Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 20. szám
Esztergom, V. évfolyam. 20. szám. Csütörtök. !$&£. március 8-án Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTOSEG: 'FALZ HÁZ ELSŐ EMELET HIRDETÉSEK. egész évié fél évre . neg vedéire F LŐ FIZETÉSI AR Egyes szám ára 7 kr. hová a lap szellemi rópzót illető kO/Jeiiioiiyek küldendők. HIVATALOS IIÍRDKTKSKK : MAGÁNIIIKDKTIŐSKK _ krKIADÓHIVATAL: 1 szíttól 100 szóig — fid, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ megállapodás szerint lehető lógj Hiányosabban közöl tétnek. * pZÉCHENI-TER <^q., 200 — nOO-ig . 2 „ 25 „ — r.o „ hová a hivatalos s a magán hirdetések, a pyilttérbe szánt közHoly égd íj 30 kr. NYÍíiTTKIt sora 20 Kr. lemenyolq előfizetési pénzek és reclnrnálások infózéndök. — Tisztujitás előtt. (A városi képviselő testület figyelmébe.) II. A reorganisatió küszőben a képviselő testület mindou egyes tagjának azon kell tehát lenni, hogy a majil megválasztandó tisztikar részére első sorban munkabeosztást rendeljen, másodsorban pedig kezdve a consultól — le a plebsig a hivatalos órák hivatalos betöltését, a szigor legerélyesebb pontosságával kérjo s ha kell követelje nem mint sajnos, eddigélé, megtartatni. Mert csakis a rendszeres kezelés és a nyilvántartás mellett érhetnek el aztán az eredményt: hogy még a „régi jó időkből“ óriási hátralékban lövő ügy- darabok elvégre elintézést nyerhetnének, főleg és a mint kellene is, amint erősen hisszük és el is várjuk, hogy a képviselő testület az egyesek qualifica- tiójára és szakképzettségére fő súlyt fog helyezni. Érzem, mily kényes théniába botoltam, midőn a qualificatió kérdését vetettem föl. De nem hallgathatom el, mert talán nincs több oly hely, a hol a qualiíikátió oly keveset nyomna a latban, mint a vidék legintelligensebb városai egyikében : Esztergomban. Nagyon félő és szomorú jolensóg jósa vagyok tehát, ha kimondom, hogy Esztergom talaja, de inkább légköre még előbb-utóbb ha csak a miasmák magas rop ülését ártalmatlan csekélységükre le néni szállítják — a qua lifted It szegényebb sorsú, intelligens osztály proletárismusává lesz. De talán nagyon is messze mentem ez már egy más tér, egy egészen nj kérdés, mégis odavetőleg megjegyzem, hogy a belügyminiszternek az összes törvényhatóságokhoz ez évi február hóban intézett körrendeleté ugyancsak szintén érzi és fél a fentebb rajzolt veszélytől midőn erősen nrghauyja, hogy bárminemű választásoknál a qua- lifikált egyéneknek előny nyujtassék, sőt kijelenti, ha a qualiűkált egyének nótáni imdlőztctése bármikor is tudomására jutna az ilyen választást mindenkor megfogja semmisíteni. Ebhez nem kell több commentár. Áttérek azonban kiindulási pontomra. és folytatom a város egyes megróni való ügyeinek szitálását, — mert nunc venio ad fortissimum ! s igy végül a kaszárnya-kérdésről még ogyet- másf. Két osztálya van ezen legalább szegény minálunk ritka fontosságú kérdéssel bon ezol gatóknak. Az első a kérdés „vezetők“ osztálya. Ez végtelenül tüzel, szünetnélkül fontoskodással dictiózik és erőnek-ere- jével meg akarja menteni a várost, — ha bukás árán is, (hiszen saját érdekei is kívánják) és oly „hatalmasan“ és „meggyőző érvekkel“ argumentál, hogy a második osztály — a szavazók nagy többsége — áinul-bámul, örül, fél, sir és nevet* de végre is mamelukként „igent“ rebeg. A harmadik osztály daczára józan érveinek avagy jogászi tekintélyének nem „vétetik“ combinatióba. Pedig mit mond oz az osztály ?— Azt és ennek józan véleményét, mint Ítéletet, a közönség közvéleményének bírálására bízom: Hogy igen is Esztergom város akar építeni kaszárnyát, de csak olyat, minőt bir, és a melyben annyi katonaság nyerjen helyet, hogy a városi polgárok a katona tartástól ezentúl mentek legyenek. És miután az ilyen kaszárnya felépítéséhez a megye részéről 32,000 frt lett megszavazva, ebhez a többi fedezetet Esztergom sz. kir. város pénztára fogja pótolni, mely kaszárnya építés pedig a mint ez érdemben a. városi mérnök hivatalosan nyilatkozott — maximum 60 — 70 frtba kerülne, a fedezet 28 — 38 ezer forintot tenne tehát ki. Már most kérdeni felemlítve csak egyszerűen az ennek következményéül majd kivetendő 60—70 százalék pót- adót : Hogy lehet valakinek oly nagy bátorsága és vérmes reménye, hogy Esztergom sz. kir. város képviselő testületé egy 4—500,000 írtra rugó kaszárnya felépítésének elvállalását szavazataikkal józan számítás mellett érvényre emelnék? Pedig vannak és ez az „első osztály hangharezosai“. Argumentumaik a mint következik : Nem kell 28 — 38 ezer írtért kaszárnya ! Ebbe csak 600 ember fér ! Ez meg nem menti a várost ! Ez kevés ! Ennél nincs forgalom, szegények voltunk maradunk és leszünk ! Kell egy ezred, ennek pedig egy nagy kaszárnya szükséges. Építsünk ! Előirányzat négy száz- ötszáz- ezer frt ! Kisajátítunk (jó pénzért) a Bnda- utczán és a Simor János-utczán egy fél tuczat házat. Lesz forgalom. Meg lesz mentve a város. — Gazdagok löszünk ! Szavazzunk ! íme eddig tart az ő beszédük. Már most nézzük a különbséget és az eredményt. A 60—70 frtos kaszárnya (600 ember számára) lovonásával a megye 32 ezer írtjának 28—38 ezer írtjába kerülne a város adózó polgárainak. A másik (1100 ember lévén egy ezredben) 400—500 ezer frtba. Tehát, iiogy 500 katonával több legyen Esztergomban minimum 450 ezer ; írttal kell többet megszerezni. 500 katona és 450,000 forint töblet ! Beszéljenek most már a számok— szükségtelen tovább bizonyitanom, az előtt, a ki ismeri városunk viszonyait És most befejezőm mondókáinat. A városi képviselő testület lelkiismeretes magatartásától fog tehát függni, váljon jövőre az átalakulások lejtőjén meg bir o függetlenül álla ni, vagy pedig engedi magát sodortatni oda, hová, hogy ne jusson óvja, a sors, mely hogy a bekövetkező tisztujitáskor egy egészséges és erős tisztikart alakítva ezek értelmes fejére tegye a győzelmet és férfias kezükbe a gyeplőt, — úgy legyen ! Valaki. Egy tételre. A múlt számban „Tisztujitás előtt“ czim alatt egy „Valaki“ mint beavatott már előre figyelmezteti a város közönségét, hogy a kis dunai hid fölépítése alkalmából circa 6000 frt „tul- épitési különbözetet“ kell a városnak megfizetni, mert úgymond, ;iz azon Az „Esztergom és Vidéke“ tárolja Hevenyészett tánczleczke. Igazán csodálatos, hogy néha egyetlen szó milyen felindulást és vihart szili az ember szivében. Mint mikor piczi szellő habzóvá korbácsolja föl a tó sziliét. Vagy mint mikor egyetlen szemernyi pezsgő por zajgásba hoz egy egész pohár vizet. Egyetlen szó milyen zajgásba és föl- indulásba hozta a kis Hedvig sy.ivét. Pedig Lóránt csak ennyit mondott neki. — Az első keringet veled kezdem kis Hedvig. Hát mi is van ebben, hogy e miatt kijöjjön a rendes kerékvágásból egy 18 éves szőke hajú kék szemű kis leány szive? Hát nem mondja ma este az a Lóránt tiz más leánynak szintén, hogy önnel ^táncolom ezt meg ezt a tánezot ? Aztán meg neki magának, már t. i. a kis Hedvignek item mondták-e már mások is azt, hogy: Mért hozza a kis szőke Hedviget épen az olyan nagy íölindulásUa, hogy a/, a mi- haszna Lóránt, akire pedig ő látszólag any- nyira, haragszik, azt mondta neki : — Az első keringet veled kezdem, kis Hedvig. Mit éu tudom. Hiszen az ördög sem ofgju tőle megirigyelni a táuezosát. Ez a Lóránt sugár, kissé túlságosan sugár, s ha nem is épen a legrutabb ifjú ezen az fsté'yen, de bizonyára csak olyan, amilyenből épen tizenkettő megy egy tu- c/.atra. Senki sem tudná tehát megmondani, hogy mért oly izgatott a kis szökő Hedvig Pedig hogy izgatott, azt isten-ember tudja. Mert az arcza, mely közönségesen olyan csendes mint valami bűvös tengerszem és oly kék, mint egypár nefelejts szál most nyugtalanul tekint jobbra balra, kétség sem fér hozzá, hogy a kis szőke Hedvig nagyon izgatott. Mert mint valami édes távoli dáliáin, úgy hangzik egyre fülébe a Lóránt pár szava, mint az álomittas, ki kéjjel emlékezik vissza az eltűnt édes álomban halottakra, oly édes mosoly lfal hallá Ő is szivében visszahangzani a Lóránt szavait: — Az első keringőt veled kezdem kis Hedvig ! Olyan jól esett neki, hogy Lóránt ő vele akar tánczolni s mégis boszantotta egyszersmint, hogy csak odavetőleg mondta: — Veled kezdem, — mért nem kérte föl alázatosan, tisztelet teljesen, ahogy szokás, ahogy — illik. Hiszen igaz, hogy Lóránt az ő rokona, hanem mégis fiatal hölgy több tiszteletet igényel különösen mikor tánezra kérik. Még az édes testvér sem elégszik meg ezzel, ha azt mondja neki a fivére, csak úgy Odavetve, félvállról : Az első keringőt veled akarom kezdeni, kis Hedvig. Milyen kíosinylés í Igen, ez megtorlást követel. Ez példás büntetést érdiemel. Ogy van,, a kis Hedvig nem fog Lóránttól táncolni, meg fogja kosarazni. — Majd azt fogja mondani, úgy odavetve, félvállról, njkbigy- gyesztve : — Sajnálom, de nagyon fáradt vagyok. ügy van. Nem fog vele tánczolni. Milyen jól esik majd szivének ez a boszu. Hanem azután elgondol kozák a kis szőke Hedvig. Mintha az ő belsejében valami titkos hang az mondaná neki. — Megállj kedves kis Hedvig. — Hiszen te nem mondasz igazat, hiszen te —- tisztességgel legyen mondva — fül leni sz. Hiszen az gyertnekmese, a mit te itt elhitetsz magiddal. Hiszen te nem haragszol arra a Lóránfra azért, mert csak oly könnyedéit kért föl a tánezra. Nem is azért, akarod megkosarazni, hanem más valamiért, amiről ő nem tehet s amit nem akarsz önmagadnak sem meg vallani : Azért, mert te ne m tud« % keringet tánczolni. S mikor a kis szőke liaju Hedvig meghallá azt a mit a, kisbiró mondott neki belülről, a szivecskéje tájáról, akkor mélyen elpiru’t. Bizony igaz. Itt még a tagadás sem használ egy mákszemnyit sem. A kis Hedvig nem tud keringőt tánczolni. — Tudj’ isten hogy történt, a tánczleczkéken elhanyagolta. De bizony nem igen ért hozzá. Egy igazán szép leány pedig inkább se- hogysem táuczol, mint rosszul. Hát még első, fölléptekor, első báljában. Ezen a dolgon pedig Óik vetetlenül segíteni kell. Mert ha már annyira vagyunk, hogy kitudódott, az, hogy ezen okból akarta megkosarazni Lórántot, akkor azt sem szabad eltagadnunk hogy a kis Hedvig most, már éppenséggel nem akarja megkosarazni a szegény Lórántot, sót mindenképen akar vele tánczolni, de sőt épen Lóránt volna az utolsó, kit, Hedvig megkosarazna, mert a kis Hedvig (köztünk maradjon a titok) nemcsak hogy nem haragszik arra a csúnya Lórántra, de sőt nagyon is szereti. Legalább az a kisbiró ott a szive tájáról ezzel is vádolja a kis Hedvigot. Amiut tehát mondtam : a dolgonsegitni kell. Hanem az a bökkenő, hogy miképeu. Mert azt csak nem mondhatja Lórántnak : ha velem tánczolni akarsz, akkor előbb taníts meg a tánezra. Mert csak ő. a hölgy, be nem vallhatja egy fiatal embernek, kibár az valóságos vérbeli rokona is, hogy nem ind tánczolni. Mert a nő csak hadd vallja be inkább bátran, hogy nincs egy fillérnyi hozomáuya, hogy olyan szegény mint a templom egere, de ments isten attól, hogy azt találja bevallani, hogy a lába rossz lábon áll a tánczczal. Épen annyit veszít értékéből, mint az a gyönyörű temet, melyet, órákon át üldöz valaki s csak mikor elébe kerül az üldöző, akkor látja hogy. a gyönyörű termet valami csúnya vén asszony tulajdona. Az tehát kétséget sem szenved, hogy Lórántnak semmi áron sem szabad megtudnia, hogy ő keringőt nem tud tánczolni. Itt. | okvetetlenül tánczh e'.kőt kell hevenyészni. J Igen ám, hanem a bálokban nem szoktak ám úgy teremni a tánezmésterek, mint árnyékban a gomba. Aki idejár, az már no legyen tanítvány,, hanem maga is. mester,
