Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 27. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. A EG JELENIK HETENKINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐS j-^ŐRINCZ'UTCZ A ÉG : ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié .......................................... fél évre ............................................... negyedévre ......................................... E gyes szám ára 7 kr. G fit - kr. 3 , - . 1 . 50 , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: S ZÉCHEN YI-TÉR J3R, hova a hivatalos s a magán hirdetések a nyiltterbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és rechunáhísok intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : MACrÁNHÍRT)ETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kv. megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ jutányosakban küzültetnek. 200-tól 300-jg . 2 „ 25 „ , Bélyegdíj 30 kr. NYILTTER sora 20 kr. Hazafias nyilatkozat. Amily átalános fölháborodásfc szült , a berlini „Deutscher Schul verein“ ille téktelen beavatkozása bel ügyeinkbe ép oly örvendetes benyomást gyakorol az a hazafias mozgalom, mely a délmagyar- országi németeket tömör phalanxszá egyesitó a nemzet becsületét, méltóságát sértő agitácziók megtorlása, visszaverése végett. Üdvözöljük Temesvár német származású lelkes polgárait, kik a márczius 26-iki nagygyűlésen minden olyan törekvés ellen, mely a haza jólétének, fölvirágzásának akadályul szolgálhat s ünnepélyes kifejezést adtak a magyar nemzethez való törhetlen ragaszkodásuknak. A társadalom minden rétege sietett a gyűlést minél impozánsadba tenni, hogy legkisebb kétség se férkőzhessél! érzelmeik tisztaságához, lionsze- relmlik valódiságához. S a polgárgyiilós által leirhatian lelkesedéssel megállapított rezoluczió szövege valóban oly minden hátsó gondolatot kizáró nemzeti nyelven van Írva, melynek minden sorát a leglángolóbb hazaszeretet sugalta, s mely a temesvári németajkú lakosságnak maradandó, örökbecsű ereklyéjévé leend mindenha a városi levéltárban elhelyezve. Megtanulhatja ebből nemcsak a berlini „Schul verein“, nemcsak a j,Verein zum Sebuize deutscher In r teressen im Auslande“, hanem mind- ; azon már megalakult és netán alaku- [ landó egylet, társulat, szövetség, mely i itt Magyarországon mindent magához i akar rántani titkos ezéljainak elérése r végett, hogy a bonszerelmet, a szülőiül „Esztergom és Vidéke11 tárcsája Dalok* i. Szeretlek, szeretlek, Hiába, hiába, Te vagy az én szivem Egyetlen virága. Gyönyörű kék szemed, Mosolygó ajakad1, J\i egyszer látta csak, Örökre rab marad. S nincsen nyugodalma Sem éjjel se nappal Tele vau a szive Szerelemmel, bajjal. Tele vau a szive, Mint a íj, virággal, S lelke, mintáz enyém, Körülötted szárnyal. II. Hová lett, hová lett Az ón régi kedvein...? Hová az a játszi Vig hang énekemben,.,? földhöz való ragaszkodást nem lehet oly könnyen elfúni, mint a gyertyát ; hogy a német származású magyar polgárok az egész országban, és különösen a temesváriak, a magyar nemzet kiegészítő részének tekintik magukat, legkisebb aspirácziójuk sincs külön, szeparizáló német nemzetiséget alkotni, testestől-lelkestől magyarok voltak és maradnak úgy a jó, mint a balsorsban, úgy a békében, mint a háborúban és ha e hazában a közös jólét gyümölcseit élvezni tudják, ugv ‘ szívesen fogják becsülettel megosztani, ha kell, a szomorú időket is. Kiolvashatják ebből a rezoluczióból talpra esett érveléssel, összes rágalmazó állításaik valótlanságát is. Magyar- országon mindenki, bármily származású legyen is nemzetiségre nézve, szabad és szabadon cselekedhetik a hazai törvények és alkotmány korlátái között. Nincsenek itt e tekintetben tiirhetleii állapotok. Fajgyűlöletről nálunk szó sem lehet. Nem törekszik itt senki azon, bogy a német nyelv és irodalom kiküszöböltessék s ennek kapcsán főnkre tétessék a németmivelődés, hisz mindenütt kötelező tantárgy a német nyelv és irodalom ; ellenkezőleg a németajkú községek, saját kezdeményezésükből, még mielőtt a törvényhozás kötelező erejű leg elrendelte volna, akként intézkedtek, hogy a magyar nyelv az elemi iskolában nemcsak hogy a kötelezett tantárgyak sorába fölvétessék, hanem mint tannyelv is alkalmaztassák, hogy ez által középtauodai tanulmányaik folytán a szó legteljesebb értelmében magyar honpolgárokká neveltessenek. Kiolvashatják e rezoluczióból, hogy a délmagyarországi németek minden a magyar nemzet és törvényhozás ellen intézett támadást ő ellenük intézett támadásnak tekintik és mint hazafias önérzetük ellen irányuló sértést a lege- relyesebben viszautasítják. Hagyjon föl tehát a „Scbulverein“ piszkolódó rágalmaival s ne iparkodjék fölszabadítani senkit oly rabiga alól, mely csak az ő agyában motoszkál rögeszme gyanánt. Bátorkeszi levél. Bátorkeszi, márcz 24. „Az Esztergom és Vidéke“ 22-ik számában a bátorkeszi gyümölcsfákra vonatkozólag egy bizonyos óvás jelent meg. Miután közel 40 éves gyümölcsé- szeti működésem következtében talán kérkedés nélkül vélhetem, hogy — midőn a bátorkeszi gyümölcsfákról van emlités — annak hátterében csekély személyem áll, legyen nekem kegyesen megengedve igazol ásó múl az idevonatkozó m. ministen leiratot a következőkben közölni : „Földművelés-, ipar- és kereskedelem ügyi m. kir. miniszter 33755. sz. Esziergommegye közönségének Esztergom ham. Ivováts József lelkész bátorkeszi lakos több rendbelileg benyújtott kérvényében hivatkozván arra, hogy faiskolája a bátorkeszi község határában levő phyloxerás szőlőktől távolabb fekszik, és hogy abban több év óta szőlő nem neveltetett, megengedni kérte, hogy faiskolájából továbbra is árusíthasson. Nevezettnek faiskoláját többszörös — legutóbb pedig f. évi október 29. dr. Horváth Géza — a phyloxera kísérleti állomás főnöke által megvizsgáltattam, mely alkalommal megáilapit- tatott, hogy a kérdéses faiskolában szőlő ültetvény nincs és a közelebbi években nem is volt. mit igazol az is, hogy a faiskola több pontján próba ásatások tétetvén, a talajban szőlő gyökérnek nyoma sem találtatott. Tekintettel az említett körülményre, valamint arra, bogy a faiskola a phyloxera lepett területtől, mintegy 400 ölnyi távolságra fekszik és attól a község egyik vége és egy kis balom által elválasztva van, megengedhetőnek találtam, hogy Kováts József a kérdéses faiskolából gyümölcsfacsemetéket eladhasson. Budapest, 1S80. nov. 11. A miniszter helyett: Matleko.vits, s. k., államtitkár.“ Ezen tárgyhoz ugyan a szívnek semmi közé nincs, de én mégis részvéttel voltam t. Molnár István igazgató úr iránt, midőn abbeli kérelmezésére, hogy szőlővesszőket kiildhessen szét, kedvező választ nem nyert. Sajnáltam, hogy hazánk ezen egyik legkitűnőbb szakembere további tétlenségre lön utalva. Pedig szőlő vessző és gyümölcsfa, nemcsak nem azonos dolgok, hanem minden egyébtől eltekintve, annyiban is különböznek egymástól, hogy szőlővesszőt szőllőbe, gyümölcsfát pedig udvar, kert vagy gyümölcsösbe szokás, sőt czélszerű is ültetni. Jelenben tehát, miután a szörnyű tél a gyümölcsfák 70/100-át legalább i elpusztította, a bátorkeszi gyümölcsfa8 Háuykódik a lelkem Irtóztáló lázba, A ki lát azt mondja : Kiég vau babouázva. Fölöttem az orvos Kán ez os homlokával : Ebből a bajából Soha ki nem Iából... Pedig csak egy csókod — Lelkem azt susogja, — Régi vidám kedvem1 Visszaadná újra! L'vai Sándor. Az ő arczkppe, (Naplótöredék.) Megismerkedtem egyszer egy igen szellemes és nagyou szép fővárosi asszonynyal, a ki csinos költeményeket is ir, sőt takaros magyar nótákat is komponál. Megismerkedtem az ő életpliilosofiájá- val is, s ha elveit gyakran pajzánsággal is zománezozza, mégis igen sok eredetiség és követnivalóság vau azokban. Az én albumom nagyon sok szép asz- szony, szép leány meg nevezetes ember photographbíjával kérkedik; merem mondani, hogy Esztergom majd minden szépe találkozik benne photographiákbau. Szeretem is, becsülöm is azt a fekete könyvet nagyou. Egyszer megkértem azt a szép és szellemes asszonyt, hogy adjon nekem egy arcképet. Meg fogom azt őrizni nagy tisztelettel. A szép asszony megígérte s én azóta csupa merő várakozás voltam. Üresen hagytam az első lapokon egy helyet. — Kié ez a föntartott tér? Kérdezték már többen.-— Egy megígért arczképé. A megígért arczkép azonban hónapokig késett. Lehet, hogy a szép tulajdonos már régesrég meg is feledkezett, de én nem tudtam lemondani róla s albumom mindennap figyelmeztetett reá. Nem régiben megjelent az „Esztergom és Vidékében“ egy czikk a kávésuénikékrőí. Zalai neve alatt, a mi még egy nem Zalai nevű édes természetű embert is compro- mittált. A czikkecske egy ádáz megszóló kávésnénikét festett le s néhány gyors vonással meg is tette Látását. Körülbelül a famosus kis közlemény megjelenésével esett össze a szép fővárosi asszony megjelenése is városunkban. Fájdalmamra mondom, hogy nem volt alkalmam vele találkozni. Akkor épen a Munkácsy dicsőségét bámultam Budapesten. Hazajövet hallom, hogy egy kedves családnál, hol az arczképpel ados szép asz- szouy mint vendég szállott meg, egy levél várakozik reám. Sietve siettem a rég várt arczkép birtokába jutni s a levél csakugyan kezeim közé került. „Aucnn urnák csupa tisztelettel.“ Csak annyi volt a borítékjára vetve. Szemtanukra hivatkozom, hogy feszült várakozással nyitottam föl a levelet, dacára annak, hogy a szép asszony intézkedése némi gyanúval töltött el. Az arczkép tulajdonosa ugyanis kikötötte, hogy levelét csakis társaságban bonthatom föl. Fölbontottam egy kis társaságban. Egy üres levélpapírba vau csavarva valami keményes papír. Egészen olyan a tapintása, mint valami photographiáé. Az ő arczképe kihull a borítékból, Egy piros pozsgás, hosszú orrú, pápaszemes, bóbitás fokötős, nagy uyakke ndö's, bibircsókos vén kávésnéni áll el Ötlünk, a mint balkezében egy hatalmas kugl ufót tart. A kép alatt valami ráuczigálni va ló fityeg. Alig hogy meghúztuk leereszkedik a kalács, s egy csésze párolgó kávé pattan elő'. — De a kávésnénike két szájaszéle is egész a füléig szertefut, s olyan mosoly- lyal nézi nagy okolláriumán azt a kávét, hogy még a legmelaucholikusabb természetet is megkaczagtatja. A társaság hahotája méginkább fokozza a frányakép hatását. Az ö arczképe hátára ez vau Írva ; „ígért fényképem.“ Ennek alapján azonnal be is p ón álfám az üresen tartott albumhelyre s igv őrzöm mindaddig az ő pujzáuságának arezképét, mig a valódival ki nem cserélhetem. Ilyen préssio megbocsátható nekem, mikor mindenki tudja meuuyire azeretem a szép arczképeket. Aucun.
