Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 60. szám

Képzelhetik nemes olvasóim, hogy milyen stylnsbau lehettek Írva ezek után a toasztok százai! Majd alkalmilag azokból is bemutatok egy-két forgácsot. Mikor Rozsnyóra érkeztünk s ott a rozsnyói hölgyek ozsouuával szolgáltak, eszembe jutott Esztergom. Tavai nálunk járt az írók és művészek társasága. Majd kétszer annyian s a nagyok uagyjaival. És a kirándulás mégse volt egyéb, mint egy fogadóbeli rossz diszebéd elköltése s buján termo diszbeszédek elő­adása. A szónokok összeesküdtek egymás közt. hogy egész estéig fognak beszélni. A kirándulás legszebb pontja a főszékesegy­házi műkincsek s a képtár megtekintése volt. A töboi minden igen is középszerű sőt tartalmatlan. Eszembe jutott ez Rozsnyón, hol igen iparkodó kereskedők és iparosok teszik a város csekély számú közönségének zömét, de a kik öuzetleu vendégszeretettel rakják teli az asztalokat csemegével, aszúval, gyü­mölcscsel virággal s elküldik még hozzá szép feleségüket és leányaikat, hogy men­jenek fölszolgálni. Úgy illik az a maga módja és rendje szerint. Sok volt a jóból. Az őszinte öröm ránk is kiárasztotta jótékony melegét. A rozsnyál czigányok elkezdtek nótázni s a táuczos fiatal nemzedék ugyancsak meg­forgatta amúgy magyarosan a rozsnyói me­nyecskéket és lányokat, kik között valóban sok előkelő szépséget láttam. Megjelent üdvözlésünkre még Andrássy Manó gróf is nejével, és nyájas társalgásba bocsátkozott velünk. A rozsnyói mulatókért voltaképen a rozsnyói lövölde. Sok csínnal sőt comfortal van berendezve, s még olyan nagy társa­ság is, mint mi voltunk, elég bőségesen ta­láltuk magunkat benne. Persze itt is rettentő sok dictiót kel­lett végighallgatnunk. Beszéltek vagytizen- lretben. Majd többen voltak, mint a türel­mes és udvarias végighallgatók. Egyszerre csak megszólalt a távozásra intő csöngetyű, s nekünk búcsúznunk kel­lett a kedélyes kis Rozsnyótól, a honnan sok szép virágot és emléket vittünk ma­gunkkal. Egész Rozsnyó kikisért a mi vo­natunkhoz. Itt már nem volt idő szónoklásokra. A rozsnyói szépek vidámau lobogtat­ták utánunk kendőiket, s mi a legkelle­mesebb hangulatban tartottunk a kirándu­lás legfölségesebb pontjára, mely nem csak európai, de világhírű nevezetességű, Dob­simára. Az odavezető ut a fölséges strace- nai völgyet érinti. A dobsinaiak kivasalt ün­nepélyességgel, feszes keblű tűzoltó testü­lettel, de jóságos szívvel fogadtak. Egy iró a dobsiuai jegesbarlangot az úristen megfagyott mosolyának nevezte. A hatatalmas phrázis csakugyan helyén van. H i r e k. — Herczegprimá3unk a komáromi ir­galmas uénék zárdájának egy igen értékes olajba festett arczképét ajándékozta, a mit a zárda örvendetes köszönettel fogadott. kor a haldokló fölött meg nem döbben, ha­nem pokoli gyönyörrel nézi halálos tusáját. Ilyen voltam akkor én. Oh de megtörött bennem nemsokára ez az érzés. Már nem volt kéj a haldokló kínlódása. Förtelmesen égette arczomat az Ő vére, reszketni kezdettem fagyos szemei­től s borzasztó bűnöm, mint valami ólom­hegy nehezedett lelkemre ............. H agyjunk ki harmincz esztendőt, édes barátom . . . Nagyon szomorú harmincz esztendőt. Bűnhődésem, ártatlanságom, gyalázatom és diadalom szomorú éveit . , . ügy kerültem ki a börtönből, hogy el­vesztettem ifjúságomat, elvesztettem jövő- met, elvesztettem mindent, a mit C3ak el­veszteni lehet. Megtanultam ott nagyon sokat dol­gozni. A munka tartotta fon életemet. Szürke hajjal, kihamvadt szivvel, zilált lé­lekkel, száraz kezekkel, beesett szemekkel és elvesztett ifjúsággal kerültem ki a sza­bad emberek közé. Nem voltam már szép, nem voltam már iíju, olyan voltam, mint most. Visszavonult, egyszerű véli leány, a kit mindenki gúnyol, mindenki megvet, mindenki kirekeszt. Azt se kérdezze, miként kerültem vissza szülő városomba. Nem törődtek velem édes barátom, hogy hazajöttem. Akár soha is ne jöttem volna. Egy jó öreg aszonyság, a ki gyer­mektelenül halt meg s a ki gyakran segit- kezett rajtam, nekem hagyta házát s némi pénzecskéjét. Nem sok örömein van nekem ezen az életen. — Közönségünkhöz. Mai számunk­hoz- mellékelve veszik olvasóink lapunk szer­kesztőjének felhívását a közönséghez, raj­zai és elbeszélései ügyében. Nem akarunk visszaélni hivatásunkkal, de ezt mégis je­lezni kötelességünk, hogy a kiadandó mun­kák javarésze a legelső szépirodai mi lapok­ban jelent meg, s a közönség legelső Íté­letét már megállotta. Lapunk szerkesztője kétségkívül kedves jutalomnak fogja venni, ha eddigi hirlapirói működését az olvasó közönség rajzai és elbeszélései fölkarolásá­val tiszteli meg. — Salvátor János főherezeg Komá­romból városunkba érkezett s kedden hi­vatalos katonai dolgokat intézett el. A ked­ves modorú s népszerű főherezeg Kedden este a Fürdőben az egész tisztikar társasá­gában megvaesorált, s utána a Magyar Ki­rályban fogadott szobát, hol a kényelmes és ízléses berendezés méltán megfelelhet legmagasabb igényeinek. — Mentői gyak­rabban lépi át Salvator János főher- czeg városunk határát, annál inkább meg­szeretjük, mert természete csakugyan min­den izében csupa szeretetreméltóság. — Salvátor János főherezeg sze­mélye képezi most a közbeszéd tárgyát mindenfelé városunkban. A főherezeg tegnap egy nagyobb fegyver­gyakorlatot nézett végig. Igen érdekes és jellemző a kővetkező kis eset. A főherezeg többed magával tegnapelőtt délután a Budautczán sétált, s olyan ház előtt haladt el, melyet a cserepe­sek javában igazítottak. A ház tulaj­donosa azonnal megállittatta a kőtör­melék hullató munkát, hogy a társaság- zavartalanul mehessen el a ház előtt. A figyelmes udvariasságot azonnal ész­revette főhorezegünk s nyájasan a há­ziúr felé fordulva barátságosan és tisz­ta magyarsággal mondta : k ösz ö nőm, köszönöm szépen. A tálában a főherezeg szeretetreméltóságát dicséri mindenki, a kinek bármi tekintetben csak némi érintkezése is van véle. — Főispánunk elnöklete alatt hétfőn közigazgatási bizottsági gyűlést tartottak, mely a folyó időszaki ügyeket intézte el. — Kereskedelmi egyesületünk vá­lasztmánya erősen dolgozik azon, hogy a va­sárnap délutáni kereskedés összes bolt­jainkban egyértelmtíleg szüneteljen. Az üd­vös mozgalomhoz már nem egyszer adtunk néhány véleményt s ez alkalommal is ör­vendve vesszük tudomásul. Vajha sikerülne a humánus kérdést mentői előbb megoldani. — Honvédegyesületünk alapszabályait a belügyminiszter helybenhagyta, s igy a veterán bajnokok egyesülete hivatalosan is jogosult. Az egyesület elnöke, Vöueky La­jos ez alkalommal felhívást intéz az ösz- szes negyvennyolezas honvédekhez, hogy az egyesület nemes, intentióit pártfogolva, mint tagok mielőbb egyesüljenek egymással. Az ügy valóban megérdemli, bogy városuuk- és megyénk szerte mentői nagyobb rokou- szenvvel fogadtassék. Nem merek az emberek közé járni mert attól félek, hogy valahol szememre vetik bűnömet s akkor azután végem van. Azzal áltatom magam, hogy senki se tudja történetemet . . . Magának elmondtam édes barátom . . Ne vessen meg érte. Ne mondja el senki­nek, hanem szánakozzék rajtam s ne Ítél­jen el engem . . . Szomorú történet az én történetem . . . nem ilyen sorsot érdemel­tem. Nézze csak ezek a szürke hajszálak, ezek a fénytelen szemek s ezek a baráz­dás kezek is azt mondják, hogy nem ér­demeltem meg sorsomat . , . Börtönben hervadtam el, a hol csak az az öntudat tar­totta bennem az életet, hogy nagyobb volt borzasztó bűnömnél erényem hatalma . . . Nem bírta tovább folytatni. Részi etés fogta el a hangját, szomo­rúan tekintett maga elé s egy könycsepp fényesítette meg szemét. Fájdalmasan mo­solyogva nézett reám s megbólintva szürke fejét kételkedve kérdezé: — Ugy-e el se hiszi édes barátom . . . Kőrösy László. — Gyümölcs-kiállítás. Az országos magyar gazdasági egyesület, a földművelés, ipar és kereskedelmi minisztérium fővéd­nöksége mellett a gyümölcsteuyósztés és- a kouyhakertészet érdekeinek előmozdítása czéljából octóber első három napján Buda­pesten kiállítást fog rendezni. Örvendetes lenne, ha városunk és vidékünk mentői se­rényebben yenue részt az érdekes kiállítá­son. — — Az írók és művészek társaságának kirándulói augusztus - harmadikán -az irók és művészek köre helyiségében társas va­csorával egybekapcsolt tánczestélyt rendez­nek, melyen csak is- azok vehetnek részt, kik az emlékezetes kirándulást .átélték. — Jegyzőválasztás. Náuáu vasárnap folyt le a jegyzőválasztás. Három jelölt kö­zül megválasztották Porubszkyt két szava­zatnyi többséggel. Az alispán jelöltje elle­nében volt fölállítva Porubszky s igy győ­zelmének annál jobban örvendenek a ná- naiak. — Kémény tűz. Kedden délben vész­lövés riasztotta meg városunkat, A taka­rékpénztár kéménye gyűl ad t ki. Az oltás körül ismert bátor tűzoltóinkon kívül nagy buzgóságot fejtett ki Schuller Pál. A ké­mény tűz oka mindenesetre a kéményseprő hanyagsága, a mi ez alkalommal ezer sze­rencse, hogy nagyobb mérvű bajokat nem okozott. — Tüzeset. Kürthön f. hó 22-én is­meretlen okból tűz keletkezett, mely a községi jegyző házát a szomszéd gazdasági épületekkel egészen elpusztította. A községi jegyző cséplő gépe egészen kárbaveszett s a kár nagymérvű. — Tűz. Fürst Dávid bátorkeszi lakos házában f. hó 22-én tűz ütött ki, mely nem­csak a házat, de a gazdagsági épületeket is elhamvasztotta. A ká rosodás igen te­temes. — Nagy tűz volt e hó 24-én Bényben. Délután 6 órakor tört ki a tűz s éjfélig égett, miközben 7 ház hamvadt el. Megrovást ér­demel a bényiek magatartása kik vagy gyá­vaságból, vagy roszakaratból majdnem tel­jesen tétlenül nézték a tüzet, mig a segélyre sietett szomszéd községbeliek az oltásnál férfiasán működtek. Mint beszélik, a sze­rencsétlenség előidézése boszú munkája volt, hogy igaz-e, a vizsgálat fogja kideríteni. — Szent Benedekről szomorú hirt je­lentőnek, mint azt a fővárosi lapok is köz­ük. A G-aramvölgyében fekvő hírneves ősi convent nyolezszáz éves temploma, hazánk gólstylű műemlékeinek egyik legkiválóbbika f. hó 21-án leégett. Éjjel tört ki a tűz a templomtól és váriaktól több száz méter­nyire fekvő községben, de a lángok, melyek a faluban busz házat hamvasztottak el, föl­csaptak a majd kétszázláb magasan fekvő kouventre is. A templom fedele, a két to­rony a gyöuyörű harangokkal elpusztult, szerencse azonban, hogy belül kevés a kár, a templom hatalmas boltozata, kisebb re­pedéseket nem számítva, épen maradt s a gyors segély megmentheti az enyészettől. Ez ősi templom a hagyomány szerint még a szent István előtti korból származik s az a legenda fűződik hozzá, hogy szent Zo- rád itt jött ki a sziklából, midőn rablók el- lől menekülve, a Nyitra melletti Zobor he­gyen megnyílt előtte a szírt s elrejté a gyilkosok elől. A történelmi adatok szerint Géza király korában 1075-ben épült a re­mek templom s uyolez századou át sok vi­szontagságot szenvedett. Az esztergomi fő­káptalan épen a közelebb múlt időben ha­tározta el a templom stylszerű helyreállí­tását s e czélra hatvauezer forintot utal­ványozott. Már az állványokat is fölemel­ték s épen hozzá fogtak volna a munká­hoz, midőn a tűzvész majdnem megsem- raisité az egész bmses műemléket. Remél­hető azonban, hogy hazafias főkáptalanunk s herczegprimásunk áldozatkészsége nem fog visszariadni az áldozattól s megmenti hazánknak ez egyik igen emlékezetes, épí­tészeti műremekét. — Bajnáról Írják a következőket : — Tek.szerkesztő úr! Péntek éjjel Bajnáu oly rettenetes vihar dühöngött, a minőre közsé­günk legidősebb emberei sem emlékeznek. Émber vastagságú fákat tépett ki a vihar a földből gyökerestől, és a gyümölcsöt majd mind leverte, ház födeleket szakgatott le, kapukat és kerítéseket zúzott össze, és a viharral keletkezett mogyoró nagyságú jég, a határ északi részén nagy károkat oko­zott, kivált a legelőföldi szőlőkben. A föl­dekről a kepéket negyedóra járásnyira is elhordta, a még lábon álló gabonáit pedig busásan kicsépelte. A vihar után oly nagy zivatar keletkezett, mely bennünket a leg­válságosabb aggodalmakra ébresztett. A vil­lám egv gazda házába csapott és azt meg­gyújtotta, de a rögtön érkezett segély a tü­zet elfojtotta, s igy a falon függő képek szétzúzásán kívül egyéb kár nem esett, Az aratás javában folyik, de gazdáink azon szo­morú tapasztalásra jutottak, hogy az oly dúsnak mutatkozott gabonát a hőség meg­lazította, s igy mind az őszi, mind pedig a tavaszi vetésekből csak jó közép termést várhatunk, Repczóben azonban oly gazdag termése volt az uradalomnak, a minőre gazdáink nem is emlékeznek. A kapás ve- teményeket a hőség szintén meghamvasz­totta, szerencse hogy az eső jókor érke­zett, különben nagy baj lett volna, mert a burgonya a szegény embernek a fele ke­nyere. A szőlő hegyeken sem a vihar, sem a zivatar nem dühöngött, s ott a kielégítő szürettel kecsegtető szőllőkbeu semmi kár sem .történt. Különös időjárás !• — Elhalasztott nyári mulatság. Több városi tisztviselő által a mai llapra terve- ’ zett nyári mulatság, a kedvezőtlennek mu­tatkozott idő miatt hétfőre halas/tatott. Kedvező idő esetében a mulatság igen ko- délyes lesz, mivel már eddig is számtalan nan Írták magukat alá olyanok, a kiknek a társaságában csak jól lehet mulatni. A mulatság teljes ellátással 1 fr t. 50 ki'bau fog személyenkint kerülni. — Fölszentelés. Bar tek Lajos kegyes­rendi szerzetesuövendéket e hó 24-én szentel­ték fel áldozárrá a szentgyörgymezeitemplom- ban. A templom teljesen megtelt közönség­gel s Zámor d Iguácz káplán igen szép beszédet tartott, mely több helyt kön nyeltre inditá a hallgatóságot. A mise után a uj á Időz ár családja a díszes vendégk oszorut ebédre hitta meg este pedig táicz vette kezdetét tartván kivilágos ldvirradtig. — Az országos nőiparkiállitás meg­nyitása augusztus tizennegyedikén nagyszerű ünnepélyességek közepett fog megtörténni, így írták ezt a lapok mindenfelé, mig a távi ró Coburg herczeg halála hírét nem hozta. Most méltán aggódhatunk, hogy a főherczegnő. ki az ünnepélyre Rezső trón­örökös nejét is meg akarta hívni a családi gyász miatt kéuytelen lesz visszavonulni s igy a megnyitás véghetleuül sokat vészit' fényéből. —Tolvajíás. A napokban Schleifer Má­tyás vendéglőjébe egy idegen ember szállt be. A szobapinezér más szoba híján olyau nu­merust nyitott számára, melyben három ágy volt. Reggelre azonban az idegen ember már eltűnt. Vele tartott az összes ágynemű is. Tolvajlását aként végezte, hogy az ágy- neműta vendéglő udvarába vetette hajnal­tájban, mikor a ezégtársak már ott lebsel- tek az ablak alatt. Innen a holmival szé­pecskén megmászták a kert palánkját s bú­csút moudtak a vendéglőnek. Azt mondják, hogy hasonló haditervvel loptak Visegrá- don és Szentendrén is. Jó lesz, ha a me­gyebeli rendőrség egy kis kéjutazást ren­dez a gazember után, a ki többed magá­val most valószínűleg megyénk fogadóit kezdi látogatni. — Időjárásunk egy-két nap óta bo­rússá változott s a hűvös széláramlat a hévmérőt tetemesen leszállította. A mai erdei mulatság is csak az időjárás szeszé­lye miatt marad el, valamint a tervezett nagyobb úszási tour is a nagy Dunán ke­resztül. — Azután csinosodjunk ! Egy igen classikus alakja városunknak, a ki a ma­gyar nadrágot s régi jó világ nézet étéit még nem vetkőzte le s már nem is fogja levetkőzni, a napokban a kies Forgách-uton sétál, melyet a sétatér szépítő bizottság gondoson helyreállított. Dicséri az utat, s kinyilatkoztatja a nagy haladás fölött-való. örömét. Erre a sétatársaság egyik tagja ' arra emlékezteti őt, hogy itt van ám kéznél a társaság pénztárnoka is, a ki egy egész évre 2 írttal igen szívesen bejegyzi a ta­gok sorába. A classicus doctor ur, a kinek mindössze alig lesz ötvenezer forintja s a ki se családra nem költekezik, mert nincs, se közügyekre nem költ, mert van, ez a classikus ur szörnyen megharagszik az ap- roposre s megfogadja, hegy miután pressiót akarnak gyakorolni reája, dehogy fog töb­bet a Forgách-utra vetődni. Tegyék hozzá velünk együtt nemes olvasóink, hogy hát azután csinosodjunk!- — Kiállítási tárgyak. A következő so­rok'közlésére kérettünk fel. Tek. szerkesztő ur ! Az esztergomi iparos ifjak önképző és , hetegsegélyző egyesülete, a debreczeui or- j szágos iparmű kiállításon szintén részt vesz, - mielőtt azonban a tárgyakat elküldené, azo­kat a városház tanácstermében közszemlére- teszi ki; melyre nézve Tekintetes szerkesztő,, ur becses lapjában a kitűzött határnapot felvenni, és erről a t. közönség et értesíteni, szíveskedjék. A kitűzött határnap, vasárnap július 31-ikén reggeli 9 órától délután 6 óráig lesz, mivel a tárgyak augustus 2-án',‘ uint legkésőbbi határidőn már elküldetnek..1 Fogadja előre köszönetén két és kiváló tisz­teletünket. A debreczeui orsz. iparmű kiál­lítás esztergomi bizottsága. — Libás-dologról beszélnek sokan, a-' kik köröm-szakadtig állítják, hogy egy rendőr négy fehér libát hajtott be, a városházára, és hogy a behajtott libákon a tulajdonos „nélkül“ bizonyos osztozkodás történt volna. A teljesen megbízható forrásból azt is meg­lehetett tudni, hogy már mind a négy fehér liba mája pompás falatokat kínált, (t.) Felelős szerkesztő: Dr. Kőrösy László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom