Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 22. szám
Eszteryum, V. évfo[yam, 22 szám. Csütörtök. 1883. március (5-én MEGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN EI..ÓRZF.TÉSI ÁR: egész évi«» ........................................G Irt. — k>'• f él évre..............................................:í , negyedévre...............................................1.50» V árosi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: f^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET liová n. I.'ip szellemi vészét illető l;<>/.lumúnyok kiiMomlííl;. KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK. S |jZ ECU ENI-TER hová hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérié szállt közlemények, előfizetési pénzek és reelainálások intézeüdölt. Eyyes szám ára 7 kr. HIVATALOS HIHHKTKSL'K : 1 izéitől luft szóig — fit 7ő kr. IDO —2ftft-ig . 1 „ 50 „ 20«> —HOft-ig . 2 „ 23 „ Hely égd íj 30 kr. M A G A N H1WI) ÜT HS tó K megállapodás szerint lehető legjutánvosahhan közöltét nek. N Y 1 LTTlíIt sora 20 i<r. Márciius 15, 1B4S. Hazánk társadalmi, politikai és egyházi élete egyik fénypontját képezi e nap. Mind a természetnek, mind egyéni életünknek is vannak nevezetesebb nagy napjai. Ilyen nagy nap midőn születünk, mert ezt senkisom tudja közülünk menynyi öröm, mennyi boldogság, viszont mennyi keserűség, mennyi fájdalom, mennyi csapás lesz osztályrészünk, ily nagy nap, midőn életünk adóját lőréjük, mivel a. változással egy ismert élet aj tűit zárjuk be, még egy ismeretlen, a vallásból merített reményteljes élet kapui tárulnak föl előttünk. Ily nagy napokat rótt fel a történelem a nemzetek élettörténetéből is. És pedig annál többet, mennél inkább halad valamely nemzet a korszellemmel a takarékosság, munka és szorgalom pályáján. Mihelyt azonban megszűnik a font- jelzett lelkesítő nemes küzdelem és helyébe a pártoskodás, viszály egyenetlenség, vnllástalanság lép, a nemzet lassankint. szellemi és anyagi hanyatlás közt elhal, példa erre a világtörténet akárhány, csak névleg fönmaradt népe. Az 1848-ik év az öss/os nemzetek politikai és társadalmi forradalmának korszakát kezdette, — o szellemi áramlat a szabadság, testvériség, egyenlőség elvét hangzottá Fraucziaország- ban a Thiers által vezetett hatalmas ellonzék állal s a szabadelvű politika magában Francziaországban fogékony talajra talált, mely áttörve a határokon Belgium, Hollandia, Poroszországból, Ausztriában is kitört. A hazaszeretetért és szabadságért folytonosan lelkesülő magyar sem maradt ment a korszellem hatásától, ogy- időre kezébe ragadva a kormánvgyeplőt, nemesen lezajlott szabadság liarczában megvetette alapját oly törvényeknek, melyek még most is mérvadók és tekintélyesek a külföld, korona és honpolgárok (‘lőtt. 1848-ik év márczius 15 ike, hazánk történetének nevezetes emléke, moly nap nemzetünk a politikai, társadalmi, vallási és polgári jogegyenlőség alapkövét tette le, e nap felszabadította. a fOldmivelőt az úrbéri kötelék alól, ez időtől a uép szava Isteu szava lett, a haza minden fiait vallás- különbség nélkül testvérekké fűzé, a kiváltságok helyébe érdek egység lépett, a munka, tehetség ipar- és földmi velés visszanyerte érdemlett anyagi jutalmát és politikai súlyát, — a magyar kereskedést, illetve viszonyait nemzeti politika kezdte rendezni s a hűbéri viszonyok megszűntek, és a jobbágy te rliok méltányos utón kiogyenlit- lottek, a korszorü községi rendszer megadta minden helyiségnek önügyei független kezelését. Emléknapja oz az erdélyi testvéreinkkel kötött bű ragaszkodásnak, mely testvéreinkkel ma már egy nemzetet képezünk. A fejedelem szándéka mint a nemzetiéi való kibékülés napján, úgy ma is tiszta és jó, igazságszeretet ékesíti királyi pálezáját, a népek boldogsága nemes szivének legfőbb vágya. Megérdemli tehát a nagy nap melynek oly sokat köszönhetünk, hogy megemlékezzünk azokról, a kik a nemzeti létért és szabadságért életüket áldozták, megérdemli a nagy nap, hogy megemlékezzünk mindazokról, kik a magyar névnek a szabadságharc/, zászlója alatt tollal és karddal dicsőséget szereztek. Ne hagyjon ol bennünket sohasem a Márczius tizenötödikének csodákat művelő ujjáteremtő szelleme ! PÓLYA LAJOS. Bátorkeszi levél. A bátorkeszi kaszinó újjáalakuló közgyűlésén Meisermann Iguácz plébános a következő beszédet mondotta : Tisztelt közgyűlés ! Korunk telve vau szellemi s anyagi czélokért küzdő különféle társulatokkal, egyesületekkel, melyek működésük nagyobb sikerét, czéljok biztosabb elérését az egyesülésben rejlő nagyobb erőtől várják. És az egyesülési téren, korunk valóban bámulatos eredményeket képes felmutatni, elég legyen es;.k <utalnunk a tudományos és humanisztikus egyesületekre, ipar- s kereskedelmi társulatokra, a szabadkőmi- vosi s nemzetközi társulatokra, melyek az egész világot átölelve, valóságos állami hatalmat képviselnek, rendelkezvén központi kormánnyal, budgettel, miniszterekkel, képviselőkkel stb. Ha sonló erő nyilvánul aránylag a kisebb helyi érdekű vagy korlátoltabb czélu társulásokban is, minő szerény helybeli polgári olvasókörünk is, melynek, mint magán ogyosületnok czélja olvasás és tisztességes társalgás által a közműveltség előmozdítása, továbbá a megengedett mulatságok általi időtöltés, kizárva minden li zárd játékot. Nem szándékom egyesülésünk kulturális és társadalmi irányú hasznosságát bővebben fejtegetni, úgy is tudjuk mindnyájan, hogy az munkásságra ébreszti a tétlenség álmában szunnyadó tehetségünket, fejleszti és edzi szellemi erőnket, utat nyit, segélyt nyújt kulturális haladásunknak és a társas életet köztünk szilárdítja s kellemessé varázsolja, másrészt a szellemi és közművelődési haladást, a haladás akadályainak leküzdését is könnyebben esz közli egyesült erőnk, föl sem említve azon nagy előnyt, mely körünk szórakozási és gyűlési összejöveteleiből szorosabb társas egyesülésünkre háramlik. E szellemi összefüződós által számosoké azon vívmány, mit egyesek szereznek és egyeseké, mit számosok fáradsággal kivívnak. Napjainkban a társas élet úgy is egy nagy lancas- teri intézethez hasonlít., hol minte-V az élőt tizenharmadik iskolájában a társalgási érintkezés, sajtó, irodalom és a számtalan tudományos egyesületek utján kölcsönösen- foly a tanítás s kulturális haladás. Igen uraim, közművelődési eszmék, tudomány és ér el mi mozgalom napjainkban a tantermekből, a tanulók szobáiból a nyilvános térre lép, a tudományok s kultúra népszerűsítésére egyesületek alakulnak, nyilvános előadások és felolvasások tartatnak. Midőn igy a tudományos műveltség, polgárisultság és kultúra mindinkább általánosabb lesz, midőn nemcsak tanultak, de a kereskedelmi, polgári és iparos osztályok is érdekkel viseltetnek oly kérdések iránt melyek ozAz „Esztergom és Vidéke“ tárcája Márczius IB-ía* (Az ifjúsághoz.) Mi volt o nap harmiiiczöt év előtt.! Ifjú barátim emlékezzetek . . . Megnyílt a menny... s leszállt A szent szabadság sértett, angyala... Egyik kezébe’ kard, Másikba’ bárom szinti zászlaja ! Gyújtó szavától lángba volt e hon Ks égi jelszavával ajkikon Miként az elnyomott, parázsnak Utolsó lángra lobbanása... Szent harezra készült 'e kesedten Óregje — bátor ifjúsága ! Mi most e nap liurminczöt év után... Ifjú barátim érzi telt ! ? A seb hegedve már... A honszerelem ünnepnapja ez Es mindig az léénél, A míg o földnek egy magyarja lesz! Szent sirtikon megáll a gyors idő, A mig kezet fog rajtok múlt és jövő.,. Eöl ! föl barátim, ifjú társak, Tegyünk babért ma. minden sírra A melyre bős nevét a honvéd Saját, forró vérével irta ! ! EÖLI)VÁRY ISTVÁN. Ha Isten is úgy akarja. Elbeszélés. Az egész környéken nein volt olyan szép lány, mint a Kérő gazda mosolygó kék szemű szőke leánykája. Mikor vasáruaponkint az isten házába ment. minden szem Ő rá irányult, s nem egy legény veteti utána epedő pillantást. Az a csillogó szempár, melynek nem volt mása. a Kondor gazdának Liczi fiát is megigézte. És nem is lett volna olyan összeillő pár, mint a L iczi meg a Mariska. Az úristen is egymásnak teremtette őket. Hej, de nagy baj volt ám, hogy az Ő apáik olyan nagy haragot tartottak egymásra. Szegény Laczi otthon alig találta a helyét; mindegyre a szomszédba vonzotta valami. Úgy szeretett volna átmenni ahhoz a lánykához ; de mégsem merészelt. Úgy óhajtotta, bár csak egyszer be- ; szélhetne vele . . szóval mégis csak jobban megértenék egymást, mint a néma szemlél- getéssel. . . . Egy napon künn járt-kelt a me zőn s észrevette, bogy a Kérő gazda mint hagyja el szekerén a falut. Azonnal tisztában volt, bogy a Mariska bizonyosan maga maradt otthon. Rögtön bazasietett, kiállott a házuk kapuja elé és aztán át-áttekingetett a szomszédba ahol a falunak legszebb virágszála nyíl >tt . . . Az alkony már szürke fátyolba burkolta a távoli hegyeket s lialovány kékes köd ereszkedett az egész vidékre. A hold játszadozva bujkált a foszlányos felhocskék között s a hegyeken csillogó pásztortü'ek gyultak ki. A nappali zaj is mindegyre csendesebbé vált ; csak a szellő suttogása, a folyam tompa zúgása s egy-egy ábrándozó pásztói fin furulyájának lágy hangjai hallatszottak. Mariska kiült arra a pirosia kihúzott padkára, mely ott állott a házuk előtt, s dalolhatott, mint a dalos madár. Laczi gyönyörködve hallgatta danáját, s hogyan, hogyan se . . . mindegyre közeledett hozzá. Amint a Mariska észrevette azt a csiuos legényt, akinek láttára oly hevesen dobogott piczi szivecskéje, ugv elpirult, mint az cg keleten, uapfeljötte előtt. Egyszerre a Laczi neki bátorodott s oda lépett a Mariska elé : — Nem haragszol-e meg, kedves kis galambom, ha ide ülök melléd, hogy itt a közelből hallgassam gyönyörű danádat ? — Kérdezte s azután megfogta a lányka kis kezét : — Mondd, kedves rózsám, nem ue- li ztolsz reám ? Mariska lesütötte nagy kék szemeit és néhány érthetetlen szót mormolt. — Hejli, be rég óhajtóm, hogy csak egyszer beszélhetnék veled, — folytatá Laczi, — mert hát kis galambom, egy-két őszinte szavam volna hozzád . • . Abból a két szóból aztán vagy kétezer is lett. Lassankint a Mariska is neki bátorodott és megvallotta Lacziuak, hogy hát ő nem idegenkedik ám tőle: — Sokszor elgondoltam —mondta és elpirult, — hogy bizony jó lenne, lia veled egyszer úgy kedvem szerint kibeszélhetném magam . . . Tudtam, hogy szóval majd jobban megértjük mi egymást, mint a néma szemlélgetéssel. És odahajtotta szép fejecskéjét a Laczi vállára, — ki átölelve karcsú derekát, forró csókot lehelt piros ajakára.. Már virradni kezelőt, de a Mariska meg az a barna legéuy még folyton beszélgettek. Olyan sok-sok édes dolgot sugdostak egymásnak, hogy észre se vették, mint röpül az idő. És ettől fog'a minden este ott enye- legtek egymással a pilvarajtóbaiu Laczi rózsás színben képzelte a jövőt.. — Az lesz ám a gyöngyélet, galambom, Mariskám, ha férj és feleség válik, belőlünk, — szokta volt mondogatni. És habár az apja, — kitegyreuuszo.lt — kereken kijelentette, hogy ez életben sohasem Lékül meg a kérő szomszéddal ___ m égis reményt táplált, ha előbb nem, ;u farsangig majd csak megbékülnek s ekkor, már ha Isten is úgy akarja, férj és feleség. Viliik belőlük. Egy estén olyan szomorú volt, vonásai olyan ziláltak valának, hogy az eléje siető Mariska azonnal kitalálta, hogy az ő Lacziját valami baj érhette. — Mi bánt - én szivem szerelme ‘í — kérdezte — és a legény keblére borult. — Miért búsulsz ? — Válnunk keli Mariskám 1 — sóhaj tá Laczi. — Váluiuik ? — Ügy bizony galambom ! Még ma
