ESZTERGOM VI. évfolyam 1901

1901-01-06 / 2. szám

vallása: liberális irányban vezetni az országot. Hogy pedig az mit jelent, azt Falk mondta meg. »Soha és semmiben nem fogsz letérni ezentúl sem az eddig követett útról«, s ebben egyszersmind kijelölte az irányt, melyben a Szélinek a jövőben is fújni kell. Pedig, hogy ez az út hová vezet, Falk önmaga elismerte. A valódi liberalizmust akarta dicsöiteni, s a babérkoszorúból, mire kész lett, hagymakoszorú fonódott. »Magyarország a 33 éves liberalizmusnak anyagi jólétének örvendetes gyarapodását köszönheti« igy kezdte. S hogyan végezte? »Közigazgatási életünk valamennyi tényezője : a mezőgazdaság, a kereskedelem, az ipar oly kevéssé örvendetes helyzetben vannak.« Hát még a vallás, az erkölcs ? de ez szót se érdemel. Fáiknak s a régi gárdának, de tán az egységes szabadelvű pártnak is Hekuba! Mennyivel máskép hangzik a néppárt elnökének üdvözlő szava: gazdag, keresztény, erkölcsös Magyarországot akarunk! Ki nem hallja, ki nem érti, s ki nem követi? Az agyoncsépelt nemzeti párt se? Túri. Levelezés. Hont . . . 1901, jan. 5. Tisztelt Szerkesztő Ur! A vasárnapi munkaszünetet az „Esztergom" egyik multévi cikkirója olyan törvénynek mondja, melyriek orra viaszból van, hajlik amerre akarjuk. Hej, kedves Szerkesztő ur, azt mondom, nem volna az még a legnagyobb baj, hogy viaszból van; nagyobb baj annál az, hogy ez az egész intézmény egy valóságos vas-orru bába, mely a mi népünket pusztítja; pusztítja legalább azt a szegény béres osztályt s minden egyéb alsóbb alkalmazottat erdön-mezőn, akit marha-számba vesz, elcsigáz, kiszívja erejét, elkeseríti lelkét. A vas-orru bába a népmesében megfojtja a gyereket, pusztítja, öli a magzatot; a rosz törvény a szociális életben szintén ilyen ; pusztít látatlanba, öl észrevétlenül, s e gyilkoshoz a statisztika nehezen fér. Fáj a szivünk, ha látjuk, hogy e törvény erejében mily erőtlenek vagyunk a nép vallásosságának megóvására; fáj a szivünk, ha látjuk, hogy az önzés s a humanizmusból is kivetkőzött, igazi parlagi gondolkozás nem tudja megbecsülni a munkásnépnek szent érzelmeit s a gyakorlatban marha-számba veszi az embert. Igaza van annak a psycholognak, aki mondja, hogy az ember belenyersesedik környezetének sajátságaiba, . . . a marhák közelében marha-érzületbe. Ezek kemény szavak; de mikor a tények is oly kemények s hozzá oly kegyetlenek, mentsék ki kérem a keményebb kifejezést. Már most hol találunk irt a szociális és ercsi életnek ezen sebére ? A törvénynél talán ? ennél a törvénynél lezen. Lehetnek flagrans esetek, mikor még el a gyatra törvény-cikkelyekkel is alágyujtunk s legalább fölmelegíthetjük a vasárnap gszentségtelenitöinek fagyos lelkiismeretét s a kiró vonatkozott is erre! de tudnunk kell, ;y a mezőgazdasági érdek nagyon tág s tágítható gummi-fogalom, azt húzni, feszíteni lehet, amerre akarjuk. Vannak a forgalomra is panaszok s némelyek megörültek egy állítólagos miniszteri rendeletnek, mely szerint vasárnapokon csak hullákat, 12 óráig gyorsárút, bőrt, húst, baromfit lehet föladni; tehát gabonával, répával rakodni s ily kocsikat megindítani nem szabad, mert hiszen a gabona s répa nem gyorsárú. A mennyire én tudom s utána járhattam lelkiismeretes tiszteknél, a dolog nem úgy áll. Az idézett rendeletek csak a kisebb teherszállítmányokra vonatkoznak, mint a hogy a fölsorolásból is világos; gabonát zsákokban s alighanem répát is nagy szállítmányokban a törvény szerint lehet föladni, lehet tehát rakodni is s még inkább lehet az ilyen vonatokat megindítani. Itt a törvény betűjével keveset érünk el. Hát mihez vagy kihez forduljunk, ha a törvény cserben hagy ? Ismerek én egy derék állomásfönököt, aki ott künn a falun a zsidó üzéreknek, mikor azok szombaton nem jönnek a nyakára, hanem vasárnap annál többen, azt szokta mondani : maguknak tegnap volt vasárnap, ma nekem van, alászolgája. De lesz talán, aki a panaszkönyvet kéri ? erre azt mondom, mindennek van módja s hogy kéz kezet mos. Nem hiszem, hogy az az állomásfőnök a zsidót kidobja; sokkal elegánsabb ember, de úgy tudja megmondani a szombatosnak, hogy azontúl vasárnapos is lesz belőle. Igen, de ebből a magból kevés van! igaz ; de ha több volna, ugy-e jó volna, s a társadalomnak s az egyháznak utóvégre is oda kell hatnia, hogy az emberek erkölcsére s ne a külső törvényes eszközökre legyen alapítva a rend. Tisztelt szerkesztő Ur ! bocsásson meg, nem akarok erkölcsprédikátor sem erkölcsbiró lenni, hiszen ez alkalommal csak levélíró vagyok, de azt a megjegyzést el nem fojthatom magamban: urak, az erkölcsöt inkább erkölcsi, mint jogi eszközökkel kell gyámolítani. Ez az út terhes, tövises, keserves ; de utóvégre is rá kell fanyalodnunk, akár akarjuk, akár nem. Sok helyen nem tehetünk semmit; sok helyen vajmi sokat tehetnénk, ha el nem rontottuk volna a dolgot talán mi magunk. S e részben természetesen a papi birtokoknak kellene jó példával előremenni, s azt a borzasztó bonomiát, mely semmivel sem törődik, ami szent és főbenjáró, ördöggel-pokollal jó barátságban van s nemcsak néma-kutya (pardon, prófétai hasonlat), de fa-kutya is, még nevet is a roszhoz, okvetlenül le kellene vetkőznünk s tűzbe vetnünk. Hogy pedig ne gondolja senki, hogy talán a közeli környékre reflektálok, megemlítem, hogy járván Biharban, azt láttam, hogy biz ott még a praemontrei szerzetesek birtokain is egész vasárnap csépelnek s mint értesültem, egész vasár- és ünnepnapokon is hordanak. A jó lelkipásztorok megteszik nekik azt a szívességet, hogy korán reggel mondanak sz. misét, hol azok jelennek meg, kik 10 órakor is eljönnének; de ha korábban van a sz. mise, elvégzik a jó hívek is s azután ezek is hordani mennek. Ismerek egy más nagy papi birtokot, nagy erdőségeket, melyeknek alkalmazottjai, az a mindenféle erdö-véd, erdö-ör, vadász, mint papi szolga nem ismeri a vasárnapot; a vadászatokat a bérlök Husvét-vasárnap, Pünkösdvasárnap, Űrnapon tartják, s hozzá toboroznak még vagy 50 parasztot ä 50 krajcárral hajtónak, ezek sem tartják a vasárnapot. De hát mit tegyen az uradalom ? Istenem, szóljon egy kukkot csak, egy szót! Nem mondom, hogy zelotáskodjék, de csak jó-indulatot, érdeklődést mutasson, s megváltoznak a viszonyok. Jó-indulatu, nemeslelkü emberekkel sokra lehet menni : de részünkről is meg legyen az igazi karakter, a műveltség, előzékenység, szóval legyen súlya az embernek. Veszekedéssel, törvénykezéssel, paragrafiádákkal, pörösködéssel sokszor több vész. Az ügynek, a nagy érdekeknek legnagyobb szolgálatot azok a férfiak teszik, kiket meggyőződésükért, jellemükért, szeplőtelen erkölcsükért tisztelni tanult a közönség. Kik eleven tekintélyek lettek a közéletben s kik a jó törekvéseknek egyéniségük által meghódítják a közbizalmat. Lehet ebben sok idealizmus! De hiszen nem általánosítok, nem mondom, hogy az emberek szomjazzák a nemes impulzusokat, kivált ha azok pénzbe, áldozatba kerülnek; csak azt akarom mindezzel mondani: Urak, erre felé is van ut. S ha mint a cikkíró mondja, a papság nem vonul el a megyei élettől, ha összetartva a jobb érzelmüekkel a jog-, igazság- és törvénynek nem farkcsóváló érdekleséssel, de saját regie-jével szolgált zászlaját magasra tartja; ha törekvéseinek a közigazgatásban s a politikai életben is tud súlyt kölcsönözni : akkor lesz boldogulásunk ; dolgoznunk ugyan többet kell majd, de megállunk a saját lábunkon. Különben pedig látom, hogy megint erősen havazik s ha levelem most föl nem adom, a vasárnapi számot nem éri; azért végzek. Isten önnel t. szerkesztő ur! halljunk mástól is okosabb szót. Ipoly-menti. Vasárnapi levél. — Fehér újesztendő. — Az öreg Szilveszter apó komoran, sötétben somfordált el, — mint ha érezte volna, hogy tekintve a történteket, nem számithat érzékeny búcsúzásra — de annál szebben, üdvöt mosolygóbban köszöntött ránk az ifjú, új század első esztendejének legelső reggele. Tiszta fehér hóköntösben jött meg az új idők kezdete, s a tisztaság, a szeplötelenség színét késztette minden gondolatra, ami az új század első perceiben az emberek agyában megszülemlett. Csodálatos játéka legyen ez a véletlennek; magasabb hatalom intézkedése, avagy a természet titkos szeszélye, de mindenesetre különös jelenség, ami önkéntelenül mélyebb benyomást gyakorol az emberek lelkére. Miért nem jött meg előbb ? Hisz sokáig váratott magára az igazi tél. Oly sokáig, hogy azok a bizonyos legöregebb bácsik is már-már kételkedni kezdtek komoly emlékező tehetségeikben és gyanakodtak, találgatták, hogy vájjon a természet nem-e hagyta ki programmjából a telet? És ime: egyszerre, minden előzetes jelentés nélkül az új század hajnalán betoppan az igazi tiszta tél, hogy az emberiségnek módot nyújtson jótékonysággal megkezdeni egy új századot. Mert ez a hideg elviselhetetlenebb, mint az éhség, hát még ha a nyomornak ezen két faktora együvé szegődik, és igy látogatják meg azokat, kiknek legnagyobb bűnük az, hogy a legkevesebb jutott nekik a földi javakból. Már pedig most e kettő együtt jár. A nyomort ránk hagyta a bűneiben letűnt, a gyarlóságok és az emberiségnek romlását siettető sötét terveknek százada. Az erkölcsi pangás a sülyedésbe vitte a letűnt század kulturális alkotásait, s a művelődés és a technikai erő már a fajok és nemzetek romlását tűzte ki célul, elhanyagolván a saját testén, épen e fejlődés által nyitott sebeket és érlelt fekélyeket. Hát most, hogy tiszta fehér színével, az ártatlanságnak szemmel érthető jelével ránk köszöntött az új század, térjünk magunkba, s a multak sötét képét összehasonlítva a tisztaság köpenyében érkezett új évszázaddal, nyissuk meg sziveinket a minden egészségesen gondolkodó elme által elfogadott szeretet vallásának, és felhasználva a haladás által teremtett eszközöket, iparkodjunk ez új idők fundusát úgy megvetni, hogy annak lezárása ne legyen oly szomorú, mint az elmúlté volt. Ne menjünk hazug jelszavak után, hanem inkább saját állami szervezetünk erösbitésére használjuk a szeretet tanainak gyöngéd fegyvereit és saját lelkeinket műveljük ki a már 19 századot túlélt, világfentartó eszmével. A fehér új század ilyen intésül szolgáljon és legyen ez a lelkek tisztulásának százada a régi után, melynek bűneit még átcipeltük magunkkal és roskadozunk alatta. Ez a jelenségnek jött idő síkos utakat is hozott a lábaink alá; síkosakat, milyenek az emberiség hovájutásának kiszámíthatatlan utai. Megfontolva kell tehát a világnak ekkora bünteherrel lépkednie a haladás utján, mert jaj! ha ezen a sikos pályán elbukik : nem minden évezredben születik a Messiás, ki már egyszer felemelte és megváltotta a tehertől. Jelentsen továbbá ezen fehér mez ott is tisztaságot, hol az erkölcs jogait és kötelezettségeit nem ismerik: a politikában. Mert dacára, hogy az erkölcs szinte egyik pontja az államtudománynak és feladatokat, kötelezettségeket ró a politikusokra és ezt minden formájában megvédeni nekik volna első sorban kötelességük, nem ugy cselekszenek, hanem nem a legtisztább fogalmak üzelmét terjesztik a politika mezején. Tartsák hát a politikusok is lelki szemeik előtt a tisztaság szinét és a kormány, — melynek első kötelessége az államélet erkölcsi tisztaságát megóvni —• amint hogy az idő kezdte éz uj századot fehér köntösben, azonképen kezdje ö is az uj század politikáját a tiszta választások soha nem forgatható köpenyében. Lyza. Lapunk hátralékosait tisztelettel kérjük, hogy hátralékos dijukat mielőbb beküldeni sziveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék.