ESZTERGOM XX. évfolyam 1915
1915-12-05 / 49. szám
XX. évfolyam. Esztergom, 1915. december 5. 49. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁBSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség-: Káptalan-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Káptalan-tér 2. szám. Kéziratok a szerkesztőség, előfizetések a kiadóhivatal eimére küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Az antant végleges kudarca. Esztergom, 1915. december 4. Valamikor, amikor már pontot tehetünk a nagy háború után s amikor nyugodtabb napokat fogunk élni, igen érdekes lesz megvizsgálni, hogy ellenségeinknek hadi és diplomáciai tevékenységei egyetértő akarat és gondolkodás szüleményei-e és az erőszakos koalicióban, — föltéve, hogy végig egy uton haladnak, — melyiknek volt a legnagyobb és legdöntőbb hatalma. Mert a háború után mindez tisztán fog előttünk állani s helyes képet rajzolhatunk magunknak arról, amiről ma még csak a találgatások beszélhetnek. Impressziónk az, hogy az ántánt politikája az egész háború alatt sem következetes nem volt az átgondolásban, sem biztos nem volt a keresztülvitelben. A vezérlő eszme, hogy váratlanul ránk ütni minden oldalról, egyszerű volt ugyan, de amikor az egynéhány komoly nehézségbe ütközött, nyilvánvaló lett hézagos és fogyatékos organizóciójuk és a szövetségi tendencia nem bizonyult elég erősnek ahoz, hogy az egyes hatalmakat az egységes, nagy tervnek alárendelje, melynek alapján egyik vagy másik a közös ügy érdekében föláldozta volna magát. Mert az antantnak nyilván az lehet a jelszava, hogy mindent el kell érni, de semmit sem szabad kockáztatni ! Teljesen eltekintve attól a régi és barátságos viszonytól, amelyben Németország és a Monarchia él, a szoros szomszédság nemcsak katonai, hanem politikai megegyezését is követeli és lehetővé teszi minden időben, ezzel szemben Anglia, Franciaország, Olaszés Oroszország geograíikailag nagyon is távol esnek egymástól, úgy, hogy beható harmónia mozdulataiban és cselekedeteiben lehetetlen. A szövetséges kormányok közül egyik sem vesz át a másiktól mást, mint tanácsokat, amelyek pedig követő nélkül vajmi keveset érnek. A leghatalmasabb ántánt államok: Anglia és Oroszország, akik más körülmények között talán érvényt tudtak volna maguknak szerezni a hadi események következtében elvesztették a szövetségben volt hatalmukat, vagy legalább is csökkent a tekintélyük; Anglia a kapkodás miatt, Oroszország pedig rengeteg emberáldozata miatt! Ahoz, hogy Anglia egységes politikát kényszeritsen ki az antanttól, az angol kabinetnek erösebbnek kell lennie, mint amilyen erős ma. Azt lehet hinni, hogy ott most változás állott be, hogy az ántánt hatalmak most jobban összetartanak és minden eszközzel a háború hamaros befejezését akarják kikényszeríteni. Valőszinü, hogy Oroszország nagy vereségei teszik szükségessé az ántánt eme kézzel-lábbal való kapaszkodásait. Joffrenak a hadseregparancsnokhoz intézett hadseregparancsa, amelyet a német hadvezetőség nyilvánosságra hozott, a sorok közt elárulja, hogy a mostani nyugati offenzíva, amely nemrégen zajlott le, politikai okokra vezethető vissza. Anglia is a nagy akció szolgálatába szegődött, habár az ö politikája eddig az volt, hogy takarékoskodott a katonáival, hogy ha majd elkövetkezik a háború vége, nagy és friss hadsereggel rendelkezzék. De az angolok annyi divíziót szállítottak a francia frontra, hogy I az akció megindithatónak látszott. „A németek frontja vékony és a Kitcbener-sereg befejezte a csapatok patra szállítását — mondja Joffre hadseregparancsa. Ez azt jelenti, hogy Anglia a Franciaországba küldendő csapatok maximumát elérte. Ellenségeink ereje teljesen meghaladta a csúcspontot, az orosz vereség pedig már az antant véleménye szerint is végleges, ugy hogy Németország onnan csapatokat vonhat el. Ezért tehát arról volt szó: „Most, vagy soha!" Egy másik hadseregparancs szerint pedig meg kellett magyarázni ugy a tiszteknek, mint a közembereknek is, hogy a mostani támadás sikere a háború végét jelenti. Tehát az ántánt, az erők végső megfeszítésével a háború végét akarja. A támadás sikerei pedig azok voltak, hogy a franciák 130.000 embert, az angolok 60.000 embert vesztettek, mig a németek vesztesége ennek talán az egy ötödét se haladta meg. Az antantot még egy másik kudarc is érte. A generálisszimus ugyanis azt mondta, hogy a németek fölött aratott győzelem arra fogja birni a semleges államokat, hogy az ántánt oldalára álljanak. Ugyanekkor Bulgária, kinek szép asszonyhoz hasonló módon AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Ima. Összekulcsolom fáradt két kezem, Nyugodni térek édes Istenem, De mielőtt fejem lehajtanám, Könyörgök hozzád, hallgasd meg imám. O ez az ima olyan egyszerű, Nincs benne sallang, cifra sok betű, Nem kér kincset, sem gazdag hírnevet, Hisz elég kincs magában is A tiszta lelkiismeret. Nehéz napokat él ma nemzetünk, A félvilág áll szemben mivelünk, Sokan elestek, de még sokra vár A csatatéren a dicső halál Szánd meg Uram a kisded gyermeket, Ki apja után zokog, kesereg, Hallgassad meg az özvegy sóhaját, Ki vérző szívvel küld hozzád imát. Te uralsz minket halhatatlanul, Te előtted mindenki porba hull. Elégeld meg a küzdő harcokat, Bocsáss a véráztatta földre Békés, szelid napsugarat. pj nn g g ^ r ^ A nö és a kereszténység. — Az esztergomi Oltáregyesület folyó év november 28-iki közgyűlésén tartott felolvasás. — I. Krisztus Urunk magasztos evangéliuma üdvöt hozott az egész világnak kor, társadalmi s nemi különbség nélkül. Nemcsak a férfinak jelölt ki magasabb élethivatást s adott nemesebb s boldogitóbb élettartalmat, hanem a női nemet is kiemelte az ókorban osztályrészéül kijutott megvetettség s alacsonyabbrendüség állapotából a keresztény és felmagasztositott női ideál magaslatára. Tekintsünk kissé hátra a világtörténelembe, a Krisztus előtti szomorú ókorba s nézzük, milyen volt akkor a nő helyzete. Ha csak a legműveltebb és legnagyobb szerepet játszott ókori népek, egiptomiak, görögök, rómaiak, zsidók történetén végigtekintünk is, azt látjuk, hogy az ókori nő helyzete a férfiakéhoz képest nagyon alacsonyrangú és szomorú volt: az ókori nő első rabszolga, a férj első, előkelő cselédje, szenvedélyének tárgya, gyermekeinek dajkája volt és semmi egyéb. A családban a férfi volt az úr, aki minden fölött rendelkezett, sőt sok helyütt a gyermek életehalála fölött döntött. A görög s a római atyának meg volt a törvényadta joga, hogy a neki nem tetsző gyermeket születése után megölhette az anyának mindennemű megkérdezése s meghallgatása nélkül. Hogy milyen volt a nő helyzete az ókori családban, arra jellemző Eszter, Asvérus király feleségének esete. A királynénak csak férje, a király hívására volt szabad megjelennie. Ha meghívás nélkül jelenik meg, halállal bűnhődik, hacsak a király kegyelme jeléül felé nem nyújtja az aranypálcát. Eszter a zsidók érdekében megjelent a királynál, jóllehet halálos veszedelemnek tette ki magát. A király megkegyelmezett neki: feléje nyújtotta az aranypálcát. Legtöbb-helyütt többnejűség uralkodott, vagy oly laza egynejü házasság, melyet a férj könnyen felbonthatott. Még Isten választott népénél, a zsidónál sem volt különb a nö helyzete, ott is többnejűség uralkodott s a férj bármily erkölcsi vagy fizikai rútság miatt elbocsáthatta feleségét. Hogy ily körülmények között a nő műveltségi állapota s társadalmi helyzete alacsony volt, az természetes. Olyan volt körülbelül a nő helyzete az ókorban, mint most a mohamedán világban. Egy mohamedán vallású hindu ügyvéddel beszéltem egy izben a női kérdésről, mire ő azt mondotta: „Nálunk női kérdés nincs, mert nálunk a nőnek nincs akarata s nincs halhatatlan lelke." Sötét, borongós felhők lebegtek az ókori megvetett, rabszolgakenyéren élő női világ lelkén. Terhes kötelesség, nehéz munka, szenvedés, szégyen, büntetés, keserű lemondás minden öröm nélkül — ez volt az ókori nő sorsa. De e sötét, vigasztalan felhőket szétoszlatta a kereszténység felvirradó hajnala. Az Ur Jézus lehajolt a nőhöz is, kiemelte a megvetettség és I rabszolgasors szomorú börtönéből és magasztos helyet jelölt ki neki a megváltott emberiség életében. Már azáltal, hogy édesanyát választott, örök időkre megszentelte a női nem hivatását. Édesanyául választotta a hajadonok legnemesebbikét s legtisztábbját, az angyali lelkű názáreti Szüzet, akit haláláig példásan szeretett, akinek
