ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-04-01 / 13. szám

HIREK. Krónika. Örömhírt mondok! Termel ám ilyent Úgy hébe-korba a borús világ! Nem lesz okunk szidni olyan nagyon A drága sógort, az Ausztriát. Eddig zokogni volt okunk elég, — Többek közt, hogy a Cirkusz itt hagyott; Toto ránk nézve már nem él, Noha nem is halott. A megcsodált fehér ló lépteit Most elfeledtetni egyéb segit, Mit megjósoltak 8 hónapja már: Hát nálunk Thalia — otthont talál! Jó tág otthont — s nem zsúfolt termeket. Hol még babér is nőhet rengeteg, Mivel nálunk a szép istennőt holmi Kényeskedő nagysádnak képzelik, Kinél a zseb magától is telik. Ki szörnyen finnyás és tart attól, Hogy tán elájul (Tetszés-) dörgéstől, (taps-) vihartól, — Ezért a publikum csak Cirkuszt bámul! Pedig ha Thalia oly finnyás volna. Ugy — Wienbe menne és nem Esztergomba! — Wien már a finnyásság hazája, A csendnek, rendnek főhelye; Irtózik minden zivatartól, Pedig nyakába sok-sok zápor ömlene, Ha szomszédja nem volna oly hű, Érte élő-haló és jámbor! — »0« nem is enged a hálából És mi fogyasztjuk ajándékát. Nekünk sütött rossz kotyvalékát. ... De múlni fog az ilyen mánia. — Jer csak mihozzánk Thalia! Az utcán és a kávéházban A villamos oly kész dolog, Hogy látom is már képzeletben, Amint zúg. cseng, süvit, robog! Megáll . . . zúg, cseng, süvit, robog - és Később — nincsen ! . . . Csak én — szegény. — Tűnődöm rajta . . . Mért is szólnak Enől április elsején? Hans Sachs. Az esztergomi lelkigyakorlatok. Az idők változnak, Esztergom apostolára is magas, diszes méltóságot hoztak, de azért Prohászka Ottokár a régi maradt közvetlenségében, most már kétszeresen »

apostoli« egyszerűségében, de egyszersmind a lelkek vezetési művészetében. Lelkigyakorlataival az idén is felvillanyozta Esztergom uri- és hölgy-közönségét. Egyszerre tartott a kath. körben és a vizivárosi zárdában lelkigyakorlatokat. A kath. kör nagyterme mind a három napon zsúfolásig megtelt s ami most már rendes: másvallásbeli urak is gyönyörködtek az újkori Pázmány mélytudományú és stilisztikailag perfekt előadásában, melynek témája az idén az emberi lélek értéke és művelése volt. A hölgyek lelkigyakorlatára csak jeggyel lehetett bejutni, mert a helyiség, sajnos, szűk volt az összes jelentkezők befogadására. A székesfehérvári püspök vasárnap d. u. utazik el városunkból, hogy apostoli munkáját folytassa Budapesten az egyetemi templomban. ;: Kegyes adomány. A szent Erzsébetről nevezett helybeli jótékony-egylet népkonyhájának költségeire az esztergomi Méltóságos Fökáptalan ujabban 300 koronát adományozott. :: Köszönet a mellényzsebben. A vallásos közoktatásügyi ügyvivő miniszter dr. Nemcsak János helybeli reáliskolai nyugalomba vonult tanárnak, rendkivüli köszönetét fejezte ki 40 évet meghaladó munkálkodásáért. Ez érdekes! A tanügy apostolai negyven évi működésük után rendesen kaptak valami kitüntetést. Egy kis ordót. Olyant, amilyent az udvari cselédség is szokott kapni 15 — 20 évi szolgálat után és melynek értékét a kisérő levél adta meg, mely a koronás király aláírásában tanúsította a fáradozásnak elismerését. Ez a legfelsőbb helyről jövő tollvonás erősítette a nemzet napszámosait önfeláldozó munkájukban és nyomorgásuknak ez adta meg azt a fényt, mely ezt az ideális pályát megvilágítja: az elismerést. Nem haraphattak bele, de legalább berámázya unokáikra hagyhatták, mondván; az ember annyit er, amennyit önzetlenül dolgozik. És most ime a végtelen nyomorúság és szenvedés korszakának ügyvivői köszönik meg a 40 esztendeig népet nevelő tanitó fáradtságát. Ezt már nem lehet berámázni, sem az ablakba rakni. Hová lett az ordó ? Hja, ennek most foga van. A kormány amiből csak lehet, gyarapítja jövedelmét s nem lehetetlen, hogy az ordó valamely mohácsi-Vészi tanácsos, vagy épen egy a »közjótékonyság« terén mozgó uj bárót fog disziíeni. Hiába! — a nyomor és szenvedés urai nagy pénzemberek. De azért a szegény tanitóról sem feledkeznek meg: köszönnek nekik és elismernek — mintha ebben volna valami köszönet. Az unokák, ha majd a történelmet lapozzák, ezért a levélért még meg is gyanúsíthatják Nemcsák tanárnak igazán érdemdús tanügyi pályáját. * A kath. újságírók napja. Vasárnap a magyar katholikus újságírók gyűlést tartottak a fővárosban és az Országos Pázmány-Egyesületben elnökül választották dr. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt, lapunk alapitóját és vezető szellemét. Összejöttek a harcosok és vezért választván nagy lelkesedéssel és egyhangúlag bizták magukat a magyar katholikus hírlapirodalom tudós és kipróbált előharcosára. A kath. újságírók vasárnap d. e. részt vettek a belvárosi plébánia templomban mondott nagymisén, majd délután a SzentIstván-Társulat kistermében. gyülekeztek, hol tanácskozást tartottak a Pázmányegyesület közgyűlése előtt. Ezen tanácskozáson, melyre a lapok utján az összes kath. ujságirók, tehát azok is, kik az O. P. E.-nek nem tagjai, meghivattak, az ország különböző vidékéről összejött ujságirók vettek részt. A tanácskozás tárgyát a vidéki kath. lapok hírszolgálata, a kath. védőiroda informálása és Bonitz Ferencnek, az »Alkotmány* szerkesztőjének indítványa a latin ódák ügyében és más szerkesztőségi ügyek képezték. Ernszt Sándor, Bonitz Ferenc, Auer István, Petrassevich Géza, Pintér József (Szombathely), Dvihally Géza (Esztergom) és Buday Aladár hozzászólása után az értekezlet fontos határozatokat hozott s a gyűlésen elnöklő Kiss János dr. pápai praelátus, egyetemi tanár indítványára kimondotta, hogy ezen értekezletet minden évben megtartja. Ez után következett a Pázmány-Egyesület közgyűlése, melyen először Kiss János dr. utóbb pedig a lelépő és elbúcsúzó Margalits Ede helyett elnöknek megválasztott Prohászka püspök elnökölt. Az uj elnököt a közgyűlés kitörő lelkesedéssel választotta meg s egy küldöttség utján hívta meg a közgyűlésbe, hol lelkes éljenzéssel fogacrták. A püspök a következő beszéddel nyitotta meg az ülést: Mélyen tisztelt uraim ! Nagyon szépen köszönöm azt a bizalmat, mely ebben a választásban kifejezést nyer. Én részemről mondhatom, hogy elfogódottan lépek erre a térre. Mert nagyon jól tudom, hogy mi volt nekünk Margalits Ede dr., hogy nemcsak fejünk, hanem igazán lelkünk volt. Nemcsak lelkünk volt, hanem kezünk; aranyos hüvelyekből ki tudta csépelni azt, amire nekünk szükségünk volt. (Derültség.) Én is megteszem ezen a téren — bár itt nincs praxisom — azt, ami csak tőlem telik. Buzgalmamat merítem a katholikus sajtó nagyrabecsüléséből. Ugy-e, mi nagyot mondunk, mi sokat remélünk, mi sokat küzdünk a mi sajtónkért ? Sokat mondunk. Mert nagy mondás és sokakat sért az a Carlyle-i mondás, hogy a középkorban a pápák és zsinatok, az uj korban pedig a zsurnaliszták a világ tanitói. Engem a Ketteler mondása is sért. hogy, ha Pál apostol ma élne, zsurnaliszta lenne, Sokat remélünk a sajtótól. Mozgalmat, érzéseket, melyek közérzésekké váljanak. Mi reméljük ezt a tömörítést és ennek a szellemi mozgalomnak, ha kell, a földből is előteremtjük a gazdasági alapot. Ezek a nagy remények máshol beváltak. Abban a másik táborban, mely nem a mienk. Annak a zászlója nemzeti határokon tul suhog, átlépi a Kárpátokat, a Rajnát, a La Manche-csatornát, mert egységes a modern kultúra jegyében és tud megindítani nem nagy gondolatokat, hanem nagy érdekeket. Sok kifogás esik ezen tábor ellen, de a szemét alatt egy erőteljes áram robog, sok a por, de ezt az erős szélroham teszi. Nekünk nincs ilyen szervezett falanxunk, de hallok egy keresztes hadról, mely most ébred föl álmából. Szeretném, hogy jól föltalálja magát a mai korban; legyen keresztes a szelleme, de a fegyverei ne legyenek keresztes fegyverek. A mi sajtónknak főleg két dologra van szüksége. Az egyik hiánya valami excentricitás, ez az oka, hogy ugy félre van tolva a kultúra világában. Dolgozik, vannak attrakciói és röperői, de nem tud a kellő súlypontra helyezkedni, nem tudja a világot bűvkörébe vonni. Szeretném, ha Pázmány Péterben nem látnák a biretumot, a talárt, hanem a maga korában helyét megálló szellemi óriást. A Pázmány-egyesület a mai világban áthatva ilyen szellemtől, legyen a nehezéken a billentő-suly, hogy az a kellő súlypontba essék. A másik hiánya a katholikus sajtónak, hogy nincs meg a kellő gazdasági alapja. Kell a szellemi virágzáshoz egy gazdasági alap és a katholikus sajtó gazdasági alapját meg kell teremtenünk, áldozatok nélkül nem lehet. Mert mi nem állhatunk a pénzügyi vállalat és üzlet szempontjára. A legnagyobb lapoknak is fő a fejük, hogy helyüket megállják. Szolgálnak a közönségnek, melynek nézeteit erősitik. Nekünk a veritas et justitia-t kell szolgálnunk. Hiába mondják, hogy ami nem életképes, az haljon meg, hisz akkor az igazságnak meg kellene halnia. Ha nem tudunk is győzni, legyünk az ideális irányzatnak szószólói. Nem fogunk győzni ugy, hogy a rosszat kiirtsuk, de álljon az erény és igazság az őt megillető polcon, áldozatok árán is fenn kell tartanunk. Ha Pál apostol korában lett volna zsurnalisztika, ő még a szerény sátorcsinálás jövedelmét is a sajtóra áldozta volna. (Tetszés.) Es ha most élne és apostol volna, akkor a gazdag javakból százszor annyit áldozna. Nekünk a sajtóért fizetnünk kell, mint a köles, mert ha valamire kell, hát erre. Akkor a mi keresztes hadunkat nem féltem. Azért, mert lesz neki biztos alapja, lesz megnyugvása, biztositva lesz neki »des Handwerks goldener Boden.« Akkor dolgozhatik igazán. Mélyen tisztelt uraim! Ezen irányban indulok útnak. Kövessenek és igy szebb jövő derül reánk. Ezután az egyesületi belügyekről tett jelentések tudomásulvétele után, melyekből különösen a kath. védőiroda jelentése keltett nagy érdeklődést, — a választmányt alakította meg a közgyűlés. Prohászka püspök a közgyűlést bezáró beszédében köszönetét fejezte ki a tisztviselők sikeres működéseért és azon óhaját fejezte ki, hogy ez a közgyűlés ne csak tavaszi reményeket, de tavaszi tett vágyat ébresszen a kath. közönségben. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét f. hó 8-án tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia lesz, mely alatt a hivek a sz. gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig V2 7, 8, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor sz. beszéd és litánia. * Jaj nekünk! A győri kir. ügyészség hivatalosan értesitette a helybeli lapok kiadóhivatalait és igy a miénket is, hogy szigorúan tartsák meg a kormány azon rendeletét, mely szerint az ügyészségnek beszolgáltatandó köteles példányok a postán kézbesítendő példányokkal egyidejűleg és kézbesitő-könyv mellett adassanak fel. Továbbá még ezt mondja az értesítés: Ha a szétküldés a lap kiadásának helyén kihordással olyan időben veszi kezdetét, midőn az ottani főpostának hivatalos órája nincsen, akkor a sajtóügyi köz vádló határozza meg, hogy a köteles példány a lap kiadásának helyén hol, kinek és mikor kézbesítendő. Ezt a határozatot a köteles példány beszolgáltatására kötelezettnek — a törvényes következmények TJ A TJTTTTVr Már a régiek sejtettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. — —* Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- |pi\/| ÁM Hl l/aooPM\/Í7han találtatott s igy érthető a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Máidig egyedül a Schmidthauer-féle lulvIRIMUI IAÖUÜI U V IZUul I félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkÖvéredés, szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszétküldés a fonástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.