Esztergom és Vidéke, 1880
1880 / 70. szám
Melléklet az „Esztergom és Vidéke>* 70. számához. beírása aug. 30-tól bezárólag szeptember hó 15-ig 'mindennap d. e. 8 órától 11-ig az elemi iskolai épület 4-ik osztályában történik. Az igazgatóság. — Tisztelgés a főispánnál. Tegnap ünnepelte szeretett főispánunk névnapját. A megyei tisztikar nem kegyeletes szokásból, hanem őszinte ragaszkodásból, tegnap délelőtt az alispán vezetése alatt Gróf Forgáck Ágoston lakására vonult. A gróf megindulva fogadta a nagy számú küldöttséget, mely egészen benépesítette dolgozó-termét. Az alispán elegáns üdvö, lő beszéddel fejezte ki a megyei tisztikar őszinte szerétét s valamennyi nevében nyilatkozott, midőn azt moniá, hogy engedje az élet adója és tolltartója, hogy még mentői gyakrabban tiszteleghessen Esztergom megye tisztikara az ő szeretett főispánjánál. Lelkes éljenzések követték az alispán beszédét. Erre a gróf megindult hangon köszönte meg a tisztikar üdvözletét s fájlalását fejezte ki, hogy egészségi viszonyai nemcsak t a n ács o 1- j á k, de p a r a n c s o 1 j á k, hogy a sokat kívánó főispáni székből viszavonuljon. Néma csönd, mély lekangoltság uralkodott a teremben s ekkor Kruplanicz Kálmán újólag fölemelte szavát. Kijelentette, hogy a jó Isten újra visszaadja erejét s az illető körök viszonya újra megváltozik s szeretett főispánunk ujra a mi bizalmunk középontja leend. Lelkes és örömteljes éljenzések követték az alispán derék rögtönzetét s erre a díszes testület ünnepélyes hangulatban távozott. Az alispán nemcsak a megyei tisztikar, de az egész megye nevében szólott s nekünk is legőszintébb óhajtásunk, hogy úgy legyen, a mint alispánunk mondta ! — Főispánunk, Gróf Forgáck Ágoston ma Gleichenbergbe utazott üdülési szempontból. Ha a fürdő legmérséklete alábbszállott volna, akkor a kellemesebb éghajlatú Olaszországba utazik. — Márkus István szomorú halálhíre városunkban is mély részvétre talált. A széptehetségű férfiút nagyszerűen megkezdett pályája elején érte halála. Rokonai közűi Márkus Józsefué, Feigler Janka urhölgy, városunk egyik büszkesége s igy az országos gyászhoz Esztergom is legőszintébb részvétével csatlakozik. — Esküvő. Tnresányi Iren k. a, a sziniké- pezde növendékét, kit közönségünk is ösmer, a pécsi akadémia tanára, Mutschenbacher Emil, vezette oltárhoz. A szinipályájától búcsút vett, hogy egészeu családi örömekuek éljen. Nem tudunk mást esak boldogságot kiváuui. — Az esztergomi izr. elemi tanodába a jövő tanévre való beiratások augusztus hó 29, 30 és 31-ik uapjain az iskolaépületben 9—12 óráig történnek. A hittaui iskolában a beiratások szeptember 1. 2. 3-áu Kobn Gábor péuztárnok urnái eszközöltetnek. Esztergom, 1880 augusztus 29-éu. Az igazgatóság. ________________________________ — A .Vasárnapi Újság“ múlt száma következőkbe» ismerteti lapunk szerkesztőjének művét: ,Ku ra jf lile te; irta Kőrösy László (az Esztergom és Vidéke szerkesztője.) E 16-od részben 168 lapra terjedő kötetkében a szerző arra a nem igen hálás feladatra vállalkozott, hogy Rumy Károlyt a század első felének egyik iiémet-magyár Íróját és tudósát, a korában ért megtámadások Alól föloldja s házasságát tisztára mossa. Rumy sokoldalú, de meglehetősen felületes, rendkívüli szorgalmú, de szellem- teleu iró volt. Leginkább németül irt s magyartalanságáról volt ismeretes sőt pánszláv hajlamokkal is vádoltatott. Ezért különösen a Bajzáér körétől, a „Kritikai Lapok-bau* erős megtámadásoknak volt kitéve s Bajza (vagy Vörösmarty) egy maróan gúnyos epigrammal is megtisztelte. Rumy védte magát, a hogy lehetett, de végiglen rossz viszou yban élt az „Auróra- és „Athenaeum" embereivel s az akadémiában is uralomra jutott párttal, mely akkor költészetben és tudományban a nemzeti irány s a hazafiságot képviselte, nem minden politikai szine! zet nélkül. Rumy 1847-ben halt meg, a nélkül, hogy a közvéleménynyel s ez vele kibékülhetett volna. Esztergomban, mint az ottani szemináriumon a magyar jog előadója fejezvén be életét, — helyes hogy életirása s tagadhatatlan érdemeinek méltánylása, bibáiuak mentsége ugyanez érseki városból kerül ki, hol élete utolsó busz évét, addigi hányattatásaihoz s harczaihoz képest aránylag csöndes munkásságban töltötte. A mindenesetre éidekes irodalom-történeti adalékul szolgáló mű ára 1 frt. 50 kr.“ — Az árviz végre elhárult szigetünkről. Mindössze kellemetlen kiöntésre szállíthatjuk az egész veszedelmet, a mely természetesen tetemes károsodással is járt. Annyi káruuk azonbau még sincsen hála az éguek, a mennyit egy nagy napilap nagyon is hirtelen tudósítója ró reánk. Az árviz váratlan és kellemetlen vendégszereplése — mert augusztus derekán csakugyan az — tehát végre is véget ért nagyobb veszedelmek nélkül. — A Maros Monitort, melynek személyzete a királyi jubilaeum alkalmával oly jól találta magát közöttünk, Győr alatt baleset érte. Csavarlapátja ugyanis törést szenvedett s a győri hajóraü- helybe vitték javításra. Innen azonbau, minthogy nem segíthetnek rajta, leviszik az ó-budai hajógyárba. Helyreállítása után azonnal Belgrádba indul. — Agyontiprás. Vasárnap délben Párkányban Pathó Fereucz muzslai gazda kocsija letiporti Fehérváry József párkányi lakos Mariska nevű 4 éves leánykáját. A szerencsétlen gyermek azonnal kiadta lelkét. A kocsin ülő két duhaj legény sebeI sen továbbvágtatott, de még Nánán elérte őket Szal- ler szolgabiró helyettes ur s átadta a bíróságnak. Az agyontiport leányka szegény szülők gyermeke volt. Kedden temették el általános részvét mellett; kis koporsóját négy fiatal leány vitte s előtte sorban fehér ruhás gyermek leánykák koszorúkat vittek. — Leitl kapitányt sokan ismerték s még többen kedvelték. Vidám kedélyű öreg ur volt. a ki nyugalmába vonulva csöndes íuegvonulásban töltötte élete hátralevő részét a helybeli beuedekrend házában, hol ellátása és goudozása volt. Már néhány hét óta leverten járt, megtörődve sétált s mindenki tudta, hogy az öreget valami komolyabb baj érte. Végre megérkezett halála hire. A kórházból temették. Néhány régi jó bajtársa siratta meg. Legtöbben csak részvétet küldtek árva sírjára. Egy elaggott. egyedül álló ember regénye volt az ő végső élettörténete. — Távirdai gyorsaság. Folyóhó 27-én déli 12 óra 50 perczkor főispán ur ő méltóságának cziine alatt egy magán természetű távirat érkezett, mely valószínűidig azon körülmény folytán, mert főispán ur lakháza 50 lépésnyi távolságra esik a távírda hivataltól — délután 3 óra tájban tehát két órával érkezése után lön czimeztetési helyén kézbesítve. Habár maga a késedelem eléggé botrányos, még botrányosabb azon mód, melylyel a távírdánál alkalmazott segéd a mondott késedelmeskedés iránt egyenesen a főispáni meghagyásból felvilágosítást kérő tisztviselőt fogadni, jónak vélte; állván e fogadtatás a kért felvilágosítás helyett oly modorral és akként hangoztatott szavakból, melyekre a hivatali szolgálati utasítás hiszszük, csak fegyelmi eljárást alkalmazhat, miután e modor és szavaknak leplezetlen neve impertinens gorombaság. Meg vagyunk győződve, ha e napon a hivatali pontosságáról és előzékenységéről ismert távirdai hivatal főnök történetesen távol lenni lem kényszerült volna, jelen felszólalásra egy ál táljában ok és alkalom fel nem merüleudett, és mert ismerjük a főnök tapintatosságát, meg vagyunk győződve egyúttal arról is, hogy addig mig a távirdai igazgatóság, és a közigazgatási bizottság ez ügyben iutézkedendék,a hivatalában alkalmazott segédet azon korlátok közé leend képes visszaterelni, melyeket a közönséggel érintkezésre nézve az illem szabályai mindenkinek kötelességévé szabnak. Reusz József. ______________ F elelős szerkesztő : Kőrösy László. Nyilttér, *) Nyilatkozat. Az „Esztergomi Közlöny* f. évi 35-ik számá- . ban megjelent, „Végrehajtó a Dunában* czimíí újdonság írója, a ki hivatalos kötelességem teljesité- ből eredt szerencsétlenségem felett gúnyt űz ; a ki engem mint állami hivatalnokot per „ipse* sérteget, kinek buta irmodora után köuuyeu a „bátorkeszi 12 mond tizenkét font phylloxéra* hirdetőjére is- j merhetni, a ki csendes butaságában nem tudja azt, I hogy 12 font philloxérát egybegyüjteui lehetetlen ; | a ki továbbá mély butaságánál fogva nem képes | megbírálni azt, hogy egy dauai malmot tartó lán- ezot, nem egy „vasmarkú végrehajtó*, hanem ő hozzá hasonló egész ökörcsorda sem volna képes elszakítani, — miután bolondgombáival különös kitüntetés után törekszik, megérdemelné, hogy homloka megkoszorúztassék és rajta valamelyik mészáros legény ünnepélyesen remekeljen. Esztergom, 1880 Aug. 28-ikáu; Sin ka Ferencz kir. bírósági végrehajtó. *) E rovat, alatt közlütfcekért ne;n vállal felelőséget s z e r k. Khapszl Kilóbit a láz gyötörte. Érezte a golyót, érezte a vérszagot. Hősi remegés fogta el, mindent vissza akart vonni s mikor a tanú eltávozott összepakolt és megszökött. Néhány nap óta folytonosai! szökik. Azt mondják, hogy már a Csendes tengeren jár. Ez a Khapszl Khóbi balladája. A dalárok kolozsvári viszontagságairól szeretnék nagyon tompa tollal irui. Posner Károly Alajos lovagnak azonbau uiucsen auuyira tompa tolla, hogy azt a rettentő levertséget le tudnám vele irui, a mit a mi jó kirándulóink Kolózsvárról hoztak magukkal babér helyett. ügy érezték magukat, mint a régi kipróbált hősök tábornok nélkül. És látták nrlyen ellenfelek verték le Őket. I)e vau a kirándulásnak emléke is. Egy aranyos hangú, kiváló képességű esztergomi fiút occupált a kies Kolozsvár, hogy legyen neki egy kitűnő teuoristája. Valóban úgy tűnt fel közöttük, mint a csillag. Váratlanul, véletlenül, miutazok a tehetségek, a kik előbb-utóbb megkövetelik jussokat. Vau még tehát az esztergomi dalárdának jó uemtője, a ki megmentette a régi zászlót! Csillagot adott Kolozsvárnak, fényességet minekünk. Fényesség... A francziák nagyou szeretik az elleutétezést. Most azonnal homályról, fekete történetről kellene írnom. Olyan dologról, a mi botrány s olyan botrányról, a miről könnyebb beszélni, mint irui. Idehaza történt. A nfi szerkesztőségünkben. Valóban mindenről tudok Írni, csak csúnyaságról nem. Más eleme az. Megkérem rá Khapszl Khóbit, a ki most körülszöki a világot. Arról sem irhatok jó kedvvel, a mi nem régiben történt. Pedig mindenütt beszélnek róla. Hanem csak egy sóhajtással írom megróla a történetet. — A házas életben gyakran csak azért találkozunk ketten, hogy közös boldogságuk sírját ássák meg. Pedig az nem valami kellemes, mikor a tárczairó sóhajtásra vau utalva. Máskor majd csak kerülöm. Aucun. Egy titkos társulatról. (A belügyminisztérium ügyeimébe.) Igen is egy titkos társulatról szándékozom sensatiouális leleplezéseket irui. Egy titkos társulatról, mely naponkint népes gyűléseket tart, mely városunk szellemi aristokratiáját egyesíti magában, mely az irodalom és művészet kiváló képviselőivel dicsekedik, melynek alapszabályai uiucseuek kinyomatva sőt még csak belügyminiszteri hivatalos záradékkal sem ellátva, mely opponál az egek szeszélye s a föld ridegsége ellen, mely minisztereket tesz le s uj uralkodókat ád Európának, mely kérlelhetetlenül újjá akarja alakítani a világ megromlott gépezetét. Ez a titkos társulat Esztergomban alakult s működik nagy szerencsével. Szigorú törvényei folytáu senkise mert róla jelentést tenni, inert a ki árulóvá válik az a Bosporusban napirenden levő vizihalállal bűnhődik. A titkos társulat az elemek leghátulmasab- bikjával, a vízzel szövetkezett. Iuneu látható a piu- czetulajdonosok rettentő elkeseredése. Tagja lehet, minden müveit és tevékeny férfiú, ki a társulat titkait magába temeti s a statútumoknak rendületlenül eleget tesz. A fölavatás sokban hasonlít a szabadkőművesek czerimóniáihoz. Az újdonsült tagot hideg vizzu- hauy alá állítják s figyelmeztetik a fogadalmak megtartására. Angolok bizonyították be, hogy a hideg viz hatása edzi az elhatározást s fokozza a gondolkodás telietségét. Hogy a föl avatott ujoncz hősi elszántságáról is fényes bizonyítékét szerezzenek, a titkos társulat óljától a legzuhogóab niagarai zuhatag alatt öt perczig tartó fütyülésre Ítélik az ujonezot. Az elszántság és engedelmesség syrabolumai után, a társaság beválasztja tagjai közé s díszes hivatallal ruházza föl. Vau elnök, aleluök, pecsétőr jegyző, pénztárnok, ügyész, végrehajtó, orvos, disz- tag, repdestag, pártolótag. Érdemet, titkos nyelven vizbuborékkal szoktak fizetni. Az elnök egytől ezeregyig buborékokat utalványoz s nincs megtisztelőbb, mikor a pénztárnok a honoráriumot kézbesíti. A társulat titkos üléseit egyenruha és jelmez nélkül ékes lett Repedésekben tartja s a tagok a test legszellemtelenebb részét két urasztos nadrágba burkolják. A gyülekezetek igen népesek szoktak lenni s a hangulat igen ünnepélyes. Európai eseraéuyek kerülnek gyékényre s szóba hozzák a kriuoliu kikö- zösitének nemzetközi fontosságát. Aesthetikusok nyilatkoznak Viseli erről és Hazafi Veray Jánosról. Orvosok dissertáluak az életről s a halandóságról. Ügyvédek beszélik el memoirjaikat hol pikánsan hol ügyvéd — bojtárosaD. Szóval a titkos társulat, melyet női szemnek megpillantania nem szabad, nagy virágzásnak örvend s napról napra gyarapodik. Hallomásunk szerint gyülekezetei már alig férnek el a régi területen. Meutől nyájasabb az ég, annál népesebb a társaság s mennél uépesebb a társaság, annál fontosabbak a határozatok. A társulat inár Ősien deben is fiókot áliit s legújabb értesülésünk szeriut maga Tisza Kálmán is tagja. Épen azért nem is fogják föloszlatni kormá- nyi rendelettől a titkos társulatot, az esztergomi mamlaszkodó társaságot. Egy igazhivő tag.
