ESZTERGOM XX. évfolyam 1915

1915-12-12 / 50. szám

— Hogy Radkó Dimitriev, volt bolgár tábornok áruló lett! — Hogyan? — kérdem a századostól, — ennek eshetőségeivel már régen végzett Bulgária? — Végzett, de Oroszországnak ezt sohase tudja megbocsátani. — Megenged százados ur őszinteségemért, de nem értem az összefüggést. — Mindjárt megérti, ha bővebben elmondom. Radkó Dimitriev bolgár tábornok volt, később pedig Szentpéterváron Bulgáriának orosz követe. Mint ilyennek alkalma volt tanulmányozni a homályos orosz politikát, s ebben teljesen otthonos is volt. Nyomban a háború kitörésekor ajánlatot tett Bulgáriának, hogy csatlakozzon az antanthoz, s igy segítse Szerbiát is. A királytól főhadvezérséget kért, noha mindenki tudta róla, hogy ehez egyáltalában nem ért. Mikor aztán Bulgária minden néven nevezendő ily ajánlatát visszautasította, Radkó Dimitriev hirtelen köpönyeget változtatott — s orosz alattvaló lett. Megtagadta hazáját Bulgáriát s szolgálatait a cárnak ajánlotta fel. Oroszország ezt elfogadta, noha nagyon jól tudta róla, hogy mindenben ügyes és szakember, csak a stratégiában nem. — De akkor miért tette ezt az orosz kormány? — Egyszerűen azért, hogy Bulgáriát azáltal sakkba tartsa; avagy pedig, hogy a maga részére megnyerje. Radkó Dimitriev ugyanis sok fontos katonai és diplomáciai titkot árult el Bulgáriáról Oroszországnak, amely erre alapított mindent. A cár ezt hitte, sőt még talán ma is azt hiszi, hogy Bulgária eme katonai titkok elárulásától megrettent, s igy magától értetődik, ahoz fog pártolni, ki mindeme titkokat ismeri. Már csak azért is oka volt hinni az orosz kormánynak ezt, mert tudta, hogy háború esetén Bulgáriával szemben neki előnye lesz, azt pedig nem hitte, hogy a bolgár kormány ennek dacára is hadat üzen neki. Hisz kész veszedelembe rohan, ha a központi hatalmakhoz áll, mert minden katonai s egyéb titkát az ellenséges államok ismerik. Az ántánt tehát ebben a hitben volt, de minő óriási meglepetés érte, amikor Bulgária nem hallgatott szavukra s csengő aranyra, hanem nyíltan szembeszállt velük. Bevallhatjuk őszintén, Bulgária sokat gondolkozott a hadüzenet előtt; még a legutolsó napokban is ingadozott, de végre is győzött a józan ész, megváltoztatott minden katonai pozíciót s egyéb, más oly dolgokat, amelyeket Radkó elárult — és annak rendje és módja szerint az ántánt „hatalmas" állámaival hadba bocsátkozott! Hiába hangoztatta már Oroszország a szláv testvéri és rokoni köteléket, hiába igért Francia és Anglia füt-fát, Bulgáriát útjáról nem voltak képesek eltéríteni 1 Tehát látja uram, ez a tulajdonképeni háttere a dolognak. Ebből indult ki minden s amit a lapok annak idején irtak, azok a vélemények és magyarázatok ma mind mellékutra tévednek. Déri Pálnak, a falu legelső gazdájának a legény fia él-hal s Eszter sem idegenkedik tőle. Csak az a baj hogy a legény szülői hallani sem akarnak arról, hogy egyetlen fiuk elvehesse Julist. — Ne búsulj, szentem, — szólt Kiss Gábor leányához, — még veszekedni is fognak érted. Következő nap délelőttjén maga mellé vévén tanúnak Varga Istók komáját és Cser Ferkó sógorát' beköszöntött az urasághoz. — Jó napot kívánok, a nagyságos urnák! Ismer-e még? Ugy-e nem is gondolja miért jöttem szine elé. — Tán béresnek akarsz beállani hozzám ? — szólt kedvetlenül a tartozásai özönével birkózó földesúr. — Hohó, nagyságos ur, egy kicsit feljebb. Uraság akarok lenni. Hallom, tul akar adni nagyságos ur a birtokán. Mondok, ha már kifelé irányítja nagyságos ur a kocsija rúdját, inkább adja el tisztességes árban nekem, falubelinek, mint sem más, idegen népség kezére engedje jutni. Hála Istennek egy kis pénzmagra leltem Amerikában. — Mars ki, paraszt! — ordított rájuk magánkívül az uraság s korbács után nyúlt. Kiss Gábor jónak látta kifelé irányítani a saját szekere rúdját. Az ajtón kivül azonban még vissza szólt: — Nono, mit izél annyira a nagyságos ur! Nem jobb volna ha szépszerivel, eladás utján hagyná itt a kastélyt, minthogy majd ugy árverezzék ki belőle. Kis Gábor jól tudta hogy a következő pillanatban valami repülni fog feléje. Tehát abban a következő, kellemetlennek Ígérkező pillanatban félre ugrott, s igy a szoba ajtón kihajított hatalmas Bulgária tehát jobbára ellenszenvből üzent hadat az antantnak, hogy bebizonyítsa mennyire helytelenül gondolkodtok mikor azt hitték, hogy Radkó Dimitriev árulásából kifolyólag, nem mer a hatalomnak látszó Oroszországgal szembe helyezkedni. — Valóban érdekes — jegyeztem meg végre, mikor a százados már befejezte beszédét — de ugyebár megenged őszinteségemért, ha megkérdem, hogy honnét értesült százados ur minderről oly pozitive? — Uram, ha valaki ismeri Bulgária viszonyait és belügyeit, én ismerem, de meg nem szoktam olyanokat beszélni, amit nem tudok. Ön már régebbről ismer, ugy-e ? — Igen! Dinnyés Árpád. Az uj polgármester. Még csak december végén lesz polgármesterválasztás Esztergomban, s máris ugy beszélnek városszerte a nagyfontosságú ügyről, mint a befejezett tényről. Dr. Antony Béla szentendrei polgármester egyhangú megválasztás elé néz a hercegprímás székvárosában. Sok körülmény torlódott össze, hogy a szokásos pártoskodás helyett ily békés és örvendetes megoldást remélhetünk. Ép most fakadtak fel a kinos sebek a váiosi adminisztráció körül, melynek szanálása már operáció — törvényszéki eljárás nélkül — szinte lehetetlen. Ilyenkor azután a kisvárosi sógorság és klikkek átkos rendszere egész rosszaságában mutatkozik be a közönség előtt. Ettől megundorodva adta ki Esztergom képviselőközönsége a jelszót: ez egyszer idegent hozunk. Nyakunkon a nagy drágaság, melynek közepette csodaszámba halljuk, hogy Szentendre polgármestere 4 koronás zsírt (8 helyett) és 25 koronás káposztát (40 helyett) tudott szerezni városa közönségének. A 100 %-on felüli pótadóban utazó esztergomiak azt is megneszelték, hogy dr. Antony Béla hét ,évi polgármestersége alatt máris — ügyes gazdasági manőverrel — le tudta szállítani Szentendre pótadóját. Mindenesetre szép karrier a 35 éves fiatal ügyvédre Esztergom, primási városnak polgármesteri széke, s dr. Antony Béla e megtiszteltetés tudatában van, s lelkének egész ambícióját hozza az uj állásba. De viszont azt hisszük, hogy Esztergom városa jelenleg jobb választást alig tehet. Pestvármegye alispánjának szóbelileg adott bizonyítványa fényes ajánlólevél a szentendrei polgármester qualitásairól. pipaszár az elől baktató Varga Istók komája hátát simogatta meg. Különben nagy hire kelt a dolognak s egyik kérő a másiknak adta a kilincset Kis Gáborék házánál. — Pénz kell-e vagy leány ? — kérdezte mindannyitól Kis Gábor. — Pénz is, leány is; — volt mindannyiszor a felelet. — No, aki pénzről merészel nálam előhozakodni, annak fel is út, le is ut; — igy utasította el Kis Gábor mindannyit. Déri Pál legelső gazda is megjött hozzájuk fiával kérőbe, s ő már tudta, mit kell felelni Kis Gábornak, hogy oda adja Julis leányzót. — Dehogy kell nekünk a pénzed. Minek is kellene. Hisz' magunknak is elég van. Julis leányzót tehát hamarosan Décsi Pálék portájára röpítették. Felesleges is tán mondanom, hogy Gábor gyermek is megkapta a szive párját. Beházasodott a biróék házába. Az ősi kis házikóban magára maradt öregebb Kis Gábor a kedves élete párjával, Eszter asszonnyal, aki folyton öszkötélte emberét: — No, most már ideje lesz a házunkat is felépíteni. Tovább nem lakom szégyenszemre ebben a kunyhóban! . . . — De minek, — veté ellen Kis gazda. — Megférünk mi ebben is kettecskén. — Kend csak férjen, de én nem férek meg benne. Inkább a kútba ugrok, mintsem ebben lakjak. — De hát az Isten szerelmére miből csináltassuk meg? — Hát az a sok amerikai pénz hol van, Mi üdvözöljük a jelöltben az irodalmi és egyesületi embert is és a meggyőződéses katholikust. Ami azonban cseppet se idegenitsen el más pártállásu vagy más vallású választókat! A tény ugyanis, hogy Szentendrén a görögkeleti szerbek többségével rendelkező városi tanács ültette Szentendre polgármesteri székébe dr. Antony Bélát, s ez az addigi örökös torzsalkodás helyett békés együttműködést teremtett Szentendrén, bizonysága annak, hogy dr. Antony Béla ez állásra termett egyéniség. Reméljük, hogy az újév küszöbén már Esztergomban üdvözölhetjük dr. Antony Bélát, mint a primási' város új polgármesterét, s nevével Esztergom új fejlődés korszakába lép! Talán az új polgármester megtalálja a legegyszerűbb módját Esztergom és Szentendre régóta vajúdó összeköttetésére is, mi ismét Esztergommegyének a régi Pilis vármegyével való kiegészítésére vezethet idővel. Censor. Weisz Manfréd, a Ganz-Danubius, a Fegyver- és a Magyar Tölténygyár nyeli most az ország millióit. A Weisz Manfrédféle gyár magánvállalkozás, a többi a Hitelbankon át a Rotschild-házzal áll összeköttetésben, tehát végeredményében mindegyik magánvállalkozás. Szakavatott emberek becslése szerint Weisz Manfréd Csepelen 250 milliót nyert a háború alatt. Érdemes megvizsgálni, hogy ezzel a szédítő nyereséggel szemben mennyit fordított Weisz Manfréd jótékony célokra. Köztudomás szerint Weisz a háború óta naponkint 1000 ingyen ebédet juttat a szegények számára. Ezen a cimen — nagyon magas becsléssel élve — legfeljebb 200 ezer koronát fordított a szociális nyomor enyhítésére. Továbbá alapítványt tett tüdőbeteg katonák szanatóriumának lésitésére, a hadbavonultak hozzátartozóinak segélyezésére és a Vöröskereszt-Egyletnek. Ez utóbbi összegek összesen nem tesznek ki egy millió koronát. Ha ez adományozásokhoz hozzáadunk még fél millió koronát, mint olyan adakozást, amely esetleg elkerülte a figyelmet, a Weisz Manfréd-féle háborús segélyezés akkor is alig haladja meg a másfél millió koronát. A 250 millió háborús jövedelemből Weisz Manfréd tehát egy és fél milliót fordított jótékonycélra. A Rotschild-ház égisze alatt operáló hatalmas pénzintézetek pedig egyenkint 50 ezer koronával elintézettnek vélték a hadi jótékonyság ügyét. Ezzel szemben a normális időkben is nagy üzemmel dolgozó Krupp-cég bevétele az elmúlt háborús évben 50 millió márkával volt több a szokottnál, de ebből az 50 millióból 391 millió márhová tette, amin az uraság birtokát meg akarta venni ?! — Azt biz' Amerikában felejtettem. Eszter asszony erre majd hanyatt esett s három napig sirt egyfolytában. Végül mégis csak azzal állt elő, hogy neki uj ház kell, még pedig egy méterrel magasabb és cifrább mint a Nagy Pálék háza. S ha az nem lesz meg, akkor világgá megy. Szolgálatba áll inkább messze vidéken. Legyen minden a te akaratod szerint! — szól végre Kis gazda s azontúl minden dolguk Eszter asszony intézkedése szerint ment a háznál és a városi takarékpénztárakban is. Mert elsősorban azokhoz kellett fordulni. Nagy summát vettek fel kölcsön az ingatlanokra. Minthogy azonban a nagy kölcsön összeg már fele építésnél elfogyott, uj kölcsön után kellett nézni. Találtak is egy másik takarékpénztárnál. Mire befejezték az építést, negyedik summát vették fel kölcsönképpen. Hanem az igazság kedvéért azt meg kell adni, hogy szép hatalmas épületet emeltetett Eszter asszony. Túltett Nagy Pálék házán is. Öldöste is ezért az irigység ördöge Nagy Pálné asszonyt. S ő sem hagyott addig békét az urának, mig csak ellensulyzásul le nem szedette háza tetejéről a cserép zsindelyt s uj fajta palával födette be. A leszedett cserépzsindelyt a pajtatetö befödésére használták föl. Tudni kell azonban, hogy hiúságuk hizlalására ők is a takarékpénztárak pénzeit vették igénybe. A takarékpénztárak pedig nem fizetnek semmiféle dijat az igy lelencbe adott pénzeikért, sőt inkább ők követelnek érte hol több, hol kevesebb, de még inkább legtöbb kamatot. Nagy Pálék a szép uj házban megszokták a kényelmet, lustaságot s igy