ESZTERGOM XIX. évfolyam 1914

1914-12-27 / 52. szám

tenteni. Huszárcsákót, magyar koronával a homlokán. De a kis fmnak nem kell egyik se. Nem tud örülni egyiknek se. Erőtlen, gyerekhangon odaszól az anyjának: — Apuska hol van, édes jó mamám? — Apuska? Édes jó Istenem hol is lehet? Ki tudná azt megmondani pontosan. Valahol fent a havas fejű hegyek közt. Bokáig érő hótengerben. Fagyasztó erős, szélorkán kellős közepében. Ahol ezer halál leskelődik az emberekre. A föld alatt, a vizben, levegőben, mindenütt. Jó dobásnyira tőle az ellenség, akit ö soha se bántott. És mégis ellenség. Aki életére tör, halálát óhajtja. Az anya nem közli gondolatát a kicsinyével. Csöpp eszével úgyse tudná azt megérteni. Csak annyit mond neki: — Az apuska messze van, kis fiam. Nagyon messze. — Hát mért van messze? — Miért kis fiam? Hát hogy te szép játékokat kaphass, ha jó vagy. Reggel hogy édes kávét ehess. Délben finom étel jusson neked. Éjjel pedig, hogy nyugodtan aludhassál. — Hát miért nem jön haza az Apuska? — Nem jöhet kis fiam. Helyette küldötte a Jézuskával ezt a sok játékot. — Pedig inkább ő jött volna. Van nekem elég sok játékom. — De ezek szebbek. Menj szépen az asztalhoz és játsszál velük. — Bizony én nem megyek játszani azokkal a játékokkal, amelyek miatt apuka nem jöhet haza. S konokul megmarad szándéka mellett. Milyen más volt a karácsony estéje a mult évben! Az a kérlelhetetlen háború mind ennek az oka. Ö lopta ki lelkünkből a fenyőfákról reánk szállni szokott karácsonyi örömet s ezért szomorú az idei karácsony . . . Fidibusz. Krónika. — Karácsonyfám. — Nekem van bizony szép, díszes Karácsonyfám; Szem káprázik a rárakott Fényen, pompán. Pedig már én vén vagyok ám Kisgyereknek, A sors mégis szép játékkal Most lepett .meg. Kaptam, kérem, egy szép piros Lapot s arra „Népfölkelő igazolvány" Van nyomtatva. Kaptam fényes gombú köpenyt, Pici kardot, Meg borjút is, mit majd a bátamon tartok. Csákóm is van. Kétfejűsas Villog rajta ; Később lesz majd valóságos Bakasapka. Jó voltam én kisgyereknek, Büszkén vallom, De sobse volt ilyen gazdag • Karácsonyom! Ha felveszem a sok mindent, Amit kaptam S legvégül a derekamon A csatt csattan; Kételkedve szólok oda A komának: „Gyereknek néz-e, -vagy mégis — Katonának ?" (-•) * Ünnep a bazilikában. Karácsony ünnepének első napján a főszékesegyházban délelőtt 9 órakor dr. Csernoch János biboros hercegprímás pontifikálja a nagymisét s ennek végeztével ugyancsak a főpásztor mondja a szent beszédet is. * A hercegprímás a sebesülteknél. Dr. Csernoch János bibornok-hercegprimás tegnap, karácsonyestéjén 5 órakor megjelent az általa fentartott Vöröskereszt-kórházban s résztvett a sebesültek karácsonyfa ünnepélyén s biztató szavaival emelte a szegény katonák ünnepi hangulatát. Á sebesültek bőséges ajándékokban részesültek, ami jórészben dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok jótékonyságának köszönhető. Ezátán a bibornok megtekintette a szemináriumi sebesültek karácsonyfáját és a nekik szánt ajándékokat. * Sebesültek karácsonya a szemináriumban. Megható ünnepség keretében igyekezett az esztergomi társadalom pótolni az összes Esztergomban ápolt sebesültek karácsonyát távol a kedves családi otthontól. Dr. Katona Sándor és dr. Perényi Kálmánné tekintélyes összeget gyűjtöttek e célra. Az Oltáregylet választmánya és az önkéntes ápolónők külön gonddal szervezték a szemináriumban fekvő 500 beteg katona karácsonyi ünnepségét, mely dr. Csernoch János hercegprímás jelenlétében folyt le. A kispapok karácsonyi énekek zengedezése mellett járták be a termeket, minden terembe külön karácsonyfát hozva, az Oltáregyesület tagjai és az önkéntes ápolónők minden betegnek külön tálcán bökezü karácsonyi ajándékot osztottak ki (melyek közt minderikinek saját nyelvén szóló kötött imakönyv is volt). Hat angyali ruhába öltözött gymnazista kispap a kisded Jézuska életnagyságú szobrát körülhordozva magyar, német és tót nyelven hirdette minden teremben az első karácsony angyali üzenetét. Leírhatatlan hatást tett a meglepetés szegény sebesült és beteg harcosainkra, kik itt Esztergomban, a magyar Rómában pihenik ki harctéri sebeiket s fáradalmaikat. Csütörtökön délelőtt a monarkia Összes nyelvein gyóntatás volt a szemináriumi kápolnában s éjfélkor külön éjféli mise a sebesültek számára, — A nagyszámú adományok közül, melyek hirlapilag lesznek felemlitve külön ki kell emelni a következőket: Stampay János 100 darab imakönyv, a fökáptalan tagjai többszáz koronás adománnyal, Schwach-cég az összes termek számára meleg papucsot ajándékozott, Mohos Antal a karácsonyfákhoz állványokat készített stb. * Előléptetés. Dr. Rigler Gusztáv kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárát a király jelenlegi minőségében és szolgálatában az V. fizetési osztályba nevezte ki. * Mikor kell bevonulni? Lapunk legutóbbi számában téves értesülés alapján azt irtuk, hogy a legutóbb besorozott népfölkelők január 5 én vonulnak be. Most teljes hitelességgel közölhetjük, hogy a bevonulás napja a napokban kifüggesztendő hirdetmény alapján január 16-a, ekkor azonban még csak a négy legfiatalabb korosztályú (1890— 1887.) népfölkelöknek kell bevonulniok. * Túlságos forgalom a postán. Ebben a különös időben és nagy ünnepek közelségében erősen próbára van téve a postahivatalunk teljesítő képessége is. Olyanokkal volt szerencsénk beszélni, akik gyakran kénytelenek a posta palotájában megjelenni és azok mondják, hogy a napnak minden órájában egész az ajtónyitás lehetetlenségéig tolonganak a várakozó ügyfelek a különben nagyon tágas váróhelyiségben. Naponként majdnem ezer darabra rug a csomagforgalom. A pénzforgalom is óriási lehet, bár erről nem kaphatunk hiteles információt. Az esztergomi postáról adják le a vidék jó részének postáit is. A postaszemélyzet csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja elvégezni a nagy munkát annál is inkább, mert hat begyakorlott és értékes munkájú postaszolga bevonult katonai szolgálatra. * Az iskolák és a katonaság. A középiskolák vezetőségei bizonytalanul tekintettek a jövő év első napjaira, amikorra kilátásba van helyezve a sok besorozott népfelkelő behívása. Az iskolák igazgatói ugyanis attól féltek, hogy a nagy ujoncsereg részére az eddig szabadon hagyott helyiségeket is lefoglalják. A diákokat hazaengedték karácsonyi szünetre, igy hát biztosan meg kellett nekik mondani, hogy visszajöhetnek-e. A főgimnázium igazgatósága érintkezésbe lépett ez ügyben a katonai hatósággal s onnan azt a megnyugtató választ vette, hogy a diákokat bátran összehívhatja a következő évre is, mert gondja lesz rá a katonai hatóságnak, hogy az eddig használt helyiségek továbbra is az iskolák rendelkezésére álljanak. Tehát az érdekeltek egyelőre minden aggodalomtól fel vannak mentve. * Hősi halált haltak. Mayer Ede 76. gy. ezredbeli százados és Vass Miklós 76. gy. ezredbeli tartalékos hadapród az északi harctéren a hazáért és királyért vívott nehéz harcokban hősi halált halt. * A város és a tábor. Mikor az első orosz fogolyszállitmány az esztergomi táborba megérkezett, valóságos népvándorlás indult meg a közeli és távoli környékből. Mindenki látni akarta a szörnyű ellenség katonáit. Ugyanakkor megcsodáltuk azokat a földmunkákat: földalatti lyukakat, barlangszerű szállásokat, melyeket a foglyok azért csináltak, hogy magukat az időjárás szeszélyei ellen megvédelmezzék. Nem is gondoltunk akkor arra, hogy a város legelőjén készült földturások gazdasági károkat képeznek. Amire azonban a közönség nem gondolt, az most élénk tárgyalás anyagát képezi a város vezetősége és a hadügyi vezetőség között, amennyiben arról tanakodnak, hogy a város tulajdonában okozott földturások miképen tétessenek a földszinével egyenlőkké. Nemcsak a foglyok, hanem a háború előtt a gyakorlatozó katonák is csináltak ásásokat, lövészárkokat és más katonai műveleteket, azok is betömetlenül maradtak, midőn katonáinknak sürgősen a harctérre kellett távozniok. Ügy látszik, hogy a tárgyalás eredménye az lesz, hogy a legelő rendbehozását a táborban levő foglyok fogják elvégezni kincstári költségen. * Megsebesült tisztek. Sándor Mátyás, Singer Ferenc zászlósok és Zechmeister László hadnagy a 26. gy. ezredben, továbbá Csiszár Antal zászlós, Kopácsi Sándor hadnagy, Leinestädter Gottlieb tartalékos hadapród a 76. gy. ezredben megsebesültek. * Megindult az adószedés. Nagyon csalatkoztak mindazok, akik azt hitték, hogy a moratórium-rendelet kiterjed az adók nemfizetésére is. Novemberben elkészült a városi adókivetés. Most azután hajtják az adót mindazoktól, akik a háborúban családtagokkal nincsenek érdekelve. Az adókivetés keretében van egy kis meglepetés is, amennyiben majdnem mindenki azt tapasztalja, hogy többet kell fizetnie, mint az előbbi években. Az emelkedés, tudomásunk szerint onnan van, hogy a pénzügyigazgatóság a házbéradót a valóságnak megfelelőbben állapította meg. Ezen megállapítás nyomán kényszerül most a város is az adófizetőket néhány korona erejéig megterhelni. * Erős figyelmeztetés. Sebesülten hazaérkező fiatal katona mesélte az alábbi esetet: — Nagyon untam már az örökös egy helyben való harcot. Kivágytam a lövészárokból. Jelentkeztem is kora reggel a hadnagyomnál, hogy kémszemlére szeretnék kirándulni a muszka tábor felé. A hadnagy jóindulatú volt. Figyelmeztetett, hogy a kémszemle nagyon kockázatos mulatság. Az ember bicskája hamar beletörhet a vállalkozásba. De én állhatatos maradtam. Hadnagy ur végre is engedett. Kemény szigorú hangon figyelmeztetett utoljára : — Jó, nem bánom. De ne szeleskedjél valahogyan. Mert ha az oroszok agyon találnak puffantani, hát vissza ne gyere ! * Kevés a vadhús. Az ünnepek alkalmából sokan szeretnének konyhájuk számára olcsó vadhúst beszerezni. Ez a beszerzés nálunk sokkal több nehézségbe ütközik, mint máshelyeken, mert a vadhús árusításával városunkban senki sem foglalkozik hivatásszerüleg. A kisebb vadászbérlők legfeljebb annyit lőnek, amennyi saját konyhájukra elegendő, legfeljebb ismerőseiknek vagy rokonaiknak juttatnak ajándékba valamelyes vadhúst. A kevésbé szerencsés halandók tehát csak hírből ismerik a vadhús kellemetességeit. Ennek oka abban áll, hogy Esztergomban senki se veszi meg a nagy uradalmak vadász-zsákmányát nagyban, igy azok kénytelenek a fővárosok nagykereskedőinek szállítani az elejtett vadakat. Egy polgári szövetkezet felállítása megszüntetné a vadhúsban tapasztalt hiányokat is. * A népfelkelő kényelme. Nem nálunk történt, de nincs kizárva, hogy itt is megeshetik valamelyik harctérről visszatért katonával, hogy minden fáradsága dacára se tud kedve szerint aludni, azért vigasztalásul és felvilágosításul előadjuk egyik társának esetét, amint tudomásunkra jutott. Az illető népfelkelő tehát sokáig küzdött, szenvedett a hazáért a lövész árkokban. Egyszerre kikezdte erejét a téli zord idő s betegsége folytán vissza kellett térnie otthonába. Miután gyomrának kívánságait kielégítette, nyugalomra vágyott s oly elhatározással vetette bele magát az ágyba, hogy több napig ki sem búvik belőle. Azonban forgott ide, forgott oda és az álom csak nem akart rászállani szemeire. Teljesen öszszetörtnek érezte csontjait, még se tudott a meleg takarók között megnyugodni. Egyszerre eszébe jutott valami: — Hátha a megszokás ejtett rabul — találgatta magában. Felkelt és végig feküdt a szoba kemény padlóján. Itt sem volt jobb az eredmény. Erre felöltözött, kiment a kertbe és jó nagy árkot ásott magának. Belefeküdt s néhány perc alatt mélységes álom kerítette hatalmába.