ESZTERGOM II. évfolyam 1897

1897-10-10 / 41. szám

HIREK. * A király nevenapja. Abból az alkalom­ból, hogy Ő Felsége felemelő elismerésben és méltánylásban részesitette a magyar nemzetet, amennyire városunk szegénységétől tellett, Esz­tergom is kitett magáért. F. hó 3-án este az egész város ki volt fényesen világitva. A vasár­nap esti kivilágítást követő nap reggelén a város képviselő-testülete tartott rendkivüli közgyűlést, mely­nek egyedüli tárgya az uralkodói kegy méltatása volt. A közgyűlést fekete diszmagyarban d. e. 9 órakor nyitotta meg Maiina Lajos polgármester s rövid, de lelkes szavakban hozta tudomására az egybegyűlteknek 0 Felsége legmagasabb elha­tározását. Egyben tolmácsolta a város tanácsá­nak azon javaslatát, hogy: 1. A szobrok felállí­tását elrendelő királyi kéziratot jegyzőkönyvbe iktatja; 2. a legfelső királyi elhatározásáért a város közönsége köszönetét nyilvánítsa s ezt az elhatározását feliratilag fejezze ki Ö Felsége előtt; 3. a mai hálaadó istentiszteleten testületileg résztvesz; 4. a kispiactól az új primaciális hidig terjedő útvonalat, az u. n. Fő-utat »Ferenc Jó­zsef útjá«-nak nevezi el. A hála felirat felolvasása következett erre, amelyet Rothnagel Ferenc fő­jegyző érces hangon olvasott fel, s melyet az egybegyűltek felállva hallgattak végig s harsányan megéljeneztek. Az 0 Felségéhez intézet felirat igy hangzik : « Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Első szent királyunk születésének és az apostoli magyar királyság megalapításának szín­helye, az ősi Esztergom város közönsége minden időben egyenlő hűséggel ápolta hazafias érzel­mektől áthatott szivében az apostoli király felkent j személye iránti odaadó ragaszkodását és hódo­latát, mint a nemzet dicső története és megszentelt hagyományai iránti mély kegyeletet. Ezen érzelmeinket a legmagasabb lelkesedés lángjaira lobbantotta felségednek folyó évi szept. hó 25-én kelt azon legmagasabb elhatározása, melylyel elrendelni méltóztatott, hogy a székes főváros- alkalmas terein a magyar nemzet törté­netének kimagasló alakjait megörökítő szoborművek állíttassanak fel. Felséged ezen legkegyelmesebb elhatározá­sában legmagasztosabb fejedelmi buzdítást érez hű magyar szivünk arra, hogy felséged dicső trónjának és drága hazánknak egyaránt odaadó szolgálatában hü követői legyünk a szobormüvek felállításával megörökítendő dicső ősök pél­dájának. Felséged legmagasabb elhatározása felett érzett hazafiúi örömünk és lelkesedésünknél a felséged megszentelt személye iránt táplált hála­érzetünk és hódolatunk lehet csak nagyobb. Ettől a legbensőbb hálától és hódolattól eltelve járulunk felséged dicső trónjának zsámo­lyához és jobbágyi alázattal esedezünk, hogy tán­torithatlan hűségünk és törhetlen ragaszkodásunk hevéhez képest csak gyengén kifejezett hálánk legalázatosabb kifejezését fejedelmi és atyai jósá­gával legkegyelmesebben elfogadni méltóztassék. Kik egyébként a legmélyebb alattvalói hó­dolattal vagyunk Felséges Császár és Apostoli Király legkegyelmesebb Urunknak Esztergomban a sz. kir. város képviselő testületének 1897. évi október hó 4-ik napján tartott rendkivüli közgyűléséből legalázatosabb alattvalói Esztergom sz. kir. város közönsége nevében: Maiina Lajos, Rothnagel Ferenc, polgármester. főjegyző. A közgyűlés erre véget ért s a képviselők egyenesen a belvárosi plébánia templomba men­tek át élükön a polgármesterrel, s a városi tiszti­karral, hol a hálaadó istentisztelet dr. Fehér Gyula belvárosi plébános tartotta meg fényes segédlettel. Mise végeztével az ünneplő közönség a Szózat hangjai mellett lelkesült hangulatban oszlott szét. — A székesegyházban tartott hála­adó istenitiszteletet Pellet József c. püspök ponti­fikálta, melyen a hivatalos testületek jelentek meg. * Október <>. | A nagy nemzeti fellángo­lást, az ünnepélyek sorozatát széles e hazában komor gyász váltotta fel október 6-ával. A ha- j záért dicső halált szenvedett hős tizenhárom lelki­üdvéért az egész ország összes templomaiban el­hangzott a gyászmise, az orgona szomorú bugása. Városunkban is kegyelettel ülték meg e napot. A belvárosi plébánia templomban dr. Fehér Gyula plébános misézett. A résztvevők soraiban ott lát­tuk a város tisztikarát a polgármesterrel s az esztergomi öreg honvédeket. * Személyi hir. Dr. Walter Gyula kanonok s fötanfelügyelő üde egészségben Marienbadból hazaérkezett. * A külügyminiszter Esztergommegyé­ben. Gróf Góluchovszky Agenor külügyminiszter Metternich hercegnő látogatására 2 napra Rajnára érkezett. * Bartal tanfelügyelő ünneplése. Bartal Rezső kir. tanácsos és Esztergom vármegye nyu­galmazott tanfelügyelőjétől csütörtök délelőtt bú­csúzott el Esztergomvármegye katholikus tanitó­kara. A gyűlést Major János igazgató-alelnök j vezette, s a küldöttséggel érkezett Bartalhoz Meiszermann Ignácz bátorkeszi esp.-plébános tartott J megható búcsúbeszédet. Az ünnepelt derék tan­férfiu könnyezve köszönte meg az ovációt, s hogy nevére a tanitók alapítványt tettek. * Adomány. Dr. Mally János prépost-kano­nok a helybeli kath. legényegyletnek 30 frtot ado­mányozott. Az egylet vezetősége hálás köszönetét fejezte ki a jószívű adakozónak. * Simor Teréz adománya. A könyörületes szivjóságáról széles körben ismert Simor Teréz urnő a vicsap-apáthi és modertárnai katholikus templomoknak orgona beszerzésére 5—5 forintot adományozott. * A tanügy javára. Zierer Károly buda­pest-tabáni plébános s szentszéki ülnök születé­sének 76-ik évfordulója emlékére Gödöllő szü­letése helyén levő római kath. népiskolának iskola építési célra 2000 frtot volt kegyes ado­mányozni. Adjon Isten sok ilyen derék s nemes gondolkozású egyházférfiút anyaszentegyházunk s kath. tanügyünk felvirágoztatására ! * Nemesszivü tett. Mint értesülünk, Palla­vicini Ede őrgróf és szép tulajdonokban ékeskedő áldottszivü neje szül. Majláth t Etelka grófné, Maj­láth püspök nővére, annak emlékére, hogy a jövő évben Isten kegyelméből ezüstmenyegzőjüket fogják megünnepelni," elhatározták, hogy Mosdóson (Somogy megyének Baranyával határos közsé­gében) katolikus leányiskolát és óvodát építtetnek s annak vezetését a Szent Vincéről nevezett irgalmas nővérekre bizzák. A 30—40.000 forint költséggel járó magasztos elhatározás a jövő ta­vaszszal a megvalósulás stádiumába lép, hogy áldásait árassza a keresztény ifjásugra és hirdesse az őrgrófi család katolikus hitbuzgóságát s nagy áldozatkészségét. * Eljegyzés. Oberth Kálmán palásthi tanitó eljegyezte Vagner Katinka kisasszonyt, Vagner János főtanitó leányát. * A budapesti katholikus kör háza. A budapesti katholikus kör házának (IV. ker., Mol­nár-utca 11.) felszentelési ünnepélye 1897. évi október hó 12-én lesz, s az erre szóló meghívó­kat gróf Wenckheim Frigyes a budapesti katholikus kör házépítő részvénytársaság elnöke és gróf j Esterházy Miklós Móric, a budapesti katholikus kör elnöke bocsátották ki. Az ünnep sorrendje : I. Szent mise, reggel 9 órakor a belvárosi plébá­niai templomban, mondja főmagasságu és főtisz­telendő Vaszary Kolos biboros, Magyarország her­cegprímása. II. Házszentelés d. e. 1 !%í-0 órakor a kör dísztermében: a) Karének. Noseda Károly operai tag vezetésével előadják a magy. kir. opera énekkarának tagjai, b) 0 Eminenciája a biboros hercegprimás felszenteli a kör házát, c) Elnöki beszéd, d) Hymnus Előadják a magy. kir. opera énekkarának tagjai. III. Társas vacsora a kör helyiségében este 8 órakor. Egy teríték ára 1 frt 50 kr. Részvételi jegyek e hó 10-éig válthatók a kör irodájában. A társas vacsorán hölgyek is részt vehetnek. * Halálozás. Scherhauffer Béla, a hivatásos tűzoltók kiváló tagja, e hét folyamán hastifusban meghalt. * A párkányi legényegylet által rendezett szini-előadás s táncmulatság szépen sikerült. Szinre került a »Mama«, Szigligetinek kedélyes s tanul­ságos vígjátéka. Dicséret és elismerés illeti meg a szereplőket; kitartó s lelkes fáradozásukból kitűnt, hogy a legényegylet javát szivükön hord­ják. Szép és fontos is a cél, mely ugy a szinielő­adásnak, mint a mulatságnak létet adott t. i. az egyleti zászló beszerzése. Épen ezért jobban szá­mítottunk Párkány lakosságának és a vidéknek pártfogására, támogatására, mint a hogyan tapasz­talnunk kellett. De reméljük a legjobbat, a közel jövőben tán nagyobb érdeklődést tapasztalunk. A szereplők mint már emiitettük, nagyon jól meg­állották a helyüket, de nem tehetjük, hogy külön fel ne említsük első sorban Zatykó Juliskát (Mo­goriné) azután Jókai Gizellát, Bitter Etelkát. * Az anyakönyvvezető nincs itthon. Vet­tük a következő panaszt: Az anyakönyvvezető úr nincs itthon, elutazott! — Ezzel a kijelentéssel uta­sították el Esztergomban Venger Elek és Herka Anna házasulókat f. hó 4-én akkor, midőn há­zasságkötés végett jelentkeztek. A dolognak előzménye az, hogy az anyakönnyvvezető úr a jelentkező párral abban állapodott meg, hogy a kitűzött időben összeaadja őket. Képzelhető, mily helyzet állott elő, amikora házasulok megtudták,hogy nem kelhetnek egybe, holott az egyházi szertartás is az napra volt kitűzve és a lakodalmas sereg is együtt volt. A menyasszony beteg lett, a vő­legény boszankodott tehetetlenségében annyival is inkább, mert Budapesten lakván, csak egy napra hagyta ott a munkáját s ma ott áll, hogy ettől is elesik. Midőn egyúttal még azt is felem­lítjük, hogy hasonló esetek már előfordultak, meg­jegyezzük, hogy az anyakönyvvezető úr csak csü­törtökön este érkezett haza. A fiatal pár feljelen­tette Haan Rezső tisztelt anyakönyvvezető urat, aki persze ezzel szemben ismét totaliter ártatlan. Ajánljuk az esetet a belügyminiszter ur figyelmébe, nemcsak a róm. katb., de az összes más vallásúak részéről is, mert végre is az állami anyakönyvvezetésnek a közönséggel való ilyetén megkedveltetése merőben abszurdum és törvénybe ütköző. Ha az adózó polgárok pénzéből fizetik azt az anyakönyvezetőt, álljon legalább rendelke­zésükre. Ha az anyakönyvvezető úr becses lapjá­ban a breviáriumra serkenti az »Esztergom «-ot, mihez Haan atyánkfia annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez, mi hivatalos kötelességére s a törvényismeretre figyelmeztetjük, mert a házasu­landók saját érdekükben tudják ám, hogy mit követelhetnek az anyakönyvvezetőtől. Persze ezen hírünkre fog jönni Haantól. a tőle már meg­szokott prüszkölés és szitkozódás — uti exempla docent — de nem a cáfolat, ami pedig a hiva­tásos és önérzetes hírlapíró essentialis kötelessége. * Túltengés. Jelen cikkünknek ma sem adhatunk más cimet, mint a melyet lapunk va­sárnapi számában használtunk; nem, mert ez csakugyan ráillik az »Esztergom és Vidéke« csü­törtöki számában »Járványfészek a fő-utcán« cimü cikkre, amely valósággal teng-leng a. buda­utcai 499 sz. ház egészségtelen állapotain s amel­lett még mindig az 1896-os pártpolitikai vissza­emlékezések emlőjéből kényszerülvén táplálkozni, lapunkban a Brutsy-féle házra vonatkozott cikket is ily oldalról eredőnek szeretné elhitetni a köz­vélemónynyel. Hivatalos színezetű kirohanásában azt állítja, hogy lapunk nekimegy azoknak a la­poknak, melyek a szóban levő ügyről irni meré­szelték, s nem átallja olybá feltüntetni a dolgot, hogy cikkünkkel szemfényvesztést űztünk. Mi mindezekfelett az »Esztergom és Vidék«-ének nem részvétünket, hanem sajnálatunkat nyilvánítjuk ki, mert hiszen ép ő az, amely folyton a zava­rosban halászik. Ép e miatt nem térhetünk napi­rendre felette, mert most az egyszer nem jó fogást tett. .Ellenünk intézett kirohanásaira nem reflek­tálunk, mert a ki miazmákban utazik, mint laptársunk, arra magára is ráragad a miaz­más kóráram, s árasztja kigőzölgését. Azt kérdjük tehát, hogy miért kellett a megyei főorvosnak figyelmeztetni a polgármestert a Rrutsy-féle házban talált tarthatatlan állapo­tokra, holott ily jelenségek felfedezése és beje­lentése a rendőrkapitány hatáskörébe tartozik ? Miért nem teljesítette az utóbbi hivatal a köte-

Next

/
Oldalképek
Tartalom