Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 27. szám
köszönhetik kenyerüket., jövőjüket, és üdvösségüket, azok az urak igen udvariasan sajnálkoztak, de a liódolatra- niéltó érdemeket koszorutlanul hagyták. Jött a beigtató ünnepély. Uj főispánunk idegen ember, tájékozatlan ember, de igazságos ember. Akárhogy is informálták, tudta a történetből, hogy gróf Forgách Ágoston nem tartozik az ideiglenes nagyságok sorába s néhány őszinte epithetonnal el is ösmerte az ő érdemeit. De ki emelkedett föl, mikor a kelő napot magasztalták, hogy a gróf érdemeit újra megkoszorúzza ? A diszebéden sok aranyos és talmi mondást hoztak forgalomba. — De volt-e csak egyetlen egy szónok is, a ki poharát Esztergommegye történetének egyik legkiválóbb alakjára emelte volna ? Egymást éltették, egymást magasztalták a jelenlévők, - de gondoltak-e arra, ki élete javát köztünk és ór- tii n k áldozta fel ? Van a hálátlanságnak igen sok féle nuancea. Ez is az egyik. Lépjen föl azonban akármilyen kiadásban is, mindig fölháboritja az érzéseket s a kíméletlenség sújtó ostorát provokálja. Van a haszonlesésnek is igen sok árnyalata. Ez is az egyik. De akárhogy is jelentkezik, nem érdemli meg, hogy elpalástoljuk, mert a kegyeletlenség meg a rozsda nem tűri meg az aranyozást. Az Őszinteség erényét könnyen elirtja a hasznos alkalmazkodás. A hála koszorúját könnyen elvonja az uj hatalomnak hódoló imádat. De mig Esztergommegyének története lesz, gróf Forgách Ágost neve abból kiirtliatatlan, mert a valódi nagyságok érdeme annál nagyobb, mennél kevésbé hódolnak meg neki a csinált nagyságok. Fájlaljuk, mig pedig nehéz szívvel fájlaljuk, hogy gróf Forgách Ágoston valóban nagyszerű érdemeit épen azok hagyták koszorutlanul, a kik ha mar ír, n trn 1 A i óv fl nnm pV d P 1 P,í>-3.1 bb Nem lehet felszólalásunknak ezélja a herczegprimás elhatározását befolvásolm. Hanem az mindenesetre óhajtásunk, hogy a díszes herczegprimási palota legyen arányban jelentőségével s körn vezetővel. Es ezt minden melléktekintet és utó gon do lat nélkül írjuk ki legjobb akaratú meggyőződésünkből. Egy építész. Nyílt levél. — Az adókivető bizottsághoz. — Tekintetes bizottság! A helybeli kereskedők a megyei tek. adófelügyelőség részéről a folyó évre nyomasztó, négv-öt sőt többszörös adóval rovattak meg. Miután a tapasztalás tanúsítja, hogy a tek. bizottság rövid működési ideje alatt az adófelügyelőség megbízottjainak tág tért enged, azon meggyőződésből indulva ki, hogy ezen megbízottaknak állításai a helyi és személyes viszonyok ösmerésén alapulnak, és hogy az adófizetők indokolt kérése a legritkább esetben vétetik tekintetbe, ideje korán bátorkodunk a tek. bizottság figyelmét fölhívni. A helyi kereskedés, a mely minden közlekedési eszköz hiánya miatt a városival a legkisebb mérvben sem hasonlítható ösz- sze, az elfogulatlan ítélni akaró nézete szerint évek óta csökken. Ezen körülmény szomorú volta részben a mindig uj meg uj boltok felállításában, főkép pedig az általános pénzhiány és a nép elszegényedésében keresendő. Az adófelügyelő ur czélpoutja tehát kizárólagosan a házon ki v ü li kereskedés vagy helyi viszonyainkat szem előtt tartva, a gabona kereskedés. Legyen szabad nekünk ezeknek előrebocsátása után adóképességünk helyes és igazságos meg- itélhetése kedvéért, a helyi kereskedelmet illető viszonyokat elősorolnunk. Bátorkeszi mv. három kereskedőváros Komárom, Érsekújvár, és Esztergom-Pár- káuy középpontján fekszik. Eltekiutve attól hogy a kis birtokos termését bizonyos előszeretetből inkább ezeken a piaczokon árusítja (hol egyidejűleg teendőit telekkvihi- vatalbanr a pénztárban vagy az ügyvédnél rendezheti) — már csak azért sem tarthatunk egyenlő lépést a fenti városokkal, — mert a szükséges közlekedési eszközök felett nem rendelkezvén, a gabona reális értéke nálunk kisebb, minek folytán a környékünket mintegy elözönlő városi vevőkkel és azoknak alkuszaival szemben hátrányban vagyunk. — Figyelmen kívül nem hagyandó körülmény még az is, — hogy a helybeli szeszgyár a helybeli és a közel környék kisbirtokosaitól a galmát a legkisebb mennyiségben, sót zsákonként csévés kukoriczát is, egy harmadik személy közbenjárása nélkül a legmagasabb árak mellett vásárolja. A helybeli kereskedők tehát kizárólagosan csak arra szorítkozhatnak, hogy az u t án a z a d ó m ár ki van vet va, a kisbirtokosnak gabonáját elérhetetlen árak mellett vásárolják, mely üzleten, ha a gabona ára esetleg nem emelkedik, többnyire veszteséget szem vednek Méltoztassék tehát ítélni, vájjon az il \ nemű csere, ha hébe-hóba készpénzen vétetik, gabnakereskedésne k mondható-e, és ha már ilyennek, bélyegeztetik, vájjon oly adóval megterhelendo-e, mint a városi forgalom, melynek minden lépten nyomon meg van a maga kényelme. Alulírottak tehát kérik a tekintetes adókivető bizottságot hogy méltoztassék a tárgyalások előtt fentebbiek igazságos voltáról meggyőződni, mert &z esetben aggodalom nélkül nézhetnénk a tárgyalás elé. Báfcorkeszin Márczius 31. 1881. A bátorkeszi kereskedők. nem is a valódi érdemnek, de legalább a gróf jótékony gondoskodásának örökre le yannak kötelezve. És ezt csatoljuk még a múltkoriakhoz minden elfogódás s minden részrehajlás nélkül. 3 A primási palota — Nyílt levél a szerkesztőhöz. — Serényen foly a munka az uj herczeg- - primási palota fölépítése körül, ßoutauak és bontanak, hogy fényesebbet alkossanak. . Az uj palota alapjait már javában ássák s az épület még ez év őszutóján tető alá kerül. Esztergom ismét egy nevezetes épülettel lesz gazdagabb, melyre még a jövő kor emberei is büszkén tekinthetnek Művelődés történelmi szempontból az uj palota ritkítani fogja párját a magyar főpapi és főúri paloták között. Termeiben fog helyet találni a herczegprimási képtár és raetszvénytár; termeiben nyer hajlékot a herczeg primási könyv-és kézirattár s az a sok műkincs, a mit Simor János áldozatkészségének és müpártolásának tanúbizonyságai gyanánt fog tanulmányozni az utókor. A primási palota tehát egyesíteni fogja mindazt, a mit a magyar egyház fejedelem alkotott és alapított. Esztergom városa nevezetes kikötője lesz a tanulmányozó tudosókuak s mesze földről hozzánk fognak sietni a tudomány bajnokai. A palota emelkedésének tehát minden lelkes esztergomi polgár csak őszintén örvendhet, mert hiszen városa emelkedését azonosíthatja vele. A díszes palotát a bazilika tervrajza azonban máshova helyzi. Föl a hegy ormára, a hol a fejedelmi székesegyház kupolája tekint szét az alatta elterülő végtelen vidékre. Ahol annyi emlékezetes töiténeti nyom hirdeti a magyar egyház s a magyar nemzet hatalmát. A hol a bitorló pogány hatalom hosszú uralkodására, de a magyar fegyvereknek elvégre is diadalmaskodó dicsőségére emlékeztet minden kődarab. A primási palota azon a magasztos helyen kétségkívül föuségesebb s lélekemelőbb tekintetet nyert volna. Ha azonban herezegprimásunk megvál- tóztatta a tervet s palotáját a várhegy tövébe emelteti, azt nem lehet figyelmen kívül hagynia, hogy a herczegprimási palotának mindenáron ki kell emelkednie a környezetből s mintegy különválva kell hirdetnie jelentőségét. így a hogyan most haladnak az építkezések, a fényes palota némileg elrejtve, 11 elszigetelve kerül bele egyidomtalan térbe 1 s egy ízléstelen utczába, ha sikátornak nem 1 akarjuk íevezni. Az idegennek szinte meg t kell keresnie a fejedelmi palotát. r Végtelen sokat adna az épület mél- 1 tóságához, de elkerülhetlen szükségesnek r is Ítéljük, hogy az épület minden vele 1 szemben lévő házaktól és falaktól megvál- 1 tassék vagyis hogy az épület, mint her- k czegprimási palota mindenesetre inpouáló s térre kerüljön. Architektúrái és aesthetikai k szempontok javasolják tehát, hogy a her- t czegprimás különben is a maga saját házait 1 a melyek valóban útba esnek s a palotát elrekesztik, a palota elől elvétesse s a c várhegy alját felséges térré parkírozhassa. é Hírek. — Lapunk rovatfelosztása újjá alakult. Alkalmasabbnak is meg tetszetősebbnek is találtuks mármost ilyen alakban folytatjuk a következő számokat. — ~ A herczegprimási palotára vonatkozólag mai számunk egy igen figyelemreméltó czikket közöl, a mit is Különösen ajánlunk olvasóink figyelmébe. A palota körül való munkálatok igen serényen folynak. Feigler pozsonyi építőt távollétében Feig- ler Gusztáv helybeli építőnk helyettesíti s úgy értesülünk, hogy a palota ez idei szeptemberre már tető s jövő évi szeptemberben már átadásra kerül'. — Főispánunk a beigtató közgyűlésen Reviczky Győző megyei aljegyzőt tiszteletiéi főjegyzővé, Brzörád Rjzső és Koller -j Ödön megyebeli földbirtosokat tiszteletbeli i szolgabirákká s Stern Adolf bátorkeszi me- - gyei közorvost tiszteletbeli megyei alorvos í sá nevezte ki. Helyisajtónk statistikájában min- - deuesetre számottevő adat, hogy „mint biz- - tos forrásból értesülünk,“ a mi régi jó bá- - tyáuk, az Esztergomi Közlöny ezentúl he- teukiut kétszer fog megjelenni. Csak azu- - tán kétszer több baja ne legyen mivelüuk. ~ Érdekes fogadás történt tegnap a t képviselőházban. Egy kormánypárti képvi- - selő, a ki paplétére nagyon tiszteletreméltó $ ö peripbénájáról nevezetes egy választókéra- : - letjebeli úrral száz forintban fogadott, hogy v egy bizonyos urat, a ki most ő főtiszteién- - dősége elleneseinek egyik fő champióuja j; meg tud vásárolni maximum 500 írton. A 1 fogadás egész nyilvánosan történt méltó lő megbotránkozására mindazoknak, a kik ta- - nui voltak. A főtisztelendő úrról nyilvános ? a titok ugyau, hogy a szavazatokat pénzen n veszi; a lélekvásárlás ilyen cynikus beval- - lását, a választásnak ekkora szemérmetlen- - seggel piaczi alku gyanánt való felfogását H azonban még a selyem reverenda sem menti ij ki. — így Írja ezt a goromba Függet- -j lenség. rája, szép las- s mohó vágy- szük nyíláson amely szintúgy eped csókja után, mint utána- epedek én . . . De tán mégsem ? Tán az én szellőm hű hozzám tán rám gondol most is, tán már vissza is tért, hogy mielőbb láthasson s emlékeztessen esküvésüukre . . . Tán oda künn van e hantok fölött, és szorongva lesi-várja, mikor ébredek? Ha úgy volna?! Sejtem, tudom, az én szellőm az, amely odakünn sóhajtozik, és elbúgja azt a szép dalt, a melylyeí bevallotta egykor, hogy szeret. Érzem hogy odakünn már a napsugár melegít: hisz már oly soká tart a halál ideje ; már eddig bizonynyal el is jött a feltámadás, a szép kikelet. “ S mikor senki se ügyelt san feltörte a börtön sarkait, gyal kidúgta fejecskéjét a A hóvirág sejtelme nem csalt. Oda künn már aranysugarak omlottak alá a téli vidékre. Nem fázott; meleg takaróként vette körül gyönge szárát a hó, s az alól csak csak elnézegetett szegényke, nem jön-e, akit olyan régen vár? Nem jött; ki tudja, merre repdesett. Tán nem is gondolt a kis hóvirágra, amely csak nézett a távolba szüntelenül, keresve az ő hajnali szellőjét. Várt egy napig, két napig; harmadnap mikor beköszöntött az éj, szélvész kerekedett, amely végig vágtatott a sík mezőn, csikorogva, örjöngve, mintha haragudnék azért, hogy valaki nem törődik az ő uralmával, hogy egy gyönge kis virág nemi fél tőle. Aztán fölkapta a havat, a mely takarója | volt a kikeleti hóvirágnak, megforgatta oda fönn a légben, aztán elszórta, — kitudja báuyfelé. A hóvirág ott állott, kitéve a halálnak. A hideg átjárta leveleit, s azok hamar kezdtek sárgulni, aztán lehullni . . . Reszketve nézte, mint dühöng körülötte a szélvész és félt a haláltól. Hiszen olyan közeinek hitte a boldogság perezét, hiszen nemsokára el kellett jönnie a hajnali szellőnek. Aztán rágondolt a föld alatt szunnyadókra, s eszébe jutott, mennyivel jobb odalenn pihenni, mint itt fönn epedni, gyötrődni. Úgy bánta, hogy kijött a csalóka földre, mely napsugárral biztat és fergeteget ad. S miközben ezeket végig gondolta, mind több levele repült szét a légben, mind több szikrája az életnek szállt el alig fakadó kelyhéből. Mire reggeledett, halva volt. Egy hó múltán kijöttek társnői is a mezőre. Ott látták a hóvirágot élettelenül heverni a raegifjodó földön. Körülötte mosolygott az ég, csevegett a patak zümmögött a bogár, de az őt fel nem támasztotta. Nagyon szeretett , tán azért kellett elmúlnia. Visszajött a hajnali szellő is, amely miatt a hóvirág annyit szenvedett. Az is meglátta régi kedvesét, hervadtan, meghalva. S mig a virágok harmatkönyuyel öntözték, ő elfordult tőle, s elkezdett euye- legni a szegfűvel. Radó Antal. Bogár Julis. — Rajz. — Irtózatos rút téli éjszaka. A vihar őrült kaczajjal vágtat hegyen-völgyön keresztül mintha meg akarná mutatni, hogy nincs mi hatalmának ellen állana. Még az ablakoknak is oly erővel ront; pedig a szegények sohasem bántották. . . De meg is látszik, hogy ő az ur, az egész faluban egy lelket sem látni. A bakter kunyhójában alussza csendes álmait, jobbnak látja ezt, mint lármázni e bomlott éjszakában. . . A kuvasz is deszka pavilonjába vonult, s onnan pöröl a széllel, mért veszekszik oly Doloudul ? mért hordja a havat épen az ő tanyája elé ? . . Csak olykor olykor vakkaut egykettőt, de újra elcsendesül, hisz jól ismeri aki az ajtón kijött, a gazdája lánya az. . . De hova ír ehet ily viharban, mikor mindenki örül, ha meghúzhatja magát a „barátságos meleg szoba“ egy valamelyik sarkában. Hová? hát hová menne máshova, mint a fonóba ? Nem gondol ő széllel, viharral, hideggel, zughat miatta a vihar, lehet hideg, azért ő nem marad el; jól tudja, hogy ott lesz a ki keblére öleli, a kinek szeméből kisugárzó tűz feledteti a uagy hideget, a ki subájába takarja, s a kinek csókjáért el- meuue a világ végéig is. No de azért is siet oly nagyon, nem néz se jobbra, se balra, s minél tovább halad, kis szivecskéje anunál hevesebben dobog, . . keble lázosau zihál, hisz már alig néhány lépés s’ ott lesz . . . Látszik is már a kis kunyhó, melynek ablakán a pisla mécs halvány világa dereng át a százados naptár ragaszain . . . Hallani is már a kaczajt, s közbe-közbe éles sikoltást. Alkalmasint elesett az orsó, s a csintalan legény sokat kér váltságdíjul értté ; de az euyelkedés nem sokáig tart, a legény megelégszik a kért váltság felével hisz jól tudja, megkapja a többit is—-j — kamatostul . . . Már a dal is kihangzó, amint felcsen-Fa dűl néha : Hullámos zöld hazába Hangzik a pitty-palatty, pitty-palatty: ríj Fűrjecske vár párjára, S azt mondja, hogy : soha-soha el ne aa [hagyj ! En is kérlek édesem, édesem, Légy az euyém, légy hívem . . . Ha a szived, mint az euyém úgy érez, Boldogságunk örök lesz . . . A kis leány már egószeu a pitvar ajtóhoz ért, midőn egyszerre felsikolt.-. — Jaj, Julcsa néni, de megijesztett! Mit keres kend itt? ... Mórt nem megy haza ?... —• Csitt!. . csitt!. . galambom . . ajjs szeretőmet várom. . . —• A szeretőjét , . . Jaj Julcsa néni,' fic hiába várja kend, nem jön az el többó öd soha . ~U 75 jó dolga vau annak o 11. — Ott . . ott . . de csak alszik . .... Csitt! . . csitt! . . — Hátha eljönne a galambja, mit dir csinálna Julcsa néni ? A szegény uyomoiék, mintegy átszel- -{y lemül ve néz a leányra, s úgy tetszik, mintha * ,!j álmodnék. Maga sem meri hiuui ezt , Néz . . néz . . hosszan, elmerengve, s ajFolytatás a mellékleten.
