ESZTERGOM VIII. évfolyam 1903

1903-08-15 / 33. szám

Hanem hát néhány zengzetes szólammal és jámbor sóhajjal még nem érünk célt: tetterős legyen buzgalmunk, tetterős édes hazánk és szent vallásunk szeretete : mutassuk meg haladéktalanul és erélyesen, hogy legszentebb kincseinkért valamit áldozni is tudunk; áldozni azáltal, hogy irgalom nélkül kitiltjuk házunkból, könyvtárainkból, gyermekeink kezéből azon lapokat, könyveket, naptárakat stb., metyek szent hitünket s a tiszta erkölcsöt nem tartják föltétlen tiszteletben, — áldozni azáltal, hogy a jó sajtó ügyét vállvetve támogatjuk s nem engedjük, hogy majdhogy el ne sülyedjen . . . , olvasóköröket alapítunk, jó irányú kölcsönkönyvtárakba lépünk, megrendeljük a kath. napi- és heti-lapokat, szépirodalmi folyóiratokat, naptárakat, regényféléket; olvassuk és terjesszük azokat ajánlás és kölcsönzés utján : tömegesen terjesszük a röpiratokat, főleg olyanok közt, kik más úton az igazságot sohasem hallanák meg, templomba nem járnak stb.; beállunk vagy a pozsonyi sajtó-egyletbe vagy a SzentIstván-Társulatba stb. stb. Aki idáig ilyesmire vállalkozott, egyszer se bánta meg! Azért föl, fegyverre, síkra, akárki vagy, k. olvasó ! A legnemesebb szándék és legférfiasabb erő küzd itt az igazságért, viv valóban titánt harcot a nép igazi, idei s örök jólétéért. Persze, amig még kath. ember is »X. Fr. Pr.«-ét, liberális lapokat, szennyes tartalmú »friss« újságokat, darwinista bölcselőket, készakarva hazudó történeteket, pornografikus regényeket és féktelenül szabados folyóiratokat olvas, míg a kath. irodalmi vállalatok támogatás hiányában alig tengenek . . . , addig ne csodálkozzunk, ha legszentebb jogainkat s érdekeinket az ellenfél folytonosan sárba tiporja, büntetlenül teszi lábát a nyakunkra, elnyomorítja hazánkat, elsorvasztja gyermekeink testét-lelkét .... ne csodálkozzunk, ha a politikában és közéletben, tanszékeken és gazdasági téren — mindenütt! —• visszaszorítanak és mellőznek, lehetetlenekké tesznek, csak azért, mert igaz katholikusok, szent István való ivadékai vagyunk! ! — Mi vagyunk az okai . . . miért nem segítünk magunkon ! ? Tirolban egy cselédleány 100 uj előfizetőt szerzett egy kath. folyóirat számára! — Nem tehetnénk-e mi is ilyenfélét? Mily nemes tett, mily vallásos és hazafias cselekedet! Támogassuk a kath. irodalmat, és apostolok vagyunk! Egy munkás, egy iparos, egy gimnazista, egy szerény életkörbe szorult leányka is valóságos apostollá lehet! Hát még a pap, a tanár vagy tanitó, s főleg kisebb helyeken az intelligencia képviselői . . . olvasókörök, kölcsönzés utján ... és sajtóegyletek utján ! Előttünk a pálya! Borús az ég, sötét felhők tornyosulnak rajta: zivatar van készülőben, s ha idején nem segítünk magunkon, elsöpör, bizonyosan elsöpör az — özönvíz ! Három dolog menthet meg- még' minket: először a — sajtó, másodszor a sajtó, és harmadszor egyelőre ismét csak a hithű, erkölcsileg tiszta, katholikus sajtó. Fenn lobog a zászló, --- utánna, katholikusok, utánna, honfiak!! Vármegyénk népoktatásügye. — A közigazgatási bizottság köréből. — A tankötelezettség végrehajtása vármegyénkben. A vármegyei közigazgatási bizottság mult keddi ülésén Vargyas Endre kir. tanfelügyelő résztetes adatokkal számolt be az 1902/903-diki tanév iskolaügyi állapotáról s annak fontosabb mozzanatairól. Az adatok közül fölemiitjük, hogy a lefolyt iskolai évben a vármegye és város mindennapi s ismétlő tanköteleseinek 9Ö'63°/o járt tényleg' iskolába, ami dicséretes eredmény s elismeréséül szolgál az iskolai helyi hatóságok buzgalmának. * Törvényellenes iskolaépületek. A vármegye közig'azgatási bizottságának jelentése alapján a vallás és közoktatásügyi miniszter felhívta a kir. tanfelügyelőt, hogy azon felekezeti elemi iskolákról, melyeknek épületei a törvény kívánalmainak meg nem felelnek, egyházmegyei főhatóságonkint különkülön kimutatást terjeszszen fel, melyben a épületek hiányai községenkint feltüntetendők. A kir. tanfelügyelő kimutatása szerint ilyen iskolaépület 47 van, és pedig 40 rk., 5 ev. ref, 1 ág. h. ev. és 1 izr. Ezek közül 30 iskolai épületre nézve az érdemleges intézkedések folyamatban vannak, ellenben 17 iskolára nézve eddig még semmi érdemleges intézkedés nem történt. Legnagyobbak a bajok Bajóth, Csév, Ebed, Kernend, Muzsla, Lábatlan, Mogyorós és Nyergesujfalu községek rk. népiskoláinál s a bátorkeszi ev. ref. népiskolánál. A kesztölci iskolaügy. Régóta vajúdik a kesztölci r. kath. népiskola ügyének rendezése, melynek állapota, a kesztölci körjegyző beterjesztése nyomán, a közigazgatási bizottság mult keddi ülésén is élénk megbeszélésre adott alkalmat. A bérelt helyiségekben elhelyezett három tanterem vagy mint a kir. tanfelügyelő magát kifejezte »tanluk« — egészségügyi s pedagógiai szempontból alul áll minden bírálaton. A bajokon az uj plébános buzgólkodása folytán iparkodott is az iskolaszék segíteni s elhatározta, hogy a plébániai kert telkéu öt tantermü uj iskolát építtet, a mostani két tantermü iskolát pedig átalakíttatja tanitói lakásokká. Ezzel szemben a körjegyző bejelentette, hogy az építkezésnek mindidáig semmi előjele nincs, de sőt az iskola azon telken, amely ki van szemelve s mely telek a hegyen éppen a temető tőszomszédságában van, egészségügyi szempontból fel sem építhető. Dr. Csernoch János, dr. Fehér Gyula s a kir. tanfelügyelő felszólalásai után a bizottság helyszíni szemle végett kiküldötte a népiskolai épülettervek felülvizsgálására szervezett szakbizottság tagjait. Csak az a kár, hogy ilyen közbevetett intézkedéssel esetleg az építkezés ügye most ismét zátonyra jut. A bényt rk. népiskola uj épületének műszaki felülvizsgálásáról szóló jelentést a kir. tanfelügyelő a közigazgatási bizottság mult keddi ülésén beterjesztvén, dicsérettel emlékezett meg a község áldozatkészségéről. A bizottság örömmel vett tudomást arról, hogy a bényi népiskola, melynek költségeihez a hercegprímás is négyezer korona segítséget utalványozott, a vármegye legszebb iskoláinak sorába emelkedett. A három tantermü teljesen célszerű iskola, előtte tágas parkkal, igen kedvező benyomást tesz. A bizottság a község hazafias áldozatkészsége fölött elismerését fejezte ki. Éljenek a bényiek ! Az esztergomi városi elemi leányiskolánál egyik tanítónői állás, nyugdíjaztatás következtében üresedésbe jővén, annak választás utján leendő betöltése vált szükségessé. Ebből a célból a városi iskolaszék felkérte a közigazgatási bizottságot saját kebeléből választási elnök kiküldésére. Az iskolaszék beterjesztését, mint tanügyi előadó, a kir. tanfelügyelő referálta s mivel a legújabb miniszteri utasítás azt mondja, hogy községi jellegű iskoláknál a tanitó választási iskolaszéki ülések vezetésére kivánatos, hogy rendszerint a kir. tanfelügyelő küldessék ki, — ennek az utasításnak az alapján a kir. tanfelügyelő önmagát hozta javaslatba. Ez ellen azonban, egész tisztelettel a kir. tanfelügyelő személye iránt felszólalt Helcz Ferenc s vonatkozván arra. hogy az esztergomi városi iskolák ez idő szerint ugyan községi szervezet mellett adminisztráltatnak, de a jelleg kérdésében végérvényes határozat nem hozatott, tartassék meg az eddigi gyakorlat s küldessék ki az eddigi elnök, nehogy a kir. tanfelügyelő megjelenése azt a látszatot kelthesse, hogy jelleg tekintetében változott viszonyok állottak elő. A bizottság helyt adván a felszólalásnak, ezúttal is Frey Ferenc bizottsági tagot bizta meg az elnöki tisztségg'el. A bizottság határozatába a kir. tanfelügyelő is belenyugodott, jelezvén, hogy ő csak a miniszteri utasítás nyomán járt el javaslatával. A felhozott okok előtt meghajol, de viszont kérte a felszólaló bizottsági tagot, hagy amennyiben az esztergomi népiskolák jellegét megállapító vegyes bizottságnak épen a felszólaló bizottsági tag az elnöke, hasson oda, hogy a jelleg kérdése mielőbb dűlőre jusson. Az esztergomi tankötelesek Összeírása. A tanköteles gyermekek összeírása az idén már az új miniszteri utasítások szerint levén eszközlendő, vette útját. Még jó távol voltak a folyótól, midőn a tábornokon bizonyos nyugtalanság volt észlelhető; de végre is nem lehet rosz. néven venni, mert a folyó széles és mély volt és ha a vashíd leszakad, a dolog rosszul üthetett volna ki. mivel ő felelős volt a reábizottakért. A tábornok tehát gyorsan előre vágtatott, hogy személyes meggyőződést szerezzen a híd teherképességéről, és midőn a hadosztály közelebb ért, már élénk beszélgetésben volt a hidfelügyelővel. A tábornok aggodalma alaptalannak bizonyult, a híd elég erős volt és a hadosztály minden baj nélkül elérte a túlsó partot. Ekkor a tábornok hirtelen megállást parancsolt és a tiszteket maga köré gyűjtötte. »Uraim én önöket ide kérettem, mivel fel akarom használni ezt a nem egyhamar kínálkozó alkalmat arra, hogy figyelmeztessem önöket, milyen nehéz egy folyó szélességét csak megközelítőleg is meghatározni. A távolság biztos meghatározásának fontossága felől, azt hiszem nem kell sok szót vesztegetnem. Önök mindnyájan épen olyan jól tudják mint én, hogy a távolság' pontos meghatározásától függ az átmenet megválasztása és a fődolog, az ütközet esélyei is evvel vannak kapcsolatban. A szárazföldön is nehéz és csak nagy gyakorlat eredménye, bizonyos távolságot meghatározni, anmu

1 nehezebb, ha egy oly területet kell szemügyre venni, melyben semmi különös ismertető jelek nincsenek. Szabad kérnem uraim, nézzék meg a folyó szélességét és mondják meg azután, hogy milyen eredményre jutottak ? Ezredes ur először önhöz intézem a kérdést : milyen szélességűnek tartja a folyót ? « Az ezredes szemére csíptette monokliját és rövid megfontolás után igy szólott: »Ötszáz méter, tábornok úr.« Kissé megvető, de azért jó indulatú mosoly vonult el az előljáró ajakán : »igen, igen ezredes úr, az nem olyan könnyű, ahhoz nagy gyakorlat kívántatik. Mit gondol alezredes úr?« Az alezredes, aki nagy kegyben állott az ezredes előtt, úgy nyilatkozott, hogy az ezredes úrral egy véleményen van. Az ezredes helybenhagyólag intett, mintha mondta volna : »nekünk van igazunk.« »És mit szól a dologhoz őrnagy úr.« »Én ötszáz métert kissé soknak gondolok, az én nézetem szerint alig van négyszázhetvenöt.« Ez igen tudományosan és önhitten hangzott és a tábornok egyedüli válasza, nem ig'en kegyes fejcsóválás volt. Az őrnagy után jöttek a századosok, főhadnagyok, hadnagyok és megindult az ide-oda való találgatás: ezer méter, hatszáz méter, tizenkétszáz méter. És a méterezések egész légiója. A tábornok kezeit tördelve ült lován, s iszonyúan rázta a fejét, ha egy távolságot emiitettek és olyan arcot vágott, mintha egy adag csukamáj olajat nyelt volna. »De uraim kérem —- nem az igazi —• éppen nem, de hát önök közül egy sem képes még megközelítőleg sem a távolságot meghatározni — nyissák fel a szemeiket.« Most egy fiatal hadnagy lép elő, kezét a csákójához emelve. »Maga ifjú barátom ?« szólott a tábornok csodálkozva —• »arra csakugyan kíváncsi vagyok, tehát milyen szélességűnek gondolja maga a folyót ?« A kérdezett minden gondolkozás nélkül igy szól: »száznyolcvanhét méter és harminchárom centiméter.« Meglepetten tekintett föl a tábornok és azután mély gondolatokba merült. Végre megszólalt »hm, hm — úgylátszik eltalálta, minél tovább gondolkozom felette, annál inkább meggyőződöm, hogy igaza lehet; én is ilyen szélesnek gondoltam a folyót. Szabad kérdeznem, hogyan számította ki a távolságot, mi lyen módon eszközölte, hogy a szélességet ilyen pontosan eltalálta ?« És minden gondolkozás nélkül a fiatal hadnagy tisztelegve igy válaszolt: »Én is megkérdeztem a hidfelügyelőtől, tábornok úr.« Tablou! Németből fordította: Elling'er Ödönné.