Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 103. szám
ély értelmű tudós szemüvegű lábtyú űvész opponál a: világegyetem ellen, egy szerencséje nincsen. A titleos tekintetű, intrikus szabó sidja a vármegyét, bogy nem fizet ontosan. És mindketten socialdemok- rtikus szövetségben egyesülnék. A virágfiíjdalmas szatócs, ki két- %beesésében már versírásra kárhoz- itta magát, kegyetlenül kifakad a ormány ellen, a mely hazaáruló, nem- ittemető, világcsaló és égbekiáltó. Szóval elkeseredett oppositio ural- odik nálunk a dohányfüstös kávóhá- ik asztalai körül. Csakhogy ez az ppositio nem általános. A vilá.g fáj dal inas szatócs szombtja például, ki a mi átkozott százainkban csodásán meg bírt hízni, az ló művész vagyis prósai nyelven órás, itározottan phtegmatikus természet s 0 annyira fogékony a mindennapi lemiádok iránt mint a márványasztal, ely körül az oppositio mindennap ^szegyül. De ritka kis városban emelték |yan magas művészetté a kártyázást, int minálunk. Nem is veszik azt em- erszámba, a ki kártyázni nem tud. A les kártyaművészek pedig nagy szen- adéllyel űzik foglalkozásukat, annyira, ogy meg is feledkeznek tisztességes glalkozásukról. Ha egy mi fajta kávéházunkba be- pünk, találunk sok mindenfélét, de ómoiy és higgadt eszmecserét, uj gon- olatokra kelta és lélekfrissitő társal- üst vajmi keveset. Alig hogy belépünk, életveszélyes líkók figyelmeztetnek halandóságunkra, >:elyek fejünk fölött vagy oldalunk rellett fenyegetnek. Kisvárosi ellenállhatatlanok iszo- yú hadakozással napszámra lökik a olyókat, Néhány köznapi élez, né- iíiiy egészséges kaczaj s néhány tü- dmesen várakozó hitelező fűszerezi yönyörüket. Tannak egyesek, a kik Hűlni ul hatlan bravourral kezelik a Akót. Vannak többesek, a kik éveken ; fizetik a tandíjat s mégse viszik inimirc. A gömbölyű asztalok körül tisztes- i'ges szakaiak és tekintélyes bajuszok yülekeznek össze. Csak itt-ott elvétve 1 ly a társalgás. Legnagyobbrészt kár- izzásba vannak merülve. Szó tabuiul, komoly redőkkel, com- máló homlokkal és ügyes kézzel Jtszanak valamennyien s meg vannak A ózod ve utánozhatatlan művészetük- 11. Tehát csak a szerencsének udva— Sok szép udvarlót kivánok Madárnak! * * % A szegény púpos Nancsi ott állt az dblaknál s nézett ki az u tezár a, a mint az uítula felezifrázott büszke leány belépett a mtóbu . . . Kimondhatatlan, szivét-lelkét sÉzefacSaiö fájdalom szoritá össze keblét 3 szeme akaratlan oda tapadt a sötétben ü-ünedező kocsi fénylő lámpájára. Min- lenki elment; egyedül hagyták. Fölnézett égre, honnan a csillagok tiszta fénnyel ugyogtak le s neki úgy tetszett, mintha ü.tatvu, mosolyogva tekintenének felé rgy felejtse ei buját, baját, nyomorusá- Jt . . . Ah ha ő csak úgy egy perezre j vethetné ezt a nyomorék testet, ha ő csak ,/jszer úgy léphetne elő mint más ember, Lik egyszer • . . csak egyszer ... 0 is umehetuo a társaság vidám zajába, a táuez- ngahnak hevébe . . . Csak egyszer , . . s )2lkor meghalna örömmel! Vele ügy sem Födik senki, az ő fájdalmát úgy se érti luki s egy szárnyaszegett lélek vergődésébe oly szomorú köntösben ki szán csak .) szánó köuuyet, vagy szót is . . , Oh, iUk le tudná vetni ezt a nyomom köntöst ■;.elke kiszállna fehér szárnyain messze, 'össze, ki a végtelenbe . . . az életbe . . , ", • örömbe . , . Künn a templom nagy harangja íneg- ; mdill. A fogatok robogása elliangzottt sa zak ablakaiiiól miudeníitt barátságos fény td ki. Az elhagyott árva még egy tekintet vet ki aztán becsukja az ablakot s rolnak. Gyakran órákig sőt félnapliosz- szat is elsenyvednek egy-egy olcsó parthie mellett s megerőltetve, kifáradt és izgatott lélekkel látnak dolguk után. A helyett, hogy pihenőre jöttek volna, fásitó munkában távoznak el. Vannak egyesek, a ki, valóságos kenyeret sütnek ebből a művészetből, de vannak többesek, a kik a család lisztjét vesztegetik el rája. Néhány asztal körül bölcs mimikával olvassák a hírlapokat. Kezdik a szidalmas vezérczikken s végzik a nyomda megnevező aláírásán. Olvasnak szenvedéllyel, el fogadnak mindent ; ámulnak, bámulnak és meggyötörtön távoznak. Ezek az ujságfalók. Sokat bevesznek, semmit se emésztenek. Es bizonyos tudákos gőggel nézik le a keveset olvasók, de annál többet politizálok sorát. Ezek a kávéházi politikusok minálunk nagyon ismert alakok. Beszélnek mindenről, combiuálnak mindenből. Sokszor csuda eredményekre jutnak. Nagy tiszteletben tartják egy- a más véleményét. A kinek ügyes nyelvgymnastikája van, az már tekintély. És ők döntik el a világ sorát, ők semmisítik meg a nyomorult kormányokat, ők változtatják meg a térképet. Sok államférfim hajlam van bennük. Gyakran órákig el-elvitatkoznak egy-egy európai kérdés fölött s csak akkor oszlanakel, mikor valami ujsze- rű fölfogással megmenthették Európát. Azalatt odahaza lazul a szorgalom, fogy a munkakadv és pusztul a családi jólét. Mert a kávéházi politikusok otthon is rögeszmékkel vannak meg. verve. Van azután néhány niisanthrop, a ki tubákpikszise társaságában megvonul egy zugos asztal mellé s isteni élvezettel szürcsölgeti a fekete kávét. Nem avatkozik az senki társaságába s legfeljebb sötét pillantásokat vet1 azon felebarátaira, a kik a világgé- pezet igazgatásába ártják magokat. Egy másik asztal mellett bajor természetű csöndes polgárok iddogál- ják a sört, cs beszélnek csöndesen. Szinte meglátszik rajtok, hogy csak igy kis pihenőre jöttek be. Szinte látni miként takarékoskodnak az idővel. Különben szokás minálunk, hogy ha a majszter nr ehéd után kávéházba nem jár, akkor oda minden tekintély a műhelyben. Ezek tehát inkább teclurva kezeibe hajtva fájó fejét az asztal™ borul ... Egyszer aztán azt veszi észre, hogy két kar öleli át nyakát s miden fölveté szemeit, két könyben ázott szemmel találUo- záuak. Kis gazdájuk ott zokogott kebléu. — Nancsikáin édes Nancsikám rebegé a rossz kis lány, ne haragúd]ál rám . . , Lásd én nagyon, nagyon rósz lány vagyok, de tégedet úgy szeretlek! Oh nagyon szeretlek ! te sem haragszol ugy-e rám. mert ma is oly rossz voltam . . . mikor én té.- ged úgy szeretlek . . . ügy-e édes Nancsikám ! S a szegény púpos nem szól semmit, csak szivére vonja a gyermeket, ki mind közt egyedül gondolt reá s oda szorítja sápadt arczát annak könnytől nedves képéhez. S a mit érzett szivében, lelkében, azt mind ez ölelésbe önté. Ilon pedig oly boldog volt, hogy ő olyan nagyon, de nagyon rossz leány. Sebők Zsígmond. — Uj zenemű. Táborszky és Barsch kiadásában épen most jelent meg ifj. Farbach Fülöp Schützen Marsch czimü zeneszerzeménye. Ára 60 kr. — Heinrich Ede festményének ügye Sylvesternapján nyer végleges elintézést. Az eredményről minden érdekeltet külön tudósítja egy bizottság'. kintélvt, mint sört isznak. És nem is sokáig tartózkodnak. Az egyik átfut egy lapot, megre- ferál szép csöndesen, a többiek nem kritizálnak s egyszerre valamennyien elosztanak. Mennek haza dolgozni. A kávéház e typusait becsülöm én leg- ŐSzintébben. Van bennük ugyan egy kis szögletesség és bizonyos urasági hajlam, de azért szorgalmas, jóravaló, és becsületes tagjai a társadalomnak. Egész más színe van este a kávé- háznak az étteremben. Mert minálunk a kávéház, étterem, sorház, borház kártyaház fusióba olvadt. Az ellenál- hatatlanok csak biliiárdoznak, a kártyázás nagymesterei csak izzadnak, az ujságfalók csak búvárkodnak, a politikusok csak rendezik Európát, a phi- listerek csak élvezik a burnótot a pik- szis társaságában, a kezdő csöndes polgárok csak el-el beszélgetnek szép halkan, de odabenn az étteremben bi zony egészen más világ járja. Vau ott néhány hosszú íehér asztal, az asztalok körül azután gargon, elégedetlen férj, jóétvágyú papa, néhány illatos ellenálhatatlan, egy pár tapasztalatos paróka, egy-két csörömpölő kard és egy-egy árva reverenda egyesül. Megvacsorálnak kisvárosi nagyétvággyal, aziptán érdekes beszélgetésbe merülnek. Sokat tanulmányoztam ezt a magasabb körű társalgást. Es sokat tanultam belőle. Itt már rendesen oncyldopoedisták beszélnek. Mindenhez tudnak egy-egy csipetnyit. Ezt aztán megfőzik a phautasia füzén, megzsirozzák egy kis nagyotmon- dással és föltálalják egy kis tudós arcczal. Itt nincsenek annyira szögletes és markirozotfc typirsuk, mint oda- kinn, de igen is érdekes genrealakok. Ezek az urak már bizonyos erite- riumot gyakorolnak nemes városunk alkotmánya és társadalma fölött. De mindenki bizonyos kisvárosi szellemben í beszél. Mindenki csak a maga baját érzi s csak a maga örömét regéli. Itt tehát van társaság, vau társalgás, van társadalom. Csakhogy egyszerre ők is beloté- vednek a politika tátongó örvényébe. Elkezdenek ők is alkotmányt reformálni azonban több olvasottsággal és makacssággal, mint a közönséges mindennapi kávéházi politikusok. Legérdekesebb pedig, midőn a vidám tréfák árja megered. Ilyenkor hallani azt az egészséges kaczajt, mely csak kis városban terem, ilyenkor látni azt a redőtelen, sima, fényes arezot, mely ritka vendég nagy városban. Végre a tréfák is ellazulnak. A repertoir ismétlődik, de a kedv csökken. Mielőtt unatkozni kezdenének mog- zendül odakin a Jónás Pali kodvdoritő, búoszlató cliorusa; a ki busul, huj - dostatja a poharat, a ki vidám, vidámabb lesz. A parókák ilyenkor nem hazudnak, a vénség ilyenkor hazudik. Mikor azután jön az éjfél, bezárulnak a kávéház ajtai. Magával hozza a bölcs kisvárosi parancs. És nem lehet tagadni, hogy van ebben egy kis felebaráti philosophia is. A menyecskék éjfélig úgy is eleget szidták a kávé- házat. A Sokrates feleségéhez hasonló feleségek úgyis eleget türelmetlenkedtek, mig az éjféli óra beköszöntött, mert nem volt kivel össze-vissza há- borogni. Tehát a mi bölcs rendőrségünk részben a menyecskék iránt volt tapintatos, s részben a marakodó feleségek iránt udvarias. Másnap azután megint elölrül kezdjük a kisvárosi kávéházi életet, s keserűen mosolygónk azon, a ki a kávé- liázj árók at még boldog embereknek meri elkeresztelni. ód HC1I M . vv. ____ T üskés történetké'i. (Esztergoini apróságok.) Nem olyan nagyon régen történt, hogy vissza ne tudnánk rá még sokan emlékezni. Egy erős sokadalmú szom* * * baton jön egy jámbor sváb egyenesen Csolnokról s egyenesen a városi gyógyszertár elé. Mindenki bámulatára leemel egy ajtót, s nagy erőlködéssel beviszi a gyógyszertárba. Ott szörnyű nagyott néznek, mikor a sógor kirukkol vele, hogy a felesége megbetegedett, és a doctor a reczeptet krétával az ajtóra irta, s meghagyta szigorúan, hogy azonnal készíttesse el. A jámbor sváb felesége kapott or vosságot. De hogy az ő gyámoltalan agy velejére volté orvosság, azt nem hallottam. II. Az irók és művészek tátrafüredi kirándulásán történt, mikor egy kedves professorunk, az ő ékeseuszóló ajkával nem egy szép touristanő fejecskéjét zavarta meg. Egy kisebb társaság ült együtt a poprádi fürdő park egy kedves terasseán. A papa két szép leánya élénken és széliéül esen csevegett a szepesi leányokról. Egyszerre csak odatéved egy nagyon szép szepesi sváb leány, a ld bámulatosan hasonlított a papa fiatalabbik leányához, és havasi virágot kínál. A papa kellemes zavarba jön, s valahogy kisüti, hogy milyen roppant módon hason lit ez a paraszt leány az ő dédelgetett gyémántjához. Mire a kis pesti leányka egész kegyetlen naivitással kérdő a papától : — Hallod-e kedves papám, te hazudtál, mikor azt mondtad, hogy most jársz itt először a szepesi hegyek között. Te már azelőtt is szerethetted a havasi virágot s gondolj csak kérlek szépen vissza, hogy nem jártál-e erre úgy tizenhat esztendő előtt ?.. III. Flóri bácsit mindenki ismerte. Parisban virágzott,! ide csak hervadt jó virágnak jött haza. Mikor a halálos ágyán volt, megemlékezett egy nagyságos barátjáról, kinek az isten szebb szakálat adott, mint értelmet. És kifejezte abbeli csodálkozását, hogy milyen bámulatra méltó néhány ember, a ki aránylag semmi tehetséggel mégis tisztességes pályát fut be. Ekkor Flóri bácsi elvesztette félórára az eszméletét. Mikor magához tért keserű mosollyal mondta. — No nézzétek csak, ugy-e igazam volt. Az én nagyságos barátom egy egész életen keresztül szenved abban, a mi rám járt fél óráig. Lássátok azonban én csak félórára nélkülöztem értelmemet, s bizony isten csöpp híja, hogy bele nem haltam. Hát vannak emberek, a kik ezt az egész életükön át kibírják, s a mellett még nagyságos urak is lesznek. 1Y. Bajcsányi de eadem urat megsértette valaki, s a sértés véres elégtételt követelt. Kiküldik a tanúkat. Kimennek a nánai berekbe. Kimérik a távolságot. A párbajozó felek elszántan állanak egymással szemben. Az orvos hüledefSjP" Folytatás a mellékleten.
