ESZTERGOM XVII. évfolyam 1912

1912-10-13 / 42. szám

Amint igy játszadoznak, az örökké ugrabugráló, szeles Péterke, akinek papája disznókereskedő, arra a gondolatra jön, hogy nem-e lenne jó talán „Csicseri borsó"-t játszani, legalább jobban fog múlni az idő. Persze, hogy a többi három fiú örömmel fogadja ezt a nagyszerű ajánlatot és rögtön mind a négyen egymást kézenfogva felállanak körbe. Hárman énekelve kérdezik a negyediket, mit szeretne legjobban. Legelőször Bolgár Ferdikétől, a zöldségáruló fiától kérdik: Csicseri borsó, cinige, Mit szeretnél nagy Ferdike ? Mire Bolgár Ferdike azt válaszolja: Ha enyim lehetne Albán! Jaj de szeretném én azt ám! Ezután a halászmester fiára Görög Gyurkára kerül a sor. Csicseri borsó, furulya, Mit szeretnél Görög Gyurka? A fiú azt válaszolja: Azt szeretném (s nem is tréfa), Ha enyim lehetne Kréta. Majd pedig Szerb Péterke, a fickándozó és örökké veszekedő nebuló következik. Csicseri borsó, szép tente, Mit óhajtanál Péterke? Mire a kis huncut azt feleli: Megmondani, biz meg t'om, Enyém legyen a Macedón. Legutolsó az öklömnyi Miklóska, akinek papája csak egyszerű pásztorember. Ö tőle azt kérdezik: Csicseri borsó, hintócska, Minek örülnél Miklóska? A hátulgombolós nadrágú gyerek tele szájjal bőditi el magát: Ha enyim lehetne egyszer majd, A gazdag török tengerpart. Kikeriki! Hogy aztán elvégzik ezt a játékot, mindnyájan egyszerre lekukulnak a magas fűbe és igy riogatják: Kikeriki. De alig hogy elkiáltják magukat még egyszer, Macedón Miklóska hátrafordul, miközben az egyik árnyas fa tövében valami emberalakot vesz észre. — Fiúk, orditja el magát Miklóska, odanézzetek! A platánfa alján alussza a délutáni álmát Hamid úr, az instruktorunk! — Halkan menjünk oda, tóditja meg a szót Bolgár Ferdi. — De vigyázzatok ám, nehogy felébredjen, mert akkor alaposan elver ám, mondja Péterke. — Gyerünk fiúk, végzi be a tanácskozást Görög Gyurka. Az árnyas fa tövében alszik Hamid, a vén, fehéredő szakállú, sárgásbarna arcú ember; mellig érő szakállát ide-oda lengeti a szél. A puha füvön keleti nyugalommal szunyókál, szájában nargilével, vizipipával. Olykor-olykor derűs mosolyra fakad cserszinű arca. Talán a lágy karú hurik simogatják és ölelgetik öt álmában. A fiúk egy darabig szótlanul bámulják a szunyadozó, fehér szakállú instruktorukat. Végre is Görög Gyurka szólal meg: — Gyerekek! íme látjátok, most mélyen alszik az instruktor úr. Nem lenne rosz, ha valami módon megbosszulnók őt a sok ütlegekért és házi áristomokért. Ha pedig netán felébred, szaladjunk el. Bolgár Ferdi ellenkezik még egy kicsikét, de végre beadja ő is a derekát. Az egyik fiú kerit hamarjában kerti ollót és levágja hófehér szakállát. A másik piros bugyogóját hasogatja be, a harmadik zöldes kaftánját mázolja be sárgás kenőccsel. A negyedik pedig tüskét rak szandáljába. Léptek zaja hallik. Görög Gyurka ijedten kiáltja el magát: — Jaj itt a Miklós bácsi! Fussunk el. Már késő. Megcsípi őket a csupa merő szőrmébe bujt jövevény. — Hogy meritek bántani ezt az alvó embert ? kiáltja rájuk a szót hangosan. Halkan pedig megveregeti a fiúk vállait: — Jól tettétek fiúk ! Igy már szeretlek benneteket ! Csak üssétek addig, amig mozog. Nesztek! És zsebéből rubeleket, ólomkatonákat, meg aztán négy adag jegeskávét szed ki és osztja szét köztük s azzal zajtalanul elsiet. Alig hogy elmegy Miklós atyuska, már is egy másik úr közeledik a csemegéző fiúk felé. — Brávó fiúk, láttam mit tettetek. Csak okosan. Csak nesztelenül. — Kezeit csókolom Edvárd bácsi. Ugy-e bátrak vagyunk ? — Azok, azok fiúk ! Semmi félelem itt vagyok a hátatok megett. Ha meg akar verni, fussatok hozzám. És csak üssétek az öreget. Ha ő haldoklik, fellélegzik Európa. Nesztek fiúk dollár, londoni mézeskalács, meg hajócskák. Csak bátran. Ennek távoztával megint uj alak jön. Monoklis, gigerli ruhás, lakkcipős úr. — Bonzsúr, mon ami! Jó napot barátom. Jó napot! Nem takarodtok el rögtön. Hogy meritek bántani a szegény öreget? No de semmi baj fiúk. Különben is meg vagyok veletek elégedve. Bátorság:! íme mit hoztam számotokra 1 Itt van ólomkatona, puska, kis ágyúcska, meg édes párisi szelet. Lássátok, igy jár az, aki bátor! Csak üssétek az öreget, főképen mikor alszik ! Az alvó embertől ne féljetek. Avoir, mon ami. — Kisztihand Falliéres bácsi. Köszönjük szépen! Nagy dérrel-durral legutoljára egy maskara alak jön. Lábán bakancs sarkantyúval. Zsinóros nadrág, fekete frakk; darutollas kalap kétfejű sassal. Ez az úr közös magyar-osztrák. A legközösebb hazából. — Dummer kerl! Mit tyinálsz tik hier? Krucifiksz! Donnerwetter paraplé. Foksz tik pékit hanni? Aber darum gut ist! Sehr gut! Nagyon jó! Csak ütyesen férjétek a kutya-hund. Brávó. — Kisztihand Svába bácsi! kiáltozzák a gyerekek és nyalják-falják a jött úr húsos kacsóit. — Hier van cukedli. Noch pomba, und sok buska. Csak férni a kutya, mig mozok. Donnervetter paraplé. A gyerekek egészen jól laknak a sok édességgel s most már igazán bátraknak érzik magukat. Egyszerre csak megmozdul az öreg. Felnyitja álmos szemeit és alázatos hangon, iszonyú hangosan elsóhajt magában : — Allah akbár! . . . Az előbb még nagyban vitézkedő gyerekhad a hangos szó hallatára ijedten, halálra rémülve szétszalad négyfelé és pityeregve bújnak el a bokrok mögé. Fidibusz. Krónika. Tervünk az csak elég volna, Uj vágóhíd, uj csatorna, Vízvezeték, építkezés ... De hát hogyha a pénz kevés! Sőt mit mondok, kevés sincsen, Üres végleg minden, minden, Egy garasunk sincsen már a Vágóhidra, csatornára. Bankból-bankba jártunk-keltünk, Kemény szívre bőven leltünk, Kemény szívre, üres kézre Az esdeklett pénzre nézve. Elesnek hát most a tervek S azokat, kik szólni mernek, Hogy ez kéne, hogy az kéne — Tegyük súlyos büntetésből A polgármesteri székbe! * Szerviánok és bulgárok Háborúba mentek, Üresen maradtak hát a Városvégi kertek. A finom zöld paprikának Felszökött az ára És szomorún nézhetünk most A sárgarépára. Jaj, mit is csinálnak ott lenn Balkánban a népek; Honnan veszünk most mi addig Zöldséget, zöldséget ? Bár a háborúról elég Zöld híreink lesznek; De azokat nem lehet ám Megfőzni levesnek! . . . E háború haszna csakis A bálokra hárul. Mert nem lesz majd senki, aki Petrezselymet árul! (-•) * Magyarok Nagyasszonyának ünnepén vagyis ma, vasárnap a főszékesegyházban az ünnepi nagymisét Schiffer Ferenc prelátus-kanonok celebrálja. * Plébánosi eskü. Gürtler Dénes ipolynyéki plébános kedden azaz okt. 8-án tette le a plébánosi esküt dr. Rajner Lajos püspök előtt. Az eskütételnél Haliczky Z. Béla érseki titkár segédkezett. * Új direktórium. A főegyházmegye papságának tudomására hozza dr. Klinda Teofil prelátus, a direktórium szerkesztője, hogy a jövő évi direktórium nov. 15-re meg fog jelenni, tehát jóval előbb mint az előző években az uj officicium miatt. * Tüzoltőnap Esztergomban. A város tanácsa az orsz. tűzoltó otthon céljára gyűjtést rendez s annak napjául Esztergomban folyó évi okt. hó 13-ik napját tűzte ki. A gyűjtés rendezésével a helybeli önkéntes tüzoltóparancsnokságot bizta meg s a jó ügy érdekében megkereste és felkérte a belvárosi, a szent Ferencrendi és a vízivárosi róm. kath. plébánia templomok plébánosait, szíveskedjenek megengedni, hogy az országos tűzoltó otthon céljára szolgáló egy-egy gyüjtöpersely a templom főbejárója mellett, illetve rossz idő esetén a főbejáróban vasárnap délelőtt 8 órától esti 6 óráig megfelelő őrség felügyelete alatt elhelyeztessék. Ezenkívül egy perselyt a Schwach-féle üzlet sarkán, egyet pedig a városi gyógyszertárnak a Széchenyi-térre néző oldalán állit fel, végül egy persellyel a város alkalmasabb házaiban adományok gyűjtése végett Országh Kálmán tűzoltó szertárnok vezetése alatt egy emberrel eljár. A gyűjtés azon célra történik, hogy az Orsz. Tűzoltó Szövetség által az oltásnál balesetet szenvedett, megrokkant, illetőleg vagyontalanul elaggott tűzoltók részére egy országos Tűzoltó Otthon (menedékház) létesíttessék. * Főegyházmegyei hirek. Praznovszky Antal ujvároskaí plébános pöstyéni plébános lett; Janecz József udvarnoki plébános Ujvároskára tétetett adminisztrátornak, Falat Ágoston galgóci káplán udvarnoki h. plébánossá neveztetett ki; Prikaszky Leo tótmegyeri káplán Galgócra tétetett hasonló minőségben, Lencse Péter kapucinus felvétetett a főegyházmegye kötelékébe és Tótmegyerre küldetett káplánnak. Krajcsir István ipolyvarbói káplán nógrádmarcali plébános lett és helyébe Nagy Vince nógrádmarcali káplán került. — Vida János nyitraegerszegi plébános meghalt e hó 10-én. R. i. p. 1 * Utánozzák az országgyűlést. A győri megyegyűlésen hevesen tárgyalták a mostani kormány tetteit, amikor egyik munkapárti ügyvéd az ellenzéki szónok megzavarása végett sippal, trombitával kezdett operálni. Nem számolt azonban a helyzettel és igy a vállalkozása általános nevetségbe fulladt. A tudósításból ezen részleteket vettük ki: Barcza sipol. A botrány. Most Csemez István országgyűlési képviselő emelkedett szólásra. De alig ejtette ki az első szót, Barcza Géza téti ügyvéd sipot ragadott elő és felpuífadt arccal, nekivörösödve éktelenül sípolni kezdett. Az első pillanatban azt hitték, következtetve előbbi ingerült viselkedésére, hogy baja történt. Azután látták, hogy minden áron csak botrányt akar. Bozzay János ügyvéd ült mellette, aki elakarta venni a sipot. De Barcza kétszer is kiragadta kezét s megujra sípolni kezdett. Mladoniczky kanonok feddőleg fordult feléje: Ez nem komoly dolog, ez játék. Goda főispán csöngetett, a gazdák köréből igen éles szidalmak röpültek feléje s általános kínos megbotránkozást keltett Barcza e fékevesztettsége. Mintegy 3—4 percig tartott, amig a sípolást követő nagy zaj valamikép elült, a főispán rendreutasította Barczát és Csemez képviselő beszédét megkezdhette. Barcza megmutatja táskájából, hogy trombitát is hozott magával. De Goda főispán kérésére a további botrány okozástól eláll. A következő sorok igen jellemzően mutatják be, hogy milyen torz politikai felfogások élnek egyes embereknek a lelkében: Barcza mosakodik. Barcza Géza kívánt szólani. Általános abcug és nagy zaj fogadta. Igen cinikusan kezdett beszélni, hogy őt a hazafiúi bánat szállja meg, hogy még itt sem érvényesülhet a szabad szó, a szabad hang, a szabad fütty. (Zaj.) Én a képviselő úrral a nyelvén akartam beszélni, azért fütyültem, hátha megérti. (Durva szidalmakat kiáltanak Barczának.) Sőt trombitát és cintányért is hozott magával és csodálja, hogy itt nem szabad tenni azt, amit országosan dicsőítenek. Hivatkozik, hogy Tisza a 48-as törvények szerint járt el, amelyek az elnök kötetességévé teszik, hogy a tanácskozási rendet a nemzeti őrsereg utján biztosítja. (Felkiáltás: Hol van a nemzeti őrsereg?) Szidja a koalíciót, hogy a kormányon létekor nem