ESZTERGOM XI. évfolyam 1906
1906-12-23 / 51. szám
4 ESZTERGOM igoó. december 23. odahaza ebédelnek-e, vagy az osztrák ezredes durva katonái fogják közre s viszik vallatásra valamely pincébe. Schifmann ezredes amint megérkezett, felvont fegyverekkel vétette körül lakását és tanácskozásra hivta meg a megyei urakat, de azok közül csak egy-kettő jelent meg, azok, kik mindig kétszínű politikát űztek. Megérkezése után egy félórára megszállta a megyeházát, a városházát, valamint a testvérvárosok középületeit s kihirdette az ostromállapotot és statáriumot. Egyúttal intézkedett, hogy a városban található összes fegyvereket katonái beszedjék ; a megyeházára és a városházára, sőt a templomok tornyára is fekete-sárga lobogót tüzetett ki. A közönséget ilyen és hasonló intézkedéseivel annyira felbőszítette, hogy egy este mintha a földalól bujt volna elő, egy hatalmas tömeg botokkal és kapával felfegyverkezve, megtámadta a megyeházát elzáró és az utcán táborozó katonákat. Természetesen szétverték a népet s a főbb vezetőket elfogták, ennek a tüntetésnek azok itták meg a levét, kiknek házaiba a szétugrasztott csapatból leg-' többen menekültek. A vad osztrák pnrancsnok minden ilyen házat katonákkal foglaltatott el. Uri emberek lakásába részeg osztrák katonák tolakodtak s elfoglalták a legkényelmesebb helyeket, ugy, hogy a ház ura kénytelen volt a szemtelenségek elől családját a konyhába vagy kamrába szállásolni s annak ajtaja előtt éjjel-nappal őrt állni. Nem volt az osztrák katonákban semmi katonát jellemző lovagiasság. A polgárok vagyona fölött ugy rendelkeztek, mintha sajátjuk lett volna, sőt ma is élő szemtanuk mondják, hogy tisztjeik biztatására a legintelligensebb emberek házába mentek be déli harangszókor és a családnak felteritett helyeket foglalták el az asztalnál. Schifmannak nem volt elég ennyi, ő a hercegnek meg akarta mutatni, hogy Esztergom teljesen meghódolt. E célból valami gyűlést kellett volna egybehívni s ezen behódoltatni a megyét, de hogyan ? A törvényhatósági bizottság gy ülést kért, de az ezredes úr nem akart sok embert a megyéből és legkevésbbé akarta, hogy ez a gyűlés a kényszerűség bélyegét süsse a határozatra. Andrássy Mihály, ekkor mint alispán, katonai parancsra több helybeli polgárt hivatott magánúton a vármegyeházára. A külső tisztviselőket szigorúan berendelte. Midőn együtt voltak, Andrássy előadta, hogy Windisgraetz parancsa értelmében Esztergom vármegyének hódolati feliratot kell adni Ferenc József császárnak. A felirat, úgymond, már kész s az urak azt a törvényhatóság nevében fogják most aláírni. Leirhatlan zavar keletkezett erre a megye tanácstermében. Többen magukból kikelve, szidták Andrássyt, hogy miért hivta őket ilyen aktusra, mások pedig menekülni akartak a teremből, de az udvarból felrendelt katonaságon áttörni nem lehetett. Vagy félórába került, mig Andrássy Mihály egy kis csendet tudott teremteni s akkor kijelentette, hogy a herceg szigorú parancsát vissza nem utasithatja, mert más mód nincs arra, hogy az osztrák katonaságtól megszabaduljon a megye. Ha teljesen behódol a megye, — ha csak látszólag is, — a katonaság eltakarodik. Ismét nagy zaj keletkezett, mire a terembe jött Schiffmann is. Az ezredes jelenlétében szólásra állott Nagy József, az érseki uradalmak főügyésze s a jelen voltak nevében tiltakozik Andrássynak azon kijelentése ellen, hogy a hódoló feliratot a törvényhatóság nevében irják alá. Itt — úgymond — többen vannak olyanok, kikkel nem irja nevét egy papirra. Ezt az osztrák részre huzó urakra értette. Izgatott közbeszólásoktól zavart beszéde végén azt bizonygatta, miszerint V. Ferdinand a valóságos király, mig Ferenc József főherceg fiatal gyermek és a hódolati felirat nem gyerekjáték. Tovább nem mondhatta a jeles hazafi, mert kemény hangon eltiltották a beszédtől. Még le sem csillapult a hangulat, melyet az érseki főügyész oly magasra szitott gyújtó beszédével, Reviczky Pál, a vármegye tiszti főügyésze kezdett beszélni. Azt mondta, hogy irják alá a hódoló feliratot, de csak ugy és azon kikötéssel, hogy alkotmányos függetlenségünk biztosittassék. Reviczkytől is megvonták a szót. Eközben a hódoló feliratot már többen aláirtak s azzal ijesztették a vonakodókat, hogy ellenszegülésüket királysértésnek tekintik és a statárium szabályai szerint fognak velük eljárni. Többen tiltakoztak ez ellen, mire Schiffmann igy okoskodott: A hódoló irat felolvasásakor itt voltak neve a jegyzőkönyvbe lesz véve s aki ezek közül nincs a hódoló feliraton, nem akar behódolni, tehát a lázadókkal tart. Igy történt aztán, hogy az urak mind aláirtak. A város polgársága között óriási elkeseredést szült. »Irtózatos borzalom rázta fel a város nemzetiségét s a kicsikart hódolat dacára forrongni kezdett a varos« t —- irja a kor krónikása. A falakon másnap »Eljen Kossuth!« és »Le a zsarnokkal \« cimü plakátok jelentek meg, a császári kiáltványokat pedig' letépte a nép. Este a csoportosulások már fenyegető formát öltöttek, ugy hogy Schiffmann ezredes katonáit egész éjjel fegyverben tartotta. Az osztrák ezredes nem hagyta annyiban az esztergomiak »ismetelt lázadását.« A kaszinót bezáratta, a nyilvános mulatók pedig csak este 9 óráig voltak nyitvatarthatók és bár kevés embernek volt kedve akkor mulatni, a bálokat betiltotta. Ha 9 órán túl 3 embert együtt találtak : reggelig lecsukatták. Az ezredes úr ezenkívül katonáival fegyverek után kutatott és ezen cimen zaklatta a lakosságot. Kopácsy hercegprímás a városnak 2 kis disz-ágyut adott ; az ezredes ur mindkettőt, mind hadi zsákmányt lefoglalta. A katonák annyira mentek szemtelenségükben, hogy a város legelőkelőbb embereinek az utcán leverték a kalapját. Nemzetiszínű kokárdáért, mely tudvalevőleg a nemzetőrök jelvénye volt, — 2 évi fegyházat igért Schiffmann. A papságot sem kímélte. A plébánosoknak a szószékről kellett felolvasni Windischgrätz proklamációját. A nép zúgolódott és elhagyta a templomot. A város teljesen el volt zárva a világtól Az alföldi magyar seregről semmi hir nem jött. Ami jött, az hamis koholmány volt. És minden bajhoz, keserűséghez járult még a kolera-járvány, mely ezen időponton az 1831-iki pusztítást is túlhaladta. A párkányiak felényit sem szenvedtek. A vitéz ezredes úr a Duna másik oldalára nem mert átmenni. A legközelebbi falvakat kivéve, a túloldaliak a fegyvereket sem adták be, sőt ha megfenyegették őket, a komáromi várőrségre hivatkoztak és az osztráknak elment a kedve a zaklatástól. A hősködő ezredes uralma azonban a cibakházi nagy vereség után kissé megcsappant. Levelet kapott, melyben Budára hivták. El is ment és magával vitte az első alispánt is. Állítólag azért kényszeritette magával Andrássyt, hogy vizsgálatot indíttasson ellene. Amint kivonult az osztrák katonaság, a proklamációt leszaggatta az esztergomi nép és a sárga-fekete zászlók helyett a nemzeti színű lobogót tűztek ki. Este nagyobb szabású tüntetés is volt. A város népe a főtéren gyülekezett s aztán zeneszóval járta be a várost, éljenezve a hazát és Kossuthot. A párkányi oldal most teljesen felszabadult. Köbölkúton népgyűlést tartott a megye, hol az osztrákkal tartó tisztviselőket nyiltan megtámadták és Esztergomot fegyverrel elfoglalni határozták. Vezérül Palkovics Károlyt kérték fel, ki hogy nagyobb baj ne keletkezzék, elfogadta, azonban kijelentette, hogy Esztergomot csak akkor támadják meg, ha az dacára, hogy a katonaság kivonult, mégsem akarná a debreceni kormányt törvényesnek elismerni. De erre nem volt szükség, mert Esztergom nemzeti lobogódiszben öltözve várta Palkovics csapatát. Az alispán távollétében az idősebb főbiró rögtön megyegyűlési hívott össze, melyet január 28-án meg is tartottak Esztergomban. Ezen gyűlésben, mely egyúttal népgyűlés volt, a közönséget hazafias kitartásra buzdították és a megyegyűlés kimondotta, hogy a hódoló iratot küldő gyűlést törvényesnek el nem ismeri, hanem igenis a debreceni kormányt ismeri el törvényesnek és annak bizalmat szavazva kéri, hogy egy pár áruló és a kicsikart hódoló irat miatt Esztergomot meg ne vesse. A gyűlésen felolvastatott Wrbna császári tábornok parancsa, mely szerint a hajóhidat a megye kösse be, ezt megtagadta a gyűlés, majd, hogy a megye székhelye biztosabb helyen legyen, ezen gyűlés határozata értelmében a megye ideiglenes székhelyévé Bátorkeszit jelölték meg, hová a tisztviselők el is mentek. Távozásuk után, hogy Wrbna szándéka teljesen meghiúsuljon, a híd hajóit megfúratták és a viz alá sülyesztették. A megyeiek igy csak megvoltak Bátorkeszin, de Esztergom nem sokáig örült a szabadságának. Negyednapra a történtek után egy hatalmas gőzös állt meg a Dunán és abból mint a hangyasereg, ugy bujt ki a sok fehérszijas császári katona. A gőzösön ágyuk is voltak. Pararrcsnoka egy Horváth nevü ezredes volt, ki több röppentyűt a partra is szállított és a város főterén ütött tábort egyelőre. Esztergom népe fegyver és vezér nélkül tehetetlenül nézte Horváth partraszállását. Az ezredes közgyűlést akart összehívni, de nem sikerült s igy barátságosan arra akarta bírni az esztergomiakat, hogy Palkovicsot és társait álruhába bujtatott katonáival kerítsék kézre. Több hazafi összebeszélt ekkor, hogy Horváthot megtanítják arra, mi a magyar becsület. A terv kivitelére Förster Ferenc esztergomi kőszénraktárnok vállalkozott. Megjelent Horváth előtt és ajánlkozott, hogy ő elfogja Palkovicsot. Előadta terveit is, mely szerint a Dunán veszteglő gőzöst felvinné Karváig azon híreszteléssel, hogy azt ellopta. A gőzös fedélzetén levő röppentyűket a hajó belsejébe kell vinni és ugyancsak belül annyi gránátos legyen fegyveresen, amennyi elfér. A fedélzeten is gránátosok legyenek, de parasztruhába és nemzeti színű zászlókkal. A fő, hogy Karváig folyton »eljen Kossuth !«-ot kiáltsanak. Horváthnak tetszett a terv és beleegyezett. Elvégre a hajón Förster maga lesz »rebell«, ha ugyan az és akkor elbánnak vele a hajóti levő gránátosok. A hajó tehát elindult. Förster igazi szándéka az volt, hogy az egész hajó népét elfogassa és a hajót a komáromi magyar várőrség kezére játsza. E végből értesítette a komáromiakat, kik Csenkén és Karván három század honvédet helyeztek el, kik a Palkovics elfogására Karvára kiszállt császáriakat elfogják. Hogy a hajó el ne menekülhessen, Csenke alatt jól elrejtve félüteg ágyú zárta volna el visszafelé az útját. Az ágyúüteg parancsnokának szélessége miatt azonban az egész meghiúsult. A gőzös ugyanis nyugodtan ment Karva felé. A parancsnok, egy Felberg nevü kapitány, hitt Försternek és erősen éljeneztetett a gránátosokkal, midőn egyszerre csak megszólalnak a parti ágyúk és egy - golyó az ablakon keresztül a meglepetten szorongó katonák közé ütött. Az üteg parancsnoka, mint látszott, nem bizott a karvai honvédek erejében, tehát el akarta sülyeszteni a hajót. Förster csinye most természetesen nyilvánvaló volt. A hajó kormányosa a gőzöst egy hirtelen fordulattal elejével fordította az ütegnek és ezen helyzetben visszafelé jött s igy a part által hamar fedezetet is nyert. Förstert Horváth ezredes kötél általi halálra itélte, majd a városi kegyelem kérő küldöttség kérése folytán kegyelemből golyó által február 8-án Esztergomban kivégeztette. Dvihally Géza. 1^ TITTTTVT Már a ré ^^ e ^ sejtettek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. — Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban radiurtiít fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- |p|W|Á|\[ni |/pQprM\/Í7hpn ta!altatott s igy érthető a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Már dig egyedül a Schmidthauer-féle I ÜIVIMIM U I KüOCI U V IZUulI félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá elkÖvéreJés, szivelhájascdás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lepdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszétküldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.
