettel a kőrakáshoz és azt megszentelte. Aztán az Eötvös-villába tért be reggelire. De a nép egy pillanatra som akart megfosztva lenni a uépszerii főpaptól. Kiabált, lármázott: Lássuk atyánkat! Lássuk a prímást! Eötvös kijött, el- moudá, hogy most reggeliz Ő emiuenciája. Mit sem használt. Mi látni akarjuk ! rengett a levegő. Az ősz főpapnak szerfelett tetszett ez az ováció, s otthagyva Kiflit, kávét, kijött az erkélyre s könnyekre fakadt szemekkel buzdította a polgárokat kitartásra és cstig- gedetlen reményre. »A győzelem el nem maradhat“ fejezte be szavait, aztán beült fogatjába, a tömeg pedig körülvette azt s több mint 40,000 ember kisérte vissza szállására gyalog az ország főpapját. Persze az ilyen tüntetésekről a hazai lapok egy sort sem írhattak, eltiltá azoknak azt a cenzúra, hanem annál többet Írtak a külföldi lapok. Erről az ünnepélyről az »A u g s b u rg e r A 11 g e ra eine Zeitung“ azt irta, hogy egy német pap prédikált azon magyarul (perszeFunkot, az akkori krisztinavárosi plébánost az augsburgi kávénénike német papnak tartá) a pestieknek, a kik nem is értették. „Egyátaláu folytaid az „A. A. Z>“ — Magyarországban roppant izgatások tövténuek a magyarság mellett. És ugyan kik izgatnak ? 1] renegát szerbek és oláhok, 2) a német papok, 3) a német ügyvédek 4) a Magyarországba bevándorlót!; falusi jegyzők, 5) legfőképeu pedig a —• zsidók!“ A mai nemzedéknek sejtelme sincs arról, — mi volt az akkori idők lelkesedésének a Szózat. Ezer ágyutói sem félt annyira Benedek meg Neuwirt, mint a „Szózat»-tói. Tiltották is, ahogy csak tudták. Hanem hát csak azért is énekelték mindenütt. Egy székesfehérvári korcsraárossal történt, hogy jókedvű vendégei Noé apánk találmányát a „Szózattal“ találtak dicsőíteni. Két zsandár épeu arra vetődvén, tekintélyüket azzal akarták fitogtatni, hogy eltiltották a hazafiam éneket. Tévedésből aztán ugy elpüfölfcettek, hogy két hétig őrizték az ágyat. Mikor pedig a jó érzelmű, de a magyar nyelvet rosszul beszélő korcsmárost kérdőre vonták,, hogy hát mit énekeltek vendégei — ártatlan arcot vágva azt felelte, hogy hisz nem a szózatot énekelték, hanem egy egészen loyalis, ártatlan éneket, „so etwas, hogy die haza ist rendetlen I“ A svábhegyi demonstráció következett. Kálváriaszentelés volt s mint akkor szokásban volt, egybegyült ott vagy fél ország. A prímás maga harangozott, sajátkezűiig húzta a harangot annak emlékére, hogy az udvari zsinaton lett elhatározva a déli hn- ra^gszó Magyarországon —harnngozas után pedig gr. Brunzvicknét, meg gr. Eszterházv- uét. vezette karján az ebédhez. Mikor egy nyitrai tót a bíborba öltözött prímást meg
