ESZTERGOM XV. évfolyam 1910

1910-10-09 / 41. szám

dogult elődje, ha nem is politikai tekintélyben, de de legalább is reális és olcsó kilókban. Egy szocialista jól megmondja, hogy ne a miniszter ebédjén törjék a fejüket a szabadkőmű­vesek, hanem azok ebédjén, akik legtöbbnyire „a napnál ebédelnek!" F. A Galilei Kör felhívása. Hogy minő raffinériával dolgoznak a szabad­kőművesekből és zsidókból összetákolt Galileiek, hogy iparkodnak fiatal, érettségit tett kath. ifjain­kat behálózni s szivükbe a keresztényellenes szel­lemet beplántálni, kitűnik abból a felhivásból, amelyet a kör egy helybeli derék katholikus csa­lád egyetlen fiához intézett, ki a bencés-főgimná­ziumban végezte tanulmányait igen jó sikerrel, s most egy főiskola növendéke lett. A buzgó kongreganista ifjú édesatyja tett minket figyelmessé Galileiek ravasz politikájára s rendelkezésünkre bocsátotta a levelet, hadd lássák olvasóink, hogy minő szellem uralkodik odaát Budapesten, Galileiek körében és társaságában. Szól pedig a felhivás a következőképen : Az érettségizett diákokhoz. Barátaink! Ti most jutottatok el ahhoz a fordulóponthoz, amelynek komolyságát és nehéz­ségét egy-két évvel ezelőtt mi is éreztük : napok alatt egész jövőtöket irányító lépést kell tennetek. Nemcsak abban a kérdésben kell döntenetek, vájjon a mérnök, az orvos, a tanár, az ügyvéd, a keres­kedő, vagy a hivatalnok életét akarjátok-e élni. Egyéniségtekre, életetek egyéni és társadalmi ér­tékére ép oly döntő jelentőségű az a választás, amely elé korunk világfölfogásai, egymással küzdő gazdasági és kulturális erői állitanak benneteket. A gondolkodásmódban és a társadalmi magatar­tásban való külömbség sokkal élesebben választja el az embereket, mint az élethivatások külömb­sége. Egy szabadon gondolkodó, korának törek­véseit megértő, azokat támogató orvos, ügyvéd és hivatalnok életének tartalma sokkal közelebb áll egymáshoz, mint bármelyiküké egy elmaradt, közönyös, vagy pláne reakciós kartársáéhoz. A középiskola, amelyről majd meg fogjátok tudni, hogy nevelésben az uralkodó osztályok és az egyház érdekeit szolgálta, nagyon jól ismeri ennek az utóbbi választásnak fontosságát. Könnyű bizonyítani, hogy ennek a választásnak, a világ­szemléletek és a társadalmi magatartások között való választásnak előkészítésére sokkal nagyobb gondot fordított, mint pályaválasztástoknak elő­készítésére. Elhallgatta előttetek a modern tudo­mányos kutatás legnagyszerűbb eredményeit. Ter­mészeténél fogva, kritizáló gondolkozástokat értel­metlen és hazug vallásos tanításaival megrontotta. Tudásvágyatokat holt és haszontalan „tudomá­nyokkal" foglalkoztatta. Erkölcsi nevelése arra irányult, hogy az adott és megszokott helyzetekkel szemben megalkuvóvá tegyen benneteket. Mi re­méljük, hogy ez a törekvése nem sikerült egészen. Számítunk arra, hogy közületek sokan, most, hogy fölszabadultak az iskola gyámkodása alól, erős szükségét fogják érezni annak, hogy a tanterv őrködése nélkül ismerhessék meg a modern tudományok tanításait, az erkölcsi, művészeti és tudományos élet korszerű szemlélését és az ezekből sarjadzó világfelfogást. A természettudományi világfelfogást s a neki megfelelő praktikus társadalmi törekvéseket ter­jeszti a Galilei Kör, mely megalakulása óta harcol a tudatlanság, a közöny, a vallási és társadalmi előítéletek ellen az önképzés fegyverével. Termé­szettudományi és társadalomtudományi szeminá­riumokat rendeztünk, a legkiválóbb külföldi és hazai tudósok előadásait hallgattuk körünkben, Mach ismeretelméletéből magyar fordítást adtunk ki, nagyszabású diákstatisztikát csináltunk és diák­gyűléseket tartottunk az általános választójog és a szekularizáció mellett. Tanulás és harc — ez az a munka, amely­ben való részvételre szólítunk fel benneteket. Az ilyen munka értékének elevenítő tudatát, vagy a közöny ürességét, az elmaradás keserűségét akar­játok-e, nem lehetkétséges. Csatlakozzatok hozzánk! Baráti üdvözlettel a Galilei KÖP. Mi egyéb e felhivás, mint csupa puffogó frázissal, hangzatos szólamokkal telitett irka-firka, melynek legfőbb tendenciája: a vallás-erkölcsös érzésnek csirájában való megfojtása, a szabad­gondolkodás felmagasztalása s az ember állatias vonásainak feltűnően ügyesen összecsoportositott kidomboritása. Amit a középiskolai hittanárok nagy fárad­sággal építettek fel, — értjük a vallás-erkölcsös nevelést, a hit és erkölcstan igazságainak meg­győző magyarázatát és védelmét — azt a vakoló inasok és khonfiak teljesen le akarják rombolni s az egyetemre, az akadémiára felkerülő ifjú előtt minden áron gyűlöletessé akarják tenni a keresz­ténységet és annak örökérvényű igazságait. Bámulatra méltó ügyességgel dolgoznak körük­ben és a „természettudományi meg társadalomtudo­mányi szemináriumaikban", ezekben adják be tár­saiknak édes pilulákban a mérget s a minden behatás iránt fogékony ifjú lélek mohón kap az édesség Után, nem gondolván meg azt, hogy a külső alatt borzasztó méreg lappang. Elveszti hitét, erkölcsét, józan gondolkodásmódját és teljesen hitetlenné lesz, vagy mondjuk csak amolyan modern pogány, ki csak a mának él, a holnappal mit sem törődik. Nem csoda, hogy az ilyen sötét odúban tartózkodó denevérek azután követelik a szekulari­zációt is. Hisz ha kiöltük valakinek a szivéből a legszentebb érzelmeket, akkor a rablást, a jog­fosztást megengedhető dolognak tartja, lelkiisme­rete nem szólal fel az ilyen barbár cselekedetek ellen. Ilyen finom mákvirágot küldözgettek szét Galileiek a mi ifjainknak az érettségi után. Remél­jük, hogy egy sem ment nekik lépre. P. K. Nemzetiségi szemle. Hallatlan izgatás. A Pozsonyban megjelenő „Slovenské Eudove Noviny" c. pánszláv lap, melyről már többször bizonyítottuk be azt, hogy a katholicizmusnak leg­nagyobb ellensége, 24-iki számában hallatlan vak­merőséggel kirohan az esztergomi főegyházme­gyei hatóság, főleg pedig 0 Eminenciája ellen, hogy október első vasárnapját a kath. sajtónak és a népszövetségnek szentelte; felhiván papjait, hogy a hath. sajtó céljaira gyűjtést rendezzenek a templomokban és tartsanak beszédet a kath. sajtó fontosságáról. A pánszlávok lapja ez ellen óvást emelt s már jó előre figyelmeztette katholikus olvasóit, hogy a kath. sajtóra s a népszövetségre (gúnyo­san : nípcveöik) egyetlen egy fillért sem áldozza­nak ; mert — úgymond —• a sajtóvasárnap elren­delése politikai színezettel bír. (A sajtó vasárnapot 0 Eminenciája csak dec. első vasárnapjára ren­delte el. No de nem ez itt most a döntő.) No, ha ez a kijelentés nem hibbant agyvelő rémes szüleménye, akkor semmi sem az. íme a „katholikus" tótok, a „katholikus" Eudove Noviny, a kath. sajtó ellen izgatja a népet. S ezt teszi az a lap, melynek katholikus pap, Tománek Flóris a szerkesztője! ? Nem szégyen, nem igazi testvérgyilkosság az, amelyre felbujtogatja az a pánszláv és szociáldemokrata érzelmű lap olvasóit, első sorban pedig a derék tót népet? íme ismét reájuk teritettük a lepedőt. Ellen­ségei ők minden kath. mozgalomnak, főleg a kath. sajtónak és a népszövetségnek. Kath. plébánosok, káplánok s hitoktatók, kik a kath. tót nép között laktok s működtök, ne támogassátok e katholikusellenes lapot sem szelle­mileg, sem anyagilag. Világosítsátok fel a félre­vezetett szegény tót népet, hogy az ő barátaik csak maszlagos nadragulyát nyújtanak nekik, mely kivül édes, belül mérges. Báránybőrbe bujtatottt farkasok ők, kik megrohanják a nyájat s iszonyú pusztítást visznek véghez benne. Nekik csak a slovenöina kell, a vallás, az erkölcs, a kath. sajtó stb. mellékes. Hogy is mondta Krisztus Urunk a farizeusoknak ? Párvy intézkedésének bírálói. Kik volnának mások, ha nem a Tomanekék. Kikelnek ismét a püspök ellen, hogy a legújabb pápai dekrétum szerint olyan bizottságot nevezett ki a plébánosok elmozdítását célzó ügy megbirá­lására, akik az ő „kreatúrái"'. Más szóval fáj Tomanekéknak az, hogy Párvy püspök nem neve­zett ki pánszlávokat s izgatókat, akik a kath. sajtó és a népszövetség ellen úgy lármáznának, mint a „Eudove Noviny" cikkírói. Hanem hát Párvy püspöknek van ám annyi esze, hogy nem bizza a nyáját az előbb emiitett báránybőrbe bujtatott farkasokra, kik szociáldemokratákat és szekulari­zációs apostolokat faragnak a tót népből. Felvidéki. HIREK. Krónika. Száll a lelkem messze-messze Hegy- vízen túl Lisszabonba, Hol „kiütött a szabadság", Dörg az ágyú, száll a bomba. Oportóban nincs szüret ma, Lisboában barrikádok, Megremeg szép Cintra vára, — Éltetik a szabadságot! Vigak most a portugallok, Nagy Vasco di Gamo népe, Tetteiket ismét írják A világ történetébe. Tetteikről zeng a világ ; Gyors vihar volt, tova is szállt, De utána a levegő Sokkal frissebb, sokkal tisztább. Szívjuk-szívjuk ezt a léget, Ezt az őszit, ezt a szépet . . . Tejo partján ettől álltak Talpra, sorba, fel a népek. Nálunk még csak marakodás, Porhintések, árnyak, vágyak . . . Megmaradunk egykedvűen A szócsaták szép honának ! (-•) Karcolat. Az utcáról. Esténkint lerongyolt, csenevész gyermekek kiáltásától lesz hangos az utca. Fürgén ugrándozva, pajkos erőszakoskodás­sal kínálgatják a legfrisebb „Esti Újságot". Érdekes az arcukba nézni. Az éhség véznasága ül rajtuk és a pária­sors kezdi már felvésni fiatal arcukra szomorú redőit. Gyermekszemükben máris megcsillan valami tompa nyomott fény. Valami beteges izgalom. A kenyérkeresésnek és a korai gondoknak beteges nyugtalansága. Talán valamelyes félelem is. Hátha nem tudnak eleget eladni. Otthon tán bozontos-szemöldükü, durvaszavú apjuk várja őket és pénzt követel. Sok-sok pénzt. Mert most sok pénz kell. Kenyérre, pálinkára. De lehet, hogy mindez csak rémlátás. Hogy nem bántja őket senki. Csak egy halovány, beteg anya aggódik értük és ki-ki néz eléjük a ködös, szomorú sötétségbe. Mindenképen sajnálatra méltók. Fiatal jegyesei a nyomornak. Még nem züllöttek. Még „dicsértessék"-kel köszönnek és ártat­lan buzgósággal kínálnak meg egy kis „rossz sajtóval". Mindennek bizarrságát nem értik. Az üzletük és köszöntésük összeférhetet­lenségéről halovány sejtelmük sincs. Különös, de nékem a mindennel megalkuvó modern katholikusokat juttatják eszembe. Ök is dicsértessékkel köszönnek. Fejüket alázattal lehorgasztva hordják. Tizedet adnak a „mentából, kaporból" Is- * tennék. Az aranyból szintén adnak tizedet. De azt a Hamisságnak adják és azoknak, akik az ő országát nagyszóval terjesztik és az örök Igazat „szeges írásokkal ostromolják." Nevetséges önámitásuk tudatára ők sem jut­nak el. Pedig már nem gyermekek. Csak gyermekkatholikusok. P. J. * Személyi hirek. Dr. Kohl Medárd püspök pénteken érkezett városunkba. Szombaton délben Csárszky István dr. érseki titkár kíséretében Uj­lótra utazott, a hol az új templomot fogja kon­szekrálni. — Haliczky Z. Béla föszentszéki jegyző holnap hétfőn négyheti szabadságra távozik. * Magyarok Nagyasszonya. Ma, Magyarok Nagyasszonya ünnepén d. e. 9 órakor ünnepé­lyes szentmise lesz a főszékesegyházban, melyet Hübner János prelátus-kanonok celebrál. A mise végén elimádkozzák Eszterházy Pál nádor megható imáját a Nagyboldogasszonyhoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom