ESZTERGOM XXVII. évfolyam 1922

1922-11-19 / 124. szám

POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP Megjeleni!; szerdán és vasárnap. Előfizetési ára helyben és vidékre: Egy hónapra 50 K. Egyes szám ára: hétköznap 5 K, vasárnap 8 K. Főszerkesztő : Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Szent Lörinc-utca 5. sz. alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Uj szoborban gyönyörködhetünk, ha feljárunk Buda­pestre. Magyarország biboros-hercegpri­mása ma szenteli fel Kapisztrán sz. János szobrát a budai Nándor-téren. Ez hát az uj magyar szobor : Kapisz­trán sz. Jánosé. Ennek a szobornak eme­lése nem fényűzést és még csak nem is kulturális haladást akar jelenteni, mert hiszen amikor ez a szobor teremtődik, a magyar nemzet a szó szoros értelmében a létért küzd s a köny elhomályositj a a magyar ember szeme előtt a haladás és művelődés ezer esztendejének gyönyörű képét. Úgy látszik, mintha ez az uj szobor az utolsó esztendők viszontagsá­gainak viharzó felhőiből és szenvedései­nek tengeréből nőne ki. Ez a szobor egyszerűen azért van, hogy a magyar lélek tekintsen rá, vigasztalódjék rajta és nyomorban fuldokló önérzetünk leve­gőhöz jusson általa. Mert ha én ránézek az uj szoborra és magyar vagyok, akkor jogom van Nándorfehérvár dicsőségéhez, jogom van Hunyadi Jánoshoz, jogom van a retten­hetetlen keresztes barát körül tomboló törökverő fergeteghez és jussom van ah­hoz a hálaigérethez, amely Európa ha­rangjainak zúgásából kicsendült akkor, amikor a művelt világot a magyar nem­zet megvédte a barbár töröktől, jogom van még akkor is, amikor Magyarország teste szétszaggatva vonaglik és Buda­pestet antant-autók száguldják keresztül­kasul. Valami vigasztalást tehát nyújt ne­künk az uj szobor géniusza, de nagy fájdalom az, hogy a szobor csak szobor és tehetetlen. Ám ha az az uj szobor élő volna és szivetrepesztően kiáltani tudna, hallgatna-e rá valaki, aki hatalmas és segiteni tudná a magyart ? ! Kettős harangszentelós. Két község öröme. — Két község gyásza. — Tragikus haláleset. — Az „Esztergom" tudósítójától. — A hadi célokra igénybe vett harangok pót­lása nagy erővel indult meg az országban. Régi jónevű harangöntőink szinte nem is győznek eleget tenni az egyre tömegesebben érkező meg­rendeléseknek. Á „Harangművek Részvénytár­saság 1 ' ezért Csepelen új gyárat alapitott s an­nak vezetésére a Németországban már hatszáz év óta harangöntéssel foglalkozó Rincker-család egyik fiatal tagját, Rincker Frigyes mérnököt hivta meg, ki az új gyárat alig egy év alatt nemcsak Magyarországnak, hanem egész Közóp­európának legnagyobb haranggyárává fejlesz­tette. A csepeli gyár harangjai mind szépen min­tázott alakjukkal, mind bámulatos tiszta csengésű hangjukkal mindenütt a legnagyobb elismerést vivják ki. A legutóbbi katholikus nagygyűlés alkalmával, október 10.-én, a gyár harangkiálli­tást rendezett, melyet Horthy Miklós kormányzó is kitüntetett magas látogatásával. Kilencvennél több — részint kész, részint az öntőből kikerült harang vonta magára a kormányzó ós kísérete figyelmét. Más harmincegy harangot pedig je­lenlétében emeltek ki az öntőből. Ezek között voltak többi között Nógrad-Patak és Dejtár nóg­rádmegyei községek három nappal előbb meg­öntött új harangjai is. A két község lelkésze, Horváth Rezső es­peres-plébános ugyanis rábírta hiveit, hogy új harangokat szerezzenek be s azoknak megöntó­sét a csepeli gyárra bizták. E két község szín­tiszta katholikus népének mély vallásosságát bi­zonyítja, hogy lelkipásztora szavára hamarosan 500,000 koronánál többet adott össze a szent célra. Mák Ferenc Urbán, Berta Vince, Csóka Anzelm és Csóka Kázmér gazdák külön-külön egy-egy harang költségének viselésére vállalkoz­tak. További négy harang költségét pedig úgy adták össze. Az adakozásból senki sem akart el­maradni. A tehetősebbek 5—10,000 koronás ado­mányai mellé sorakoztak a szegények 100—200 koronás adományai. Egy napszámból élő ember két napi keresetét ajánlotta föl. Egy szegény cigányasszony 450 koronát adott. Amellett az esperes is jól megválasztotta a rendelés idejét. Akkor rendelte meg a harangokat, mikor a gyár is még sokkal olcsóbban tudta beszerezni az érc­anyagot. Így körülbelül 500,000 korona költ­séggel nyolc új harangot rendelhetett, miknek beszerzési ára ma a két millió koronát is meg­haladná. Az új harangok október 28.-án érkeztek meg a dejtári állomásra, honnét diadalmenetben akarták azokat a templomba szállítani. Csengők­kel ellátott, felbokrótázott szarvú tiz ökröt fog­tak a szekérbe, melyre a harangokat készültek fölrakni. Előtte zenekar haladt, utána a nagy sokaság. Es ki tudja, örömének kifejezésére mit nem talált volna ki a nép, ha szándékát egy páratlanul tragikus eset meg nem zavarta volna, amelyről az „Esztergom" f. hó 8.-i számában röviden már megemlékezett. Csóka Anzelm, az egyik pataki harang megrendelője súlyos betegségében egyre csak azért imádkozott, hogy legalább a harangok megérkezésének idejét megérhesse. Imádságát meghallgatta Isten; de úgy, mint egykor Móze­sét, ki megszabadított' népét egészen az igóret földjének határáig vezette, de ő maga azt már át nem léphette. Meghalt — az elért boldogság küszöbén. Szegény Csóka Anzelm mikor meg­hallotta, hogy a harangok megérkeztek ós meg­tudta, hogy az ő harangját négyéves kis unokája fogja megkoszorúzni, örömében elkezdett sirni, unokáját csókolgatta, azután betegsége dacára kocsira szállt, hogy a harangok elé menjen. De mintha sejtette volna a jövőt, azt mondta, hogy az új harangok neki fognak szólni először. Ugy törtónt minden. Mire az állomásra ért, abban a pillanatban meghalt. Megrepedt a szive. Kis unokája megszentelós után már fekete ruhában koszorúzta meg az új harangot. Es Patakon is, Dejtáron is neki szóltak először az új harangok, mert a dejtári nép is megyászolta őt, mintha a maga halottja lett volna. Október 30.-án volt a temetése, melyet Neymon Károly tb. kanonok, volt pataki plébános végzett. Az ünnepélyes harangszentelós okt. 29.-én, vasárnap történt. Délelőtt Patakon, délután Dej­táron. A szent szertartást a bibornok-hercegpri­más képviseletében Krammer György dr. pápai prelátus, esztergomi kanonok végezte mindkét helyen a kerületbeli papság segódkezésóvel, tö­mérdek nép jelenlétében. A szomszédos közsé­gekből is nagyon sokan érkeztek az ünnepélyre, mely a legpóldásabb rendben folyt le. Az egy­házi szertartás után a hajadonok megkoszorúz­ták, erős ifjak fölemelték a harangokat s úgy vitték ki a templomból s nyomban föl is húz­ták a toronyba. A prelátus-kanonok a harangok jelentőségéről szent beszédet mondott, melyet áhítatos csöndben hallgatott az egész nép. Majd szent mise következett, azután, már az új haran­gok meghatóan szép hangjai mellett, a szertartás Te Deum-mal végződött. Délután hasonlóképen törtónt minden Dejtáron is, # kivéve, hogy itt szent mise helyett litánia tartatott. Itt különö­sen föltűnt a Luspay Kálmán igazgató-tanitó által megszervezett vegyes kar gyönyörűen be­tanított énekeivel. Végül [itt is megszólaltak a harangok és felhangzott ezernyi ajkon a Te Deum! A plébánián tartott szerény lakomával vég­ződött a felejthetetlen ünnep. Itt azután még egy különösen megható jelenet történt. Horváth Rezső esperes-plébános vendégei, egyszerű föld­mives gazdák előtt felolvasta a legutóbbi főpász­tori körlevélnek azon részét, mely a rabló csehek által minden vagyonából kifosztott esztergomi szeminárium szomorú helyzetét ecseteli s fölhívta őket, hogy hálából ós a mai nap örömére ada­kozzanak ők is a katholikus papnevelósnek kü­lönösen szent céljára. A jelenlevők azonnal össze is adtak huszezerhatszáz koronát s ezt a két község elöljárói azzal nyújtották át a prelátus­kanonoknak, hogy mint hálájuk csekély jelét, juttassa azt a bibornok-hercegprimás kezeihez s tegyen róla bizonyságot, hogy e két községben igazi katholikus nép lakik, mely Istenért ós Hazáért minden áldozatra kész. Krammer György dr. prelátus-kanonok mély meghatottsággal vette át a szerény adományt s megígérte, hogy azt O Eminenciája kezeihez juttatja s a maga részé­ről is köszönetet mondott a két község derék népének. Mint halljuk, azóta a nép a szeminárium céljaira újabb összeget gyűjtött, mely az elsőt is meghaladja. Mikor kérdést intéztünk Horváth Rezső esperes-plébánoshoz, hogyan tudta mindezt elérni: azt felelte, hogy neki ebben semmi különös érdeme nincs. A pataki és dejtári népnek ő előtte is jó lelkipásztora volt, annak a példáját követi ő is. A harangok ügyében ugyan sokat fáradott, hogy azoknak a kitűzött időre való elkószitésót biztositsa ; a pénzért azonban egy lépést se kel­lett tennie, azt a két község jó népe egészen önként hordta össze. A jó Isten kezét látja ebben. Megemlitette, hogy két nap előtt is egy Amerikába készülő hive 50,000 koronát adott neki azzal a kéréssel, hogy abból majd tavasz­szal a Fájdalmas Szűz Mária képét magában foglaló kis kápolnácskát építtessen. Nem az cso­dálni való, hogy a pataki ós dejtári nép nyolc harangot öntetett, hanem az volna csodálatos, ha még egyet sem öntettek volna. HIREK. * A hercegprimás Budapesten. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás pénteken a fővá­rosba utazott, ahol többek közt a Romanelli olasz ezredes tiszteletére rendezett ünnepségen ünnepi beszédet mond. * Esküvő. Badinszky László m. kir. honvéd­főhadnagy és Brenner Ilonka f. hó 21.-én déli fél 1 órakor tartják esküvőjüket a belvárosi plébánia-templomban. * Uj pénzügyigazgató. A budapestvidóki pónzügyigazgatóság jelenlegi vezetőjót, Dr. Gel­iert Ferenc h. államtitkárt saját kérelmére vég­leges nyugalomba helyezte a pénzügyminiszter s a hivatal vezetésével Medits Károly miniszteri tanácsost, nyitrai pénzügyigazgatót bizta meg. * Kanter Károly végleges sírhelye. Szomba­ton d. e. 11 órakor helyezték át ünnepi szent­misével, szentbeszéddel és ünnepi abszolucióval néhai Kanter Károly volt esztergomi prelátus­kanonoknak, a főszékesegyház boldog emlékű

Next

/
Oldalképek
Tartalom