Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 8. szám
rári iskolák és a különböző alsóbb- gendií szakiskolák. De azon apadás, melyet ezen intézetek idéztek elő, a reáliskolákra nézve előnyös, a mennyiben sok oly elemet vontak el, a mely ágy sem volt szánva, sem hivatva nagyobb fokú kiképezte- tósre, vagy tudományos pályára. És ezen apadás egészen természetes; de a reáliskolák jelenlegi növendékeinek túlnyomó része is néhány évi tanulás után szintén elhagyja az iskolát, hogy gyakorlati foglalkozásra térjen. És aránylag igen csekély azok száma, kik a reáliskola felsőbb osztályaiba eljutnak, sőt be is fejezik, habár azzal a szándékkal léptek volt is az intézetbe, hogy felsőbb tanulmányokra készüljenek. Némely reáliskoláknál azonban oly nagy mértékben jelentkezik újabb időben a felső osztályú tanulók apadása, hogy az méltán aggodalmat gerjeszthet. A külső ok, mely ezen tüneményt előidézi meggyőződésem szerint azon körülményben rejlik, hogy a magyarországi reáliskolai tanulónak 13 tanulmányi évet kell szenteluie arra, hogy technikai tanulmányait bevégezhesse; míg pél. az osztrák tartományokban, nemkülönben a külföldön is már 12 évi tanulmány után elérik az ifjak ez <1 jókat. Ritka szüle az, a ki gyermekének neveltetése iránt határozottan tisztában van; és nagyon természetes, hogy a legtöbb oly iskolába adja gyermekét, a melyből fejlő tehetségének megfelelőig több irányba indulhat. A gymnasium 8 évi tanfolyam után mindenre képesít; mig az ugyancsak 8 évet a reáliskolában töltött és különösen a természettudományokban haladottabb, a graphicus dolgokban kiválóan ügyesebb reáliskolai tanuló csak technikus lehet. Valóban nem nagy combináló tehetség kell ahhoz, hogy az iskoláztatás váló pontján álló szüle melyik irányban taníttassa gyermekét. Két évvel a reáliskoláknak 8 osztályunkká való kibővítése után már saját műegyetemünkön is észlelhető volt az apadás a mely megvan azóta évről-évre úgyannyira, hogy az utúlsó öt év alatt a hallgatók száma körülbelül felényire olvadj le az előbbi létszámhoz képest Az elénk tűzött tananyagot 7 év alatt .tökéletesen be lehetne fejezni. Ha azon ban bármely indoknál fogva lehetet lennek mutatkoznék a reáliskolai tan folyamnak 7 évre való összevonása, és a 8 osztály fentartatnék: akkor abi- turirenseinknek jogosultsági terét múlhatatlanul kibővitendőnek tartom. De mivel az egyetemen látogathatására a latin nyelvet még mindig feltétlenül szükségesnek tartják, hajlandó volnék opportunitási szempontból a latin nyelvnek a 8 osztályú reáliskolákba való behozatalához hozzájárulni. A magam részéiül ugyan nem tulajdonítok a latin nyelvnek oly nagy képző erőt mint mások. Meg vagyok győződve, hogy a modern nyelvek képző erő dolgában semmivel sem állnak hátrább, mint az ódon nyelvek; sőt az általuk felkarolt sokkal tágabb eszmekört tekintve, mint művelő eszközök bizonyos tekintetben előnyben vannak. Az iskola az élet kifolyása ; ennek szükségletei teremtették a reáliskolát is. A mint az élet igényei változtak, akként módosult a reáliskolák szervezete is. Az említett egységes kö* zépiskolát ugyan magam is szépnek tartanám, ha az eszme a jelenkor érdekeinek megóvása mellett megtestesíthető lenne. Én tehát a latin nyelvet csak eszköznek tartanám azon előny kivívására, hogy a reáliskola végzett növendékei a tudomány-egyetem philosophiai fakultásának természettudományi és rnennyi- ségtani szakára, továbbá az orvosi fakultásra is bocsáttassanak. S a y Móricz tekintélyes sz ivú tanférfiú a következő tartalmú beszédet mondotta: Kétségen kívül való, hogy a reáliskolai tanulók száma csökkenésének oka leginkább azon intézkedés volt, bogy a reáliskolai tanfolyam qat osztályról nyolezra bővíttetett ki, a nélkül, hogy a nyolez osztályú re áliskolát végzett tanulók bármivel is nagyobb előnyben részesíthetnének, mint az egykorú hat osztályt végzett tanú lók. Ezenkívül a reáliskolai tanulók száma az alsóbb osztályokban természetszerűen csökkent azáltal is, hogy a polgári iskolák fölállíthattak. Ez befolyással van a fölsőbb osztálybeli tanulók számának csökkenésére is; miud- azonáltal az alsóbb osztályok túlnépes- ségével szemben, a tanulók számának a felsőbb osztályokban mutatkozó i .<>];- keuése nem meglepő; ez a gymuasiu- mokban is hasonló mértékben mutat kozik. Ha csupán azon czélt akarnánk elérni, hogy a reáliskolák ismét népesebbek legyenek, akkor a reáliskolai tanfolyamot 7 évre kellene leszállítani. Midőn a reáliskolai tanfolyam S^évre kiterjesztetett, annak tantervében az egyes tantárgyak kényszerűségből jelentékenyen kinyittattak; a jelenlegi tananyagot 7 osztályban is tisztességesen el lehetne végezni. Ausztriában tudomás szerint a reáliskola 7 éves tanfolyami!, azok elég jól látogatottak, a művelt közönség azokat kedveli. Nem tarthatom czélszerűnek a latin nyelvet a reáliskolába azon czél- ból kötelezott tantárgyul behozni, hogy onnét a gymnasiumba való átlépés megkönnyítessék. Az ember rendesen az lesz, mivé nevelik. A latin nyelvre a reáliskola a gymnasiumnál jelentékenyen kevesebb időt fordíthatna, miáltal a latin nyelvből elért eredmény még kevesebb volna, mint jelenleg a gymnasiuinban. Így azon idő, melyet a latin nyelvre fordítanánk, nagyobbrészt kárba vesznék. Másrészt a tapasztalás azt mutatja, hogy azon tehetséges fiák, kik a latin nyelvet az érett ségi vizsgálatuk kibővítésére vagy például a keleti akadémiába való fölvételre meg akarják tanulni, azt érettebb korukban, egy év alatt is megtehetik. Azon esetre, ha a reáliskola 8 éves marad, az angol nyelvet a felsőbb osztályokba be lehetne vinni, de félő, hogy nálunk, hol egy nyelvvel mindig többet kell tanítanunk, mint az ausztriai német reáliskolákban, az angol nyelvben való előmenetel még kisebb lesz mint ott, pedig ottan az angol nyelv tanításának eredményével sehogy sincsenek megelégedve. Hírlapírók nyugdíj intézete. Végül akkor, midőn a jelenlegi reáliskolák szervezetén változtatni akarunk, a további tárgyalások menetére jelentékeny befolyást gyakorolhat annak tudása, hogy az alig pár év óta fönnálló nyolez osztályú reáliskolából kikerült ifjak képzettsége miként elégíti ki azon igényeket, melyeket azokra nézve a műegyetem támaszt. Ez irányban fölvilágositással szolgálhatnának jelenlévő nagys. Szily Kálmán műegyetemi rector és Stoczek József kir. tanácsos urak, kik mint a műegyetem tanárai és mint a reáliskolai érettségi vizsgálatokra kiküldött miniszteri biztosok az újabb reáliskola növendékeit saját tapasztalásukból jól ismerik. (Vége köv.) Az összes magyar sajtó fogkilkazni kezd a magyarországi hírlapírók, nyugdijának időszerű eszméjével. Mindenütt örömmel üdvüzlik a mozgalmat, mert hiszen az hivatva van a hirlapirás igen is keserű kenyerét megédesíteni akkor, mikor a rokkant kezek már nem bírják a tollat. Mi is örömmel üdvözöljük a derék mozgalmat, mely immár országos jelentőségű kérdéssé nőtte ki magát s teljes szívvel és lélekkel csatlakozunk hozzá. — A „Magyarországi hírlapírók Nyugdíjintézete“ az 1881-dik év társadalmi alkotásai közt a legkiválóbb helyek egyikét foglalja el. Julius elejével alakult meg ez intézet s már is negyvenezer forintnál nagyobb az alaptőke, melyre szert tett. Ez összegből körülbelül tizenhárom ezer forintot a tagok saját befizetései, törzsbetétei és kötelezvényei képviselnek, huszonhétezer forintot, részint készpénzben, részint kötelezvényekben a jótékonyság áldozott az intézetnek. E tőkével azonban a kitűzött cíél még nincs elérve, sőt még alig van megközelítve. A bécsi sajtó nyugdíjintézetének, a Concordiának, nyugdíjalapja (alig hét évi fennállása után) több mint nyolezszázezer forint s ha a magyar sajtó igazán gondoskodni kíván jövőjéről, neki is el kell jutnia oda, hogy ez alaptőkéjét százezerek szerint számíthassa. Van is kilátás reá, hogy ez intézet ügye nagy lendületet vesz. Kemólni lehet, hogy az országgyűlés állandó országos segélyben fogja részesíteni s bogy a főváros is fölveszi azon intézetek sorába, melyeket éven- kint hathatós anyagi és erkölcsi támogatásában részesít. Ez azonban még mind nem eleg. A hírlapirodalom, mely Magyarország minden közügyét, a legtávolabb vidékét ép úgy, mint a legjelentősb központok érdekét, mindig önzetlenül fölkarolta és támogatta; mely nemzeti czélokra humanistikus intézményekre ■ és a szükségben szenvedők megsegé- lyésére csak az utóbbi huszonöt év ■ alatt több milliót gyűjtött, (elég a magyar tudományos akadémiára 1860-ban, az alföldi károsultaknak 1863-ban, az 1848j49-ki honvédeknek 1867-ben, a honvéd menedékházra 1868-ben a mis- kolczi, budapesti, szegedi, alföldi stb. foszlányos báliruhák legfoszláuyosabb kilátások ; szerelem, kiábrándulás, katzenjam- iner : orvos, hitelező, uzsorás . . . satöbbi. Alázatos szolgája. Volt szerencsém. Modern farsang! És te nyájas olvasóm még pikantériákat vársz a jótékony bálról az Esztergom és Vidéke mai számában ? Csattanós epigrammákat, báli anekdotákat, finom salon botrányokat ? Hiszen tudom hogy csak azért vetted kezedbe a lapot! Ismerlek már, minden farsangon szemed előtt állok s látom komoly szemöldöködet, a mint haragra rándul s azt mondja: — No az is bál volt! Mindenki ott torlódott össze s nem történt semmi sem azonkívül a mi a rendes bálok alatt tör- törtéuni szokott ! Hát semmi rendkívüli? — Várj csak én édes követelőm ! Meg jön még a te világod is nemso- «kára, úgy hogy lázas kíváncsiságodat hasábszámra kielégit a bálireferens. Lesz minden, a mi izgat, lesz kaviár is. Nagyon benne vagyunk. Modern olvasó! A báli teremből. Egy szenvedélyes tánezos akaratán kívül erősebben megszorítja egy tánczosuŐje kezét. A finnyás kisasszony szörnyű neheztelve mondja oda : — Hogy lehet valaki ily goromba ! A gavallér azonban mindjárt odavágja: — Ah, bocsásson meg nagysád, nein kegyeduek volt szánva. Nincs szörnyűbb üÄttem mint egy1 gőgös asszony megjelenése a bálban. Mert akkor eszembe jutnak mindazok az értekezések, a mit erről az ürességről Írtak s azok annyira elfoglalják a lelkemet, hogy megfeledkezem a „rendszerbe foglalt ug- ráu do zásról.“ dáuyt rendelt. A pénzügyminiszter pedig x csak a díszes czimiratból az A d a k o z- - z u n k-ból országos felhívásnak három mii- - lió példányt nyomatott. íme a jótékony \ bál zeneszerzemény ének jótékony hatása az s európai bonyodalmakra. A kis mama leánya harmadik boloudi- töjáuak istenitő kérdésére ezt válaszolta: — Hogy szép volt-e az én lányom ! Barátom, nem szép, hanem vakító volt. Ruhája olyan csillogó, ékszere annyira kápráztató s megjelenése olyan tündöklő volt, hogy sokan mikor reá tekintettek nagyon érezték a sötétkék szemüveg hiányát. Modern Dominó. Egy hölgyecske, a ki öt órán keresztül üde petrezselymet árult. — Már bocsásson meg uram. ha megszólítom, de látom hogy ön reudező s az én ruhám olyan gyüretlen, hogy senkise mer közeledni hozzám. Szellemes Jules barátunk néhány szikrát szórt el ismeretes adomái közül. És azt hiszik, hogy a Ring színház katasztróphája ismétlődött az agyonzsúfolt teremben? Még legjobban sikerültek azok az adomái melyeket ügyesen toborzó lábaival mondott el. — Az Adakozzunk szerzőjét elfoglalta egy kis szerénységi lámpaláz, mikor a polkáját Jónás Pali elcsiuálta. Háziorvosa, a ki az este nagy hódításokat tett kétségbeesve vette észre, hogy a szerzemény tactusről tactusra fokozza az érverést. Megparancsolta tehát, hogy a szerzeményt más tempóval s Hadakozzunk cziramel krivoscsei csapdainak játszák. Ez a geniális fordulat annyira leliü- tötte a felhevült boldog zeueköltőt, hogy mindnyájunk fájdalmára nyomban megfagyott. Magyarországnak csak egy Muuká- - csyja van. Esztergomnak pedig csak egy Mun- -j kácsynéja. Reggel felé. — No barátom ez ugyan jótékony ezélú hí egy bál volt, de azért mégse jótékony hatású. A — Ah, értem, a hőség, a zsúfoltság. — Eszemágábau sincs. Hanem hát Jé ma éjjel minden szabadszivíí gavallérunk jf elfoglalkozott az egész életre s a jövő bálon már nem lesz láuy, hanem csak fiatal as-.-g szony, meg csupa meuyaszouy. Aucun. A közös hadügyminiszter a Hadait o z zu u k czimíí csatadalból százezer pél— Uj zenemüvek. Rózsavölgyi és hó Társa kiadásában épen most jelent níógw Lecocq K. nagy kedveltségi! uj ojm** rettejéből a Nap és Holdból ogy te jedelmes zongora átirat hásonió czh men. Ara 1 fit 50 kr.
