ESZTERGOM XXVIII. évfolyam 1923

1923-03-18 / 22. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Kétoldalas szám ára: 10 K, négyoldalasé 15 K. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Í923 március IcUssán. Irta: Soltész István. Ugy eltűnődünk a mostani március 15.-én. Istenem, hová tűntek el 1848-nak s a kiengesztelő 67-nek nagy jelentőségű vívmányai: a szabadság, függetlenség, önállóság?! Hiszen függetlenek vagyunk, de micsoda átok nyugszik ezen a függetlenségen, midőn gazdasági, pénzügyi, ipari eiőhaladásunk mind ellenségeink kényekedvének van kiszolgáltatva ! Ki tagadná, hogy szabadok vagyunk, oh, de súlyos rabbilincsek csörögnek a magyar szabadság géniuszán. Még legnemzetibb, legállamibb ügyeinkbe is belekontárkodnak azok, kik a legliberálisabb demokráciát hazudják a lóvátett művelt nyugatnak ! Bizony olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett madár. Hazánkból, az egykor szép és boldog országból siralom tanyáját csináltak lelkiismeretlen kufárok. Az egykor javakban bővelkedő országnak koldusportája fölé most oda tehetjük Dante felírását, amit a pokolra alkalmazott: „Akik ide beléptek, hagy játok fel minden reménnyel!" Tengődés, lassú sorvadás helye az ország. Olyan, mint az indiánok telepe Amerikában, kiket egy szűk területre, az úgynevezett rezcrvációkra szorítottak össze. Ott élnek szomorúan, nótázgatva a régmúlt dicső időkről. Minket is ily lassú kihalásra ítéltek. Meghagytak egy szűk kis börtönt s mondták : Élj, ameddig tudsz, nótázz, mesélj gyermekeidnek régi nagyságodról, dicsőségedről ! Tengődj, mig a kelták, longobárdok hunok és avarok sirjai mellett a te sírod is felemelkedik, begyöpösödik s neved, emléked elvész. . . Hát tisztelt hóhér urak, nagyon elszámítottátok magatokat. Mert bár megfosztottatok hegyeinktől, erdőinktől, kincseinktől, mindenünktől, kettőt el nem rabolhattatok tőlünk : hazaszerető szivünket s hitünket a boszúálló isteni igazságban ! Feldaraboltátok ezt az Istentől is egységesnek teremtett országot, de szivünkben az nincs felnégyelve. Mi nem mondtunk le egy rögről, egy fűszálról, egy bokorról sem ! Mi nem mondtunk le Petőfi sírjáról, Hargita népének testvéri öleléséről, Arany János szülőházáról, Rákóczy koporsójáról. Pozsony, Kassa, Kolozsvár és Fiume, Tátra, Fátra és kincses Erdély mindig a mienk marad. -Mert — amint azt Apponyi oly gyönyörűen fejezte ki jubiláris ünnepén — Magyarországnak azt az integritását, mely minden magyar szívben él, semmiféle hatalmi kényszer nem szüntetheti meg, az csak szivünk kitépésével érthetne véget!" És amiről mi le nem mondhatunk, azt Isten, idő és ök;öl, ez a hármas véd- és dacszövetség még visszaszerezheti! E mai szent napon odakiáltjuk a magyarság hiénáinak : mi hiszünk egy isteni örök igazságban, hiszünk a boszúálló Isten büntető haragjában! Rablók, rettegjetek ! Két millió éhező, sápadtarcú magyar gyermek átkot imádkozik rátok minden felkelő reggel és minden napnyugovaskor — és nincs az az Isten, ki meg nem hallgatná az ő ártatlan szivük imádságát. — Az ártatlanul megkínzott és meggyilkolt magyarok vére boszuért kiált az égre! A tenger könny, gyász és szenvedés, melynek zsilipjeit ti nyitottátok meg, megtorlásért dörömböl az ég kapuján. Rablók, rettegjetek, már nincs messze a leszámolás! Isten sújtó karja elől el nem menekülhettek. Isten él, itél és büntet! . . . Í923 március IcUssán. Irta: Soltész István. Ugy eltűnődünk a mostani március 15.-én. Istenem, hová tűntek el 1848-nak s a kiengesztelő 67-nek nagy jelentőségű vívmányai: a szabadság, függetlenség, önállóság?! Hiszen függetlenek vagyunk, de micsoda átok nyugszik ezen a függetlenségen, midőn gazdasági, pénzügyi, ipari eiőhaladásunk mind ellenségeink kényekedvének van kiszolgáltatva ! Ki tagadná, hogy szabadok vagyunk, oh, de súlyos rabbilincsek csörögnek a magyar szabadság géniuszán. Még legnemzetibb, legállamibb ügyeinkbe is belekontárkodnak azok, kik a legliberálisabb demokráciát hazudják a lóvátett művelt nyugatnak ! Bizony olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett madár. Hazánkból, az egykor szép és boldog országból siralom tanyáját csináltak lelkiismeretlen kufárok. Az egykor javakban bővelkedő országnak koldusportája fölé most oda tehetjük Dante felírását, amit a pokolra alkalmazott: „Akik ide beléptek, hagy játok fel minden reménnyel!" Tengődés, lassú sorvadás helye az ország. Olyan, mint az indiánok telepe Amerikában, kiket egy szűk területre, az úgynevezett rezcrvációkra szorítottak össze. Ott élnek szomorúan, nótázgatva a régmúlt dicső időkről. Minket is ily lassú kihalásra ítéltek. Meghagytak egy szűk kis börtönt s mondták : Élj, ameddig tudsz, nótázz, mesélj gyermekeidnek régi nagyságodról, dicsőségedről ! Tengődj, mig a kelták, longobárdok hunok és avarok sirjai mellett a te sírod is felemelkedik, begyöpösödik s neved, emléked elvész. . . Hát tisztelt hóhér urak, nagyon elszámítottátok magatokat. Mert bár megfosztottatok hegyeinktől, erdőinktől, kincseinktől, mindenünktől, kettőt el nem rabolhattatok tőlünk : hazaszerető szivünket s hitünket a boszúálló isteni igazságban ! Feldaraboltátok ezt az Istentől is egységesnek teremtett országot, de szivünkben az nincs felnégyelve. Mi nem mondtunk le egy rögről, egy fűszálról, egy bokorról sem ! Mi nem mondtunk le Petőfi sírjáról, Hargita népének testvéri öleléséről, Arany János szülőházáról, Rákóczy koporsójáról. Pozsony, Kassa, Kolozsvár és Fiume, Tátra, Fátra és kincses Erdély mindig a mienk marad. -Mert — amint azt Apponyi oly gyönyörűen fejezte ki jubiláris ünnepén — Magyarországnak azt az integritását, mely minden magyar szívben él, semmiféle hatalmi kényszer nem szüntetheti meg, az csak szivünk kitépésével érthetne véget!" És amiről mi le nem mondhatunk, azt Isten, idő és ök;öl, ez a hármas véd- és dacszövetség még visszaszerezheti! Lemondott az esztergomi törve Az alispán bejelentése a közigazgatási bizottságba küzdelem a d A vármegye közigazgatási bizottságának pénteki ülésén meglepetést keltett Palkovics László alispán azon bejelentése, hogy a törvényhatósági árvizsgáló-bizottság tagjai február hó végén tartott ülésükben elhatározták r

lemondásukat és ezt az Országos Központi Árvizsgáló Bizottságnak oly indokolással jelentették be, hogy az dr vizsgáló-bizottság működését mindaddig illuzóriusnak tartják, míg az árak egyöntetű, az egész országra kiterjedő meg állapítása a termelőnél meg nem történik, mert csak ily módon lehetne a fuvarköltség és megengedett kereskedői haszon hozzászárnitásával oly árakat megállapítani, melyek betartására az eladók szigorúan kötelezhetők volnának. Rámutatott az árzizsgáló-bizottság arra is, hogy a működése speciálisan Esztergom megyében céltalan a mai viszoi^ok mellett, mert ha valamely élelmicikk ára, a pesti áraknál alacsonyabban lesz megállapítva, ugy az eltűnik az itteni piacról és Pestre vándorol s minthogy Pesten is nagyrészt a megállapított árakon felül talál vevőre, tűrni kell, hogy itt is a legszemérmetlenebb uzsora árak kéretnek, nehogy oly nélkülözbetetlen élelmicikk, mint a tej, melyért ínyhatósági árvizsgáló bizottság. n. — Miért drága az esztergomi piac? — Hatósági rágaság ellen. 120—140 koronát is elkérnek, végleg eltűnjék a piacról. A bizottság kérte Esztergom megyének zárt élelmi körzetté leendő kimondását. Mindaddig, mig a szabad kivitelt nem korlátozzák, az itteni közönségnek nemcsak a pesti piaci, hanem a pesti piacon kivüli uzsoraárat is kell fizetni, ha a maga részére akarja biztosítani az annyira is csekély helyi termelést. Dacára annak, hogy a bizottság rámutatott arra, hogy amennyiben fenti javaslatai nem teljesíttetnek, ugy működésót feleslegesnek ós céltalannak látva, nem akar az államnak további haszontalan kiadást okozni és működését inkább beszünteti, mégis az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy működését, ha nem is mint ármegállapitó, hanem mint árellenőrző-bizottság folytassa. Minthog}" pedig árellenőrzés és annak büntető szankcióval való ellátása el nem képzelhető ott, ahol ármegállapítás nincsen, az alispán szükségesnek tartja, hogy az itteni árvizsgaló-bizottság javaslatainak ujabb megfontolását a vármegye közigazgatási bizottsága is kérelmezze mind az Országos Központi árvizsgáló Bizottságtól, mind a közélelmezési minisztertől. Í923 március IcUssán. Irta: Soltész István. Ugy eltűnődünk a mostani március 15.-én. Istenem, hová tűntek el 1848-nak s a kiengesztelő 67-nek nagy jelentőségű vívmányai: a szabadság, függetlenség, önállóság?! Hiszen függetlenek vagyunk, de micsoda átok nyugszik ezen a függetlenségen, midőn gazdasági, pénzügyi, ipari eiőhaladásunk mind ellenségeink kényekedvének van kiszolgáltatva ! Ki tagadná, hogy szabadok vagyunk, oh, de súlyos rabbilincsek csörögnek a magyar szabadság géniuszán. Még legnemzetibb, legállamibb ügyeinkbe is belekontárkodnak azok, kik a legliberálisabb demokráciát hazudják a lóvátett művelt nyugatnak ! Bizony olyanok vagyunk, mint a szárnyaszegett madár. Hazánkból, az egykor szép és boldog országból siralom tanyáját csináltak lelkiismeretlen kufárok. Az egykor javakban bővelkedő országnak koldusportája fölé most oda tehetjük Dante felírását, amit a pokolra alkalmazott: „Akik ide beléptek, hagy játok fel minden reménnyel!" Tengődés, lassú sorvadás helye az ország. Olyan, mint az indiánok telepe Amerikában, kiket egy szűk területre, az úgynevezett rezcrvációkra szorítottak össze. Ott élnek szomorúan, nótázgatva a régmúlt dicső időkről. Minket is ily lassú kihalásra ítéltek. Meghagytak egy szűk kis börtönt s mondták : Élj, ameddig tudsz, nótázz, mesélj gyermekeidnek régi nagyságodról, dicsőségedről ! Tengődj, mig a kelták, longobárdok hunok és avarok sirjai mellett a te sírod is felemelkedik, begyöpösödik s neved, emléked elvész. . . Hát tisztelt hóhér urak, nagyon elszámítottátok magatokat. Mert bár megfosztottatok hegyeinktől, erdőinktől, kincseinktől, mindenünktől, kettőt el nem rabolhattatok tőlünk : hazaszerető szivünket s hitünket a boszúálló isteni igazságban ! Feldaraboltátok ezt az Istentől is egységesnek teremtett országot, de szivünkben az nincs felnégyelve. Mi nem mondtunk le egy rögről, egy fűszálról, egy bokorról sem ! Mi nem mondtunk le Petőfi sírjáról, Hargita népének testvéri öleléséről, Arany János szülőházáról, Rákóczy koporsójáról. Pozsony, Kassa, Kolozsvár és Fiume, Tátra, Fátra és kincses Erdély mindig a mienk marad. -Mert — amint azt Apponyi oly gyönyörűen fejezte ki jubiláris ünnepén — Magyarországnak azt az integritását, mely minden magyar szívben él, semmiféle hatalmi kényszer nem szüntetheti meg, az csak szivünk kitépésével érthetne véget!" És amiről mi le nem mondhatunk, azt Isten, idő és ök;öl, ez a hármas véd- és dacszövetség még visszaszerezheti! Esztergom város közönség* Ezidén a Széchenyi-téren fc Esztergom szabad királyi város közönsége ezidén is hagyományos kegyelettel ünnepelte meg március 15.-ét, a magyar szabadságharc emlékünnepét ós a lelkesítő mult emlékének fényénél elmélkedve mélyebben láthatott be mostani nyomorúságának vigasztalanságába, a lehangoltságot azonban azon erős reménység derítette, hogy „Istenünk segitni fog ..." Az ünnep előestéjén délután 5 órakor a Kaszinó nagytermében az esztergomi községi Szent Imre főreáliskola Petőfi ünnepélye volt méltó bevezetője a nemzeti ünnepnapnak. Petőfi emléke a szabadság ünnepének ezidei, 75-ik évfordulóját különös bensőséggel lengi át és ennek adott kifejezést a főreáliskola is, amidőn gondosan egybeállított és minden számában fényesen sikerült Petőfi ünnepélyét március 15.-ének előestéjére tette. A gazdag műsorú ünnepélyen a jelenvolt nagyszámú közönség ólén a vármegye ós város vezetősége is élénk érdeklődéssel vett részt. Ünnepi istenitisztelet. A fellobogózott Széchenyi-téren ós a Deák Ferenc utcán csütörtökön reggel 9 óra előtt nagy népsokaság haladt a város kegyúri plébániatemploma felé, ahol Mátéffy Viktor prépostplóbános, nemzetgyűlési képviselő tartott ünnepi istenitiszteletet. A templom teljesen megtelt ájtatoskodó közönséggel. A vármegye, város tisztikara, a honvédség, az állami hivatalok, rend§nek ünnepe március 15.-én. ilyt le a hivatalos ünnepély. őrség, a városi iskolák növendékei szintén testületileg jelentek meg a szentmisén. A szebbnél-szebb egyházi énekeket a templom alkalmi énekkara énekelte Hajnali Kálmán tanitó vezetésével. A felemelő istenitisztelet a Himnusszal végződött A délelőtt folyamán az egyes iskolák külön-külön is tartottak ünnepélyeket, amelyeken a gyermekek előtt tanítóik fejtegettók a nap jelentőségét. A délutáni ünnepség. A kedvezőtlen, borús, sáros idő miatt ezidén nem a honvédtemetőben, hanem a Széchenyitéren íolyt le hagyományos módon a nap ünnepségeinek központját képező hivatalos ünnepély. A polgári zenekar hangjai mellett egybesereglett közönség a Szentháromság-szobor előtt előbb elénekelte a Himnuszt, majd Jakobi Gábor főgimn. VIII. o. tanuló méltatta az ifjúság nevében a nap jelentőségét nagy tetszés mellett. A „Nemzeti-dal"-t Vályi István főreálisk. VIII. o. t. szavalta lelkesen, Igen szép volt a tanítóképző énekkarának szereplése is. Bajza-Róvfi: „Sóhajtás" c. hazafias műdalát adták elő Nemesszeghy István zenetanár szakavatott vezetésével. Nyári József IV. ó. tanítójelölt szavalata után Fenyves Kálmán m. kir. pénzügyi számvizsgáló, járási számvevő mondotta el a város polgárságának nevében nagy hatást keltett beszédét, amelyből a következő találó részletet közöljük: