Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Esztergom, 1931

42

amelyet soha sem tudunk elfelejteni. A fehér lovon ülő kormányzó úr, Őfőméltósága, a szintén lovon ülő Lord Baden Powel és színpompás kíséretük, a hatalmas tribünök a megszámlálhatatlan embertömeggel, a hatalmas kereszt és a negyvenkét nemzet ideérkezett cserkészei Jamaicától Siámig, Délafrikától Svédországig, a világ minden tájáról hozzánk érkezett vidám cserkészei vonultak fel előttünk. Vagy melyikünk felejtette el azt a hatalmas, szűnni nem akaró tapsvihart, amit a lengyelek kaptak, amikor magyar nyelven elkezdték cserkészindulónkat énekelni? S torkunk alig bírta a belőlünk önkénytelenül kitörő sok „Huj-huj-hujrát“, szemünk alig tudta követni a sok-sok színes cserkészt és még színesebb zászlóerdőt, amely a gödöllői szellő szárnyán felénk integetett. Minderről azonban csak hasábok tudnának méltóképen beszámolni.

A nagy nap után következtek a többi ünnepnapok. Mert azok voltak. Mindennap más altáborban gyönyörködtek és tanultak sok gyakorlati dolgot a fiúk s meghatott ünnepi érzéssel jártak a Jamboreé színes és tarka táborában, mindig valami újat, szépet, gyakorlatit felfedezve. S milyen örömmel mesélték egymásnak, hogy ki mit látott az arénában, a sporttéren, a japánoknál, a szoknyás-skótok táborában, vagy a folyton harmonikázó és daloló osztrákok között. így a fiúk el is felejtették azt a sok keménységet, amit a „Szahara“ forrósága nyújtott nekik.

Augusztus 8—12-ig viziőrseink Werner Gyula vezetésével részt- vettek a csepeli vizibemutatón is. Itt az a kitüntetés érte csapatunkat, hogy a kormányzó úr Ofőméltóságának lehettek a kísérői.

Két alkalommal szerepelt csapatunk nyilvánosan is a Jamboreen. Első alkalommal a tábortűznél tornász őrsünk szerepelt a nyújtón és korláton. Két-két gyakorlatot mutattak be. Mindenkit meglepett, hogy egy csapat ennyi kitűnő tornászt tud felmutatni. Különösen előtornászunk szép technikájú óriás forgása váltott ki nagy hatást a tábortűz néző- közönségénél.

Második szereplésünkre már az előtáborban készültünk, 3 őrsünk' nek kellett árbocot építeni hat drb cserkészbotból. Három perc alatt állt a kilenc méter magas árboc, tetején egy húzásra kinyíló őrsi zászlóval. Erősen és ügyesen kellett a botokat egymáshoz erősíteni, mert különben hajlott lett az árboc. Sokat gyakoroltuk, míg árbocunk ilyen rövid idő alatt, szép egyenesre sikerült. Szép látvány volt az Arénában, amidőn a

X. altábor magyar cserkészeinek árbocai percek alatt vigyázzban álltak s adott jelre, egyszerre bomlottak ki az őrsi zászlók.

Augusztus 14-én az egész X. altábor katolikus cserkészei Mária- Besnyőre rendeztek jól sikerült közös kirándulástMindannyiunk lelkében felejthetetlen emlékként él az augusztus 14—15-i éjjeli szentségimádás. Csapatunk éjfélkor kelt fel és 12—1-ig volt hálát adni s szíve mélyéből imádni a Krisztus-királyt. Hűvös volt, jól betakaróztunk s így indultunk az éj csendjében hálánkat leróni s megköszönni, hogy eljöhettünk a táborba, hogy láthattuk azt a sok szépet, érdekeset,, amit a világ négy s.zéléről összehordjak a fiúk, hogy fizesse meg az Úr Jézus helyettünk Édesanyánknak, Édesapánknak azt a sok kiadást, munkát és gondot. Megköszöntük, hogy mellettünk volt, hogy mindennap misézhettünk s hű cserkészei maradtunk mindvégig.

Megható érzéssel vonultunk aug. 15-én d. u. ismét a nagy arénára, búcsúzni egymástól, a szomszédos görögtől, a kedvelt lengyelektől. S estefelé a nagy cserkészország, amily hamar felépült, olyan hamar el is tűnt. Jamboree problémánk megszűnt, előtérbe nyomultak a hazaindulás gondjai.