ESZTERGOM XXII. évfolyam 1917

1917-07-08 / 27. szám

1917. Julius 8. SSZTEKGOM 3 a jövő kapuján, a puskagolyók sivitásai üdvlövések a jövő születésnapjára. Az őszi levelek hullása nem az elesettek sirjáinak dísze, hanem aranyos koszorú az acélos léptűek homlokára. Nincs érzés, nincs árnyalat, nincs nüansz, amelyet meg ne jelenítene a hárfa-húrokon. Nem keresi a szavakat: csak úgy ömlenek az ajkára. A komolyság épp úgy otthonos ajkán, mint a mély humor. Az egyik percben szivét •—• mint csordul­tig megtelt kelyhet — ajánlja a Mindenhatónak, a másik percben már lábszárcsontját kínálja á Halál­nak, hogy fuvolának használhassa. Az egyik pilla­lanatban imát rebeg, a másikban már az átkok egész áradata ömlik szájából, mint a Danaidák hordójából. Az egyik versben kacag, a másikban már könnyek peregnek végig az arcán. Mindenféle skálát végigpenget, minden hangot kicsal külön­böző változatokban. A háborúk, bár egymástól nagyon távol es­nek, nagyságra, időtartamra egymástól különböz­nek, mégis nagyon sok bennük a rokonvonás. ­Az első, hogy a kultúra letiprása után új, sok­kal erősebb, bár lassúbb menetű kultúra születik. A második, hogy a harc nemcsak materiális, hanem szellemi fegyverekkel is folyik. A harmadik, hogy minden háborúban az er­kölcsök óriási lesüllyedése után bizonyos emelke­dés szokott következni. A negyedik, hogy minden háború megcáfolja az „inter arma silent musae" szállóigét és a világ­égésből kipattan egy szikra, amely a Tyrtaiost rejti magában s ennek a Tyrtaiosnak versei a há­ború legnagyobb misztikumát: a nemzeti lelket mutatják. A háború kultúrája nem a rombolás, hanem a lélek, a nemzeti lélek kidomboritása, műveltsé­gének kicsillámlása a füstfelhők közül. A Tyrtaios, a magyar Tyrtaios, a világháború Tyrtaiosa Gyóni Géza. A negyvennyolcas Tyrtaios, Petőfi Sándor nyomdokain szálló szikrából pattant. Hatalmas tenorja ércesen túlharsogja a „nagy •dáridó" bömbölését és lángkorbáccsal veri szét a jövő-bámulók, az ölhetett kezűek, a nemzet-degene­rálók gonosz csapatait, megmutatja, hogy a háború szerencsés végkimenetelének záloga a nemzeti lélek ereje, tisztasága. Költői talentumával megközelíti a legnagyob­bakat, abszolút uralmat gyakorol a közepeseken, elnémítja a beteg lápok lidércpoétáit. Hiába állunk most fegyverben, hiába hull a a vérzápor, ha hiányzik az öntudat, a nemzeti lélek szűz ereje. Hiába viszünk embermilliókat a harcba, ott lesz csak babér, ahol egész emberek küzdik a harcot. Ez Gyóni Géza evangéliuma! A háború dalnoka bebizonyítja, tüzes versso­raiban kimutatja, hogy a szellem uralma az anyagon : Ariadne-fonala a világháborúnak, hogy csak az az ország lehet elkészülve az áldozat-oltár fellobban­tására, amely fegyvertárába iktatta a legfőbbet: az erkölcsi erőt! Lolly. HIREK. Krónika. •Ha az orosz megtudja, hogy Mit is akart csinálni ? Ha Wilson azt jelenti, hogy A jenki kész kiállni; Ha Stokholmban megkezdhetik A konferenciákat, Ha a Cadorna végre egy Jó időt konstatálhat: Úgy gondolom, rég béke lesz, Úgy gondolom, rég béke lesz! Ha minden felmentett visel Mellén Károly-keresztet, Ha a csehek mivelünk majd Megbarátkozni kezdnek, Ha háborús célokra már Pénzek többé nem gyűlnek, Ha Eszterházy és Tisza Egymás nyakába dűlnek: Úgy gondolom, rég béke lesz, Úgy gondolom, rég béke lesz! Ha a lisztellátás immár Tökéletessé válik, Ha a színházigazgató Nálunk telt házra számit, Ha nem állnak a bolt előtt Tolongva nyelves nénik S a cukrot és a zsirt megint A régi rendben mérik: Úgy gondolom, rég béke lesz, Úgy gondolom, rég béke lesz! Hogy ha a közélelmezést Mindenki áldja nálunk, ­Ha lesz elég magunk, babunk És lesz elég dohányunk, • Ha lyukastalpú lábbelink Jó bőrbe vonva lábol S ha a lyukas pad eltűnik A propiállomásról: Úgy gondolom, rég béke lesz, Úgy gondolom, rég béke lesz ! Ha Esztergomnak tervei Sorra valóra válnak, Ha Nánára már nem gyalog, De villamoson járnak, Ha a Sötétkapu alatt Elsimul minden szépen — S a megyeházra Szeretet Jön el főispánképen : Úgy gondolom, rég béke lesz, Úgy gondolom, úgy béke lesz! (-•) Karcolat. Egy kis úrról, meg a mulatságról. Egy úrról akarok szólni. Urnák ugyan elég kicsiny, mert se pénze, se méltósága nincs, de azért mégis ur, mert a paraszt ő rá is rámondja az átkot: — A nyavalya törje kii Ez is mi belő­lünk él. Azután még az is bizonyítja, hogy ur, hogy bizony inkább meghal éhen, mintsem hogy a maga kis szőlőjében kapát ragadna a kezébe és igy megspórolná a napszámost. Végre megmondom a legnagyobb titkot. Ez a kis ur mostanában mindig alszik. Néha félig meddig, néha meg egészen. Ha az utcán jár-kel, lehunyt szemmel tán­torog mint az alvajáró. Ha dolgozni kell, egészen elalszik. Egyszóval ugy alszik, mint a modern lelki­ismeret. — Tulajdonképen miért alszik maga mindig? — kérdem tőle megunva örökös csökönyösségét. Kissé felhúzza ólmos szempilláit és felel: — Nagy betegségem van. — No? — Gyomorbaj. — Miféle? — Veszedelmes. — No, no! — A' bizony. Kevés az ennivaló. — Az már baj. — Baj, baj. Ha nincs mit enni, nem lehet dolgozni. — De mégis akad valami? — Hát akad. Az udvaron van egy nagy szederfa. Az alatt ülök egész nap. Körülöttem ácsorog két sovány kacsa és négy borzas tyúk, — a feleségem kedvencei — együtt lessük, hogy mikor pottyan le egy érett szeder. Ha lepottyan, verekedünk rajta, de fürgébbek mint én és elkap­ják előlem a szedret. — Tegnap egy szeder az orromra esett, mire a vén kacsa oly rohammal támadt a zsák­mányra, hogy az orromat is bekapta. — Nézze, itt a harapás helye. — Nehéz sors — felelem, hogy mondjak valamit. — No de azért néha kifogok rajtuk. Ha rámjön a titkos energiák lórája, ^felmászom a fára s ott lakomázom, miközben gyakran és gú­nyosan tekintek le a bestiákra, amelyek hosszura nyújtott nyakkal bámulnak fel a kincses magas­latra. — Azonban az a nemtelen kis öröm se tart sokáig. — Elfogy a szeder? — Dehogy is! Jön a feleségem s rám pö­röl, hogy elszaggatom a drága ruhámat s végre rám parancsol, hogy rázzam meg jól a fát, hogy a sovány bestiák is ehessenek valamit. Alig mondja el mindezeket, máris lehunyja szempilláit. — Halló, öregem! Maga megint aludni akar. — Nem igaz! Nem akarok aludni — tilta­kozik hevesen, miközben sebesen pislog szemei­vel, hogy a két kövér könycseppet szétmorzsolja, amelyek kibuggyanni készülnek. — Hát ez meg mit jelent — sóhajtok han­gos keserűséggel. — A sötét jövő aggaszt,- hogy mi lesz a hó végéig — sóhajtja keservesen — mert a fele­ségem a jótékony népünnepélyen akar felülfizetni. Akkor pedig salátára se jut majd a kevés fize­tésből. . Kaján. * Az új főispán. Beavatott helyről nyert információk .alapján közlik velünk, hogy a király bátorkeszi Kohek Kornélnak Esztergomvármegye főispánjává való kinevezéséről szóló okmányt alá­irta s a kinevezésről szóló hir a hivatalos lap leg­közelebbi számában fog megjelenni. A független­ségi képviselőnek főispánná történt kinevezésével megüresedett köbölkuti mandátumra ifj. Luczen­bacher Pál kismuzslai nagybirtokost fogják jelölni. * Papszentelés. Dr. Kohl Medárd püspök a helybeli ferencrendiek templomában szombaton délelőtt a Mariána provincia 4 végzett theologusát szentelte alszerpapokká. Ma, vasárnap, az alszer­papok közül kettőt szerpapokká szentel. * Kutató tudós városunkban. Marczali Henrik a budapesti tudományegyetem hírneves tanára a hercegprimási levéltárban történelmi ku­tatásokat végez. * Kerti-ünnepély. A Péter-Pál napjára ter­vezett jótékonycélú nagy nyilvános kerti-ünnepélyt, mint lapunk mult heti számában már jeleztük, ma, július 8.-án délután 5 órakor rendezik és pedig nem a Schwach-féle sporttelepen, hanem a primás­kerti kioszk körüli térségeken. A kerti-ünnepély igen nagyszabásúnak ígérkezik s a „nagy forgalom kevés haszon" jelszava s az 50 filléres belépő­dijak dacára is kétségtelenül ez az ünnepély fog az összes eddigi jótékonysági ünnepélyek közül a legtöbbet juttatni a helybeli vöröskereszt-egylet, napközi otthonok és a gyöngyösi tűzkárosultak ja­vára. Mintegy 5000 drb. elővételben 20, az ünnepély színhelyén pedig 30 fillérért árusított jótékonysági sorsjegy kerül eladásra, melyek ellenében 1,000 darabon jóval felül egybegyűjtött nyereménytárgy kerül kisorsolásra melyek között értékes festmények, drága likörök, csinos ékszerek, hasznos élelmiszerek, dísztárgyak stb. vannak, melyeket e célra részben a város jótékony hölgyei gyűjtöttek össze, részben kereskedőcégek ajándékoztak. Vagy tiz sátorban külömböző tárgyakat lehet vásárolni, lesz trafik-, cukrászda-, hűsitős-, gyorsfényképész-, stb. sátor, lesz lóvasút, mutatványosbódé, körhinta, jövendő­mondó, csárda, céllövölde, szóval minden, hol kel­lemesen s olcsón lehet szórakozni. Az ünnepély legérdekesebb pontja kétségtelenül a szépségverseny lesz, melynek nyertese szép emléktárgyat fog kfipni a rendezőségtől. Az ünnepély rendezőbizottsága de Pott Gusztáv századossal, a fáradhatatlan, buzgó, lelkes és leleményes főrendezővel az élén, mindent elkövet, hogy a közönség kellemesen szórakozzék a népünnepélyen. Gyermekek 25 fillért fizetnek. Kedvezőtlen idő esetén az ünnepélyt holnap, hétfőn tartják meg ugyanott. * Az új kormány üdvözlése. Az esztergomi függetlenségi és 48-as párt a kórmányváltozás alkalmából lelkes feliratban üdvözölte az uj kor­mányt. A felirat hivatkozván azon áldozatokra, melyeket a magyar nemzet függetlenségeért s al­kotmányos jogaiért a történelmi idők folyamán mindig hozott, sötét színekkel festi a volt kor­mánynak éppen a nemzeti élet szabadsága s füg­getlensége ellen elkövetett reakciós törekvéseit, majd pedig ama reményének ad kifejezést, hogy az új alkotmánytisztelő kormány a nemzet demok­ratikus s alkotmányos jogaiért folytatott törekvé­seit s kívánságait valóra fogja váltani s teljesíteni fogja a világháború által okozott sebek behegesz­tésére. A feliratot Brutsy János pártelnök és dr. Katona Sándor párttitkár irták alá. * Kadétok Esztergomban. A bécsújhelyi katonai akadémia rendes növendékei s az intézet tiszti továbbképző tanfolyamának hallgatói f. hó 3-án, mintegy 300-an Esztergomba érkeztek taná­raikkal együtt, hogy itt harcászati gyakorlatokat tartsanak, A deli sereget részben a vizivárosi pol­gári leányiskola, részben a városi leányiskola tan­termeiben szállásolták el. * Az uj termés szétosztása. Az elmúlt héten jelent meg a kormánynak az uj termés szétosztására vonatkozó rendelete, mely ugyan alapjában véve a mult évi rendelet főbb irány­elvei alapján készült, mindazonáltal néhány ujabb szigorítást tartalmaz. A rendelet szerint már a cséplőgépnél zár' alá veszik az 1917. évi kenyér­magvakat, a búzát, rozsot, kétszerest, árpát, to­vábbá a kölest és a zabot. Nemcsak a termelő, de mindaz, ki haszonbér, aratórész, konvenció stb. címen jut nagyobb mennyiségű saját szükségletét meghaladó gabonához, köteles terményfölöslegét a közélelmezés céljaira a Haditermény bizományo­sainak átadni, ki azt a termelőnek készpénzben azonnal kifizeti. A cséplés megkezdését köteles az elöljáróságnál azonnal s a kicsépelt gabonameny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom