Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 28. szám
ergom, ÍV. évfolyam. 28. szám. Csütörtök, 1882. április 6-án. GS TIME Városi és megyei érdekeink közlönye. fAiEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié.........................................................ú Irt lu. fél évre ............................................... negyedévre ........................................ E gyes szám ára 7 kr. 1 50 SZERKESZTOSEG: PőRINCZ-UTCZA <^0., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: (Széchenyi-tér 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a ny iliterbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamáhísok intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK :] MAIRA N HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. megállapodás szerint lehető lej 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. jutányosáéban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. Közegészségi ügyben. Undok mocsárrá vált ;i kis Duma annak következtében, hogy az alacsony ' vizán ás miatt elvesztette rendes lefo- 1 y asat. A csatornát piszkos mocsár fölszín borítja, a viz zöldes barna, iszap szagú s kigőzölgése kész betegség. A posványosodó álló viz már hetek óta mélelyezi a levegőt s orvosaink nem figyelmeztetik rá mindazokat, kik közegészség ügyünk hivatott őrei. Közegészség ügyünk hivatott őrei pedig minden egyébre őrködnek inkább, mint városunk jólétére. Hát igy van az már mi rajtunk csapás gyanánt, mióta csak panaszkodni tudunk. Más dunamelléki város ezreket és ezreket fordít arra, hogy a természet- adta vizi utat saját közlekedési előnyeire kizsákmányolja, saját városa szépítésére és egészségi viszonyainak fokozására fölhasználja. Nálunk, ha még egyszer is elhibázta volna a jóságos természet az ő adományaival, még egyszer olyan keveset törődnének vele s még jobban méltatlannak mutatkoznának az ajándékok kiérdemlósére. A kis Unna ágának kikotrása már évek óta ott van terveink tengerében, mint valami tengeri kígyó. Van is, nincs is, ahogy akarjuk; de mindenkép t nem valami kellemes kérdés. Pedig hát mindaddig, inig ez a [ kérdés meg nincs oldva, Esztergom t igen sok előnytől el van ütve s mig 3 egyrészt kitűnő közlekedő csatornát s j téli kikötőt vészit, addig csak betegei Az „Esztergom és Vidéke“ tárcsája A magyarországi Dömétekhez. ^Hallottuk a nagy, a büszke szózatot, t/IMely meuydörgésként Berlinig hatott. /■Megrezget,ó a város ó falát cS bezeugte, zúgta vén Germauiát. ilTudtul adá hatalmas hangokon ^Szeretet leng e honi hantokon, /Nemzetiségnek itt zsarnoka nincs, íi.Lábaitokon nem csörög bilincs, Hallottuk a nagy, a büszke szózatot : süjermániára nem szorultatok, isfözivvel-lélekkel bíí testvéreink, ilMult hagyománya, közös jog szerint ! •ytígyütt éltünk át sok jó, rossz időt, ySSgyütt, akarjuk élni a jövőt. Ellenségetek, n ki ránk agy arg, bJelszavatok szent: ne bánisd a magyart! ^Hallottuk a nagy, büszke szózatot, joHogy hazához liivek voltatok liivök maradtok rendületlenül : ! lellm borong egén, vagy fény derül, njuukáltok érte béke idején, íüí'satára szálltok a harcz mezején. ,iiladd fesse hulló vér göröngyeit : ói tód, halálból életet merit. számában s nyomorultjai szaporodásában mutat föl nyereséget, A ki Esztergom fekvését vizsgálja, az úgy találja, hogy a város félkör alakjában nagyrészt a kis Duna partja mellé van építve. A lakosság nagy része tehát onnan meríti vízkészletét s onnan kapja a levegőt. De tessék csak abból a posványos vízből főzni, inni, vagy azt a levegőt élvezni, a mit most ez a feloszlásnak indult mocsár terjeszt. Egyetlen sétahelyünk a sziget, üdülő helyeink a szigeti kertek. Ide jár ki a város nagyja, apraja és ha meg is botráiikoznak sokan a mocsáros kis Duna jelen állapotán, mégse jut senkinek eszébe, hogy a közegészség ezt a legnagyobb veszedelmét, az álló viz miasmáiból keletkező betegségeket elhárítaná. Közvagyonunk fölött tűzoltóink őrködnek s gyakran saját életük kocz- káztatásával mentik a más életét és vagyonát. Közbiztonságunk fölött a rendőrség lenne hivatva, őrködni, csak közegészség ügyünknek nincsenek őrei, nincsenek katonái Ha. igy marad a helyzet, akkor nemsokára kicsiny lesz a kórház s nem találunk majd a kis Duna közelében családot, hol egymás után meg ne betegednének. Ha igy marad tovább is a helyzet s az Isten egy kis magosabb vízállására bízzuk a posványos kis Duna megjavítását, akkor a mi közjólétiünk őrei. kikre városunk javát bíztuk, nem felelnek meg hivatásuknak. Álljanak össze azonnal mindazok, Hallottuk a nagy, büszke szózatot . . , Belőle sok magyar tanul hatott Szülőföldet szeretni igazán, Rajongó hévvel csflggui a hazán. Sok ily magyart, ha adnak istenek, ''lint a minők ti vagytok, németek : ügy állni fog és föl virul a bon, S él az idők végéig szabadon ! Pósa Lajos. Magyar népmesék. (Győry Vilmos legújabb gyűjteményéből.) I. A kívánságok. Volt egyeszer egy öreg házaspár, akik az igaz, hogy szegények voltak, hanem azért szorgalmasan dolgozgattak s njjal-bajjal eléldegéltek csekély kis vagyonkáj okból. Egyszer egy téli estén, férj és feleség ott üldögéllek kettecskén csendes tűzhelyeknek nyájas világánál. Bizony hálát kellett aduink a jó istennek ezért az áldott békességért, édes nyugalomért, a melylyel őket megáldotta. De nem tették ; hanem a helyett egyre azt óhajtották, mennyivel több meg jobb van másnak, s fel-fel sóhajtottak : bár nekik is olyan lenne ! — Hej, ha nekem — mondá az öreg ember — az én silány földecském helyett a mely olyan rossz, hogy egyébre sem kik a lakosság érdekét őszintén a szivükön viselik s követeljenek azonnal segítséget. A baj mérve napról-napra nagyobbodik s az elhalasztás csak az eredő bajok meghosszabbítását fogja eredményezni. Vegyünk igénybe gyors erőt, szapora munkát s hárítsuk el a fenyegető bajt, mielőtt egyeseket a mulasztás vádjával lehetne megróni százak megbetegedése s az átalános jólét hanyatlása miatt. Most vessék föl újra a kikotrás ügyét; a nemes kormány nem utasíthatná el kérvényünket, ha illustrátióul kis Dunánk jelen miseriáit vetiiök papírra minden kérés és indokolás nélkül. A mostani helyzeten azonnal segíteni kell. Neveljünk gyümölcsfákat. (Niedermann József felolvasása.) III. Mig ellenben vegyük Sopront, Kecskemétet. N.-Körőst s Czeglédet a honnan vaspályán kell a szállítást eszközölni, legyen a/-, a gyümölcs bármikép is kosarakba rakva, az a kocsi rázkódás különösen a gyengébb héjú gyümölcsöket mint p. 0. akár a cseresnye akár a drága pénzen eladható spanyol megygyet — nagyon megviseli s legalább is * l/3 részben tönkre teszi. A most említett vidékek fölötti előnyünk továbbá abban áll, hogy mi a piaczhoz sokkal közelebb vagyunk, s mig amazok oda érnek, addig mi kétszer is térhetünk s igy ugyanazt a pénzt kétszer is javunkra fordíthatjuk. Pedig uraim manapság midőn gőzerővel haladunk az idő a legdrágább kincs. A világ legnagyobbszerű építményei mint például a suezi csatorna, a Szt. Gothardi alagút az idő megkiiné- lése, az ut megrövidítése végett jött létre, miáltal kereskedő s iparos portékáját mig egyrészről rüvidebb idő alatt szállíttathatja rendeltetése helyére, másrészt a megrövidített út folytán olcsóbbá válik a szállítási díj s ugyanezért olcsóbban is adhatja vevőinek áruezikkét, ezen alapszik uraim a verseny. Mielőtt a hires suezi csatorna létrejött volna, az ki áruezikkét Ázsia legkeletibb részére akarta juttattni kénytelen volt Afrikát köriilhajó/ni s ezáltal másfél hónappal több kellett hogy rendeltetési czélját elérhesse, ma a földközi tengerei! a Suez csatornán végig haladva nagyhamar eljuthat China és Japánba. Hasonló czélt értek' el a Szt. Gothardi alagúttal is a melyen f. é. május hó kezdve vaspálya fog keresztül robogni. A második kérdést képezi az váljon volnánk-e oly élelmesek, hogy a jó Isten áldását értékesíteni tudnánk javunkra? Ha történelmünket lapozgatjuk, azt fogjuk találni, hogy a múltban a magyar ember nem született kereskedőnek, hanem kereskedésünk a izmaeliták és görögök kezében volt s megtörtént akár hányszor, hogy királyainknak az ebédre való sem tellett ki, hanem kénytelenek voltak az ország kisebb nagyobb részét akár az izmaelita akár a görög való, mint szamár-legelőnek, — olyan gazdaságom volna, mint a Péter szomszédé! — Hát nekem — toldá hozzá felesége — e helyett a rozzant vityillóm helyett, a melynek a fala csak azért áll még, mert hogy a szélvész épen bele nem ütközött; ha nekem e helyett olyau takaros házam volua. mint a szomszéd asszonyé ! — Hát nekem! — folytatá a férje — ha e helyett a kancza szamaram helyett, a mely már egy zacskót se bir el, ha csupa füsttel lenne is csak teli, olyan sárga csikóm volna, mint a Péter szomszédé ! — Hát nekem — rakta az asszony még a tetejébe — milyen jó lenne, ha olyau két mázsás süldőt ölhetuék, a milyet a szomszéd asszony ölt ! De mikor nem lehet ! Lám annak a népségnek csak kívánnia kell akármit, mindjárt ott terem : mi meg az éjszakát is nappallá tehetjük, mégis alig élünk a világon ! Hej, ha az embernek minden kívánsága teljesülne ! Alig, hogy kimondták ezeket a szavakat, liát csak látják , hogy egy gyönyörűséges szép, szép asszonyka ereszkedik alá a kéményen. Nem volt nagyobb félrőfuél s arany koronát viselt a fején, mint valami királyasszouy. Kezében egy icziny-picziny arany királyi pálezát tartott, de annak a hegyén olyan kárbunkulus kő ragyogott, hogy egy világosság lett tőle a kis szoba. No megszeppent a két öreg, ijedtökbeu még a szájokát is nyitva feledték. — Ne féljetek — mondá a kis tündér, — nem hantiak én benneteket. En a szerencse tündére vagyok. Épen azen mentem el, és meghallottam panasztokat. Megértettem, azt szeretnétek, hogy minden j kívánságotok teljesüljön. Legyen! Három kiváuságtokat teljesítem. Egyet, a mit az asszony kíván ; a másikat, a mit az ember : kíván ; de a harmadiknak olyan kívánság*I nak kell lenni, a mit mind a ketten együtt kívántok. Ezt az utolsót magam személyesen teljesítem holnap este ilyenkor, mikor újra i visszatérek. Addig elegendő időtök lesz a gondolkodásra. Alig hogy elvégezte : — köd előt'em, köd utánam, — úgy elröppent, a kéményen keresztül, mint mikor asztag tetejéről a verebet elhessentik. No hiszen lelt nagy öröm erre, de még nagyobb töprenkedés ! Mit kívánjanak ! ? Ezüstöt, aranyat, rubintól, gyémántot ? Mind kevés volt; nem merték kimondani mert attól tartottak, hogy mihelyt kimondják, mindjárt meg lesz, s akkor aztán vége s kívánságnak! No hát alusznak előbb .egyet rajta, holuapig majd csak kitalálnak valamit ! Aludni, —- az ám, ha tudtak volna! De mikor az eszük mind csak ott járt a kívánságokon. Hogy tehát másra tereljék a gondolat jókat, megint csak a szomszédok sorját-mödját kezdték hányni, vetni. — Ma is ott voltam nálok .7— mondá az öreg ember. Épen burkát töltöttek. De milyen hurka volt az! Szeme, szája elállt rá az embernek ! — Bárcsak ide is vetődött volna belölök — sóhajjá az asszony — de meg sütném itt a parázson vacsorára ! Alig hogy kimondta, hát csak ott terem abban a nyomban a parázs fölött a leges- leggyönyörübb véres hurka, de olyan, hogy ritkította párját a világon !
