ESZTERGOM XIII. évfolyam 1908

1908-12-25 / 52. szám

XIII. évfolyam Esztergom, 1908. december 25. 52. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 10 kor., fél évre 5 kor. Egyes szám ára 16 fillér. Alapitó: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség: Szentgyörgymező 9. sz. Kiadóhivatal: Káptalan-tér, hová az előfizetések küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvkereskedésében. Karácsony. Szállj le szent karácsony szelid égi fénnyel, Az öröm derűjét hintsd közöttünk széjjel S a szeretet puha melegébe födve Könnyű angyalszárnyon szálljon le a földre Ez a bűvös éjjel . .. Szállj le szent karácsony minden kicsi házba, Mindenhová jusson egy-egy fenyüfácska; Az arcokon öröm verőfénye üljön S ezen a szent estén — óh hadd teljesüljön Minden ember vágya. Hogy ne lássa senki boldogtalanságát, Tedd széppé mindnyájunk karácsonyi álmát...; Bontsd a szivünkre rejtett vágyainknak, Lelkünkben fölrajzott gyermekálmainknak Aranypatináját. S ha egy-egy óhajunk tán valóra válna, Harsanjon föl újra az a boldog lárma, Melynek a visszhangján lelkünk most is örül, Mellyel ott zsongtunk a karácsonyfa körül Szent nevedet áldva. Ünnepelünk most is, eljöttödet várva, A jászolból emelt oltár körül állva; Most is égi csodák szent ihlete rajtunk, Most is Téged dicsér éneklő ajkunk Zengő glóriája . . . ! Szvoboda Román. Dicsőség — békeség! Esztergom, december 24. Karácsony előestéje volt 1811-ben. Napoleon — irja Coppée F. — késő éjjelig egyedül dolgozott félhomályban derengő szobájában. Geográfiai térképek és haditervek fölé hajol magas homloka, mely épp oly nehéz, mint a világ, melynek meghóditásáról gondolkodik. Kis kezének mutatóujja idegesen keresgél a térképen Ázsián át utat Indiába. Már Cézár, Nagy Károly hatalmával rendelkezik; most Nagy Sándoréra vágyódik. »Europa császárja, Ázsia szultánja.« Ezt a két cimet kell majd siremlékére vésni! Csak Oroszország ne állana útjában! De majd a cárt is legyőzi s nyitva az út kelet felé. Határtalan hiúságát, zsenijének képességeit nem múlja fölül a csalogató cél. Attól sem kell félnie, hogy hatalmas világbirodalma összeomlik, hisz március 20. óta fia, hatalmának, dicsőségének örököse van. S győzelmes mosoly játszadozik ajakán, midőn gyermekére gondol. Egyszerre meglepetve figyel. Különös, tompa hang hatol a terembe a nehéz függönyökön át. Figyel s fölismeri a harangok hangját. Igaz! Karácsony van! Éjféli mise! Paris összes harangjai a Megváltó születését ünneplik, — azon harangok, melyek ünnepélyes Te Deum-kor oly gyakran szóltak az ö tiszteletére s nemrég is á kis római király születésekor, mely eseményben az ég müvének törvényességét látszott elismerni s neki maradandóságot igérni. Ma este nem austerlitzi, vagrami győzelmeket hirdetnek, de azért még győzelmesebben szól bele hangjuk a hideg téli éjszakába, ma, mikor a szegény bethlehemi kisdednek örvendenek, aki évszázadokkal ezelőtt istállóban, szalmán született s amikor titokzatos hangok hullámzottak a csillagos égen s a föld felett: dicsőség a magasságban Istennek s békeség földön az embereknek! A császár nem figyel a harangok szelid figyelmeztetésére, csak fiára gondol s hirtelen elhatározással annak hálószobájába megy. Elgondolkozva szemléli az alvó kisdedet. Az éjféli misét hirdető harangzúgás közepette álmodozik; ágyúk dörgését, csapatainak menetelését hallja a messze távolból. Megesküszik, hogy a világ minden trónját fiának szerzi meg s hagyja örökségül. Mint szeretné már most az egész földgömböt e kis kezekbe tenni! Álmodozik anélkül, hogy a harangok intésének engedve, csak egy gondolatot is szentelne Annak, kinek szemében a legnagyobb birodalmak is csak hangyabolyok. Nem látja a jégmezők alatt eltemetett óriási hadseregét; nem, utolsó csapatainak elpusztulását Waterloonál; nem látja az óceán közepén azt a sziklát, melyen prometheusi kínok várnak reá. - Mig a császár határtalan tervezgetésekkel uralmát az egész földkerekségen kiterjedve látja, mig azon gondolatokban tetszeleg magának, hogy az utókor, a legendák mint fogják öt mesés hőssé, napistenné alakítani, — a harangok szent örömmel, fáradhatlan, vetélkedő jókedvvel hirdetik a szegény bethlehemi kisded dicsőségét, aki 19 századdal ezelőtt AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Karácsonyi fotográfiák kellő világításban. Irta: Kersch Ferenc. Képeket akarok bemutatni, milyeneket mindegyikünk ismer, tán még nagyobb változatosságban, mint jó magam. Hátha sikerülne azokat most, mikor a karácsonyi szent ünnepek alatt széles e hazában mindenütt eleven életre kelnek, oly világításba helyeznem, hogy üdvös tanúságot vonhassunk le belőle! A templomokban fölhangzó bethlehemi pásztordalok, az u. n. pasztorálék, a dudaszóval fűszerezett egyházi énekek, s ezekkel kapcsolatos népies szokásokról lesz szó, tehát aktuális kérdésről: — a karácsonyi egyházi zenéről. Hogy tárgyunk igaz jelentőségét kellőleg megérthessük, ismerkedjünk meg előbb az egyháznak e kérdésben elfoglalt álláspontjával. Nézzük meg, mily előkészületeket tesz az egyház az ünnep méltó megünneplésére és mikép szenteli meg legnagyobb örömünnepét. Mi a karácsony? Megváltásunk hajnala. Kezdete az örök üdv derengő reményének ; megtestesülése azon isteni ígéretnek, mely megszabadítsa az embereket az eredeti bűn örök halálától. A Messiás születésnapja, kit évezred óta epedve várt Istennek választott népe. Oly örömünnep, amelyet az ég és föld világbetöltő hozsannája sem ünnepelhet meg kellő mértéke szerint. Ezen eszmék vezették az egyházat, midőn a nagy nap megünneplésére nagyszabású előkészületeket rendelt el. Négy vasárnapon át — az adventi idő négy vasárnapján •— elmélyed a prófétai jövendölések szemléletében. Tele sóvárgással, telve szent bizalommal él a hit a szivekben, hogy »universi qui te exspectant, non confundentur,« (adv. I. v.) mert »Ecce Dominus veniet« (adv. II. v.) eljövend az Ur. Örvendjetek »gaudete, iterum dico gaudete« újra mondom örvendjetek . . . »Dominus enim prope est,« hisz közel van már az Úr (adv. III. v.). Harmatozzatok egek »rorate coeli desuper« (adv. IV. v.) »aperiatur terra, et germinet Salvatorem« nyiljék meg a föld és teremje meg az ő Üdvözítőjét. — És böjtöt rendel az egyház, hogy sanyargatva a testet szabadon elmélkedhessek a lélek a megváltás hajnalának nagy jelentőségéről. És bűnbánatra serkent, hogy megtisztulva találjon bennünket az ünnep virradata, mert (Vigília) ma megtudjátok, »quia veniet Dominus . et mane videbitis glóriám ejus« hogy jön az Ur és reggel meglátjátok az ő dicsőségét. És midőn heteken át ezen eszmét tette uralkodóvá kultuszában, programmot is ad, mikép üljük meg e nagy napot: »Levate capita vestra: ecce appropinquat redemptio vestra« (5 aut. in I. vesp.). Emelkedj föl a porból, emeld föl tekinteted az égre: ime a te Megváltód, aki üdvöt hoz, aki kiemel a pogány világ sötétségéből, közéig, itt van, üdvözöld és fogadd hálatelt tiszta szivvel! Mert »laetentur coeli, et exsultet terra« (off. in. I. M.) örvend az ég és ujjongva örül a föld a Megváltó eljövetelén. Mily megrendítően magasztos kép ! Repessen hát a sziv hálatelt örömmel! Világot rendítő hozsanna hirdesse, hogy megnyílt a kegyelmek árja, melyet a szent ünnepen különösen bőkezűen — háromszoros sz. misében — osztogat az Ur ! Állítsuk most e fönséges eszmekép mellé azt a képet, ahogyan mi szoktunk karácsonyra készülődni. Távol legyen tőlem, hogy e keretbe akarnám szorítani a bethlehemeseknek olykor Ízléstelen házalását, amely már alig hordja magán még csak halvány nyomát is a régi misztériumok, vallásos színjátékok stb. mély jelentőségének, noha —• hála Istennek — ily kinövések ellensúlyozása tekintetében nagyot haladtunk, s ma már szép kis irodalommal rendelkezünk, amely e tekintetben is magyasabb légkörbe emeli a népet. Fotográfiám csak a templomban lezajló népies szokások egy-egy vastag eltévelyedését és durva kinövéseit rögzíti meg, amilyennel mindenütt találkozunk. A népies szokások szerint a karácsonyi ünnepeknek központja az éjféli mise. Közhit szerint aki ebben nem vesz részt, annak nem is volt karácsonya. E vágy okozza, hogy a nép apraja-nagyja vig tréfa, játék, nótázás és borozás közben várja a nagyharang megkondulását, mely az éjféli misére hiv. Még egy öblös áldomás s a boros kancsók mellől egyenesen a templomba siet — a Megváltó születésének nagy emlékére ilykép kellőleg előkészítetten — a ház népe. Éjfélt üt az óra, megkondulnak az összes harangok. — Mialatt a pap az oltárhoz megy, felbúg az orgonának egy mély pedálbasszusa. Azt vélnéd, a környék összes dudásai fújják a duzzadt kecskebőrt, S mintha csak megelevenednék ez a kép, az orgona is csimpolya módra trillákba csap, vigan megszólal a furulya, közbevijjog a tilinkó, és igy furulya-