ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-03-06 / 10. szám

urat, hogy ha a plébános .véleményezéséről kételyei támadhatnak, kegyeskedjék máskor egyenesen a plébánostól megkérdezni, hogy áll a dolog. Kobek úr mindenkor készségesen átengedni telefonját ily ügyekben, mikor levélváltásra már nincs idő. Az elmondottak a h. föbirónak a nyilvánosság előtt is teljes elégtételt adnak, de viszont engem is felmentenek attól, hogy hosszasan bizonyítsam azt, hogy a 29-iki táncmulatsághoz hozzá nem járultam s beleegyezésemet nem adtam. Azt hiszem az olvasók is világosan látnak most már s helyes ítéletet alkothatnak az ügyről s azért midőn részemről az aktákat lezárom, csak azt jelzem még, hogy minden ez ügyben engem ért jóhiszemű támadást ezennel elfelejtek. Erdőssy István, bátorkeszi plébános. * Ismerve a szereplő személyek felfogását és meggyőződését, be sem várjuk az esetleges feleleteket, hanem bátorkodunk kijelenteni, hogy ezzel ezen ügynek aktáit lezártuk. Minekünk örömünkre szolgált, hogy a h. föbiró jellemét és eljárását tisztának láttuk, most már az intrikussal végezzenek társadalmi uton. Szerk. * A Kath. Polgári Kör estélye. Az „Esztergom-Szenttamási és Vizivárosi Kath. Polgári Kör" f. hó 3-án, csütörtökön szépen sikerült estélyt rendezett, melyen a helyiséget teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség. Polusin Katalin énekelt először két népdalt Schönwälder Kálmán harmóniumkisérete mellett. Utána Grátzer János adott elő ügyesen egy monológot. Dr. Vasáry Dániel tanitóképzőintézeti tanár a színház és színművészet fejlődéséről tartott tanulságos felolvasást, melyet a közönség nagy tetszéssel hallgatott végig. Lendvay Etel szavalata után a kör énekkara egy szép bányászdalt énekelt. — A legközelebbi előadás f. hó 10-én, csütörtökön este 7 órakor kezdődik a következő műsorral: 1. Bevezető. Énekli a kör dalárdája. 2. Szavalat. Tartja Bakos Mariska. 3. Cimbalomjáték. Előadja Gerley Dénes. Énekkel kiséri *%. 4. Felolvasás. Tartja Homor Imre tanitó. 5. Monolog. Előadja Math Irma. 6. Szavalat. Tartja Simonidesz Mariska. 7. Induló. Énekli a kör dalárdája. * Ne bántsd a Kath. Népszövetséget! (Beküldetett). A nyitraegerszegi községi biró már hosszabb idő óta különös kedvtöltéssel sértette, gúnyolta az egerszegi Kath. Népszövetség tagjait és annak helyi igazgatóját a plébánost, kit is csupa kötekedési viszketegségböl már többször fel is jelentett az egyhm. főhatóságnál, mely azonban a panaszok megvizsgálásánál mindig a plébánosnak adott igazat s a panaszos beadványokat rosszakaratú zaklatásoknak minősítette. A biró emiatt a népszövetség tagjait kezdte boszantgatni, akik közül azonban egyik csoportvezető a kötekedő birót f. hó 23-án este alaposan helyben hagyta ugy, hogy a népszövetséget sértegető férfiú néhány napig nyomhatja az ágyat. A birót helybenhagyó népszövetségi csoportvezetőt azért sértegette a biró, mert az nem akarta őt népszövetségi tagságra ajánlani a helybeli igazgatóságnál az ő izgága természete és a vasárnapi istentiszteletek indokolatlan elmulasztása miatt. Csak örvendhetünk azon, hogy a népszövetség csoportvezetői maguk megkívánják a felveendőktől azt, hogy elsősorban keresztény kötelességüket teljesítsék! Figyelő. * Képviselőjelöltek Nyitramegyében. A néppárttal felvette a harcot az egész vonalon a munkapárttá átvedlett szabadkőmives liberális had. Nyitramegyében minden kerületben állnak jelöltek a néppárt ellen. Nagytapolcsányban a félszemű Szúlyovszky Gusztáv, Privigyén Chorin, Zsámbokréten Petrikovics (népszövetségi ügyész ?!), Érsekújvárt Juszt rendőrkapitány, Vágvecsén Emődy József lépnek föl Khuenista programmal. * Aki Budapestre megy meghalni. Olvassuk az alföld nyomorát, szörnyűködünk a budapesti éhtifusz fölött és nem is tudjuk, hogy közöttünk üres gyomrú éhenkórászok járnak, akik csupa túltengő önérzetből visszautasítják a felajánlott alamizsnát és inkább dicstelen halálra szánják magukat. Magában maradt árva leány — nevét nem emiitjük — elmegy Budapestre, nem múlatni, nem dolgozni, hanem sétálni a Duna partján s nézni a zavaros viz tükrét keserű gondolatokkal és sötét tervekkel eltelve. Bizony az üres gyomor, az üres zseb nem jó tanácsadó, s a jövőre nézve nem valami biztató, kivált azoknak, akik nem szokták meg azt, hogy a maguk lábán járjanak. Mit tett tehát a mi jámbor földink? Belevetette magát a Duna hideg habjainak ölelő karjai közé még pedig akkora szerencsével, hogy egy bátor szivü hadnagy épen arra járván utána ugrott, kihúzta s a hölgy pár perc múlva a legközelebbi kórház ágyában melengette a hideg fürdőben meggémberedett tagjait, mig a hadnagy tovább sétált vizes mundérjában. Tehát a kaland meglehetősen jól végződött. Mi lett volna azonban, ha a hadnagy véletlenül más felé veszi aznap sétáját, avagy a megfelelő bátorság hiányában a néző hálásabb szerepére vállalkozik ?! Egy balga lélek bevégzi pályafutását itt e földön s az aldunai halász nagyot káromkodik, amidőn a vélt termetes csuka helyett egy oszladozó holttestet húz ki. * Nyitrai állapotok. A legilletékesebb helyről kapott értesülésünk szerint Ny itra vár megye egészen a régi emberek kezébe kerül. Mint főispán, Thuróczy Vilmos kerül a megyébe Wilczek helyett; Turcsányi alispán elhagyja állását, nyugdíjba megy ; helyét a luteránus és volt vármegyei darabont főjegyző, Kostyál Miklós kapja. És igy a nyitrai politikai hivatalos közélet szekere a Bánffy-Tiszaéra kerékvágásába zökken. Siralmas jövőnek néz elébe a hazáját szerető független elem. Nemrég deputáció járt Khuennél behódolás céljából; sajnálattal kell konstatálnunk, hogy a vármegyei r. k. papság mély fájdalmára és bántó szégyenére az okulni nem akaró Hollady Jenő, a nagytapolcsányi kegyhely lelkésze is részt vett a deputációban. Ezzel az alakkal szemben szigorúbb fellépés volna szükséges, mert az ő eléggé el nem ítélhető viselkedése nagy mérvben kerékkötője sok derék pap köztevékenységének. Richter, Hollady plébánosok és Huszár Elemér káplán büszkék lehetnek egymásra. * Bánffy beszámolója. A politikai erőszak hű prototipja, Bánffy végre a sippal, dobbal hirdetett beszámolóját Szegeden-megtartotta. Érdekes mindenesetre az, hogy a sajtó a nagy általánosságban érinti ezt s nem csinál belőle senki titkot, hogy Bánffy beszámolója többé nem a „nap eseménye." Népszerűsége, politikai tekintélye összezsugorodott, mint a szalonnabőr a tűzön. A politikai malom a székely rafinériát is megőrlötte. Mi ugyan soha sem tudtuk Bánffy politikai állásfoglalását nagyrabecsülni, most se azért foglalkozunk vele, mintha megérdemelné azt, hanem azért, hogy a „nagy szellem"-ek eltévelyedéseit napfényre segítsük. Most Szegeden legújabban önmagát pofozta fel. Azt mondotta, hogy „a választó polgárok a közelgő kampányban az észt és az aggódó hazaszeretetet és ne a szenvedélyek embereit küldjék a parlamentbe." A székely góbé e megnyilatkozása kétélű értelmet enged meg, mert a gondolkozó lélek nem tudja, vájjon ezzel a munkapártnak, vagy pedig a Justh-pártnak akarja-e a szekerét tolni, vagy pedig újabb boszút akar forralni mind a kettő, vagy valamelyik ellen ? ! * Borzalmas öngyilkosság. Garai János 33 éves esztergomi munkás szívbaja miatt sehol sem kaphatván munkát, elkeseredésében csütörtökön délután 1 órakor a Mária Valéria híd harmadik oszlopánál a Dunába vetette magát. Esése közben feje az éles hidlábhoz ütődött és kettéhasadt s csak ezután nyelték el nyomtalanul a Duna habjai. ÍMit 1 I kell innom, I miután orvosom megmagyarázta, hogy a babkávé az én egészségemnekártalmas? I Válasz: íKathr

einer-féle ZKneipp malátakávét, mely egy sajátszerű eljárás által, a babkávé izét és zamatját nyeri, amellett tápláló és olcsó. ZNem létezik job ital reggelire nagynak és kicsinynek/ ung.c * A legjobb gyermekújság. Valahányszor egy-egy újabb száma megjelenik a „Kis Pajtás" c. gyermeklapnak, élvezettel olvassuk el elejétől végig mi, a felnőttek is, miután a gyermekies észjárásnak végtelenül ügyes eltalálása igazi gyönyörűséget szerez az olvasónak. Különösen leleményes gondolat, a jó viseletű kis előfizetők arcképének a közlése, mert nem várt meglepetésekben részesül az ember, amikor a régi kedves növendékeinek arcát látja a papirosról önmaga felé mosolyogni. A szülő nem adhat kedvesebb ajándékot gyermekének, mintha a „Kis Pajtást" rendeli meg neki. * A budapesti éhtifusz fenyeget. Általánosan ismert az a sajnos tény, hogy Budapesten nagy mértékben dühöng a kiütéses tífusz. A város utcáin és nyilvános helyiségeiben egészen váratlanul dönti le az embereket lábukról ez a vészes betegség. Mérhetetlen csapás volna, ha e betegség a vidékre is kiterjesztené rémes szárnyait, pedig egészen komolyan fenyeget minket is ez a szerencsétlenség, miután tudtunkkal éppen a szegényebb néposztályokból igen sok levél érkezik városunkba és ezeknek dezinficiálására még legalább tudtunkkal — semmi intézkedés nem történt eddigelé. Mindenesetre melegen ajánljuk ez ügyet a hajtóság becses figyelmébe; a közönség pedig szintén fegyverkezzék a vész ellen erejéhez képest. Különösen ajánljuk a Brutsy-féle kitűnő kinai teát, amely már sok veszedelemben kitűnő orvosságnak bizonyult s amelynek kilója csak 16 korona, félkiló 8 korona, 1 deka 20 fillér. * A felébredt önérzet. Még egy évtizeddel ezelőtt is csak kiskorú gyermeknek tartotta önmagát a szegény paraszt ember, ha tanúit, kabátos emberrel volt dolga, kiváltképen, ha még cselédi sorban is volt a jámbor. A deres ize még a szájukban volt s a kisebb csínyekért kirótt rögtöni büntetést, amely vékony nyakleves, avagy más apróbb tetlegességben nyilvánult meg, teljes nyugalommal fogadták. Mai napság azonban már jól vessen számot erejével, aki a saját ügyében rögtönitélö törvényszéket akar tartani, mert olyan eset történhetik meg vele, mint amilyet a következőkben el akarok mondani. — Fehérmegyében, az Érd község melletti egyik pusztára kiszállott az illetékes állatorvos, hogy a szarvasmarhákon a szükséges ojtásokat elvégezze. A munka egy béres segédlete mellett vigan folyt egy darabig, mig egy véletlen szerencsétlenség meg nem zavarta az ügyek csendes folyását. A kérges kezű béres nem szokván oly finom szerszámok kezeléséhez, elejtette az orvos hőmérőjét. Persze nagy méreg kerekedhetett fel erre a szarvas állatok doktor bácsijában s az ügyetlen munkatárs hátán végig húzott botjával. Ám de a béres sem volt rest, hanem hamarosan előkerített egy jókora dorongot s oly rendkívüli bőkezűséggel adta vissza a kölcsönt, hogy a szegény orvost lepedőben szállították el a küzdőtérről. Aki ismerős az állatojtás szörnyen kényes voltával* az egy cseppet sem fog csodálkozni a műszerétől megfosztott orvos felindulásán, viszont azonban jó intő példa ez mindenkinek arra nézve, hogy ne igen számítsanak a tiszteletre az alattvalók részéről, mert a sok izgatás által felbujtott munkás már sem a kenyere elvesztésétől, sem a börtöntől nem riad vissza, ha arról van szó, hogy az urak elleni helytelen bosszúszomját kitölthesse. Az ilyen ember csak a büntetést látja, de hibáját nem hajlandó beismerni. * Tévedés azt hinni, hogy a poloskák petéikkel együtt ki nem irthatok. Ha a Löcherer „Cimexin poloskairtót" használjuk, ugy nemcsak az élő poloskák pusztulnak el rögtön, de a „Cimexin" hatása folytán a peték nyomban kiszáradnak s többé ki nem kelnek. A Löcherer Cimexin mindenütt használható, szövetet, bútort, falat vagy festést nem piszkít; nyomot, vagy foltot nem hagy. Kapható: Zsiga Zsigmond gyógyszertárában Esztergom, valalamint a készítőnél: Löcherer gyógyszerésznél Bártfán. * A szarkák ellenmozgalma. Nagyon dicséretes az a buzgalom, amellyel a helybeli madárvédők az éhező kis jószágoknak segélyére sietnek. Azonban mint bármi más könyörületes akciónál, úgy itt is arra kell törekedni, hogy a valóban érdemesek kapják a segítséget, az alamizsnát. Már pedig a madarak felsegélési mozgalmának is meg vannak a kegyetlen kalózai, amelyek nemcsak az alamizsnát, hanem még a szegény éhezőket is felfalják, ha szerit ejthetik. E kegyetlen kalózok pedig nem mások, mint a cifraruhájú és rekedt hangú szarkák, amelyek különösen a bazilika környékén űzik az útonállás mesterségét, a midőn 30 tagból is álló csapatokban megkörnyékezik az etető helyeket. A könyörületből kitett eledel tehát