ESZTERGOM XXI. évfolyam 1916

1916-10-01 / 40. szám

minisztrációjának egyik kerékkötője az atyafiságos s baráti sujtásokkal átszőtt rendszer és klikkuralom. És bár megengedjük, hogy a kandidálással, egyéniségükben különben kifogástalan pályázók •estek el, csak helyeselni tudjuk azt a tisztultabb s a város közérdekére néze minden tekintetben szerencsésebb felfogást, mely túltéve magát a partikuláris érdekeken, a döntést ugy intézte, a hogy azt a törvény megkívánja." * Halálozás. Keményfy Géza rákospalotai füszerkereskedö, kit városunkban is széles körben ismertek, f. hó 24-én vakbéloneráció következtében 58 éves korában elhunyt. Özvegye, szül. Bokor Lujza és 3 kis gyermeke siratja. A megboldogultban Keményfy Kálmán szentszéki ülnök, vízivárosi plébános testvérbátyját veszítette el. Keményfy plébánosnak rövid időn belül ez a második gyásza. Nemrégiben szeretett édesanyját temette, most pedig bátyját szólította el közeléből az Úr akarata. Városszerte őszinte részvét nyilvánult meg a haláleset alkalmából a gyászbaborult család és Keményfy plébános iránt. * Főegyházmegyei hirek. Hamvas Endre naszvadi káplán házi lelkész és hitoktató lett a budapesti Sión apácák intézetében; Solymosy Dezső hidaskürti káplán Naszvadra helyeztetett át; Szarka István alsószerdahelyi segédlelkész Szeredre tétetett hasonló minőségben. Anda Géza erdélyi menekült lelkész Alsószerdahelyen lett kisegítő káplán. * A csavargőzösjárat nem szűnik meg. Eddig szeptember végével a csavargözös mindig beszüntette járatait. Ezidén azonban a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság vette át a csavargőzöst. Az uj tulajdonos nem látja szükségesnek a csavargőzös járatok beszüntetését, annál is inkább, mivel most a csavargőzös nem is annyira a kirándulók célját szolgálja, mint inkább kellemes és praktikus átjáró alkalmatosság Párkányba és a budapest-bécsi fővonal vonatjaihoz. A csavargőzösjáratok tehát fennmaradnak még október hó végéig az eddigi menetrend betartásával. * Ravaszkodnak a falusi nénék. Feljajdul a világ, hogy hol van a tömérdek sok aprópénz?! Egy-egy hetivásár után még kevesebb marad belőle Esztergomban, mert a „jószivü" falusi nénék még mindig az ércpénzbe helyezik végső reménységüket s kilószámra szállítják haza görbe falujokba s kaján örömmel zárják be a szuette ládának dohos fiókjába a guruló portékát. A hatalmas állam, amely mindent rekvirál, miért nem kutattatja fel fináncaival, detektivjeivel, határrendőreivel az eldugott aprópénzt? Erre is megtudunk felelni. Azért nem erőszakoskodik s azért tűri ezt a nyomorult állapotot, mert az aprópénzt nemcsak a. falusi nénék halmozzák s vonják el a forgalomból, hanem a kereskedők közül olyanok, akiknek elvtársai bent ülnek a budapesti bankok igazgatói székeiben. A rézkrajcárból rézgálicot csináltak. Tiz korona árú rézpénzből kiárultak 40 korona áru gálicot. Kilóját csekély 20 koronáért vesztegették. Ehhez nincs senkinek se szava! A falusi néni tovább is vadássza a mi aprópénzünket, mert mintha agyonütnék, ha a libáért kétkoronás bankókat kell elfogadnia. A vaspénzre rá se néz. Azt kidobálja a többi közül s mint hamisat visszaadja. Beszélhetnek neki, amikor odahaza a falu bölcseivel már kisütötték az igazságot. * Miért nincs cukor? Nem szidjuk a központokat, azokon már úgy sincs ütni való hely, hanem megállapítjuk, hogy amióta hire ment, hogy a cukor drágább lesz: nem található cukor a kereskedésekben. A nagykereskedők kegyetlenebbek, mert a világért se adnának el a kisebbeknek az árdrágítás terminusa előtt. A kiskereskedők jószivüek. Barátságból adnak félkilót, negyedkilót. Minél több cukorja van valamelyik kereskedőnek, annál inkább dugdossa, hogy a várható áremelkedéseknél nagyot nyerhessen rajta. Én nem láttam, de mondják, hogy akadnak kereskedők — ha nem Esztergomban, a közeli helységekben — akiknek szénapadlásuk tele van süvegcukorral, de jobb időkre tartogatják. * Takarékoskodjunk a petroleummal. A praktikus Németországban eltiltották a petróleummal való világítást minálunk azonban még nem vagyunk ennyire, azonban petróleumot már most alig lehet kapni. Az oláhok áruló hadviselete végkép betömte az oláh petróleumforrásokat, igy csupán a galíciai petróleumra leszünk utalva. Ennek nagy része kell a hadviselés céljaira, igy a polgári életben a legridegebb takarékosságot kell követnünk a petróleummal. * A menekültek fogadtatása. Bátorkeszi község eddig is szép jelét adta a szerencsétlen erdélyi menekülök iránti meleg rokonszenvének, amennyiben több ezer korona értékű élelmiszert adakozott össze és küldött el a fővárosba, hogy az első ínséges napokban segélyére legyen az erdélyi honfitársaknak. Pénteken reggel Esztergomból 46 menekültet irányítottak Bátorkeszire a párkányi főszolgabiróság közvetítésével. A menekülteket Köbölkuton reggelivel fogadták, azután 10 kocsin szállították el őket a vasúti állomásról Bátorkeszire, ahol egyes vendégszerető családoknál szives otthont találtak. A menekülők nagyon örültek, hogy a hosszas bizonytalanság után ily barátságos helyen várhatják be azt az időt, amikor elhagyott hazájukba újból visszatérhetnek. — Itt említjük meg, hogy a párkányi járás területén eddig Párkányban és Köbölkuton vannak még Bátorkeszin kivül, Esztergomból nagyobb számmal odairányitott erdélyi menekültek. * Előkelő szőlőtolvajok. Nagy volt a panasz, hogy a szőlősgazdák a sok pénz árán elért termést nem szüretelhetik le, mert a mezőn járkáló közönség mind lelopkodja. Kiváltképen a lábbadozó katonákat és a muszkákat gyanúsították. (Akik nem is voltak nagyon ártatlanok.) — A feljajdulásra a hatóság élénkebb határvédelmet rendelt el s a mult napokban a csendőrjárőrnek érdekes fogása akadt. Egy szép szőlő mellett elmenve látja a csendőr, hogy két úrinő: egy asszony és egy leány buzgón szüretelnek s tömik a kosarukat. Rajtuk ütött a szorgalmaskodókon, igazoltatta őket —• a rémülettől halálraváltakat — s ekkor kitűnt, hogy a szőlőhöz semmi közük. Kissé furcsa fogás, de nem örülünk rajta, mert az sem lehetetlen, hogy a kényszerítő szükség vitte őket erre a ballépésre. * Statárium a szökevény hadifoglyokra. A „Fejérmegyei Napló" írja: Köztudomású dolog, hogy sehol olyan emberségesen nem bánnak a hadifoglyokkal, mint éppen Magyarországon. A muszkák ezt a bánásmódot azzal hálálják meg, hogy nyakra-főre elszökdösnek gazdáiktól. A szökevény oroszokat csakhamar kézrekeritik, de egyes hadifoglyoknak sikerült valamiképen mégis hazajutni. Ennek következtében a hadvezetőség úgy rendelkezett, hogy azokat a hadifoglyokat, akik munkahelyeikről elszöknek, főbe lövik. A megyékben minden járási székhelyen összegyűjtik a hadifoglyokat és anyanyelvükön közlik velük a hadvezetőség uj rendeletét. * Gyűjtsünk szilvamagvakat! A Hadsegélyzö Hivatalhoz napról napra érkeznek be szilvamag-küldemények, bizonyságául annak, hogy az akció a közönség élénk érdeklődésével és nemes pártfogásával találkozik. A hivatalnak azonban a kellő eredmény eléréséhez nagyobb menyiségű magvakra van szüksége, miért is nagyon fontos volna, hogy lehetőleg minden háztartás s mindenki, aki lekvár és pálinkafőzéssel foglalkozik, küldje be a magvakat a Hadsegélyző Hivatalhoz. Sokan vannak, kiknek nem áll módjukban, hogy anyagilag róják le hálájukat a vitéz harcosok iránt, kik vérükkel védelmezik meg az itthonmaradottakat, azok e semmi költségükbe nem kerülő csekély fáradsággal teljesíthetik legszebb kötelességüket ! Nekik csekély fáradságot, az elesett hősök családjainak azonban jelentékeny segítséget jelent az akció lelkes támogatása. A magvak összegyűjtésének és csomagolásának költségeit készségesen megtéríti a hivatal 100 kg.-ként 8 koronával. Aki nem vesződhet a szállítással, adja át az anyagot a község tanítójának. A csomagokat a posta és a vasút díjtalanul szállítja, ha „Gyógynövény" jelzéssel vannak ellátva. — Cím: Hadsegélyző Hivatal Budapest, V., Akadémia-u. 17. * Elgázolt késüzlet. A szerencsétlenül járt késüzlet kint tanyázott a Széchenyi-térnek aszfaltos talaján. Egy jókora darab ponyván ki voltak rakva a fényes pengéjű, fanyelű kések és csillagos bicsakok. A sorozási korhatáron túl levő liptói bácsi engedélyt kapott, hogy a szombati piacon a délelőtti időben késeit árulgassa. Az öreg késes még szerette volna tovább is „nyitva" tartani üzletét. Ám jöttek az utcaseprők, előttük pedig egy rendőr. Szigorú arccal, elszánt hivatalossággal közeledett. — Kifelé ezzel a portékával. Már elmúlt a vásár ideje. — Sag még egy kicsikat, tekintetes rendőr úr. Sag egy kicsikat — mentegette magát a késárús. Ekkor megjelent a látóhatáron a tűzoltóknak utcaöntöző lajtja. A rendőr gondolt nagyot és merészet: Majd megtanítja azt a késest! Még mindig nem pakkol. — Kocsis, hajtson rá ! S a kocsis ráhajtotta a kocsit a ponyván kiteregetett fényes portékára s cudarul bespriccelte jó dunavizzel. Egy csendőr messziről észrevette a kegyetlen affért, de már későn érkezett a helyszínére. Az ügynek folytatása lesz a bíróság előtt. * Elváltozások a tenger fenekén. Az elsüllyedt hajók sorsa nem olyan egyszerű, aminőnek az első pillanatra gondolni lehetne. Ha a tengerfenék nincs mélyebben 40—60 méternél, akkor meg van a lehetősége annak, hogy búvárhajó segítségével kiemelik. Máskülönben azonban a hajó anyaga lassú, de elkerülhetetlen átváltozásnak van kitéve. Az ércek közül csak az arany és a platina marad meg épségben a viz alatt, egyéb anyagok közül csodálatosképpen csak a viasz. A vas és a réz idővel elváltozik, eltűnik, még pedig teljesen, a tenger vizében található chlórsó hatása alatt. A páncélos hajókból és a sok lövedékekből és hajóágyukból, stb. melyeket napjainkban a tenger vize elnyel, idővel semmi nyom sem fog maradni a tenger fenekén. Még a fából készült alkatrészeknek inkább megmaradnak a nyomai, különösen a mélyebb helyeken, ahol a tenger növény- és állatvilága már nem él, s ahol a mésztartalmú le-