ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-03-08 / 10. szám

községi járulékokat nem kell megfizetni, mert behajthatatlanok. Igy aztán a hátralékosok száma évenkint emelkedik, mig végre odáig jut, hogy nemcsak a papi praestatiókat nem fizeti, de egyéb hitközségi kötelességeinek sem tud megfelelni. Mily ázsiai állapotok vannak egyes községekben emiatt az iskola és a tanítói fizetések körül, csak a jó Isten a megmondhatója! Ez aztán annak is az oka, hogy sok faluhelyen a legbuzgóbb tanitó is elkívánkozik az egyházi szolgálatból, mert rendetlenül kapja járulékait és szégyenkezve kell azokat, ha megkapja, elfogadnia. A pap az utolsó szükségben a vármegyei főszolgabírói hivatalhoz fordul és könyörög, hogy segítsenek rajta. A legideálisabb állapotot vettem fel kiindulási pontul s igy ki kell jelentenem, hogy a kérelmet meghallgatják ; meg is igérik, hogy óhaját teljesitni fogják. A hivatalban azonban minden tisztviselőnek borsódzik a háta, hogy a faluban ki kell szállni és ott a hitközségi adót végre kell hajtani. A szolgabiróság kérelmére talán már a csendőrség sem olyan elzárkózott. Megjelenik tehát a karhatalom asszisztenciája mellett a végrehajtó bizottság. Azt gondolja a t. olvasó, hogy most már egy csapásra rendbe hull minden? Nagy csalódás! Marad minden a régiben, mert még az ezen fajta fellépés is csak görögtűz, melytől a becsületesebbek talán megrettennek, de a megátalkodottak nem. Marad minden a régiben. Minden évben ismétlődik ezen hajsza, melyben a felek nem, hanem a sok jó akarattal munkába állított hivatalos közegek fáradnak ki. Nem is csodálom egy cseppet sem. Milyen másképen festene a világ képe! mennyi huzavonától menekednék meg a pap! mennyi szeretetlenség fejeződnék be, ha a szolgálmányok váltságdija közadók módjára hajtatnék be kultusz-adó cimen ?! Mennyi torzsalkodás és kellemetlenkedéstől mentetnék meg a hitközségi adófizető épen ugy, mint a javadalmas, ha aztán a járulékokat az illetékes adóhivatalnál folyósítanák? Addig, mig a kongruába ezen papi praestatiók megváltása ilyen módon beállítva nem lesz, mig a status quo fennáll, a plébánosok helyzete javulni nem fog. Vegyék ezen kérelmünket fontolóra azok, kik a papi kongruát rendezni hivatva vannak és a törvényhozás mind a két házában hassanak oda, hogy a ször hatoltak be — saját történetük szerint — bicskával. Az amerikai sírdomb nem lesz könnyebb ha érintkezésbe jön Rákosmezőnek földjével, sőt miután ezen amerikai sirdombok egy részét képezik az emberi jogok és szabadság földének, nem kellene azt bepiszkítani a jogtalanság és zsarnokság földének porával, amely jogtalanságot ott az idegen nemzetségeken elkövetnek. Rákos mező oly föld, amelyen tót elődeink is jártak és résztvettek Magyarország történetében. De Rákos ma már nem az ami volt; mi, akik polgárai vagyunk ezen uj hazának, másképpen gondolkodunk afelől és a régi haza földjére ugy emlékezünk, mint az elnyomatás és üldöztetés földjére. Hasonlóképpen emlékeztek vissza arra azok közül is sokan, akik a connellsvillei temetőben nyugosznak stb.« íme igy agitálnak a magyar haza ellen, igy ragadnak meg minden alkalmat, hogy gyalázhassák Magyarországot, azt az »elnyomatás és zsarnokság földjet«, amely most mégis jó nekik, mikor a munkaviszonyok itt megromlottak — jó nekik, hiszen tömegesen vándorolnak oda vissza. Node mindez engem nem rettent vissza, sőt annál jobban buzdit, hogy híveimben ápoljam és fejlesszem a hazaszeretet erényét, annak az édes hazának szeretetét, melybe mindnyájan visszavágyódunk és visszamegyünk, ha a jó Isten megengedi. Rev. A. Bliesz connellsvillei magyar plébános. papi praestatiók megváltassanak és ezen váltságdíj az adózóktól közadók módjára szedettessen be és hogy a javadalmasok váltságdijaikat az adóhivataloktól vehessék fel. Hej de sok baj orvosoltatnék ezzel egy csapással!! A „sacra onerosa

11-kat pedig a vallás alapból kellene honorálni. Az a kongrua, mely ilyen módon oldatnék meg az egész vonalon, ha szegényes is, mégis óriási haladást jelentene. Igy contemplálva a kérdést, minden illetékes tényező hozzájárulna a rendezéshez. A főpapi javadalmak, a vallásalap és a közálladalmi javak a fizetés kiegészítés címén. A hivek a papi praestatiók megváltásával, mely észrevétlenül lenne minden nagyobb emotio nélkül, mint a közadók, behajtva. Ebből a módszerből a kincstárnak még haszna is lenne. Hogyan ? Csitt; ne szólj nyelvem, ne szólj szám. Ha valaki privátim megkérdezi tőlem, megsúgom, de a nyilvánosság elé egyelőre nem vihetjük. — Politikai helyzet Nyitramegyében. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter elfogadta Markóth Gyula nyitramegyei főispán lemondását. Többen voltak komoly kombinációban a nyitramegyei főispánságra. De minthogy egyikük sem volt hajlandó azt elvállalni, Andrássy ugy vélte a dolgot megoldani, hogy ifj. gr. Zichy Gézát küldi oda főispánnak, aki idegen, ismeretlen bár, de imponáló nevü családnak a sarja. A gróf hajlandó volt a főispánságot elvállalni, ha a nyitramegyei képviselők jót állanak érette, hogy a purifikáció nemcsak nem talál akadályokra, hanem meg is lesz addig, mire ő Nyitramegyébe jönne. Minthogy azonban Markóth a volt darabontok segélyével oktalanul kibuktatta a vármegye érdemes főjegyzőjét, dr. Steiner Gyulát, a béke ára az volna, hogy Turcsányi alispán távozzék és Steiner legyen utóda. De a volt darabontok ebbe nem akartak bele menni; minek az lett a következménye, hogy gr. Zichy nem akarta elvállalni a főispánságot ebben a feldúlt békéjü vármegyében. Föl kell hoznunk, hogy Nyitramegyében van 6 néppárti képviselő, egy függetlenségi és a néppárt kegyelméből 4 alkotmánypárti. A galgóci kerületet a paktum kedvéért föláldozta a néppárt; a vágujhelyiben, a verbóiban és a széniéiben pedig nemzetiségi jelölt győzne, ha a néppárt nem venne részt a választásban. Az országban Nyitramegye a legnéppártibb megye és ime mégsem akarnak oda néppárti főispánt küldeni. Nem is lesz ott addig béke, amig nem lesz a néppárttal legalább is őszintén rokonszenvező főispánja a megyének. Alkotmánypárti főispán nem boldogul a megyében a volt darabontok támogatása nélkül. Tanulság! 1. Bars vármegyei Tőre kisközségnek — mely Puszta-Kistőrével 251 katholikust, 156 reformátust, 7 lutheránust és 6 izraelitát számlál — ref. elöljárósága már regebben állami iskola után sóhajtozott a katholikusok iskolájának — mely Alsóváradon a mater központján van — rovására és sikerült is képviselőtestületi határozatát meghozni a kir. tanfelügyelő jelenlétében 1904-ben és hogy sikeresebben menjen az ügy a törvény ellenére Kazy János akkori barsi főispánt az adózás alól kimentette. Csakhogy a 2

/3 résszel több adót fizetők lutheránus Taubinger Ágoston tőrei és a kath. báró Hoeller István pusztatőrei nagybirtokosok az egész képviselői határozatot megfelebbezték a minisztériumnál és alapos érveikre ^kedvező megoldást nyertek. Erre le is hült az erőltetett hangulat. Időközben a koalíciós kormányzat került uralomra és újból felébredt a mult vágyódása az érdekeltekben és annál is inkább, mert most már nemcsak a minden iskolát államosítani szerető dr. Hámos Péter kir. tanfelügyelő volt az egyedüli támogató, hanem a Léva kerületi fiatal ref. képviselő ifj. Madarász József is az agilis közbenjáró és a tetteket helyeslő Tóth János államtitkár ur a leghatalmasabb pártfogó és a jóakaratú, békét kedvelő nagy Apponyi miniszter ur sanctiónálta — mintha minden rendén menne dolga — az iskola ügyet. Amint azonban napfényre került a sok mozgással kieszközölt állami iskola ügye a kir. tanfelügyelőnek jelentése folytán 1906-ban a januáriusi vármegyei gyűlésen, megmozdult a kath. hitközség is igazságos tudatában és az egyházmegyei hatóság utján bátorkodott kopogtatni a minisztériumi ajtón, hogy hát baj van a kertben. Februártól áprilisig folytatódott a keresés a szövevényes hálózat megnyitása, melyhez az elég rozsdásnak mondható kulcsot az aranyosmaróti kir. tanfelügyelő küldte le Pestre, ahol azonban aranyosnak találtatott, pedig a műértői vizsgálat eképen szólt volna: Tőre község utja jelenleg sem hosszabb Váradig. A meghosszabbítás egykoron csak a vajkai-ak kupaktanácsának joga volt és azóta senki sem tehetett reá szert, még a barsmegyei kir. tanfelügyelő sem vindikálhatja. A tőrei iskolások száma, kivált a reformátusoké meg nem duplázható a valóságban, a papiros azonban türelmes. Garam mentén sem ám oly szibériás a tél, hogy a tőrei kath. és ref. tanulók egész, no egész télen át nem járhatnak a materben levő iskoláikba, mert hiszen maga a kir. tanfelügyelő cáfolja meg, hogy mig a katholikusok Váradra járnak be az iskolába, addig a nagyon megsajnált ref.-ok a Garamon át — életveszélyek közt — evickélnek a Tőrével szemben levő nagyodi ref. iskolába. Ezt azonban tisztelt szerkesztő ur sem hiheti el; mert még a kir. tanfelügyelő ur sem adná reá életét ? ! Az ilyen minden alapot nélkülöző argumentumok ellenébe az egyetlen egyszer elhatározott tőrei áll. iskolát a Tőrében jogokkal nem biró szegény hitközség meg nem akadályozhatta. Megkezdődött április hóban a 17-ezer koronás tudomány csarnokának építése, melyhez a földadó-alap 8407 kor. 84 fill., melyből 2454 kor. 77 fillért a veszelei kath. Kazy János nagybirtokos, volt főispán adóját Apponyi miniszter kiengedte. A reformátusokra az összegbői pedig 1814 kor. 40 fillér esik. Augusztus havában már nagy gyorsasággal — nehogy leomoljanak a falak — felépült a hatalmas épület azon a helyen — mert máshol nem került volna — a hol nem régiben még jómódú ref. molnár család élt, melynek feje azonban a jó időkben 5 frtossal gyújtogatott szivarjaira és járta hévvel a vendégségekben a magyar verbungot: de időközben fordult a sors kereke és az egészséges nyak és a sokat cselekvő kezek megmerevedtek és ekkor felsóhajtott a megtört emberből a lélek : »Nincs a király O Felségének oly csendőrje, ki jobban megvasalta volna mint az Isten őtet.« A hűségében megfeledkezett neje elhagyva a tehetetlen férjét Pestre röpült, a hol kevés idő múlva a kórház keserves ágyán lehelte ki számadásra indult lelkét. A község legszebb, az igaz legdrágább házának felépítésével közhírré tétetett a »Néptanítók Lapjá«-ban az általános pályázat augusztus 15-ig. A kir. tanfelügyelő válogathatott, mert pályázott quantum satis; mert hiába az állam karjaiba sokan vakon sietnek vonzatva a több falat megélhetés kenyerétől. Ugy látszik azonban, hogy a kir. tanfelügyelő csak kettőt terjesztett fel a Kegyelmes Úrhoz egy katholikust, a turócszklenói Lichtner Jánost és egy reformátust, a felsőváradi Akucs Istvánt. Miután a szegény hitközség alapos érveivel nem tudta megakadályozni a tőrei iskolát, sietett külön kérelemmel az egyházhatóság utján a minisztériumhoz, hogy a tőrei iskolához, miután a tőrei iskolások most már nem kényszeríthetők, az alsóváradi iskolába nevezzen ki kath. tanítót és pedig helyezze át ifj. Klepats István kántortanítót Alsóváradról Tőrébe. A kir. tanfelügyelőséghez Klepats István a pályázat alkalmával be is terjesztette folyamodványát, de mindhiába, a magas forum elé nem került, mert a Miniszter Lichtner Jánost nevezte ki szept. 7-én 95442. szám alatt. No erre a jó atyafiak, illetve a ref. elöljáróság nem számított, hanem alig várta már a napot, a melyen meghallhassa az örömhírt, hogy minden kívánságuk teljesült és az »uj hajlékba« jöhet a ref. tanitó. Hanem hát mig ide haza folyt a titkos mosolygás boldog érzete, addig oda fent a miniszteri fényes palotában másképen döntött az igazság tekintélye. A nem remélt hírre, mintha csak villám csapott volna le a tiszta égből, a csendesen búgó méhkas felzúgott . . . hamar az ügyvédért és gyorsan le Pestre. Folyik az ostrom. Az iskola épület teljesen készen van, melynek homlokzatán díszlik »tőrei állami elemi népiskola«, mely címnek feltevésekor állítólag a következő