ESZTERGOM VI. évfolyam 1901
1901-08-04 / 32. szám
Igy előadva a dolgot, bizony, játéknak látszik az egész; már pedig, a hol a szegény nép fillérei kezeltetnek, ott a dolgot oly egyszerűnek, oly könyűnek odaállítani, feltüntetni nem szabad ! hanem igenis kell kitüntetni az ügy nemcsak jó oldalát, Oanem az árnyoldalait is megérinteni, kidomborítani, hogy az illető vezetőség ne érezze magát beugratva s nem várt kellemetlenségekre azonnal elkedvetlenedjék. Az igazi népbarát ilyenektől nem riad vissza és csak az a szövetkezet sorsa van biztos kezekbe letéve, a kik feladatukkal teljesen tisztában voltak, mikor életbe léptették. Vessen számot magával a vezetőség, lesz-e lelkiismeretes, ügybuzgó s kitartó ügybuzgalma? A szövetkezet vezetése nem könnyű, hanem fáradsággal, felelősséggel járó kötelesség. Aki ezeket tudva mégis egy szövetkezet alakítására vállalkozik, vállalkozik egyúttal az útjába gördülő akadályok leküzdésére is. Bizonyos, hogy •erre legjobban alkalmas egy községben a plébános, a kinek állásánál fogva van ideje s módja magát a nép javára feláldozni, de egyúttal nem veszíti el befolyását a népre, melyet a világi hatalom amúgy is sarkából kiforgatott. Az áruk beszerzése, azok árszabása, a pénztár vezetése, egyéb üzleti könyvek rendben tartása olyan komoly munkát igényelnek, hogy azt nem lehet odavetőleg tenni, hogy egy tanitó vagy más érdemes egyén azt könnyen elvégezheti. Szerintem ilyen eljárás bizonyos mértékben beugratás jellegével bir. Azt se szabad egyszerűen feltálalni, hogy pl. Hangya díjmentesen bocsátja szakembereit az illető szövetkezet rendelkezésére, mert a Hangyába nálaazillető szövetkezet 6000 koronáig nem vásárol, felszámítja a kiküldött szakembereinek költségeit a szövetkezet terhére. Igy történt, hogy két község bizalmasai jöttek szép virágzásnak indult szövetkezetünket meglátogatni s betekintést nyervén szövetkezetünk belső műhelyébe, elment a kedvük szövetkezetet megalakítani, mert megijedtek a munkától, a felelősségtől és a vele járó kellemetlenségektől. De ha ezek vaktába megalakították volna a szövetkezete^ kérdés, virágzott volna-e valaha ? Aligha és jól megcsappant idealizmussal gyorsan eveztek volna a felszámolás felé. Azért szükségesnek tartom mielőtt valaki ráadja a fejét egy szövetkezet megalakítására, ismerje az ügyet minden oldaláról, azután elmaradnak a könnyelmű alapitások, melyek a nemes eszme megvalósításának csak hátrányára szolgálnak. MátyusfőTdi. HIREK. * Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 11-én tartja a vizivárosi zárda templomában. Előtte való napon délután 5 órakor litánia van, mely alatt a hivek a szent gyónást végezhetik. Az imádási napon pedig S, 9 és 10 órakor szent mise, délután 5 órakor szent beszéd és litánia. * Főispáni titkári állás. A belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök a napokban értesítette vármegyénk főispánját, hogy szervezi nálunk is a főispáni titkári állást, minthogy eddig nálunk csak főispáni dijnoki állás volt rendszeresítve, melyet évek óta Frankner Károly tölt be. Az uj állásra megyei tisztikarunk egyik fiatal tagját emlegetik, aki legközelebb már el is foglalja a szép pozíciót. Frankner Károly dijnoki állásában azonban jövőre is megmarad. * Adomány. Berger Márk hercegprimási levéltárnok a papi nyugdíj-alapnak 500 koronát ajándékozott. * Főegyházmegyei hirek. Meiszermann Ignác bátorkeszi plébános, tanfelügyelő, esperes, buzgó és tevékeny életének 66-ik, áldozárságának 4-2-ik évében elhunyt az Urban. — Bognár Ádám alsó-palojtai plébános 36 éves korában BalassaGyarmathon meghalt. — Koperniczky Ferenc a párkányi kerület alesperesévé neveztetett ki. — Farkas László gútai káplán Bátorkeszre, Urban Pál hont-nádasdi káplán Alsó-Palojtára adminisztrátoroknak küldettek. — Bácz Pál Dániel és Lipka F. Lőrinc a ferenciek rendjéből a föegyíázmegye kötelékébe vétettek föl. — Kápláíoknak küldettek: Lipka F. Lőrinc Bars-Füssre ; Mráz Mór Ekecsről Gutára; Horváth Bonifác Köfesdröl Pozsony-Diószeghre, Weber János Ekecsre ; Simon Lajos pécs egyházmegyei pap GaramKövesdre; Haverla József Nagy-Tapolcsányból Nagy-ölvedre ; Jurik Jakab Nagy-Ölvedröl NagyTapolcsányba; Szucsány József Pozsony-Nádasról Nagy-Surányba; titkom Antal Nagy-Surányból Pozsony-Nádasra. * Az esztergommegyei párkányi- kath. legényegyesület báró Jeszenák Gábor plébános elnöksége alatt 1901. augusztus hó 4-én, azaz vasárnap, a primásszigeten levő Városligetben nyári mulatságot rendez. Tárgysorozat. 1. Indulás d. u, 3 órakor az egyesület helyiségéből. 2. Dijtekezés nyereményekkel. I. dij : egy arany. II. és III. dij: nyeremény tárgyak. 3. 5 órakor a tánc kezdete. 4. Világpósta képes levelező-lapokkal. A két legtöbb levelezőlappal rendelkező hölgy nyereménytárgyat kap. ízletes és olcsó ételekről, valamint jégbehütött italokról Porgesz Béla vendéglős gondoskodik; a husitokét és süteményeket Miller Imre cukrász szolgáltatja. Kedvezőtlen idö esetén a mulatság a következő vasárnap tartatik meg. Belépö-dij: személyenkint 60 fillér. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak s hirlapilag nyugtáztatnak. * Vadászat. Az esztergomi vadásztársaság Niedermann Pál kir. tan. elnök vezetése alatt ma, vasárnap, a szigeteken fogoly-vadászatot tart. Reggel indul a társaság, hogy megkezdje a vadász-sportot a nagy tilalom után. * Szerencsétlenség az esküvő előtt. Megrendítő szerencsétlenségről ad hirt kesztölci tudósítónk. Rázsó Gyula dr. a sz. Rochus kórház alorvosa július hó 30-án óhajtotta oltárhoz vezetni aráját: Herczmánszky Alajos fökáptalani erdögondnok leányát, a mi végből Budapestről 28-án dr. Szokolay és dr. Szakmáry fővárosi orvos barátjaival vasútra ült. Csév állomásnál leendő sógorának: Gottmann Gyulának fogata várta. A fogaton a kocsison kivül Gottmannak öt éves kis fia mentek az érkezők elé. A várt vendégek meg is érkeztek és a vőlegény a kocsistól átvette a gyeplöt, a lovak közé vágott, azzal repültek mindnyájan Kesztölc felé. Útközben a lovak valamitől megijedtek s elragadták a jármüvet, amelyet feldöntöttek. A következő percben óriási jajkiáltás hangzott fel a feldőlt kocsi alól. A vőlegénynek a lába, a két vendégorvosnak a karja tört el. A kis fiú három foga árán menekült meg a veszedelemtől. A sérülteknek dr. Kramberger tinny ei körorvos nyújtotta az első segélyt s ugyanő intézkedett, hogy sebesült kollégáit Budapestre kórházba szállítsák. A szerencsétlen eset miatt természetesen az esküvő is elmaradt. * Még egyszer a Rieger-testvérekről. Az »Esztergom« folyó évi 29-ik számában megjelent és a Rieger-testvérekre vonatkozó közleménynek célzatát, az ugyanazon lap 31. számában nyilatkozó plébános ur nem fogta föl helyesen. A közleménynek nem az volt a célja, hogy a Riegertestvéreknek akár gyártmányait, akár pedig árait megszólja. Nem; az »Esztergom« tárgyilagos lap, amely sem egyes személyek, sem pedig egyes cégek szolgálatában nem áll. Elég bajt csinált nekünk már akárhányszor a mi függetlenségünk ; de mi elviseljük, mert elvek szolgálatában állunk. A megrovási kalandra okot szolgáltatott a Rieger-testvéreknek az a csúnya, igenis az, eljárása, hogy hírlapi hirdetések alakjában fölajánlják szolgálataikat annak az őrületes és fékvesztett protestáns propagandának, amely jelenleg Ausztriában s különösen északi Csehországban dühöng. Ott a Németországból kapott pénzen egymásután épitik a protestáns imaházakat. Már most nekünk semmi közünk ahhoz, hogy ha a Rieger-testvérek ezeknek is épitenek orgonákat. De hogy ök hirdetésekben odakinálkozzanak a hitehagyott Schönererék által vezetett egyházellenes mozgalomnak, hogy előnyösen ki fogják szolgálni az újonnan alakuló protestáns hitközségeket, ez birta fölszólalásra a Vaterlandnak, bizonyosan nem más hitfelekezetbeli, de katholikus lelkészét és birta a közlemény átvételére az »Esztergom«-ot is. A ki azt a mozgalmat, ugy ismeri, mint mi, a kik ott jártunk, az teljesen helyeselni fogja eljárásunkat, hogy az ily módon szorongatott hitsorsosainknak, tehetségünkhöz képest, segítségére siettünk. Hogy a Rieger-testvérek már beszüntették reklámjukat, annak csak örülünk, annak dacára, hogy oly naivak még sem vagyunk, miszerint elhigyjük, hogy ez a hirdetés »az ö tudtuk nélkül« került bele a siléziai protestáns lapba. Oh nem; azt ök tették bele és ha nem, akkor kötelességök volna a lapot a nevökkel űzött visszaélésért bepörölni. Egyébkint clara pacta, boni amici. Mi orgonáikkal nem törődtünk s most sem törődünk. Ezek csak mellékesen voltak említve, miután amugyis tény és s/.omoru volna, ha nem az lenne, hogy mások is tudnak jó orgonákat épiteni. Annyit azonban megkövetelhetünk, hogy egy cég, amely szent Ceciliával ékesíti hirdetéseit, ne ajánlgassa magát drága pénzen olcsó eszköznek a katholicizmus ellen a protestáns propagandának. Hogy a hirdetéseket beszüntette, mi célunkat elértük; az orgona-épitést pedig tovább is a szakértökre bizván, a kérdés fölött napirendre térünk. Erre az ügyre vonatkozólag még a következő felszólalást kaptuk: Válasz az „egy plébános" orgona-ügyi közleményére. Orgonista lévén, mindenkoron nagy érdeklődéssel viseltettem az orgonák s azok készítői iránt, miért is igen sok ugy magyar, mint külföldi gyárból kikerült orgonát kerestem föl tanulmányaim s tapasztalataim bővítésére. Mint ilyen, eléggé hivatottnak vélem magamat érezni arra, hogy a Rieger-testvérek túlbecslésében szenvedő plébános urnák közleményére megjegyzéseimet megtehessem. Az »egy plébánosa ur azt emiitette, hogy hazai orgona-épitöink meg sem közelitik a Rieger-testvéreket. Ha olyanokkal hasonlítja össze Riegert, kiknek egész tudománya egy 5—6 változatú orgona fölszereléséig vagy orgonatisztitásig, szelepbörözésig stb. terjed, ugy bőségesen igazat kell adnom; de ezek miatt kár kicsinyíteni a jó gyárosokat, az igazi orgona-épitöket. Magyarországnak van nem egy jó orgonaépitöje is, söt pontosabb, lelkiismeretesebb a külföldinél, ki, ha 30 változatú orgonát igér, nem ad kevesebb változatút, mint amilyet Rieger szokott adni, ki nem ámítja a laikus papokat és kántorokat az u. n. kombinációkkal, mely az orgona technikájából eredő elmés, kitünö furfang, s megtévesztésére ad alkalmat a megrendelőnek, olcsónak látván, mit ugyancsak drágán számított föl. De ezt kevés zenész, s még kevesebb pap avagy kántor érti, és magyarázatát sem akarom adni. Csak azon szerény kérdést kockáztatom meg, vájjon az átadások alkalmával megolvasta-e a sípok számát ? S ez egyezett-e a kombinált orgonánál valaha a költségjegyzékben kitüntetett sípok számával ? Ha nem, ugy 16 változatú orgona helyett átvett egy 9—10 2 / 6 változatút. Hol van itt az olcsóság ? A mi egy fictiv 16 változatúnál olcsó ár, az egy tényleges 9 —10 változatúra nézve ugyancsak borsos. Nem vagyok ellensége a Riegeréknek, söt szeretem orgonáit. Érdeme is van, mert hazai gyárosainkat a sablonszerüségböl kiemelte, s nemes versenyre keltette, de olcsóságával évtizedeken át tartotta a közönséget, holott bebizonyítható, mennyivel drágább, mint más. Tapasztalataim alapján merem tehát állítani, hogy van nem egy olyan orgona-épitönk, ki Riegerrel a versenyt győzedelmesen kiállja, ki készit legalább oly jó orgonákat, ha nem jobbakat és szebbeket, mint Rieger; s hogy erről plébános ur is teljes meggyőződést szerezhessen, mutatok szintén — ha ugy tetszik — akárhány kitünö magyar gyártmányú orgonát, amelyek egynémelyikén talán még Rieger is tanulhatna. Egy zenedét végzett orgonista. * A főszolgabírói állásra a vármegye főispánja a pályázati hirdetményt kibocsátotta s legközelebb a hivatalos lapban is megjelen. A felszerelt kérvények szeptember 15-éig nyújtandók be a főispánnál. * Temetés. Julius hó 29-én reggel hunyta le szemét Bátorkesz érdemekben gazdag, irodalmilag is ismert esperes-plébánosa: Meiszermann Ignác. A boldogultnak utolsó óhaja és a rokonság forró kívánsága volt, hogy mint Nyergesújfalu szülöttje ugyanott meg is pihenhessen. Bátorkeszin történt beszentelés után — hatósági engedély mellett — 31-ike reggelére átszállították Újfalura. A gyászmisét Hajts János plébános, a temetési functiót, mely délután 5 órakor kezdődött, Zlattnyánszky muzslai plébános végezte 8 lelkész segédkezésével. A végtisztességen látszott meg, mennyire szerették a boldogultat. A kerületi papság nagy része, az intelligencia szép számban és a nép óriási tömegben jelent meg.
