ESZTERGOM I. évfolyam 1896

1896-02-16 / 7. szám

I. évfolyam. Esztergom, 1896. február 16. i. szám. ESZTERGOM POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 5 frt. Félévre 2.50. Egyes szám ára 10 krajcár. Felelős szerkesztő s kiadó-tulajdonos: KEMÉNYFY KÁLMÁN DÁNIEL. Főmunkatárs: Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sz. János-utca 33. szám, hová az előfizetések, kéziratok és hirdetések küldendők. Hirdetési árak : Egy háromhasábos petitsor ára 8 krajcár. Többszöri közlésm'l árkci Lvezménv. — Bélyegdij minden hirdetés után 30 krajcár. A népiskolák államositása. Budapest, február 15. Államosítás, jöjjön el a te országod! Igy imádkoznak a szocialisták. A külömbség a szabadelvűek és szocialisták közt csak az, hogy az utóbbiak egyszerre szeretnének államosítani mindent, az előbbiek csak fokozatosan a másét a maguk javára. A kultuszvita alatt több ellenzéki képviselő az iskolák államosítását sürgette, Wlas- | sics kultuszminiszter pedig kijelentette, hogy a kormány szándéka ezt megcselekedni, de ; csak fokozatosan. Az iskolák államosítását mi elvileg ellenezzük, mert nem a szocialisták tanát valljuk, ! hanem a kereszténység igaz elveit, melyek tiltják ahhoz nyúlni a mi a másé, melyek mások jogainak elkobzását, megrablását, s konfiskálását kárhoztatják. Az államnak nincs joga az iskolát monopolizálni, annál kevésbé a községek, felekezetek, társulatok iskoláit elkobozni. A gyermek a szülőé, nem az államé. A gyermek testi-lelki fölnevelésének joga tehát a szülőé, nem az államé. A tanitó a szülőknek helyettese, tehát a szülőknek van joga tanitót, iskolát választani, s a tanítás szellemére felügyelni. Ha az állam államosíthatja a tanitót, nincs ok, miért nem államosíthatná a dajkát, a szakácsnét, sőt már a szülésznőt is. Az állam joghatósága alá az tartozik, a mi közvetlenül s egyenesen közérdek, nem pedig, ami közvetlenül a magánosok érdekében létezik. Már pedig az iskola első sorban és közvetlenül a gyermekekért van, tehát egyesek javára van, az egyesek javának gondozása pedig nem az államra van bízva. Tehát az iskola államositása sérti a család jogát, a mely legalább is olyan szent és sérthetetlen, mint az állam joga. Az államosítás utja a szolgaság utja. A szolgaság a legelviselhetlenebb a szellemi téren. A szülők nem tűrhetik, hogy az uralkodó párt gyermekeiket »közeleti erkölcstanáéval megmételyezze, a vallásra oly veszedelmes rendszerével öngyilkosokká vagy „őrHitekké

1 nevelje. A független polgárok, kiknek sora amúgy is napról-napra gyérül, íym tűrhetik, hogy a kormány kortes-politikája az iskolát, a tanítót is megrontsa. Bárgyúság az ellenzéki képviselők részéről az iskolák államosítását sürgetni, mert ezzel csak a szabadelvni-párt korteshadát s szolgaseregét szaporítják, anélkül, hogy a tanügynek használnának. Sőt a tanügynek ártanak, mert valamint most a jegyzőknél, főispánoknál, s egyéb hivatalnokoknál a hatalom nem azt nézi, hogyan teljesiti hivatalos kötelességeit, hanem minő kortes-szolgálatokat képes tenni, épp iigy az iskolák államositása esetén az lesz jó tanitó a ki jó kormánypárti kortes lesz, nem pedig az, a ki lelkiismeretesen fogja végezni kötelességét az iskolában. Felfoghatlan dolog az ellenzéki szónokok ajkairól hallani: „ennek a kormánynak egy krajcárt sem szavazok, meg," s azután egy lélekzetre az iskoláknak milliókba kerülő államosítását hangoztatni. Különben is, ne higyje senki, hogy akár magyarosodás, akár oktatás tekintetében az iskola-államositással valamit nyernénk. A NemI zeti Újság febr. 1. száma ezeket írja : »hihej tétlenül elhanyagolt állapotban vannak a liptó! megyei állami népiskolák. Magának a kir. I tanfelügyelőnek székhelyén, Benedekfalván az állami népiskola düledező félben van; a 12000 forintba került bessenyöi iskola szintén rom, s az előadásokat mindenféle magánlakásokban végzik. Dacára a kizárólagos magyar tanítás; nak, a magyarosodásnak semmi nyoma sem tapasztalható, az irni és olvasni tudók száma folytonosan csökken«. Egyébiránt mi nem tagadjuk azt, hogy az államhatalom a nem állami iskolákban mindazt előírhatja, amit az állani érdeke követel, s mindent kiküszöbölhet, ami az állam érdekével ellenkezik. Tehát az állami hatalomnak indirekt befolyását az iskolára elismerjük, de azt, hogy ne legyen az országban iskola, a, melyben egyedüli ur nem a magas kormány AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Óda. A komáromi kath. legényegylet ünnepélyes megnyitó gyűlésére. — Nem tünt tehát el még a régi szellem, Magyar tehát még most is a magyar ! Hamis világban, duló fergetegben Nem halt ki hát a régi, büszke faj; Sok satnya közt van még hát tiszta lélek, Ki el nem adta drága örökét, Es megmaradva küszködő szegénynek Szereti hőn hazáját, Istenét! Egy ezredévnek állva sírja szélén Mikor köröttünk mindent köd borit, Mikor rongyokban ül királyi székén : Erény, szabadság, jellem, jog s a hit, Mikor a bibi uralgva hetyke módra Minden nemest a földig megaláz, Hogy van nem egy sziv, áldozó a jóra : A nagy nyomorban nagy vigasztalás. Csak egy sugár s eltün az éj sötétje, Egy kis nyilason átdereng a fény, Kevés vigasz a sziv sajgó sebére, S virág fakad nyoméiban — a remény. Kicsiny csapat, a melynek hős a lelke, Maroknyi nép minden nemesre kész; Nincs hatalom, erő, a mely megejtse, Legyőzi azt, ha véle szembe néz. Kicsiny csapat, mely összegyűlt körültem, Maroknyi nép, mit itten látok én : Be szive, érzem, dobban lelkesülten Nemes tüz lángja ég, ragyog szemén. Munkáját, hogy megáldja ég malasztja, A mag kikeljen és legyen virág ! Nemesben, jóban szállhasson magasra, Ez az a cél, a mit elérni vágy ! Kezén az ősök szentelt lobogója, István cimerje rajt' és a kereszt, Magyar sziveknek néma riadója: „Istent, királyt, hazát híven szeresd! Bármiig csekély is, teljesítsd a tiszted! Egyként magasztos, hogyha jó a tett. S az Ur nevében bármit is kivisztek : Áldása lesz hazádnak és neked ..." Nem tünt tehát el még a régi szellem, Magyar tehát még most is a magyar ? Hamis világban, dúló förgetegben Nem halt ki hát a régi büszke faj ! Sok satnya közt van még hát tiszta lélek, Hitet, hazát, kirctlyt ki megbecsül . . . Kicsiny csapat, maroknyi nép köszöntlek! Előre ! bátran, rendületlenül! . . . Szcmlér Ferenc. A siron innen. — Rajz. — Irta : Erdőssy Károly. Sárváry Béla a fényes, csillogó

1 revolvert kivette asztalfiókjából, megtöltötte mind a hat golyóra s aztán csak úgy könnyedén — mintha valami irótoll lett volna — ledobta az asztalra, maga meg elkezdett fel s alá járni. A mit évek óta nem tett: megpróbált komolyan gondolkozni. Csak egy órája volt még hátra ebből az unott, sivár életből, ki akarta hát azt használni az utolsó percig. Majd ha az óra az ötöt fogja ütni. ő is csak akkor röpit golyót a fejébe, egy perccel sem előbb. Hidegvérüen, •• nyugodtan várja be az utolsó percet. Nem félt attól, hogy meg kell halnia. Mi lesz vele egy óra múlva, fog-e érezni, fog-e gondolkodni ezután is ? — törődött is ö avval. Unja, utálja szive mélyéből ezt az életet, most pedig meg fog tőle szabadulni, — ez az egész! Nem kivánt ő mást, csak végezni mielőbb ; sivárabb, rosszabb ennél a tengődésnél már úgy sem létezhetik.