ESZTERGOM VII. évfolyam 1902

1902-06-08 / 24. szám

A tények ennek ellenszólnak és elvitázhatlan valóság, hogy iskoláink körül mindinkább nagyobb az érdeklődés azon célból, hogy elközösittessenek és elállamosittassanak. Sokszor mondottam, hogy ha a kath. iskola az, aminek tartjuk, akkor Isten és emberek előtt felelöségteljes erkölcsi kötelességünk mindent, de mindent megtenni érdekében, mert ellenkező esetben csak ámításnak tűnik fel az a sok-sok szóbeszéd, mely elhangzik. Ne hangozzék el tehát szavam a pusztában és eredményezze azt, amit én gondolok, amit gondolataimban szeretettel ápolok, amelynek érdekében tőlem telhetőleg mindent megteszek. Önálló, létében semmi kétséget nem ismerő róm. kath. iskolákat az Egyháznak, a többi magától jön. Használja fel a tudományban, a hazaszeretetben kitűnő testület az alkalmat és létesüljön az, amelynek érdekében e sorok Íródnak : egyházmegyei tanfelügyelök értekezlete. Széli és Láng. (***) A hamisítatlan természetes ész igen sokszor egészséget termel. Igy történt ez a jelen alkalommal is, mikor a »Budapest«-et mohón olvasgató parasztot megszólítottam s megkérdeztem : »Hallja kend bátya, mi hir a nagyvilágban ?« Mint akit tetten kapnak, zavarodottan emeli 'fel a szegény paraszt bozontos fejét és haraggal vegyült keserű hangon kiszól : »No, Uram, most már látom, hogy ebül vagyunk, mert arcunk véres verejtékét megdermeszti a Széli és munkánk gyümölcsét felemészti a Láng. Már most csakugyan koldusbotra jut a szegény magyar paraszt.« A kesernyés izü kiszólást a vigasztalás cukorkáival édesitgetni törekedtem, de mindhiába, a bús magyar aggodalmát eloszlatni, fájdalmait csillapítani nem tudtam. O mindig csak kesernyés izü ideájához tért vissza és gondoktól elnehezedett fejét lehorgasztva bajusz alul szürögette : »Most már hiszem, hogy a nimet sógor ismét falhoz állit bennünket, mert a szél Lajtán innen nem elég erős, a láng pedig cseheknek világit és melegít. Mi magyarok csak a »quota« emelésén gyönyörködhetünk; fejünket vakarhatjuk; üres zsebeinket tapogathatjuk. Rajtunk már nem segit csak a hatalmas Isten.« Bosszúsan dobta félre az ölö mérget és fejét tenyerébe helyezve mély gondokba merült. Ez a mai politikai helyzet genre képe a szerencsés emberi szellemeskedések és bölcselkedések tömege, melyben túlnyomó a profán eszme. De nem található bennük az a hitszónoklás, mely összes gondolatait és érzelmeit a vallásból meriti és a megfelelő magasztos alakban adja elö. Tehát Bossuet fordítása a magyar irodalomban bebizonyítja, hogy lehet a vallást fönséges módon hirdetni és erre példát nyújt. Midőn tehát megfelelő hallgatóság előtt a mindennapiasságon fölülemelkedö hitszónoklatot akar valaki tartani, erre követendő mintákat találhat Acsay úr müvében, mely a hitszónoklás minden irányú képessegének és igy föltétlen dicsőségének bizonyítéka a magyar irodalomban. A másik kérdés, amelyet a Bevezetés olyan nyomatékosan emlit: miért nincs alaposabb szónoki képzés nálunk ? Azért, mert hiányos az ehhez való — alap. A szónoklás egész embert tételez fel, minden képességeivel együtt. Azért a szónoki képzést nem lehet úgy felfogni, hogy egyike legyen a többi tanulmányoknak, hanem az összes müveitségnek olyannak kell lenni, hogy abból a szónoklásra való képesség természetesen származzék. A mi ifjaink pedig ilyen alapot nem kapnak. A gymnasiumnak pedig az volna a célja, hogy az általános műveltségre képesítsen és ideális lelkületet adjon. Az »általános müveltseg« közlését nem vonom kétségbe, de az idealismus szempontjából már nagyon gyönge a hatása. A kor anyagias iránya a gymnasium szellemét is leszállította abból a magas légkörből, hol az eszmények iránti lelkesedés forrása van. És aki az ifjú korban nem tanult lelkesülni, az mindig köznapi ember lesz, a kedély emelkedettsége magyar paraszt előtt, ki nem tud mást kiolvasni Széli és Láng összeölelkezéséböl. Minthogy a szél és láng jegyében forgolódó nemzeti élet ereje veszendőben, élete a bizonytalanság sürü ködében minden percben veszélyeztetve van. Mit mondjunk mi, kik más szemüveggel nézzük a politika folyását ? Mi is megremegünk, mert nem tudunk teljesen szabadulni a gondolattól, hogy a szegény parasztnak igaza van. A szél természeténél fogva tisztítja a levegőt és közvetíti a termékenyítő himporodákat, de viharrá is válhatik, mely fáragságunk minden gyümölcsét halomra hányja; olykor boszantásunkra az aegei tenger fenekén tündöklő, csillámló palotájába vonja meg magát, hol mint a tengerek, tavak, folyók és szigetek ura, a vihar és szélvész parancsnoka Appolóval kéjelegve szövi az ülympuson a Jovispater ellen készítendő szellemi forradalmat, holott arra vállalkozott, hogy az élettengerén evickélő »Pannonia« hajó vitorláit dagassza, mely aztán a nemzetre hasznos kiegyezés révébe épen, roncsok nélkül evezhessen. A hármas szigony, melyen a jog, igazság és törvény lángja ég, e fényes palota egyik márvány termének falazatához van támasztva; Vesta, Ceres, Juno, Plútó kedves testvérek játszadoznak vele. O megelégszik azzal, hogy a pártban a Titánokat megfékezte és a Cyklopsokat az alvilágból a felszínre segítette. Chrysomallus, az aranygyapjas kos, kit nemzett és nagygyá nevelt, döngetheti nemzeti kívánalmaival a trójai falat, ö csak a Titánokban gyönyörködik és abban látja nagy munkájának édes jutalmát, hogy ezek minden megjelenését kagyló-kürtökkel jelzik. A ludak chórusban gágoknak, a Capitolium be van véve. A »kiegyezes valsaga« eltakar mindent. Horánszky még az acheronti tó mellett álldogálhat, hogy Charon dereglyéjébe szállhasson ; semmi nehézség sem forog fenn az átkelésnél, mert a hálás magyar nemzet az obulust, a becsületet ékesen és hazafiasán szóló nyelve alá helyezte. O már boldog, mert az Oceanos és Tethyes leányát Styx nymphát, ki a monda szerint egy sziklabarlangban a Hades kapuja mellett lakik is megismerheti, kivel Pallas, Orios fia nemzé Zelost (buzgóság), Kratost (erő), Nikét (gyózelém) és Biát (erőszakát). Az Ó megdicsőült szelleme tudná csak igazában megnyugtatni a sóvárgó nemzetet aziránt, vájjon a láng és szél szövetségéből nem fogja-e kárát vallani a magyar. A Titánok le vannak ugyan verve, de megsemmisítve nincsenek; a Cyclopsok felszínre kerültek ugyan, de erőtlenek és bizalmatlanok irántuk a politikai félistenek. Láng Jovispater családjába felvétetett, de vájjon Neptun, Vesta, Ceres, Juno és Pluto testvérek szellemében fogja-e a kijelölt mondakört betölteni ? Ha igen, akkor nekünk katholikusoknak nincs sok reményünk. Vannak ugyan türelmes lutheránusok is, benne nem fog nyilvánulni: szónoklásra tehát képtelen lesz. Idealismus nélkül nincs semmiféle művészet, tehát szónoklat sem. Továbbá a szónoki művészet nélkülözhetetlen eszközei: a fegyelmezett, a cél felé biztosan haladó gondolkodási képesség és a lélektanban való jártasság. A bölcsészet jelenlegi oktatása mellett vájjon kapnak-e olyan alapot, melyre terjedelmesebb tanulmányt építeni lehet ? Tehát mélységes okai vannak a szónoki képzés elmaradottságának. Nem segit itt a röpiratok és értekezések özöne, melyekkel még inkább összezavarják a kérdést »szónoklati iroink«, hanem a dolog \ény&gére kellene tapintani és a baj gyökeres orvoslását sürgetni. És ebben kitűnő szerepet vihetne Acsay Ferenc úr, mint aki helyzeténél és működésénél fogva erre hivatott és illetékességét senki kétségbe nem vonja. Azért midőn nagy müve közrebocsátásának alkalmából a leghálásabb köszönetünket fejezzük ki nemes fáradozásáért, egyszersmind kérjük, hogy az elárvult magyar szónoklás ügyét az emiitett irányban is karolja fel. A magyar jellem kiválóan alkalmas a szónoklásra és igy nem lesz meddő a törekvés. A közélet pedig úgy alakul, hogy számtalan alkalommal égető szükségét érezzük a szónoklat hatalmának. — Kívánjuk, hogy a magyar szónoklás föllendülésének története Acsay Ferenc nevét halhatatlansággal koszorúzza! Dr. Csajka Ernő. de olyan ez, mint a fehér holló a fekete hollók seregében. Egyelőre mi bizalmat nem előlegezhetünk^ nehogy a csalódás nagyon keserű legyen. Adja Isten, hogy parasztunk kiszólása méhében vihart ne rejtegessen. Mezőgazdaságunk, iparunk és kereskedelmünk jövője függ e szövetségtől. Ideje volna már, hogy a magyarnak is jusson valamicske az igazi boldogságból. A nimet sógor légvárait fújja halomra a szél és perzselje fel a láng. Ezt kívánja a magyar paraszt; ennek tudatára simulnak el homlokáról a sötét ború barázdái. Széli és Láng ! a magyar paraszt kiáltása hangzik felétek, ne legyetek érzéketlenek a nép j ajj ai iránt. Vasárnapi levél. — Két bűnbakkról. — A dorogi dupla választáson a néppárt legerősebb két oszlopa Bajna és Kesztölc volt. Határozottan biztos jellem, önérzetes nép lakja a két megyebeli falut. Bajna magyar, Kesztölc pedig tót falu. Bajnán Hermán József a plébános, Kesztölcön meg Srobár József. Ez a két derék pap szívvel-lélekkel híveinek él, és nem csak lelki javaikról gondoskodik, hanem azon van, hogy anyagi tekintetben is függetlenítse őket a liberalizmus protekciójával saját hasznára dolgozó zsidóságtól, és attól a szellemtől, mely zsoldosokat ad a kazár kultusznak. Természetesen ez a két buzgó ember örökös szálka marad a liberális tévtanok vak hivői és azok szemében, kik silány tehetségeiket bérbeadták, s rágalmazással és becsületrablással szerzik meg penészes kenyerüket. Ez utóbbiak a politikai élet patkányai, kik csatornában laknak, sarat köpnek, hogy másokat is magukhoz hasonlóvá tegyenek. De nem nagyon ártalmatlan páriák, mert nincs olyan erkölcsi erejük, hogy tisztességet is bemocskoljanak. Legföljebb azokat mázolják be a kloákával, akikhez dörzsölödnek, hogy hitvány életüket biztosítsák. A liberális aranyborjú elámult, midőn látta, hogy e megyében egyszerre két ilyen újkapu van, mely a népet nem az ö oltára elé tereli. Ártalmatlanná tenni a legnagyobb protekcióval sem lehet e két embert, mert mindkettő azt teszi, a mi szent kötelessége, ami életének és hivatásának célja ; tehát megfújták a liberális táltosok a patkánycsalogató fuvolát, és összeterelve nekimenesztették e rút hadat a két bűnbaknak, hogy feketítse be őket csatorna sarával. Hermann József ellen ezernyi vád, ezernyi bün, ezernyi kompromittáló adat merült fel, úgy hogy a plébános már régen a pokol lángjait sinylené rettenetes vétkeiért, ha egy enyhítő körülmény nem szólna mellette. Ez megmentette őt a földi és égi bíróság marasztaló Ítéletétől, mert mindkét fórum enyhítő körülményként figyelembe vette, hogy e vádakból egy szó sem igaz. Hermann tehát sérthetetlen! A keresztény szövetkezeti élet fejlesztése körül különben sem lehet oly alkalmas hamis vádpontokat találni, hát elővették a másik bűnbakot a kesztolci papot. Kesztölc tót falu, következetesen ilyen nyelvet biró papot is kapott Srobárban, ki teljesen szószerint vette küldetését és híveinek hitéletét a lehető legszebben művelte ki. Ó hitet volt nevelendő Kesztölcön, és nem magyar nyelvtanárnak hivták meg, tehát a tót fiúknak a bibliát tótul is megmagyarázta, s midőn látta, hogy a gyerek még sem érti azt, a mit hitvallása szerint értenie kell, tót bibliát adott a kezébe. A tót emberrel tótul beszél, hogy tanítása ne vesszen kárba. Neki nem feladata, hogy nyelveket tanítson, ö katholikusokat nevel, olyanokat, kik hitükért és elveikért úgy megállják a sarat, mint a kesztölciek Dorogon ! És ez a bűne Srobárnak, nem az, hogy tótul magyarázza a bibliát ?