ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-06-21 / 25. szám

sultabb kérelmünk, mert népiskoláink mindenben kiállják a versenyt az államiakkal. A törvényhozás csak azon esetben határoz a magyar tradíciókhoz méltóan, ha tanítóinkat hazafias működésük illő jutalmazásából ki nem zárja. Ha pedig ez mégis megtörténnék, ez magának a magyar katholikus egyháznak mély megszomoritása volna. Ez dajkálja első sorban a magyar népnevelésügyet; papsága, tanítói által első hintette el hazánkban a művelődés csiráit. A katholikus tanitók indokolatlan mellőzését azért méltán tekintené a saját sérelmének. Igaz elismeréssel kelt lennünk Hámos barsvármegyei kir. tanfelügyelő iránt is, ki a gyűlésen szintén részt vett s őszintén kijelentette, hogy napról-napra tapasztalván a katholikus tanitók hazafias buzgalmát, törekvésüket teljes erővel támogatja. Ugyanő szépen aposztrofálta az egyesület elnökét, Kvassay István zsemléri esperes-plébánost, hogy oly önzetlenül fárad mások ügyében, mire ismét Vincze Károly tette azon kijelentést, hogy a papság, bár maga is eleget szenved az anyagiak hiányában, mégis szivén viseli a katholikus tanitók jóllétének emelését, mert azok a papság leghívebb, legodaadóbb munkatársai. Kitűnő auspiciumnak tekintette a közgyűlés, hogy dr. Walter Gyula praelatus-kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő, ki nagy elfoglaltsága miatt személyesen meg nem jelenhetett, azért mégis képviseltette magát. Meg is éljenezték hatalmasan a tanitók pártfogóját, ugy szintén képviselőjét, Lulicsek Izidor verebélyi esperes-plébánost is. Kívánjuk őszintén, hogy a mozgalom gyümölcsöző legyen. Erre törekedni a népnevelés minden barátjának kötelessége. HÍREK. Győrffy Iván emléke. Meghatóan szép emlékünnepet ült Magyarország tanügyi és irói világának képviselete f. hó 17-én a szentgyörgy mezei temetőben nyugvó Győrffy Iván síremlékénél. Ezen a napon volt ugyanis husz éve, hogy a kiváló pedagógus, iró és szónok a tevékeny földi élet után jobb létre szenderült. A gyászos ünnepély nem volt országosan szervezve, csak Győrffy Iván emlékének néhány tisztelője vetette fel az eszmét pár nap előtt s ime hogy annak hire terjedt, országos nagy egyesüsületek felszólítás nélkül jelentek meg a porló bajnok sírjánál és adóztak emlékének szóval, virággal és könynyel. A sirt már az előző napon a délutáni órákban sokan keresték fel, de csütörtökön valóságos búcsújárás színhelye volt a szerény, csendes kis temető. A sirra a legelső koszorút tették a kiváló Győrffy kitűnő szolgálatot tett a magyar nyelvtudománynak székely-magyar nyelvészeti gyűjteményével. Finom nyelvérzéke korán figyelmessé tevé őt azon székelnyelvi sajátságokra, melyek által az a magyar irodalmi nyelvtől különbözik. Már ifjú korában nagy buzgalommal feljegyezte azon szókat és kifejezéseket, melyek előtte sajátságuknál fogva ujaknak tűntek fel; előbb csak játszi kedvtelésből, később tudományos szempontból. Minélinkább felismerte azok becsét, annál nagyobb hévvel gyűjtötte azokat. Sokszor csak azért is felkereste a sokadalmat, hogy a különböző vidékről összejövő emberek beszédeiben valami értékeset találhasson. Most a tudomány világánál vizsgálta azokat, belső összehasonlítást tett a magyar irodalmi és székelynyelv között, s észrevételeit tartalomra és alakra nézve rendezte. Hogy mily nagy buzgalmat fejtett ki e téren, kitűnik abból, hogy ezen nyelvészeti gyűjteménye már 1852-ben magában foglalt: a) másfélezerig való, többnyire székely tájszót; b) kísérletül alkotott 426 új szót; c) az irodalmival párhuzamba tett 204 székelyes ejtésü szót; d) 106 székely es mondatot; e) 30 székely közmondást; f) 93 nyelvtani észrevételt. Ezen gyűjteményét, melyet folyton szaporított, 1859-ben Pestre küldötte és Apostol Alajos által a M. Tudós Társaságnak átszolgáltatta. Beküldött kéziratát azonban idők multával elveszettnek jelentették, a nélkül, hogy arról a Tudós Társaság csak tudomást is vett volna. E kicsinylő férfiú özvegye és fiai, azután unokái; Győrffy János főv. tanitó és munkás pedagógiai iró gyermekei, majd egy szerény élővirág koszorú került a sirra, melynek virágai a helybeli Vöröskeresztkórházból vitték a sirhoz az Istennek tetsző kegyeletes fohászokat. Megjelentek a sirnál a család tagjain kivül számosan városunk szellemi életének vezetői közül s diszes nagy közönség álla körül a szerény sirdombot, midőn a helybeli tanitóképezdében gyülekezett küldöttségekés tanitó jelöltek a tanári kar vezetése alatt megjelentek a temetőben, hol a sir körül gyülekezve legelsőbben Ujváry Béla kir. tanácsos és a kormány hivatalos lapjának szerkesztője, az »Eötvös-Alapx részéről mint ennek elnöke helyezett koszorút a sirra s özv. Győrffy Ivánnéhoz lépve szép szavakkal emlékezett meg a magyar nemzeti tanügy sirban nyugvó dicső bajnokáról. Ugy szintén szólott a könnyekig meghatott özvegyhez Somlai József, ki mint a »Magyar Tanitók Országos Bizottságának« elnöke hozott koszorút a sirra. És igy sorban, a helybeli képezde és tanári kara Guzsvenitz Vilmos igazgató vezetésével, a városi tanítóság, a központi járási tanítóegyesület, a párkányjárási tantestület küldöttsége mind az ősz székely matróna előtt állottak, ki a meghatottságtól alig tudta megköszönni a sok figyelmet. Midőn a küldöttségek és a tanítóképezde növendékei mind a sir körül gyűltek, Gyarmathy'József igazgató tanitó, a járási tanitó egylet egyik elnöke emlékbeszéd kíséretében helyezte el az egyesület szép koszorúját, majd Somlyói József a nyugvó bajtárs kortársa, mondott megindító visszaemlékezések, és szép gondolatokban gazdag beszédet. Az érdemes férfiú hangja reszketett és könnyek gyűltek szemébe, mikor mondta »első voltál nemes bajtárs a küzdelemben, de sajnos ! első a halálban is.« Beszéde vedén koszorút tett a sirra, a 15000 főnyi magyar tanitóság válaszmánya, a 300 tagból álló országos bizottság nevében. Utána Szilaveczky István a párkányvidéki tanitó egyesület egyik legérdemesebb és legkorosabb tagja szólott röviden és szintén koszorút tett a sirra. Igy sorban egyik koszorú a' másik után került a sirra, mig a virág és szalag elborította az emlékoszlopot. A koszorúk között ott láttuk az elhunyt irodalmi munkáinak kiadótulajdonosa, özv. Buzárovits Gusztávné diszes koszorúját is. A nagyközönség és a jövő pedagógusai, a tanítójelöltek az emlékében ünnepelt özvegyének könnyei fölött megilletődve oszlottak el, csendben hagyva ismét a koszorúkkal és virágokkal mellőzés elkedvetlenité őt és hosszú ideig hallgatott az ügyről. Csak életének vége felé hozta nyilvánosságra becses nyelvkincsét, midőn megírta azon nevezetes értekezést, melyet mint a »Kemény Zsigmond« irodalmi társulatnak tagja, székfoglalóul tartott. Ezen értekezésben Jókainak egy székely tárgyú és székely kifejezéssel és szójárásokkal felcifrázott munkáját vette bírálat alá, helyreigazitván azok jelentékeny részének téves alkalmazását és értelmezését; vagyis saját szavai szerint: székely nyelvre lefordította. Győrffy most gyűjteményét rendezvén, azt kiadni szándékozott, de már ekkor egy erős meghűlés következtében egészsége megrendült s hű nejének leggondosabb ápolása dacára hosszas szenvedés után, 1883-dik évi június hó 16-án az Urban elszenderült. Hátrahagyott nagybecsű nyelvészeti dolgozatainak kéziratát az Akadémia nyelvtudományi bizottságának ajánlatára özvegyétől a M. T. Akadémia megvásárolta. Győrffy jeles népszónok volt. Alanyi érvei, humoros ötletei mindig izgatólag hatottak. Legszebben ragyogott azonban zsenialitása a tósztokban. Ha egy eszme vagy annak képviselője által inspirálva volt, akkor szelleme csak úgy szórta az elmésség, éle és humor valódi gyöngyeit. Compositió, tartalom, humor és stylus tekintetében legsikerültebb azon toasztja, melyet 1880-ban a fővárosi irók és művészek esztergomi kirándulása alkalmával rendezett díszebédnél a Jókai párra mondott az »erdős-völgy es szép hazának, a kies Erdély büszke bércei között székelő székely nemzetnek nevében.« telehintett sirt, hová még azután is számosan mentek ki, hogy leróják kegyeletüket Győrffy Iván emlékénél. A neves férfiú életrajzát kortársa Samu József képezdei igazgató tollából, tárcarovatunkban találja meg az olvasó. Győrffy irodalmi működését 1852-ben kezdette meg a »Kath. Néplap«-ban. — Nevezetesebb cikkei a következők: 1864. »A kath. ifjúság valláserkölcsi neveltetéséhez,« melyben a Szent Imretársulat felállítását indítványozza. A Kath. Néplapban. — 1866. Egy nevelészeti kérdés: »Lehet-e a tanodái nevelést úgy intézni, hogy az önálló, az az más idegen tényezők befolyásától ment legyen, s hatásának maradandó eredményei biztosíttassanak ? és hogyan kell a tanodái nevelésben a gyermekkel bánni, hogy a nevelés kedvező eredményei megóvassanak, s a gyermekek későbbi életére is átszármaztassanak.« A Tanodái Lapokban. — 1867. Tanitótanácskozmányi dolgozat: »Mi módon mozdíthatja elő legsikeresebben saját maga részéről a tanitó a vasárnapi vagy ismétlő iskolák látogatását ?« Az Egyházi és Iskolai Hetilapban, Gyulafehérvárott. — 1868. »Néhány őszinte szó a jó magyar néphez.« Ebben erősen kikel a káromkodás, s ennek utálatos testvérei, a haszontalan esküvés, s az erkölcstelen és szemérmetlen beszédek ellen. Megjelent az Esztergomi Közlönyben és Hargitában. — »Taffener János tanitó emlékezete,« ki egy kesergő özvegyet, hét árvát és két forintot hagyott hátra. Esztergomi Közlöny. — »Szemináriumi székfoglaló beszéd.« Tanodái Lapokban. — 1869. »Szereny hozzászólás a kath. hittani és bibliai történeti elemi tankönyvek tervbe vett átalakításának — illetőleg javításának — kérdéséhez.« Az Autonómiában.— 187 1. »Olyan előszóféle.« Észrevételek több olvasókönyvre. Néptanodában. Maros-Vásárhelyt. — 1872. »Miben áll a Abc-és s az ezután következő olvasókönyvekben foglaltató olvasmányoknak célja és kezelése ?« Néptanoda. Maros-Vásárhelyt. — »A kicserélt falu.« Beszélyke. Hargita. Maros-Vásárhelyt. — »Tanügyi lapszemle«, melyben az országgyűlési pártok felirataiból vázolja a közoktatásra vonatkozó részleteket. Népiskola. Szatmárt. — 1873. »Egy erővel több eredmény.« Egy kis számtani specialitás. Népiskola. Szatmárt. — 1876. »Felhivás a főpapsághoz az »Eötvös-alap« tárgyában. Pesti Napló, Esztergom és Vidéke. — 1878. »A tanitók érdekében a nemzet érdekeért.« Magyar korona. Tankönyvei és irodalmi művei: 1. Népiskolai olvasó- és tankönyv, magyar kath. elemei és néptanodák felsőbb osztályainak, úgyszintén az ismétlő iskolák növendékeinek használatára, számos képpel. A főméltóságú bibornok, hercegprímás ő eminentiája kegyelmes ajánlatával díszített második kiadás. Budapest', 1874. Franklintársulat. — 2. Mennyet manna. Kath. ima- és énekkönyv tanuló ifjak és éltesbek használatára, Győrffy a hazai paedagogia hosszas és hasznos szolgálatában kifejtett, tettel és tollal tanúsított tevékenységének némi elismeréséül, főbbjei és ügyfelei részéről a méltányló figyelemnek többrendbeli jeleivel lőn nem egy ízben kitüntetve. Igy —• hogy csak a főbb mozzanatokat érintsem — Gyulafehérvárott a püspök elnöklete alatt tartott tanácskozmányokban a népoktatásügynek ő volt képviselője. A hatvanas években Pécsett megjelenő »Kalauz« cimű népnevelési hetilap szerkesztője által kitűzött elsőrendű jutalmat, egy aranyozott ezüst billikomot nyert. Az esztergommegyei tanitóegyletnek majd egy évtizeden át tevékeny titkárja, s az esztergommegyei iskolatanácsnak mindvégig rendes tagja levén, egész az intézmény megszűntéig annak jegyzője volt. A hetvenes évek elején a vallás- és közoktatásügyi minisztérium által a hazai tanügy érdemesebb veteránjainak kitüntetése céljából kiosztott száz forintos jutalomdijra, nemkülönben a Ráth Mór kiadó részéről ingyen felajánlott ötven forintos könyvkollektiók egyikének elnyerésére úgy az esztergomi érseki főhatóság, mint a kir. tanfelügyelő és a megyei tanítótestület ajánlására mindkét rendbeli jutalommal ki lőn tüntetve. A tanügy terén évtizedeken át kifejtett fáradozásának s tanügyirodalmi tevékenységének méltánylásául több tekintélyes hazai tanegylet tiszteletbeli tagsággal tüntette ki, a »Kemény Zsigmond-társaság« részéről pedig a rendes tagok diszes sorába lőn beválasztva.