Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 17. szám
elfogadható betétei forgalomba hozható összegei közt egy bizonyos arány törvényileg’ fixiroz- tássák.® E módszert azért hoztuk fel s tárgyaltuk részletesebben, mert épen városunkban, vidékünkben észlelhettük e természetellenesség okozta bajokat. Pártolni kell a mezőgazdaságot. Eltekintve attól, hogy emelni kell a mezőgazdaság minden egyes ágát. gondoskodni kell a gazdasági egyesületek ínogvalósitásáról, oly alakban, hogy lehetőleg a törvényhatósági szerkezethez idomítva . ... az ország minden vidékén egy szisztematikus hálózatban és ezen gazdasági egyesületek a földművelésügyi ministerinuunal rendszeres és organikus kapcsolatba hozassanak, bizonyos hatósági hatáskörrel felruháztassanak s ahol ilyen szükséges, rendszeres szubvencióban részesüljenek, szóval valóságos orgánumai legyenek a földművelési administratiónak. Gondoskodni kell egy tervszerű kereslte délmi és közlekedési politikáról, mert csak így lehet elérni, „hogy a termelés produktumainak kelendősége biztositassék. “ Legyenek jó karban a vizi utak, s vegye az állam kezébe az összes vasúti hálózatot, ha lehetetlen annak megszerzése, úgy gyakoroljon „döntő befolyást a forgalmi vállalatok tarift'a politikájára." Végre gondoskodni kell, hogy kiszorult terményeink újból elfoglalják a külpiaczon azon tért, a melyből kimaradtak. — Ezt vagy méltányos szerződések által lehet elérni s ez üd- vösebb, mert meg van óva a szabad kereskedelmi irány, de ha ez nem lehetséges úgy be áll a vámtarifa revíziójának szüksége oly értelemben, hogy „kiszorult terményeink s különösen ezeknek legfőbbike a liszt, méltányos vámvédelmet nyerjen." Ezek azon reflexiók, a melyeket lapunk hasábjain óhajtottunk megtenni, s melyek elsejére különösen felhívjuk a figyelmet. Ismételjük, nem akartunk ezáltal politikai themát megbeszélni. Előttünk közönyös, váljon ez vagy amaz áll az ügyek élén, de 1 ernmi esetre sem lehet közönyös előttünk : váljon hazánk a jólét vagy süllyedés ösvényén halad. Mi szívből üdvözöljük minden magyar, még a Pesti Napló érdemes eriti- eusa is! Azért lia valaki csókiszonyban szenved, kár oly nagy mérgesen rátámadni Blahánéra, és elvitatni igyekezni tó'le minden művészi alkotó tehetséget, ha ez egyszer a színpadon is demonstrálja hogy a csók jól esik. Mert hát biz az csakugyan édes! Ha esetleg Beöthy urat, Bocaccio második felvonásában odaültetnék a fa alá, és Fiametta helyett ö részesülne a „szép művésznő" csattan és csókjaiban, ezret teszek egy ellen, hogy az első perezben kész volna megtagadni összes eddigi elveit, s a második perezben már bizonyára a zenekart hozná zavarba, nem tartván meg a kellő lassú tac- tust a csókokban s egy ütenyre kettőt is csókolván. No de ne tartson semmitől, ez nem fog rajta megesni. Sőt ha rajtam állana, minapi criticája után nem a fa alá, hanem föléje állítanám, a szegény Együd helyére, hadd nézné ott keserveseu hogy „hogy1 csókolódzik mind a négy." Ha már éppen criticusróí van szó, foglalkozzunk kissé ezzel a kérdéssel is. Eddigelé az úgynevezett criticának legnagyobb részt csakis elismerő, sőt magasztaló, szavai, voltak ha Blahánét kellett bírálni. Es ez nagyon helyesen volt így, mert mig egyrészről ezáltal erősült a művésznő önbizalma, s a további haladásra ösztönöztetett, addig másrészről nevének széles körben való megismertetése által mintegy, hogy úgy fejezzem ki magamat, előkészítők a talajt művészete számára, mely a már fogékonnyá tett szivekben, azután gyorsabban hódíthatott. Egyes bírálók azonban, kik szenvedéllyel szoktak még a kákán is csomót keresni, az általános elismeréssel szembe rendszerint azt vetik fel, hogy Blahánénak nincsen alakitó tehetsége, hogy minden szerepében csak önmagát adja, vagy a mint Beöthy úr állítja; „Úgy szólván csak két alakja van, egy tűzről pattant menyecske a népszínművekre és egy kevésbé tűzről pattant menyecske az operettekre." Es az ilyen állításokat azután ezen urak rendesen addig szoktak ismételni mig, végre maguk is elhiszik. Hát csak legyen nekik az ő hitük szerint, a közvélemény úgy sincsen mellettük ! Hanem, hogy I mindazon reform eszmét, a mely számunkra ; szebb jövőt biztosíthat. Hisz mi városunk, megyénk, vidékünk érdekeit szolgáljuk, pedig lehetetlen, hogy virágzást constatáljunk itt, ha az egész országban e tétlenséget és közönyösséget, és mi ezekkel kapcsolatban jár, a gazdasági folytonos, fokozatos hanyatlást észlelhetjük. 1 Í v ! értelemben óhajtottuk a fentebbieket elsorolni, ily értelemben üdvözöljük gróf Apponyi Albeit11. Kohn Izidor. Adókivetések. Az 1880 évi III. és IV. oszt. kereseti adó, tőke-kamat és járadék, bányaadó s a nyilvános számadásra kötelezett egyletekre rovandó adó megálla- j pitása végett az adókivető bizottsági tárgyalások | Esztergom megye községeire nézve e következő sor- I rend és időben fognak a megyeház termében raeg- 1 tartatni : Martins 15-éu Dömös, Pilis-Maróth, Eesz- i tölez, Csév, Szentlélek, Dny, Épül, Kirva. Martins 16-án Dágh, Csolnok, Sarisáp, Bajna, Nagy-Sáp, Bajóth, Tokod, Tátli, Mogyorós. Martins 17-én Nyergesujfalu, Lábatlan, Piszke, S ü tt ő, Sz tgy ö rgy mező. Martins 18-án Víziváros, Szttamás, Nána, Ricsiiül, Ebed, KŐhidgyarmat. Martins 19-én Muzsla, Kéménd, Bénv, Kéty, Bart. Rural, Farnad, N.-Ölved. ^ Martins 20-án Magyar és Német Szölgvéii, Libád, Béla, Röbölkút, Gyiva, Sárkány, Rarva. i Risufalu, Duna-Mocs. Martins 22-éu Búcs, Bátorkeszi, Párkány. Martins 23, 24 és 31-én april 1 és 2-án Esz- ' tergom szab. kir. város. ApriUiNán A bányaadó és nyilvános számad. kötelezett válaíatok adója. A közönség tájékozására megjegyezzük a következőket: Az adókivető bizottság ülései reggeli 9 — 1 óráig tartanak, — mely alkalommal mindenkinek szabadságában áll. — törvényes igényeinek érvénye- ] sitése czéljából személyesen vagy megbízottja által 1 jelentkezni, úgyszintén jogában áll a határozat kihirdetése alkalmával nyilatkozni, kívánja e adóügyét ; és ha igen, — mely indulatokoknál fogva a felszólJ lamlási bizottsághoz fellebbezni. I Azon adózó, — ki az adókivető bizottságnál ! akkor midőn adóügye tárgyaltatott jelen nem volt, a bizottság végzése ellen netán támasztandó fellebe- zését 15 nap alatt a kir, adófelügyelőnél Írásban i beadhatja, később benyújtott fellebbezések tekinteten kívül hagyatnak, — illetve visszautas itta tank. Általánosságban és indok megjelölése nélkül tett felebbezések figyelembe nem vétetnek. A községek a tárgyaláshoz két bizalmi férfiút küldenek. többet ne említsek, a ki például Bakai Erzsikét, ez ártatlan kedélyű lánykát egy alakításnak nézi a legény után járó Finum Rózsival, a ki a „Toloncz"- ban s a „Betyár kendőjében" csak ugyanazt az egy Blahánét látja, annak talán még sem ártana jobb látcsövet szerezni be, mielőtt blamirozza magát. Akkor lehet hogy esetleg azt is meglátja, miszerint Marjolaine, Serpolette és Roziid nagyon is „tűzről pattantak," s szintén különböznek egy kissé egymástól. No az igaz hogy Boccaccio nem tűzről pattant menyecske, de azért legénynek van olyan helyre legény, hogy, biz1 isten, Fiamettával együtt az ember maga is hajlandó volna beleszeretni ! De hát hiába! Némely eriticusnak már a vériben van, hogy lia nem talál hibát, a melynek bonczolásánál kellően ragyogtathatná aesthetikai olvasottságát, hát keres magának. Röszönje meg a művész, lia legalább a tehetséget nem tagadják meg tőle, tanulmányt elismerni, ezt csak a választottaknál szokták. Pedig hát Blahánénak, ki kilón ez éves korában lépett először a színpadra, és tizenhárom éves kora óta már „elsőrendű drámai és énekes szerepeket játszott," csak volt alkalma tanulmányozni! Az alatt a huszonkilencz küzdés teljes év alatt, mig a csecsemő Reindl Ludovikából Blaháné Lujza, mig a sors által hányt vetett vándorszinésznőből ünnepelt művésznő lett, megismerkedhetett az élet minden nemével. S az élet, kivált a vándorszínész élet nagyon jó iskola, ha talán kissé drága is, arra nézve, a kiben tehetség van. Tehetség nélkül pedig senki sem fog eljutni, bármily szép legyen is, arra a polezra, melyen ma Blaháné tündököl. De úgy veszem észre, hogy csak bevezetőjét mondhattam el annak, a miről tulajdonképen szólald szándékoztam. És igy legközelebb kínálkozó alkalomra halasztóm második ezikkemet.*) (M.) *) Ugyanekkor tmszük inog mi is észrevételeinkét az érdekes kérdésben, mely most élénk napirenden vau főváro- azokban. A szerk. Bors Mihály felolvasása. Az esztergomi munkásságé de k önképző és segély- egyletének helyiségeiben múlt vasárnap délután Bors Mihály íőgynmasimm tanár ur által tartott felolvasás sikerült. Megsértenénk a tanár urat, ha felolvasására dicséreteket akarnánk mondani és ha e felolvasásról bővebben emlékezünk meg, ezt a munkássegédek érdekében tesszük. Meglepő látványt nyújtott, hogy a megmondott időben midőn az egylet elnökével a tanár ur megjelent, már ötvenegy hallgatót láttunk a teremben összegyülekezve, mely szám azután felnőtt hatvanhatra. Bors Mihály ur mentegeié magát, hogy gyöngélkedik és elnézést kért, ha talán hangja nem lesz ! oly csengő, mint szokott, de ennek daczára, lia már I a tanár ur alakja egyátaláu népszerű Városunkban, felolvasásával rohammal hóditá meg hallgatóit. Rülönös örömünkre szolgált a figyelem, mely- lyel a hallgatóság a felolvasást minden szónál kiséró. Általános figyelem, általános érdekeltség és — a mi fő, —■ a hallottak megfontolása volt a nézőre az általános hatás. Megmutatták ifjaink, hogy akarnak is, tudnak is tanulni. Es e körölraény az, miért hosszabban felszólalunk. Felolvasások tartása hatalmas eszköz szokott lenni mindennemű önművelődés eszközlésére és midőn az egylet első felolvasásánál ekkora érdeket tanúsított, üdvözöljük az egyletet, de kívánjuk is, ! hogy a megkezdett úton ernyedetlen szorgalmúinál, ! törhetleu figyelőmmel haladjon előre tovább is, hogy igy az egylet által kitűzött czélok egyike: az önképzés minél nagyobb arányokban haladhasson előre. Biztosítva vagyunk, hogy az elnökség és a választmány nem fogja fáradozásait sajnálni. Jutalmazzák a fáradozást és önmagukat a folytonos részvétellel. i l A kataster. A föladó katasteri bizottsághoz gróf Szapáry Gyula péüzügyminister fontos iratokat intézett, mely l leiratokat lapunk szűk terjedelme egészen közölni nem engedi. A péüzügyminister ez iratok szerint a szakbizottság minden javaslatát lényegileg elfogadja, kivéve azon javaslatot, hogy az o s zt ál y b a s o r o z á s i m u n k á latot a b ha kell h a g y ni s a t ö r- véuy m eg v ált óz t a t ás á v al uj törvényt li ózni, mely szerint a járási, kerületi és földadó bizottságok a minőségi osztályokat, mintatereket és tiszta jövedelmi tarifát előbb állapítsák meg és csak akkor midőn már ez meg vau, történjék meg az osztályba sorozás. A péüzügyminister ezt nem fogadja el, mert ez mintegy két évi idő vesztességgel és négy millió írt. kiadással járna. E helyett elrendelte : Először, hogy a központi felügyelők az eddigi becslési munkálatokat kiigazítsák, másodszor hogy a járási földadó bizottságok ' az osztályozási vidékek számát és területét végleg A nőknek. — Áphorismák. — Az a n ya i szeretet nem hallgat okokra, avval nem vitázhatni. * Az alvó gyermek ébredése olyan minta virágnyilás; mintha csak illatot lehelne üde lelke. * Amit a madár dalol, ugyanazt gagyogja a gyermek. Hymius egyik is, másik is. Határozati lan, szakadozott, de mély értelmű hymnus. ‘ * Reresd minden dolog okát s talán meg is találod. De ne kutasd a szerelem okát, mert nem találod meg soha. Szeretünk, mert szeretünk. * Hogy két léleknek öss zen 1 va d’á s a létrejöhessen, szükséges, hogy nemcsak eszméik, érzelmeik s műveltségi fokuk, hanem vérük, életük koruk s szenvedélyeik is egyetlen lángban egyesüljenek. A szenvedélyek hasonlítanak azon üstökösökhöz, melyek pályáját egy csillagász sem számíthatja ki. Ei sem tudja, hóimét jönnek, sem hogy hova. tűnnek el. A szenvedélyek nem emelnek tel, nem vezetnek, nem kalauzolnak, hanem elragadnak. Mesterségesen felkelteni akarni szenvedélyt, annyi volna, mint vegyészi lombikban létrehozni akarni elő lényt, mely csak az anyatermészet méhében foga- mozhatik meg. * A v a 11 ás a n ő élet é n e k k ö 1 té s z e t e, de oly költészete, mely második lelket teremt lelkében. E lélek a vallási ihlet szárnyain a végtelenségbe emelkedik. Elváló érzékenysége, gyengédsége a vallást, dogmai hitet s erkölcsi elveit a szeretet kiapadhatlan forrásává teszi. * A szerelem bölcsekké teszi az együgyű| eket is.
