Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 52. szám

Mi csak mint székvárosának hálás és elismerő polgárai csatlakozunk az egész nemzet, üdvkivánatailioz s tesszük lo hálánk és szeretetünk habórait.

Mint szülővárosunk s/ebb jövőjéért lelkesen és kitartóan küzdő polgárok üdvözöljük Esztergom első polgárát s midőn az ég áldását kérjük a negyed- százados püspökre az ország bíboros főpapjára, kérjük egyúttal az ő szeretett és rokonszenvét is székvárosa szebb jövője iránt !

Dr. KŐRÖST LÁSZLÓ.

Uj félév.

Lapunk ismét uj félév küszöbe előtt áll.

Ilyenkor meg szokta újítani a közönség a pártfogást, ha a lap iránya és szelleme megérdemli.

Reméljük, hogy lapunk iránya és szelleme ellen olvasóink nem fognak gáncsot vetni; reméljük, hogy jó törekvésünket jövőben L pártolásraméltóuak Ítélik s igy egész bizalommal kérjük a pártfogás megujitását.

Nem Ígérünk be nem váltliatökat.

Azt azonban megígérhetjük, hogy lapunk a közélet és társadalom minden kérdését fölkarolja, élénk megbeszélés tárgyává teszi s érdeket és bizalmat szerez mindannak, a mi életrevaló s érdekeinket védi és szolgálja.

Vezérczikkeinkbeu mindig napirenden lévő kérdésekhez szólunk s nem rekesztjük ki a több oldalról való megvitatást.

Tárczánkban bevégzett npróbb-na- gy'o'bb bolletrisztikus dolgokat hozunk rendesen jobb nevű Íróktól.

Közczikkeinkben és híreinkben az esztergomi és megyei társas élet minden mozzanatát megörökítjük s: oda halunk, hogy a napi történetírás ne csak száraz registrálás, hanem élvezhető és kellemes Írásmódban előterjesztett föl jegy zés legyen.

Mindezek után kérjük lapunk olvasóit, fogadják az „Esztergom és Vidékét“ ismét szívesen látott vendégüknek, olyan vendégüknek, a ki a közélet szolgálatában mindenek fölött csak a közönség érdekét munkálja.

A szerkesztőség.

A pacsirták jókedvűen szálláuak fenn a napvilágos magasban, s a lanyha szellő édes illattal bolyongott a lombok közt. Szótalau s a smaragd fű vánkosára keveredve hallgattuk a Pali melódiáit, hogy kiki saját hangulatához és felfogásához képest értelmezze dallamát.

A falusi vagy a városi zenész, művész bizonyos pontig, mert könnyet csal a szembe, s ügy meg tudja rezegtetui a szívnek fájó húrjait.

*

Mennyi boldogság van egy tánczviga- lomban! Az ifjú lélek mennyi fájdalmat képes itt feledni! Hányán, kik az életben egymást tán soha meg nem közelíthették volna, itt huzamosabban társaloghatnak, s kihez még gondolatainkat sem mérnök fölemelni, itt az egész világ szeme láttára átkarolhatjuk egy csárdás vagy egy keringő ürügye alatt.

Mire az alkony illatszárnyakon halk- titokzatosan borult a csendes természetre a kedves hölgykoszorúból alig hiányzott már egy-két levél.

Gyönyörűen jártuk a felséges lassút a lelkes csárdást, a kedves na azúrt, s a szenvedélyes keringet. A cotillion is gyönyörűen végződött. A rendezők remekeltek. Oly szak- avatottsággal fejték ki a szeszélyük által összebonyolitott füzértánezot, hogy bármely modern drámaírónak becsületére vált volna.

Barátom karján bejártam a nyári terem parketjét, mely köleshéjjal volt behintve. Szemeinket gyönyörködve hordtuk körül a hölgyeken, kiknek mindenikón találtunk valami szépet. Annak hajfürtéi, euAz „Esztergom és Vidéke“ előfize-’ tési ára:

Félévre .... 8 fit.

Évnegyedre 1 „ 50 kr.

Kérjük egyúttal a hátralékos összegek szives hozzácsatolását az uj íólévi előfizetéshez.

A kiadóhivatal.

Herczegprimásunk a vasnti ügyben.

Ép nzomiap, mikor százezer forintos alapítványait létesítette, irt herczeg- primásunk a vasúti ügyben egy emlékiratot a kormányhoz.

Az emlékirat minden sorából kiviláglik az a jó akarat, mellyel az ügyet hathatós pártfogásába vette.

Örvendünk neki szivünk mélyéből s teljes szövegében közöljük először a nevezetes okmányt:

Nagyin él lóságéi Gróf Szapáry Gyula Pénzügyminiszter / s v. b. t. Tanácsos Úrnak

BUDAPESTEN.

, -j •

Nagyméltóságú Gróf, v. b. t. Tanácsos és ni. k. Pénzügy- miniszter Úr!

Bátorkodom Excellentiád nagybeésű jóakaratát és kegyes pártfogását tiszteletteljesen kikérni a buda-dorogb- esztergomi, tudtommal elvben már jóváhagyott vasút kiépítésének engedélyezésére nézve.

E kérelmem főindoka azon szándék, hogy Esztergom szab. kir. városnak anyagi helyzetén, mely csaknem két- ségbeejtőnek mondható, minden örömmel segítsek.

E város, mely a vasúti közlekedés életbe lépte előtt ipar és kereskedelem dolgában a felvidék és a főváros közötti kereskedelemnek góczpoutja, továbbá egy nagy vidéknek iparczikkekben szállítója volt, ma az által, bogy a távoli vasúti közlekedés tőle elterelte a szállítmányokat s a vizi utón télen nincs közlekedés, még szükségleteihez is csak nagy vitelbérek viselése mellett juthat; télen pedig — mivel el van többször majdnem minden közlekedéstől zárva — még csekély kézműiparának és borászatának termelvényeit sem értékesítheti s igy versenyképessége megbénulván, évről-évre hanyatlásnak indul

nelc szemei, ott a termet, itt az arczkife- jezés ragadtak meg ; ott a kaczérság, itt a költészet tetszettek, most egy mosoly majd egy ábrándos tekintet foglalkoztatott.

Oda léptünk egy hölgyecskéhez, a ki egész estén át üde petrezselymet árult.

— Nagysád miként mulat a deák majálison ?

— Teljesen várakozásom szerint.

— Ali ! ez valóban hízelgő reánk nézve.

— Kérem ne értsen félre. Egész estén várakoznom kell tánezosra !

*

Szünóra.

A nyári terem faggyú lángjaival csinos lampionjaival és kedves tánczosnőivel, kik mint röpke aranyos pillangók lebegtek körül, impozáns tekintetet nyújtott. A pörge kalapok mellett árvalányluij, vagy tölgyfalevél s az arezokon a jó hangulat ambitiója.

Kiloptam magamat a társaságból, s a poezist kerestem a magányban, hol nem kell alakoskodui, s nem vonják a lelket kiupadra illemszabályok s társadalmi fe- szélyek.

Puli nyirettyűjén felhangzott a lágy költői dallam, mintha valami bolygó szellő hozta volna a más világról, édes töredékekben, ezer változatokban. Valami álomszerű melódia, mely megával ragadja a lelket, mely édes, pedig fáj, melytől kétségbeesik a szív s még sem adná a világ összes boldogságáért.

Beharangoztak a harmadik négyesre, de óh ! szerencsétlen csillagom megfosztott az édes élvezettől, melyben kedves táuczos- nőm keresetlen szeretetreméltósága részesiés népe ijesztőleg elszegényedik, mondhatnám koldusbotra jut.

Égetően szükséges, hogy e városnak a változott viszonyok által követelt módok megadassanak, miszerint élet képességét visszanyerhesse s visszaállított boldogulásával az ország jólété-, nek tényezőjévé váljék. E mód a nevezett Buda-Dorogh-esztergomi vasútnak, mely később és hiszem, nem sok idő múlva Szőuyig továbbittatnék, kiépítésében nyujtatnék Esztergomnak.

De nemcsak Esztergom, hanem a főváros is sokat nyerne e vasút kiépítése által; mivel malom s egyéb gőzerőt igénylő ipara a doroghi és tokodi szénben kitűnő és minden más szénnél olcsóbb tüzelőhöz jutna.

Ha pedig ezen vasút a Duna mentén Esztergomtól Szőuyig folytattatnék, akkor az említett kőszénbáuyák képesíthetnének a Rába vidékéről is kiűzni az idegen országbeli szenet, a lábatlan i és uj falusi cementgyárak, valamint a piszkei, süttői és tatalom roppant telepekkel rendelkező kitűnő márvány, falkő- és mészkőbányák p dig eddig nem tapasztalt virágzásra jutnának, ez által az egész érintett vidék jólétnek örvendene s az ország auyagi és szellemi emelkedésének közvetítőjévé tétetnék.

Az engedély e vasút kiépítésére, mely nem ütközik az álladaloin érdekébe sem, mert a buda-szőny-bécsi vonalnak szállítmányait nem hogy kevesbítené, hanem Szőuyig való kiépittetése esetére csak növelné, az által is java- soltátik, mivel sem e vasút építéséhez, sem annak fenntartási költségeihez és jövedelméhez álladalmi segély és biztosíték nem kívántatik a vállalkozók részéről.

Bocsásson meg Excellentiád főleg Esztergom város érdekében tett ezen kérésem ily részletes előadásáért s fogadja sat.

Esztergom, 1882. évi junius lió

25-én.

Hgprimás Simor János.

Musica sacra

festő SS. Apostolomul Petri et Pauli quo ante annos XXY. in hac ecclesia metropolitan Strigoniensi Eminentissi- inus et Rss. Dominus Joannes Cardi- nalis Simor Princeps Primas Regni et

tett. Csárdásra gyújtottak s egy Aescaláp fia, ki már élőbbről jogot informált, kér- lellietlenül elragadta kedves táuczosnŐraet. Tantalus kínait érzéra, hogy látnom kellett, mint járják a csárdást sok tűzzel, sok igazi jókedvvel, mely még a legblazirtabb kedélyt is édes örömre villanyozta.

Éjfél után a kérlelhetleu mamák kicsikéikkel hazafelé indultak, s midőn a fogaton sebes egymásutánban elrobogtak, a szivünket véltük, utánuk szakadni.

Mikor az utolsó fogatot is elnyelte az éj titokzatos homálya, magunkévá tettük azt a szép eszmét, hogy :

Dulce est pro patria muri.

Ittunk, szilajabbuál szil aj ab b nótákra gyii]tottunk, s ezer kedélyes csíntalanságot űztünk. Huzattuk a czigányokkal és minden kitelhető bolondságot elkövettünk.

Alig tört át a bérezek mögül az első hajnalsugár, szállingózni kezdtünk hazafelé ! A majális mint valami ezeregyéji mese rém- lett előttünk.

Mint az édenből kiűzött Ádám tekintettünk vissza a mögöttünk bezáruló paradicsomra ; vigasztalan bánattal szivfiukbeu merengtünk az elmúlt éjszaka felejthetleu emlékeinél.

*

Hanem azért a deák majális egy kiszakított perez volt a mony ország üdvéből.

SZALKAY H. FERENCZ.

Archi-Episcopus Strigoniensis in ep copum consecratus est.

Missa olim vocal is et ad leges ; d. Contrapuncti exarata p. in, Pio I

IX. dedicata nunc etiaiu pro modul; instrumeritoriim ad arbitrium attame addendis adeommodata, ab infrascrip te Graduate „Pater noster“ a 4 ve cibus Auctore Fraucisko Liszt.

Offertorium „Constitues eos Princi pes“ octo vocum Chorus.

Te Deum utrunique pro fauste ro- colendis solenniis consecrationis epis copalis sriptum, et in homagio pro fnndissimae devotionis oblatum a Ci rolo Seyler Chori Musici Ecclesii Metrop. Strig. Directore. Strigon i die 29-a Jnnii MDCCCLXXXII.

Herczegprimásunk negyedszázadot: ünnepe alkalmából két nagyszerű air pitvánnyal örökítette meg nevét.

Százezer forintot küld ugyan t a szombathelyi káptalan fülsegélyez sére és százezer forintot szülőváros Székesfehérvár számára egy árvaházn

A szombathelyi alapítvány magyt rázatához tartozik azon körülmény fö. említése, hogy nevezett káptalan a le§ szerényebb viszonyok között volt.

A székesfehérvári alapítvány magyarázatát a szülőföld szeretető adja meg.

Átengedjük itt a kálálbodást székes- fehérvári laptársunknak, mely a fejedelmi adományról ezt írja:

Az ajándék méltó Magyarország herczegprimásákoz, méltó ahoz, ki í király után, a legelső magyar ember 1 A kerczegprimás ajándékaiból font koszorúban kétségkívül ez a legszebt virág. Nemes lelke által az elhagyottak ápolására letett alapkő arany betűi ismét egy nevet fognak az örök emlékezet számára hirdetni.

Minden tett magában hordja jutalmát, a szép, jó, nemes cselekedem sohasem szorul dicséretre, mert dicséri az önmagát. Az emlékszobrot ledönti a vihar, a fényes mauzóleumot megrongálja az idő vasfoga; de a hálás emlékezetet nem euyészti el semmi.

Állni fog emléke a nemeskeblü adakozónak, átszáll apáról-fiura, nemzedékről nemzedékre s* * lesznek mindig, kik naponkénti imáikba foglalják annak emlékét, ki nagyszerű alapítványa által számos hasznos tagot adott a társadalomnak és jó hazafit a hazának.

Emléklap.

Pompásahb tipographiai kiállításban aligha jelent meg egyhamar olyan emléklap Esztergomban, milyen a mai.

Gyönyörű borítékban ogy széles nagy Ívnyi terjedelemben közli a herczegprimás hű arczképót római pliofco- graphia után.

Legbecsesebbé teszik a vállalatot a benne foglalt autogrammok.

Egyházi méltóságaink közül a következőktől talál benne az olvasó jeligét vagy aphorismát kézirati hasonmásban : Szabó József püspök, Máj er István püspök, Dankó József praelatus, Kuauz Nándor, Meszlényi Gyula, Su- jánszky Antal kanonokok, Ferenczy Jákó lovag kiérd, igazgató, Gróf Csáky Károly városi plébános és Kőrész Kelemen ferenczes rendfőnök.

Világi előkelőségeink közül: Krup- lanicz Kálmán alispán a megye részéről, Pap János polgármester a város részéről, Feliér Ipoly főgymn. igazgató, Dr. Feichtinger Sándor főorvos, reáliskolai igazgató, Bartal Rezső kir. tan. tan-