ESZTERGOM XXIII. évfolyam 1918

1918-12-29 / 52. szám

Egyház és iskola. Hervé az egyház és állam viszonyáról. Érdekes és aktuális cikket közöl Hervé Gusztáv, az 1905. évi franciaországi szeparációs törvények lelkes bajnoka a „Victoire" c. lapjá­ban. A neves iró az egyház és állam jövő vi­szonyáról ugy nyilatkozik, hogy e két hatalom­nak „entente cordiale"-ban kell lennie. A sze­peratiós törvény megtörte az egyház túlzó ha­talmát, de az erkölcsi erőket értékelő és érté­kesítő egyháznak módot kell nyújtani, hogy az állammal karöltve teljesitse hivatását. Lehetet­lenség, hogy a vitézségi éremmel hazatért pa­pok üldöztetést szenvedjenek. Az állam részéről kivánatos, hogy az egyház és nemzet nagy ün­nepein az istentiszteleten képviseltesse magát. Bár értenék ezt a mi „harcos" demokra­táink is ! . . . A Papi Tanács Irodája. A Papi Tanács intézőbizottsága Perlaky Prasser Lajost az Alkotmány belső munkatársát megbizta, a Papi Tanács Irodájának szervezésé­vel ós adminisztrációjával. Az Iroda a főváros középpontjában december 20.-án nyilt meg a IV. Ferenciek tere 7., III. lépcső, I. emelet 9. szám alatt. Minden a Papi Tanácsnak szánt levél, beadvány, könyv, pénzküldemény ezentúl a Papi Tanács Irodája cimóre küldendő. Csatla­kozások, bizalmi férfiak bejelentése, szavazólapok is az iroda cimóre kéretnek. Az Iroda hivatalos órái hétköznaponkint d. e. 10—12-ig r d. u. 2—4-ig. A Papi Tanács intézőbizottsága ezúton is figyelmezteti a Főtisztelendő urakat, hogy amennyiben személyük szerint belépési nyilat­kozatot nem kaptak volna, levélben jelentsék be a Papi Tanácshoz való csatlakozásukat. Úgy­szintén akiknek 'kezéhez akár technikai okokból, akár a névsor ezidőszerinti hiányossága folytán nem érkezett volna szavazólap, kéretnek, hogy levélben, nyilatkozzanak teljes bizalommal és őszinteséggel, hogy a Papi Tanács eddig előter­jesztett pontjain kivül mit tartanak szükséges­nek, célszerűnek az egyház és haza érdekében legjobb lelkiismeretük szerint felvétetni a prog­ramúiba. A beérkező leveleket háromtagú bi­zottság fogja kezelni, amelynek tagjait a szavazó személyére nézve esküvel fogadott titoktartás kötelezi. Irodafenntartási költségek fedezésére ezúton is kérünk pénzküldemónyeket, melyeket az iroda az Egyházi Közlönyben hétről-hétre nyugtáz. Ötven millió az alsópapságnak. A püspöki kar Esztergomban legutóbb meg­tartott konferenciáján elhatározta, hogy a segélyre szoruló alsó papság jövedelmének megjavítására a nagy egyházi javadalmak törzsvagyonából 50 millió koronás alapítványt létesit. Ennek az ösz­kellett. A jó honfitársak rögtön nyakamba borul­tak és minden vonakodásom dacára behurcoltak egy korcsmába. Ott megmagyarázták, miért ha­ragusznak a magyarra. Először is azért, mert Szalonikben még a sáncárok mélyén is jó ágyban aludtak, itt meg csak egy deszka a derékaljuk. Másodszor meg azért, mert már émelyedik a gyomruk a sok csokoládés rizstől, kenyeret pedig tisztességeset nem kaphatnak. A kukoricakenyór ugyanis francia gyomornak nem számít. On bi­zonyára meg lesz elégedve velem, ha beszámolok fölvilágosító munkásságomról. Megmagyaráztam az ón jó híveimnek, hogy örüljenek a deszka­derékaljnak, mert például az én házamban még azt sem találnának. Mikor ugyanis a román be­törés idején menekülnöm kellett, elhagyott laká­somnak még a padlóját is felégették a katonák, — rossz nyelvek szerint a németek. A búzake­nyeret meg elrekvirálta az olaszok számára az ellenségszerető Windischgrätz. „Hanem majd ha Budapesten lesztek — mondottam nekik — akkor megismeritek a megyar vendégszeretetet ós jó­lelkűséget." — De ők egész hévvel ellenkeztek: „Nem megyünk! Visszatérünk Szalonikibe és ott behajózunk. Haza, haza! Éljen az édes haza! Vive la France! Tudja-e most már, miért késnek a Buda­pesten annyira várt franciák? Még az is elfelejtettem említeni, hogy koccintáskor az egyik katona a boros poharat magasra emelte e szavakkal: „Ez tartotta bennünk a lelket!" Amiből az a tanulság, hogy ha újra szegnek kamataiból, mivel a kongrua szerves rendezésére most nincs idő ós megbízható alap, egyelőre háborús segély cimén az alsópapság fizetését rendezi akként, hogy a plébánosoknak az 1917. évről bevallott jövedelmét 4000 koro­nára, a segédlelkószekét a teljes ellátáson felül 1500 koronára, a teológiai tanárokét a teljes el­látáson felül 3600 koronára, a hitoktatókét 5000 koronára egészíti ki. Ebből az alapból már újév­től kezdve segélyeket kapnak a papok. Elkészült a kath. autonómia szabályzata. A Kath. Tanács intéző-bizottsága több egymásutáni ülésében letárgyalta és elfogadta a külön e célból kiküldött hatos-bizottság által elkészített autonómia-szabályzatot, amelyet sajtó alá adott s már az ünnepek után teljes ülésre hívják össze a Katholikus Tanácsot, hogy ezt a szabályzatot jóváhagyja. Főegyházmegyei hirek. Kosztka József plébánossá lett Pozsony­szőllősön. Káplánokká neveztettek ki: Letocha József Gajárra, Horecsny József Alsószerda­helyre, Lázár Károly subsidiarusként Nagy­megyerre, Ecker Jenő Budapest III. ker., Csák­tornyai Lajos a római fürdőtelepen létesített kápolna lelkésze lett. Tanitók Tanácsának értekezlete. Az Esztergom-vármegyei Tanitók Tanácsa f. é. december hó 30.-án, hétfőn d. e. 10 órakor Esztergomban a Bottyán János-utcai elemi leány­iskola I. emeletén ülést tart, melyre a Tanács tagjait e hó 25.-ón szótküldött meghívókon ki­vül ezúton is meghívja az elnökség. Uárosunk és vármegyénk. Megyegyülés. Esztergom vármegye törvényhatósági bi­zottsága szombaton d. e. ülést tartott, melyről anyaghalmaz miatt csak jövő számunkban ho­zunk részletes tudósítást. Népgyűlés. Mult vasárnap impozáns keretek közt folyt le az esztergomi keresztónyszociális párt meg­alakulása a vármegyeház nagytermében meg­tartott népgyűlésen. Csak a kiváltságos esemé­nyek szoktak oly nagyfokú érdeklődést kivál­tani a közönség körében, mint amilyet e nép­gyűlésen tapasztalni alkalmunk volt. A gyűlés megkezdéséül kitűzött d. u. 3 órára már zsúfo­lásig megtelt a hatalmas terem a polgárság min­den rétegének érdeklődőivel: földmivesek, mun­kások, iparosok, tisztviselők, különösen nagy számmal katonatisztek és minden társadalmi osz­tály asszonyai, leányai jöttek össze nagy számmal. A népgyűlést az előkészítő bizottság fel­háború lesz, jobban vigyázzanak, nehogy a ka­tonák bora elpárologjon elébb mások kezei kö­zött, mert az Önök hadseregében a borporció papiroson ugyan létezett, természetben azonban csak a tiszti asztalokon volt látható. Talán Önöknél nem tört volna ki a forradalom búfelejtő bor mellett és most volna orra-koppantó seregük a betóduló román és cseh ellen. Higyje el, mi franciák nem zavarnók munkájukat: katonáink akkor is nyugodtan behajóznának. Szóval a forradalomnak hátránya is van. Sze­gény Magyarország! Nagy költője egyszer bátran odavágta ellenei szemébe: „Ne bántsd a magyart!" S mikor ezt mondotta, erősebben markolta a kardját. Most nincs aki kiáltsa, mert fél a ma­gyar, hogy kinevetik, ha kiáltja, hisz nincs kard a markában, szavának érvényt szerzendő. Lám, ezt a forradalom tette. Némelyek szerint lehet az szükséges rossz, de mindenesetre rossz. Nem is ajánlom tehát, hogy a forradalmat az iskolák­ban tanítsák, mert az ifjúság olyan kedvet kap forradalomra, hogy soha sem lesz békéjük. Azért meg fogja érteni, hogy mi, akik a forra­dalmak atyamesterei vagyunk, ezúttal nem akarunk forradalmat és hogy a francia kormány azt minden erejével megakadályozza. Adja Isten, hogy sikerüljön neki, már csak azért is, mert nagyon vágyom haza. Isten Önnel! Jó ünnepeket! Barátja Fr. J. kérésére dr. Gróh József ügyvéd, az esztergomi iparbank igazgatója, kath. autonómiai képviselő nyitotta meg. Az ország mostani siralmas álla­potát lendületes és megkapóan szép beszédében kifejtvén, az egybegyűlt közönség állandó he­lyeslése közt a keresztényszociális irányzatnak elveit s hivatását fejtette ki. Utánna a keresz­tényszociális központ képviseletében dr. Malier József fejtette ki, hogy a keresztónyszociális el­nevezésben a „keresztény" jelző nem azt jelenti, hogy e pártnak tagjai csakis keresztények lehet­nek, hanem ezzel programmja alapeszméjét is kidomborítani kívánja e politikai párt. Jogot, igazságot, szeretetet hirdet e párt s nem az osz­tályharc, hanem a természetes fejlődós utján kí­vánja a társadalom boldogulását. — Haller után Schlachta Margit budapesti szociális missiótár­sulati nővér intézett beszédet a jelenlevőkhöz. A nőknél ritka, igazi szónoki meggyőző erővel, be­szélt az előadó arról, hogy a nők, a kik most politikai jogot nyertek, csak olyan pártot akar­nak támogatni, amely tiszteletben tartja a val­lást, mert jó anyává, hűséges hitvessé és az ál­lamnak, ennek a nagy családnak igazán hasznos polgárává csak a vallásos lelkület képesíti a nőt. Ajánlotta a szociáldemokratáknak, mondják ki, hogy programmjuk 8. és 9. pontjához, amelyek a vallásos iskolai nevelést és a nő hitvesi móltó­ságát mélyen sértik, ne ragaszkodjanak s ne osszák „a vallás magánügy" hamis jelszavát sem, mert ha közügy az, hogy jó anyák, hűséges hit­vesek legyenek az államban, akkor a vallást is, amely a nőt — de a becsületes férfit is — a tiszta erkölcs ós lelkiismeretesség alapjára he­lyezi, közügynek kell tekinteni! Beszédét percekig tartó taps ós éljenzés követte. Igazán a közönség szivéből hangzott fel egy őszinte felkiáltás a tetszészaj lecsilla­pultával: — Halljuk még a nagyságát ! Végül Urbanovits Ottó központi kiküldött a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia gazdasági programmja közt vont párhuzamot s bemutatta a kommunista államot a maga ferde­ségeivel. Végül dr. Gróh József elnök a jelenvoltak zúgó helyeslése közben kimondotta az esztergomi keresztónyszociális párt megalakulását s kijelen­tette, hogy a népgyűlés 100 tagu intézőbizott­ságot biz meg a tisztikar megválasztásával és a további teendők vitelével. Az intéző bizottság­ban nők is részt vesznek. Majd felszólította a jelenlevőket a Himnusz eléneklésére. A Himnusz alatt, sőt több izben a szóno­kok beszéde közben is a gyűlésen megjelent szo­ciáldemokraták lármázni kezdtek, majd elhagy­ták a termet, melyben száz ós száz ajakról áhí­tattal zengett tovább a magyar nemzet fenséges imádsága: — Isten áldd meg a magyart! Szociális munkánk. A földbirtokreform. Az országos politika legfontosabb kérdései most a nemzetgyűlési választások megejtése ós a földbirtokreform. A földosztás hangzatos jelszava kezd realizálódni s a becsületes munkával szer­zett magántulajdon álláspontján áll az egész polgári társadalom. Örül mindenki, hogy túl­estünk a politikai forradalmon s nincs kedve senkinek szociális forradalmat előidézni. A mér­sékelt, okos reformtervezet jellegét viseli magán Buza Barna földmivelésügyi miniszter törvény­tervezete, melynek főbb alapelvei a következők : Minden olyan nagybirtokra, mely ötszáz holdnál nagyobb, kizárólagos kisajátítási joga van az államnak. Ott, ahol a földéhség igen nagy, különleges kisajátítási jogot állapítanak meg, amely abból áll, hogy a kormánynak már kétszáz holdnál nagyobb birtoknál is joga van a kétszáz holdon felüli ingatlan területét kisa­játítani. Kétszáz holdon alul nincsen kisajátítási A kisajátítás, tekintet nélkül arra, hogy hitbizományról, egyházi vagy magánkézben levő ingatlanról van e szó, megváltás útján történik. A megváltási összeget teljes összegben a föld­nek a háború előtti értéke szerint vinkulált (lekötött) kötvényekben adják át a föld volt tulajdonosának. Ezek a kötvények bizonyos ideig átruházhatatlanok és záloglevél természetével birnak. A föld [tulajdonosának tetszésére bizzák,

Next

/
Oldalképek
Tartalom