ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-02-14 / 7. szám

találnak ily kedélyes, ósdi, nekik való helyet. Bizonyára az építkezés alkalmával az az »alias* is elkerül a bagolyvár mellől, mely a fogatok számára a bazilika mögött elállhat, de már a bazilika előtt s pláne egy szép ház intrádájakép meg nem állhat. * A főegyházmegye személyzetéből. Holéczy Ignác tallosi plébános a vágsellyei kerület rendes, és Morvay Lipót zsigárdi plébános helyettes alesperessé neveztettek ki. — Medveczky Imre Nagysúrra káplánnak küldetett. * A tornaegyesület közgyűlése. Az »Esztergomi Tornaegyesület* 1897. évi január 28-ára összehívott közgyűlése határozatképes nem lévén, 1897. évi február 18-án esti 6 órakor a Fürdőszálló emeleti kis termében újabb közgyűlés tartatik, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Rudolf Béla e. titkár, Földváry István dr. e. elnök. Ezen közgyűlés a megjelent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes. * Esztergom virágzása. Bizonyára váratlan örömet kelt városunkban az a kimutatás, hogy Magyarország 50 legvirágzóbb városa közt Esztergom a 44-ik helyet foglalja el. A postajövedéki bevétel ugyanis, mely a városok életképességének s forgalmának jele, Esztergomban 41 ezer forintot tett ki az elmúlt évben. * Felülíizetés. Az esztergomi kőműves, kőfaragó és cserepező iparosok folyó év február hó 6'-án tartott táncvigalmán, mely a várt siker hiányával elég vidám hangulatban folyt le, felülfizettek: Gajdosek András 50 kr., Hudák Gyula 50 kr.. Keiner Ignác 50 kr., Katula Jakab 1 frt, Till Mihály 1 frt 50 kr., Hanusz József 30 kr., Hadra Ferenc 50 kr., Szüts Ferenc 10 kr., Szimhart Károly 50 kr., Horváth József 50 kr. Lindtenmajer Gusztáv 50 kr., Némethy József 50 kr., Cziparek László 10 kr., Voditska Ferenc 20 kr., Sinka János 50 kr., dr. Okányik Lajos 1 frt 50 kr., Trexler Sándor 30 kr., Keményffy K. I). 1 frt. Fogadják ez uton is a rendezőség hálás köszönetét. * Hűtlen sáfár. Paulovics Géza füszerkereskedésében januáriusban segéddé lett előléptetve Miklósi Gyula. Ezen minőségiben azonban nem felelt meg a belehelyezett várakozásnak, mert a helyett, hogy eladott volna egyes dolgokat, magának tartotta meg persze ingyen s a helyett, hogy az eladott dolgokért befolyt pénzt főnöke kezeihez jutatta volna, maga vágta zsebre. A kapitányság három nap óta ismerteti Miklósival végbevitt tetteit. * Kitett gyermek. Kapu József vasűti 1 alkalmazott jelentette a csendőrségnek, hogy a kenyérmezői szeszgyár mellett egy 4—5 hónapos pólyás baba van kitéve, fekete hajú, kék szemű, pisze orrú, a szájában a tejes szopó, pólyájában egy III. oszt. vasúti-jegy : a csendőrség megindította a nyomozást az anya feltalálhatása céljából s Horváth Ferenc kalauztól már tudja a személyleirását. Hol van az orvosság az ilyen esetek ellen ? * Ponyva-irodalom. Több oldalról vettünk panaszt, hogy a »Bejtelmes grófné alrna« s hasonló című regények elárusítói nem a legudvariasabban viselkednek. Erőnek erejével rátukmálják a közönségre árúikat, ha pedig valakinek akarata ellenére lakásán hagyják egy füzetüket, másnap ezen füzet árát követelik s nem elégszenek meg a visszaadott füzettel. Irodalmunkat annyi félre- j ismert iró rontja máskülönben is, hogy ezek a füzet-regények csak járt úton űzik szomorű mesterségüket. Valami törvény, vagy ilyesmivel kellene útját állani ennek az irodalmi pestisnek, mert kérdjük, nem rosszabbak-e ezek a jellemet elsikkasztani akarók, mint az Amerikába vándorló pénztárosok, avagy az Indiából közeledő pestis ? * Gyilkosság vagy szerencsétlenség? F. hó 9-én az ó-doroghi szénbányába vezető uton Schvvarcz Adolf helybeli nagyfuvaros kocsisa, j Burány János, egy üres kossival találkozott, melyen Osvald Ferenc 12 éves doroghi íiu ült. Minthogy az üres kocsi Buránynak ki nem tért, ez leugrott kocsijáról s megragadva a szembe jövő lovak zabláját oly szerencsétlenül tolatta hátrafelé, hogy Osvald kocsija az utmenti árokba fordult, hol a tizenkétéves íiu nyomban meghalt. Reviczky Győző központi főszolgabíró azonnal megejtette a vizsgálatot s a szerencsétlenség okául vétkes gondatlanságot állapított meg. Csütörtökiül este Körmendy Mihály vizsgáló biró hallgatta ki Burányt s vizsgálati fogságba tételét elrendelte. * Lopás. Eddig ismeretlen egyén Kopstein Ferenc vasúti tiszt szobájából egy zsebórát, télikabátot s 4 frt készpénzt tulajdonított el. A lopást oly későn vették észre, hogy valószínűleg örök homály fogja borítani az ismeretlen betörőt. * A dohánynagytőzsdék beszüntetését jelzi egy szaklap. A megerősítésre szoruló hír szerint a pénzügyminisztérium az eddigi magánfelek által birt és kezelt nagy dohány- és szivartőzsdéket beszüntetni szándékozik és a dohány- és szivarnak nagyban való elárusitását állami hivatalnokokkal fogja eszközöltetni. Farsang. Farsangi naptár. Február 14. Szinelőadással összekötött táncvigalom a királyvárosi és a szt.-györgymezei olvasókörökben. Február 20. Tiszti táncestély. Február 20. Polgári táncmulatság a Három Szerecsenben. Február 22. Katholikus kör piknikje. Március 1. A Tornaegyesület kalikobálja. A nőnevelő-intézet farsangi előadása. Az Esztergom-vízivárosi érseki nőnevelő-intézet belnővendékei 1897. február hó 18-án az intézet nagy-termében farsangi előadást rendeznek, amelynek sorrendje a következő : i. Nyitány: Le Tourbillon. Mattetitői 4 kézre előadják: br. Kaas Terike és Vass Gizella. 2. A magyar szobaleány. Franciából. Vígjáték 2 felvonásban. 3. Das Kränzchen. Singspiel: von Hermann Kipper. 4. Lancier (angol négyes) Schubert Kamuitól. Táncolják: Mihálfy i Dóra, Pethes Margit. Struglicz Ilona, Palkovits Mariska, br. Kaas Mariska, Szécsy Irma, Parsch Jozefin, Vértessy Margit. 5. Pusztai Hangok. Goncert-Duo zongorára és hegedűre. Aggházy Károlytól és Hubay Jenőtől. Előadják: Jung Rózsa k. j a. és Borovicska Adolf úr. 6. „Cl'nvn." Polka ma- I zur. Hummel E.-től. 4 kézre játszák : Pethes Mariska és Agárdy Jolán. Kezdete esti l

/

8

6 órakor. A kath. legény-egylet mulatsága. »Kedves j Szerkesztő bácsi! Aztán szépen irja le a mi mulatságunkat. Haragos Ninuska.« Ezt a kártyát kapta a nemzetközi világpósta utján kiküldött tudósítónk a kath. legény-egylet mulatságán. Már pedig a kath. legény-egylet mulatságát és bálját nem szépen leirni teljes lehetetlenség, hisz ez a legsikerültebb mulatságaink egyike szokott lenni. Röviden elmondva ennyit lehetne róla irni: sok vendég, sok szép lány, sikerült színi előadás, jó kedv és tánc reggelig. Hogy mily sokan vettek részt a mulatságban, mutatja az is, hogy csak az esti pénztárnál több mint 200 frt bevétel volt. »A méltóságos esizmadia« cimü bohózat sikerült előadása pedig folytonos derült hangulatban tartotta a közönséget. Eötvös Emma k. a. ügyesen adta a szende Erzsikét, és csak azt sajnáljuk, hogy kellemes pacsirta hangját nem hallatta több énekben, Klári szobalány szerepét rendkívüli elevenséggel adta Vörös Teréz k.

: a. s nem csoda, ha a képzelt gróf, különben pedig becsületes, felszabadult csizmadia legény (Velebny János) oly félénken tekintgetett reá. Különben ez utóbbi elemében volt s találó mókáival, élethű játékával sokszor zajos nevetésre fakasztotta a közönséget. Sikerült volt a csizmadia mester (Hudák Gyula), Váraljai gróf (Stell Lajos) alakja is. A szereplő hölgyeket a rendezőség szép csokrokkal lepte meg, mi pedig kérjük a kath. legény-egylet tagjait, hogy még sok ily kellemes estét szerezzenek nekünk. Táncosokban és táncosnőkben nem volt hiány, az első négyest táncolta 80 pár, és járták a táncot oly lelkesen, hogy a sok »hogy volU-nak nem is volt vége egész reggelig. A királyvárosi polg. olv. kör műkedvelő tagjai 1897. évi február hó 14-én a kör helyiségében jőtékonycélú műkedvelői színielőadást rendeznek. Szinre kerül: A falu rossza. Eredeti népszínmű, dalokkal, 3 felvonásban. Gsepregi Ferenctől. Személyek: Feledi Gáspár, gazdag földmives — Bartalos Vince. Gyermekei: Lajos — Adorján János, Boriska — Gzeier Jozefa k. a. Bátki Tercsi, Feledi gyámleánya — Lencse Anna k. a. Göndör Sándor — Radios Mihály. Finum Rózsi, menyecske — Bartalos Vincéné. Csapó gazdaember — Patkóczi Ferenc. Csapóné — Kis Tóth Józsefné. Sulyokné — Poór Amália k. a. Tarisznyásné — Schindler Petemé. Egy öreg paraszt — Kis Tóth József. Megyei csendbiztos — Kugyelka János. Konya kántortanító — Dobronya István. Gonosz Pista, bakter — Tátus János. Gonoszné Cserebogár Jóska, szőlőpásztor— Schindler Péter. Czeke, cigányprímás — Pifkó János. Adus, vén cimbalmos — Kis István. Makkhetes korcsmáros — Volner Ferenc. Jóska béres — Sipeki Lajos. — Helyárak: Körszék 1 frt, zártszék 60 kr., ülőhelv 40 kr., állóhely 20 kr. Táncestély Udvardon. Mult hó 27-én az udvardi űri fiatalság sikerült zártkörű táncestélyt rendezett a kath. Kanyicska Izidor »nagyvendeglojeben«. melyben a vidék urai és hölgyei is szép számmal részt vettek. Az egybegyűlt 70 frt körüli összeg a költségek levonásával a kántortanitói lakban, az alapítandó tekepálya javára fordittatik. A tánckedvelők figyelmét meglepte Miséik Mariska kedves modora és Báthy Jolán tiszteletreméltó alakja. A táncrend ügyes vivőjeként Missik Béla tanitó remekelt. A kedélyes táncestélyt a hajnal ébredése szakította meg, mely jó emlékeket hagyott a vigalmazók szivében. Esztergom ezredéves múltjából. XXVII. Törökvilág Esztergomban. Május hő 10-ke körül az esztergomi és váci őrség egyesült és három csapatban összesen 273 ember Buda felé ment portyázni. Ezek két mértföldnyire Buda alatt átmentek Csepel szigetéra. Midőn a budai basa ezt megtudta fegyveres népével szárazon és vizén ellenök indult, hogy őket meglepje és elpusztítsa. Azonban tévedt számításában, mert a keresztények biztos helyen elrejtve készen várták őt és oly pusztítást vitek véghez közöttük, hogy a Dunába esettek, mint a libanyájak úsztak. 30 törököt elfogtak és tekintélyes zsákmányt hoztak magukkal. Junius havában Esztergommegye Dunáninneni részén, ahol egykor kalász tenger hullámzott, most a sok esőzés után zöld legelők kecsegtették az esztergomi és újvári lovasokat arra, hogy lovaikat itt legeltessék. Nem is volt mit félniök, mert a közel környék a keresztények kezében volt. A Dunán át pedig egy könnyen ellenség nem jöhetett. Pedig amitől nem féltek, az történt. A tatárok, kik Budán alól, kivált Földváron táboroztak, valahogy Esztergom és Komárom között a Dunán lovaikkal éjnek idején átgázoltak, az esztergomi és újvári lovasság legnagyobb veszedelmére, mert 400 lovat szedtek el könnyűszerével. E kudarc felett az igy gyalogosokká vált huszárok felette szégyenkedtek. Nem is hagyhatták ezt igy megtorlás nélkül, azért felkeresték a tatároknak Budától nem távol eső táborát, és oly hevesen csaptak reájuk, hogy azok futásban keresték üdvüket, de üldözőbe vétettek és bizonyára mindnyáját levágják, ha valamely mocsárban biztos menedéket nem találnak. Az esztergomiak száz és néhány lovat, ökröt és más egyebet hajtottak el azok táborából. Egy más csoport pedig Tatát, Pápát és azok környékén levő törököket háborította portyázásával, sőt felkeresték Győr-Sz.-Mártont, ott két agát elfogtak és sok zsákmányt összeszedtek, melyekkel diadalmasan Esztergomba bevonultak. A feljegyzések egyik-másika nem elég értelmes, de mivel valami van a dologban, azért az ilyeneket sem hagyhatjuk ügyeimen kül. Bizonyos az, hogy június hóban az újvári, szécsényi, drégelypalánki, esztergomi és komáromi őrségből 50 lovas és 225 gyalogos portyázásra egyesült. Buda alá érkezve Retkeinél (?) rácok tatárok és törökökből álló táborra akadtak, akik 800 körül lehettek, ezeket észrevétlenül megközelítettek és megtámadtak, közülök 60 törököt számos rácot és tatárt levágtak. A többiek megfutamodtak, ott hagyván az egész tábort, melyben nagy zsákmányre tettek szert. Volt ott sokféle török és tatár portéka, skarlát, gránátok, ruhanemű, sok ló és kézpénz. Valami 1000 darab szarvasmarha. Midőn távozni készültek nagy lármával reájok tört a szigeti bég, (szigetvári, mások satkati bégnek nevezik,) de ennek oly keményen ellene szegültek, hogy tágítania kellett és zászlaját ott hagyva, meghátrált. Midőn tovább hazafelé baladnának a budai basa katonái rontottak reájuk és egész estig kegyetlenül szorongatták őket, de a setétség beálltával a törökök eltávoztak magokkal vivén 500 darab marhájukat. A többi zsákmányt a mieink mégis haza hozhatták. Összesen csak 16 emberükbe került e sok veszélyü kaland. Egy más alkalommal midőn az esztergomi és komáromi őrségből 385 ember 100 szendreiféle hajdúval együtt július havában zsákmányolni indult, a feljegyzés azt állítja, hogy 25 mérföldnyire Buda alatt Theya (?) városba mentek, mert megtudták, hogy az ottani basa (?) nincs otthon. A várost váratlanul megtámadták,^ kirabolták, valami 400 törököt levágtak, 1100 darab szarvasmarhát, 400 lovat, 35 megrakott szekeret magokkal vivén a várost felgyújtották. Közülük csak két komáromi legényt vesztettek el. A feljegyzés azt mondja, hogy a zsákmány oly nagy volt, minőt több év óta nem kaptak.