Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 28. szám
Esztergom., V. évfolyam. 28 szám. Csütörtök, 1883. április 5-én. es Városi s megyei érdekeink közlönye. •Ja EGilEj.ENlK HETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. eg és 7. évié lel évre . ueg) e<lévre ELŐFIZETÉSI ÁR Egyes szám ára 7 kr. G fii 1 . kr. SZERKESZTŐSÉG: "PpA LZ'HAZ ELSŐ EMELET liová n, hip s/.(‘IIkiiií részét illet"* kezlomóiiyek küI<I<*ml<"k. KIADÓHIVATAL: ßz ÉCHENl-TÉR o^., hová !i Hivatalos s íi. magán liinlolésuk, a. uyiltlérhe szánt közleményei;, előfizetési pénzek és leelamalások intézemlők. VIDÉKÉ HIRDETÉSEK. HIVATALOS ÍIIIHH'ITF.SKK :! MAO A NI 11IM > KTIÍS l<: K 1 szótól 100 szóig — fi t. ?”> ki' 1 no—tini)-ig . 1 „ r,0 „ 200—ÍKiO-ig . 'i n „ Mélyegdíj íU) kr. megállíipO'lás s/erint lelmlő legjiitanvíjsahhaii közölt ‘Inek. N V I IjTTKIv sora 20 icr; Dalárdánk ébred ! — Előhang. —Város unk társadalmi életének élénkítése állandó óhajunkat képezi, mégis a mi évek óla o czélra történik oly kevés, hogy sokszor pironkodva tapasztaljuk, mikép a, társadalomnak nyújtandó szórakozások sorsa csakis egyesek jó akaratától függ s vajmi gyakran az egyesek elszigetelt jó törekvése is személyi kérdések színjén törik meg s a kívánt eredmény nem áll arányban önzetlen fáradozásaikkal. Kaszinónk dicséretes törekvéseit mindenesetre figyelembe kell vennünk, s méltánytalanság Tolna érdemeit elhallgatni, azonban jó sikerű rendezései csak saját szüle otthonában mozognak s a nagy közönség- érdekében kozdeményezőkónt, az ő el- vitázhatlan erkölcsi súlyával sajnálatunkra egy évtized óta elő nem állott s családias jellegű estélyei nem az egész helyi társaság, hanem csak tagjai érdekeire szőritvák. Báljaink és fánczestélyeink költséges és kevésbé általános élvezetei mellett, még mindig háttérben maradnak a szellemi élet fokozása és élénkítésére irányuló szív és elme képző előadások, pedig kétségtelen tény az, hogy egy egészséges mii veit társadalomnak ez utóbbiakra kellene a fő súlyt fektetni s csak helyeslésre találhat azon buzdítás, mely a felolvasásokat rendező társaság megalaki kására legutóbb is a helyi sajtéban — úgy látszik sikertelenül — elhangzott. A kezdet minden esetre nehéz és kétszeresen akkor, midőn a társadalom rétegeinek érintkező kapcsait helyesen egybofiizui nem sikerül. Szükséges tehát, hogy mindazon erők tömörüljenek, melyek szellemi életünkben tényezők lehetnek s tapintatos vezetés mellett annak fel virágozásán egyesült erővel működjenek. Volt egy egyesületünk, (mely állítólag most is van) a, mely egykor kiváló szerepet vitt társadalmi életünkben s városunk nevét országosan és több oldalú dicsérethez segítő s kitüntetései, érmei valami poros irattárban most is a, régi dicsőségről álmodoznak. Úgy hiszem nem kell sietnem az egyesület nevével, mert a helyi közönség előre is tudja, hogy dalárdánkról szól az ének. Nem kutatom az okokat, nie lyele az egyesületet tetsz-halotl.á tették, de annyi tény, hogy hiányát régóta érezzük, a hivatalos nyelv fennen hirdeti ugyan, hogy még van dalárda s el is hisszük, hogy van, de hogyan ? csak úgy hivatalosan a — papiroson. Ideje volna, hogy ez egyesület ne legyen már sokáig tetsz halott, mert végro is eltemetik, hogy egy kis éltető vért vezessünk sorvadó ereibe. Több ügy buzgó műbarát vállalkozott a halott föl támasztására s üdvös munkáját megkezdette; múlt hó 31 -én megtartották a közgyűlést, mely az alapszabályokat gyökeresen átdolgozta s módosította úgy, hogy nemsokára meglesz téve a fáradságos kísérlet, hogy Esztergomban a dalnak és zenének legyen egy igazi otthona, s a nagy közönség igényei is kielégítést nyerjenek. Sőt több ! — hogy legyen egy alkalmas iskola, hol polgártársaink gyermekei a különböző zenei ágakban alapos oktatást nyerjenek aránylag csekély dij fizetése mellett. Ki ne élezné régóta szükségét egy ilyen intézetnek, mely a gyermekek szellemi képzésének jótékony kiegészítő részét képezné ! ? Hány tehetség kallódik el, anyagi eszközök és alkalom híján ? Valódi jótékonyság leszen, tehá t, ha a feltámadó dalárda kezébe veszi ez ügyet és szegény, de lehetséges tanulóknak meg szerzi az alkalmat és anyagi segélyt a zene terén való kiképezésre. Minden gyermeket meg kellene taníttatni valamely zene ág művelésére, nem azért, hogy művész legyen, hanem hogy az élet viszontagságaiban megőrizhesse nemes kedélyét, hogy egy elmaradhat- lan igaz barátja, vigasztalója, legyen — az ő hangszerében. „Böse Leute halion keine Lieder !“ mondja a német példa, beszéd, s nem szükség bizonyítgatni a zene szerepét a nevelésben, áldásos hatását az életben, azt mindennap eléggé tapasztal baljuk. Nem sokára kilép a feledés homályából a regi esztergomi dalárda — széles alapokra fektetett, uj szervezetében, hogy a társadalmat, a nevelést és min - donnkfelett a művészeteket szolgálja; a művelt nagy közönségtől fog függni annak megeiősbödése és életképessége, mely jól felfogva annak hivatását, csak saját érdekében cselekszik, ha tömegesen csoportosul e nemes törekvés pártolására. Hetven év előttiül. Egy nagyon régi nyomtatvány ke rülfc a napokban kezembe, melyet Komáromban özv. Weinmüllerué betűivel állítottak ki. Épen hetven esztendős. Tartalmánál fogva bizonyosan igen sokan figyelemre fogják méltatni s igy a régi értesítőt egész terjedelmében mutatom be. A cziine : „Az esztergomi királyi főoskolában tanuló Hiúságnak tett előmeneteléből rend szerént való felosztása 1813. esztendőben.“ Második osztály béli ifiuság. Önnön szorgalma fosságából járó : Kolosváry József. Jelesek : Szabiri Jakab, Gerendás Jósét* Slwpiczky Lajos, Kutserik Elek, Blaskó Tamás, Taclilári Márton, Ábel Ferenlz, Nigrényi János. Első rendűek: Tillman Antal, Mészáros János, Hlavnyai Ádám, Klepecz Mihály, Valásek János, Rátt Fereucz, Riszter András, HoffenprádI Krisztián, Sebőm pék Iguátz, Fa igler Ignátz, Scha- bernák Károly, Viola Imre, Iíiiszt Károly. Selialler János, Kregyil Ignátz, Tseruó János, Szép Ferentz, Muzsik János, Lang :János, Fodor András, Sztrakov^zky Ferentz, Leiter Mihály, rálz ; Biiás Ferentz, Gubitza Istvány, Nitiai Antal, Szilaveczky András, Farkas József. Második rendűek : Szilaveczky János, Gabanyitz Albert, Gábris Imre, Dóka János, Hartman Jósef, Hauben* taller Ferenlz ; Hofineiszter Mihály, Tzimermann Illyés, Schragl Jósef. Harmadik rendűek : Grol János. Pintér János, Szi ben liszt Mátyás. Rets- ka Istvány, Szaibert János, Muzsik Bálint. Oskolai esztendőnek első felében az deák oskolákba által vétettek : Majthé- nyi Antal, Horváth Pál. Oskolába való járást elhagyták: jTzimerman Ferentz, Korbéli Emanuel. Lankó János, Gruber Antal. Hofenpradl Az „Esztargom és Vidéke” tárcája. A hazug asszony. (Alphonse Daudet után.) Életemben csak egy asszonyt szerettem igy beszélte azt nekem egyszer I) . . . . festő. Öt évig éltem vele, mély, csendes örömben. Mondhatom, bogy neki köszönhetőm mostani híremet, mert ha ő volt kőzetemben, könnyebb volt a munka, a legjobb és legérdekesebb eszmék seregestül tódultak agyamba ?, játszi könnyűséggel valósítottam meg őket. Mikor először láttam, hogy már régóta az enyém ; szépsége lénye, egész jellege teljesen megfelelt annak a képnek, melyet a nőről 'álmaimban alkottam. Ez az asszony sohasem hagyott el engem ; házamban halt meg, karjaim közt, szerelmének szavával ajkán — s mégis haragra gyulladok, valahányszor Kigondolok. Ha képét szellemi szemeim elől elűzni törekszem ha magam előtt látom őt, amint öt esztendőn keresztül hittam szereimi boldogságunk teljes fényében, a nyúlánk, hajlékony termetet, halavány arozával, keleti zsidó typusii vonásaival, melyek oly finomak, oly szabályosak voltak, mint a márványszobroké ; — ha a fenséges lényt magam elé varázsolom, ez csak azért történik, hogy folyton, szakadatlan ismételjem : „gyűlöllek.“ Klotikluak hívták. Egyik barátom házában, hol vele először találkoztam, Deloehené név alatt mutatták be ; azt mondták, hogy egy nyugatindiai utazó özvegye. Meglátszott rajta, hogy nagy és hosszú utakat tett meg, többször megtörtént, hogy társalgás közben egy-egy elbeszélést igy kezdtem meg: „MikorTam- picóban voltam“. — vagy : „Egv reggel épen a vnlparaisói öbölben feküdtünk“. — de etlől eltekintve, lényén és nyelvén nem volt észrevehető azon nyugtalan életmód, melyet pedig az efféle utazásokon követnie kellett. .Sehol semmi nyoma sem volt rajta azon rendetleuséguek, mely az ilyen váltakozó életet jellemezni szokta. Párisi nő volt teljes ízléssel öltözködött s Lem láttam rajta semmiféle humuszt, vagy más ilyen ruhadarabot, melyet különben az oly tengerésztisztek és kereskedők népei szoktak hordani, kik hosszabb ideig tartózkodnak tengerentúli orszá gokban. Mikor tisztában voltam magammal az iránt, hogy szeretem, legelső egyetlen gondolatom az volt, hogy nőül veszem. Egyik barátom tolmácsolta előtte óhajomat s fölemelte szavát mellettem ; ő egyszerűen azt válaszolta, hogy soha sem fog többé férjhez menni. Azóta kerültem, nehogy találkozzam vele, nehogy viszontlássam ; de mintán eltöltőidé egész lényemet, egész valómat, miután nem voltam képes száműzni őt gondo lakaimból s nem voltam képes a legcsekélyebb dologra, elhatároztam, hogy utazni megyek. Megtettem hozzá az előkészületeket, mikor reggel legnagyobb rendetlenségben lévő szobámba — Relochené lépett be. — Miért akar elutazni ? kérdezé édesen behízelgő hangon. — Mert szeret ? Hiszen én is szeretem önt, de — (itt hangja kissé reszketett) — de én még férjes asszony vagyok. Ekkor elbeszélte egész történetét. A régi regény volt a szerelemről és az elhagyásról. Férje ivott s rosszul bánt vele ; három év óta kíilöuválva élnek egymástól. Családja, kire látszólag nagyon büszke volt előkelő állást foglalt Párisban, de férjbezme- netele óta kiszakitá magát körükből. Unó- kabuga volt egy főrabbinak ; nővére egy magasabb rangú tiszt özvegye, másodízben a saint.germaini erdők felügyelőjéhez ment férjhez. A mi őt magát illeti bár Érje őt tönkre tette, de szerencsére kitűnő neveltetésben részesült s most tehetségét arra használta föl, hogy fönntartsa magát. A Chaussé d’Auiiu és Faubourg Saint-Honoró előkelő házaiban zongora órákat adott s csinos ösz- szeget keresett. A történet megható volt, de nagyon hosszú, mert. Klotilld asszony! szokás szé- riut ismétlésekbe esett. Töld) nap kellett hozzá, míg az egész történetét elmond'a. Az Avenue l’emperatricsoii, csinos házikót béreltein kettőnk számára s i’t akár évről évre csak az ő elbeszélését lialgat.tam volna arczába nézhettem volna anélkül, hogy a legcsekélyebbet is törődjem dolgaimmal. Ő emlékezteit mindig rá,Ő küldött a műterembe: nem volt őt szabad abban korlátoznom, hogy zeneóráit ismét, folytathassa. Az életnek eme komoly fölfogása, iiayvon inoghatott s jól esett. Csodáltam a. büszke lelket, ki csak bennem élt, bennem oszlott (ül s aki mégis összeegyeztetlietlennek, lealacso- nyitóuak tartotta, hogy ne abból éljen, mit saját maga meg tud keresni. Nappal tehát mindegük link saját magának élt s este összejöttünk kis házikónkban. Mily boldog voltain, mikor szobára ajtaját ismét felnyithattam, mily türelmetlen voltam, mikor késott 11 a zaj ö vételével s mennyire örültem, mikor őt már otthon találtam. Paris utczáin tett sétáiból egy-egy cspkrot. vagy egy-egy ritkább virágot hozott nekem haza, de mikor arra akartam kényszeríteni, hogy fogadjon el egy ajándékot tőlem, azt felelte hogy gazdagabb mint én. — ügy látszott, hogy zeneóráit nagyon jól megfizetik, mert, mindig keresett elegánsával öltözködött, különösen feketébe, ami végtelenül jól illet neki. Foglalkozása, saját állifása szerint, épen nem volt fárasztó vagy kellemetlen. Valamennyi nőtanitváiívfi. többnyire bankárok és nagykereskedők leányai, rendkívüli tisztelettel viseltettek irányában ; néha néha egy-egy karj ereczet mutatoK, melyet egyik másik tanítványától kapott emlékül Foglalkozási időnket kivéve, sohasem hagyta egyikünk a másikát magára.Csak vasárnaponkint járt ki Saint-Germainhe, hogy nővérét s a ÍŐ er- dŐigazgatót meglátogassa, akivel ismét ki- békíi t. Elkísértem a pályaudvarig, ő minden este visszajött ; vagy ha szép volt az idő, légyottot adtunk egymásnak valamelyik közbeeső állomáson, s ekkor ő elbeszélte, hogy mily szépek a gyermekek, mily boldog az egész család az ő háziasságában. A munkállak és bizalomnak mily boldog kora volt ez! Nem tápláltam a legcsekélyebb gyanút sem ; minden, a mit mon Gott, az igazságnak, az őszinteségnek látszatával birt. Csak azért szoktam neki szem-
