ESZTERGOM XI. évfolyam 1906

1906-10-28 / 43. szám

intézkedés nemcsak városi jellegében támadta meg Esztergomot, de egyúttal anyagilag is érzé­kenyen sújtotta a várost s a vármegyét egyaránt. Ezen kormányintézkedésnek leverő hatását a későbbi idők csak fokozták, mert nemcsak megszűntek és elenyésztek mindazon okok, amik­kel a kormány a törvényszék elhelyezését meg­indokolta — hanem oly változások is történtek, melyek a törvényszék visszahelyezését teljesen indokolttá tették volna — s kérelmeink mégis figyelmen kivül hagyattak. A törvényszék elhelyezésének ugyanis leg­főbb indokát abban látta az akkori kormány, hogy a város lakosságának száma nem üti meg a szükséges mértéket. Azóta azonban a Viziváros és Szentgyörgymezőnek a városba történt beol­vasztásával Esztergom város lakosságának száma meghaladja a 18.000-ret. A megyében pedig a már akkor is létezett bányák és gyárak és ipar­telepekhez annyi iparvállalat és ujabb gyárak létesültek, hogy az igazságkeresők száma a múlthoz képest megtízszereződött, ami kitűnik a komáromi törvényszék ügyforgalmi kimutatásá­sából, amelynek az esztergomi ügyek 6o°/o-át képezik. Már most, ha még ezeknek kapcsán Excel­lenciádnak magas figyelmét azon körforgalomra irányítom, melynek szálai ugy Komárom, vala­mint Hont vármegyének szobi járásából Eszter­gomban futnak össze, s ha megemlítem azt, hogy a szomszédos Bars- és Hont vármegyéknek tör­vényszékei nagyközségekben vannak elhelyezve, az országnak legrégibb, szent István által alapí­tott vármegyéjének, a herceg-prímás s az ország legelső káptalanának székhelyén pedig — mely egyúttal virágzó pénzintézeteknek is székhelye — törvényszék nincsen s a vármegye szélén fekvő községeink lakói 70—80, majdnem 100 kilométer távolságra kénytelenek menni, ha igaz­ságukat keresik, akkor azt hiszem, nem szüksé­ges bővebben indokolnom azon tiszteletteljes ké­relmünket, hogy az Esztergomi törvényszék visz­szaállitására irányuló igazságos kérelmünket ma­gas pártfogásába venni kegyeskedjék. Nem szükséges a bővebb indokolás, mert hiszen Excellenciád, aki ismeri az esztergomi állapotokat, már eddig is annyi jóindulatot és meleg érdeklődést tanúsított ez ügyben irántunk, amivel máris hálára kötelezte Esztergom várme­gye és város közönségét. Nem akarom Excellenciádnak becses idejét az ország ügyeinek intézésétől hosszasabban el­vonni, kérelmünket kilátásba helyezett szives támogatásába ajánljuk, s arra kérjük a magyarok Istenét, hogy Nagyméltóságodat igen sokáig jó egészségben éltesse! Az igazságügyminiszter meghatottan kö­szönte meg a neki, úgymond, nagyon jóleső meg­tiszteltetést, mert őt Esztergomhoz gyermekévei­nek legkedvesebb emlékei fűzik és épen azért kétszeresen örülne annak, ha Esztergom fellendí­téséhez, vagy érdekeinek előmozditásához vala­mivel hozzájárulhatna. Kijelentette, hogy mindent elkövet a törvényszék visszaállítása érdekében. Boldog lesz, ha azért a városért tehet valamit, melynek minden utcáját ismeri. A Fári-kút, a Vaskapu minden bokrát megzörgette, úgymond, s Esztergom képe és tája szivéhez nőtt. A tör­vényszék visszahelyezése azonban nem egyedül tőle függ. Annak megoldására más tekintetek is befolyással birnak, melyeket tőle telhető erővel összhangzásba fog hozni azon óhajtásával, hogy az Esztergomon ejtett csorba kiköszörültessék. Ezután a miniszter sorba kezet fogott a küldöttség tagjaival és többeket mint iskolapaj­tásait üdvözölte. A miniszter szavai mindenkire mély benyo­mást tettek és azon meggyőződést keltették, hogy Esztergom iránt melegen érez. A küldöttség tagjai kijövet hálásan köszönték meg a főispán szavait, ki beszédében igazán hű képét adta a város sanyarú helyzetének. Kedden délután a járásbiróság érdekében értekezlet volt a városházán a polgármester el­nöklete alatt. Az értekezleten megjelent Gyapay Pál főispán is, kijelentvén, hogy ő e város érde­kei ellen egy lépést sem óhajt tenni és azért bi­zonyos megállapodásra szeretne jutni a várossal a követendő eljárásra nézve. Igazán bámulatos a főispán türelme és am­bíciója ebben az ügyben ! De hát hiába a jóakarat, mert mint ezen értekezleteken is látni lehetett, a tengeri kígyóvá fejlődött dolog még mindig csak nyúlik és sem szakadni, sem törni nem akar- Azt azonban végtére is sikerült a várossal megértetni, hogy Gyapay Pál a város rovására a megyének semmiféle előnyöket nem kivan biz­tosítani. Az értekezlet elhatározta, hogyha a járás­biróságot Párkányba helyezik is, a telekkönyvek meghagyását kéri. Ehhez a főispán is hozzájárult. Csütörtök délben Kmety Károly több esz­tergomi polgárból álló küldöttséget vezetett Polónyi Géza igazságügyminiszterhez, kérvén, hogy a muzslai járásbiróságot helyezzék Eszter­gomba. Ugyanazon napon vezette Zlinszky István a miniszter elé a párkányiak küldöttségét. Ok viszont azt kérték, hogy a muzslai járásbiróságot helyezzék Párkányba. Mint értesülünk, hasonló kérelemmel fordul a napokban a miniszterhez Muzsla és Köbölkút küldöttsége is. * Requiém Rákóczy s bujdosó társaiért. A helybeli főszékesegyházban f. hó 29-én d. e. 9 órakor boldogult II. Rákóczy Ferenc fejedelem s bujdosó társainak lelkiüdveért ünnepélyes gyász­mise fog tartatni, melyet nagy papi segédlettel Rajner Lajos dr. püspök, általános érseki hely­nök mond. A szent misén részt vesznek a megyei, városi, primaciai és káptalani tisztviselők, vala­mint a tanulóifjúság is, mely e napon szünetet élvez. A gyászistentisztelet előtt negyedóráig meg­szólalnak a bazilika harangjai. * Kolos napja. Az isteni gondviselés ismét megengedte, hogy szeretett főpásztorunk magas névnapját megünnepelhessük. F. hó 30-án van Kolos napja, melyet, mint minden esztendőben, ugy ez idén is ünnepélyes hálaadó istentisztelet­tel üli meg Esztergom városa. A bazilikában d. e. 9 órakor veszi kezdetét az ünnepélyes szent mise. Adja Isten, hogy ő Eminenciája mindnyájunk örömére még sok névnapot ünnepelhessen. * Mindenszentek ünnepe és halottak napja. November i-én, Mindenszentek ünnepén a főszé­kesegyházban d. e. 9 órakor Blümelhuber Ferenc dr. nagyprépost mondja az ünnepi szent misét, az esti szertartást pedig Rajner Lajos dr. ált. érseki helynök végzi. A szent beszédet ez alka­lommal Molnár János prelátus kanonok tartja. — Halottak napján ugyancsak d. e. 9 órakor Rajner püspök pontifikál. * A főszékesegyházi kanonoki installációk. Tegnap, szombaton tartattak meg a helybeli fő­székesegyházban a kanonoki installációk. A fökáp­talan hat tagja, u. m. Blümelhuber Ferenc dr., Szilányi Ferenc, Rajner Lajos dr., Csernoch János dr., Graeffel János és Bogisich Mihály prelátus­kanonokok fokozatosan előléptek, Andor György dr. hercegprimási irodaigazgató pedig uj mester­kanonoknak iktattatott be. Az installációk d. e. 9 órakor vették kezdetüket. Megelőzőleg az instal­lálandók a kanonoki kápolnában letették az esküt, azután kimenvén a főszékesegyház szentélyébe, Szilányi Ferenc éneklő-kanonok szép latin be­szédben megemlékezett boldogult Sujánszky Antal nagyprépostról, fájdalmának adván kifejezést egy­részt, hogy a kiváló férfiút a fökáptalan elvesz­tette, de másrészt örvend, mert az uj nagypré­postban igazán minden tekintetben érdemes, jeles, buzgó férfiút nyert a fökáptalan. Azután instal­lálta Blümelhubert, az uj nagyprépostot, aki viszont őt iktatta be ünnepélyesen olvasó-kanonoki mél­tóságába. Harmadiknak következett Rajner püs­pök, ki éneklő-kanonok lett, őt is hasonlóképen Szilányi installálta, egyszersmind méltatván érde­meit is, amelyeknek élő bizonyítéka az a magasz­tos hivatal, amelyet visel. A Rákóczy s társai hamvainak hazaszállító s a temetésen is részt­vevő parlamenti bizottságba besorozott Csernoch János prelátust távollétében Maszlaghy Ferenc kanonok helyettesitette. Csernoch, kit Rajner, az uj éneklőkanonok installált, őrkanonokká lépett elő. Azután a többieket is sorban Rajner iktatta be. Graeffel a főszékesegyházi, Bogisich pedig a barsi főesperesi stallumot foglalta el. Legutoljára Andor Györgyre került a sor. Szép, igazán szív­ből jövő latin beszéd kíséretében vezette uj stal­lumába Andort, Rajner, az érseki vikárius. Ki­emelte, mennyire örül annak a kitüntetésnek, hogy oly kiváló férfiút emelt a királyi kegy e magas polcra, akinek ő is, mint vikárius, sokat köszön­het, hű, odaadó, fáradtságot nem ismerő munkás­ságáért, szorgalmáért. Minden egyes installáció előtt Kitner Elemér Ákos főszékesegyházi igaz­gató olvasta fel a királyi kinevező okiratot, majd pedig az installáció végeztével hatalmas »vivát« kiáltás hangzott el, melyet a főszékesegyházi énekkar is szép akkordokban adott vissza. A végén Te Deummal zárták be az ünnepélyes beiktatásokat s az ünnepi szent misét Andor György dr., az uj mesterkanonok celebrálta. Az installációkon a fökáptalan s a karpapság tagjain kivül ott láttuk a papság közül Brühl József c. kanonokot, Csárszky István dr. érseki titkárt, Ha­liczky Béla jegyzőt, Babura László dr. theol. tanárt, Kováts Theodoziust, a gremiális papság gyónta­tóját, Siposs Antal hittantanárt, továbbá Vaszary Lászlót, a hercegprimási uradalmak jószágigazga­tóját nejével együtt, Schweiz Vilmos kir. tan­felügyelőt, Fekete Árpádot, a hercegprimási iroda tisztviselőjét, valamint az installáltak több rokonát és ismerősét is. * Főegyházmegyei hir. Laczkó Lajos, szkla­bonyai (Nógrádm,) plébános, kerületi jegyző, a kékkői esperesi kerület alesperesévé neveztetett ki. * Adomány. Az Esztergomban lakó Döller József nyug. cséréi esperes-plébános 5 koronát küldött szerkesztőségünkbe az országos kath, tanitói áraház céljaira. A kegyes adományt Walter Gyula dr. prelátus-kanonok, mint az országos tanitói segélyegyesület elnökének kezeihez jut­tattuk. * Főszékesegyházi karnagyunk beteg. Kersch Ferenc, főszékesegyházi! nk fáradhatlan, buzgó karnagya az O. M. C. E. VII. közgyűlé­sére akarván nemrég utazni Kalocsára, útközben hirtelen megbetegedett, ugy hogy most Kalocsán kénytelen az ágyat őrizni. Régi gyomorbaja támadta meg a kath. egyházi ének és zene terén elévülhetlen érdemet szerzett karnagyot.de — mint értesülünk —• állapotában hála Istennek már határozott javulás észlelhető. Adja Isten, hogy nemsokára ismét viszontláthassuk őt környeze­tünkben. * Santhó Károly f. A pozsonyi társaskáp­talannak ismét gyásza van. Nemrég költözött el sorából a városunkban is jól ismert Varga kano­nok, most legújabban Santhó Károly prelátus követte őt a boldogok hónába. A boldogultat 1842-ben szentelték pappá. Majd Lekérre, innét pedig Budapestre küldetett káplánnak, a szabad­ságharc idején 1849-ben mint az akkori egri ér­seknek Lonovicsnak kísérője, a béke-deputációval Ausztriában is járt, a hol a deputáció tagjaival (Majláth György, Antal, Batthyányi Lajos gró­fokkal és Deák Ferenccel) egyetemben fogságba került, azonban néhány nap múlva szabadlábra helyeztetett. 1864-ben a pozsonyi papnevelő-inté­zetnek (Emerieanum) 25 éven át aligazgatója ^"^f w^^iri JTK TOr*^ m ^i—^ _ ^ Templomberendező es oltárepitő vállalat. IXäVOlrä GS JtÍO/TbiöJl©A Egyházi szerelvények és zászlók gyártása. = Budapest, IV. ker., Váci-utca 41. szám. = •r> Á TITTTTVr a r ^ e ^ se .í tet tek némely ritka ásványvízben oly titkos gyógyeröt, melyet mágneses jelenségekkel magyaráztak. —1 Az igazi okot azonban csak a legújabb korban ismerték meg, amidőn néhány gyógyforrásban rádiumot fedeztek fel. Hazánkban ezen csodás elem ed- |pi\/|ÁMni |/QooPM\/Í7han ta ^^ tatott s igy érthetö a vele elérhető meglepő gyógyeredmény. Mar dig egyedül a Schmidthauer-féle lulVlnlMUI rxUOül U V IZUul I félpohárral használva eltávolítja a gyomorban és belekben fészkelő sokféle komoly betegség csiráját, s ezzel elejét veszi a baj kifejlődésének. Mint ivó kúra gyomor- és bélbajokban, továbbá eikövéredés, szivelhájasodás s az azzal járó fulladásnál, sárgaság, máj- és lépdaganat, cukorbetegség, aranyér, csúz és köszvénynél, vérbőségnél stb. kitűnő eredménnyel használható. Kapható Esztergomban minden jobb füszerkereskedönél. Nagy üveg 50 fillér, kis üveg 30 fillér. Föszét­küldés a forrástulajdonos: Schmidthauer Lajos gyógyszerésznél Komáromban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom