Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - A XVIII. század
451 Esztergom vármegye nemes családai. Az időtől kezdve, mikor Esztergom másodízben török kézre került (1605) egészen Érsekújvár elestéig (1663), tehát míg a hivatalos Esztergom vármegye az érsekújvári várban székelt, három adóösszeírás maradt fenn, 1609., 1613. é s 1646—47. évekből. Ez összeírások közül azonban csak az 1609. és 1613. éviek nevezik meg a birtokosokat. 1609-ben a következő világi birtokosok vannak felvéve : Pálffy (Nagybény). Keglevich János (Bátorkeszi, Köbölkút és Kisújfalu), Csery Mihály (Sárkányfalva); 1613-ban Pálffy Jánosé Nagy-Bénv, Keglevich Jánosé pedig Bátorkeszi, Köbölkút, Kisújfalu és Sárkány. (Orsz. Lev. Dicalis conscriptiók 1531—1696.) Esztergom visszavétele után 1696-ban volt az első adóösszeírás a vármegyében. Ez még élénken feltünteti az utolsó török háborúk nagy csapásait, A gyakori katonai átvonúlások, vagy a téli szállásokra beosztott katonaság kicsapongásai miatt, a fellendülés, az anyagi megerősödés csak igen lassan haladt előre. A vármegye nagyobb része az egyháziak birtokában van, a világi birtokosok közül a Pálffyak és Sándor Menyhért, valamint Bottyán János szerepelnek az összeírásban, az utóbbi azonban ekkor még zálogbirtokos. Az 1696. évi összeírás szerint a Pálffy család bírta Nagy-Bény, Köbölkút, Kisújfalu és Bátorkeszi helységeket, melyeket Bottyán János, akkor császári huszárezredes, zálogba vett. Sándor Menyhért alispáné volt Nagy-Sáp, Bajna, SáriSáp, Baboly puszta, ezek közül Bajnát szintén Bottyán bírta egy ideig zálogban. Köznemes csupán kettő élt a vármegye területén : Szabó András és ennek testvére, a kik Bátorkesziben laktak; ellenben Esztergom királyi városban akkoron 31 nemes lakott, (Villányi Sz. : Néhány lap Esztergom múltjából.) Az 1701. évi egyházlátogatás, mely némileg kedvezőbb viszonyokat tüntet fel, a következő birtokosokat sorolja elő : Köbölkút, Kisújfalu, Nagy- és Kis-Bény a Pálffyaké, melyeket zálogjogon Bottyán János bír. Sárkányfalva Nedeczky Mihályé, Huszár Pálé és Lábody Ádámé. Bajna, Nagy-Sáp, Sári-Sáp Sándor Menyhérté, Nagy-Ölved a Bokor családé. A szatmári békekötés utáni korszakban már több nemes család telepedik le a vármegyében. Midőn III. Károly király 1723-ban az egész országra kiterjedőleg elrendelte a nemesi vizsgálatokat, Esztergom vármegye is hozzálátott a rendelet foganatosításához, a vizsgálatot azonban csak a birtoktalan nemesekre terjesztette ki, így azután az 1725. és 1731. évi vármegyei nemesi vizsgálatok alkalmával csupán az armalisták igazolták nemességüket, ellenben a birtokos nemességet az 1754-—55. évi országos nemesi összeírás alkalmával vették fel. 1725-ben a következők igazolták nemességüket: Harnpel István, Jósa másként Varga Orbán. Madary Márton, Marcha István, Endre és János, Nagy Ferencz, Paxy (Paksy) István, Szabó Mátyás családja ; 1731-ben : Pathó Pál, Madary másként Elles István, Kóczy Lénárt, Ivanics Jakab. Az 1754—55. évi nemesi összeírás alkalmával 37 birtokost és 19 armalistát vettek fel. Névszerint : Baranyay Zsigmond, Barmos Imre, Bellesich Ferencz, Biró János, Csery Sándor, Felkis József, Fribaisz Ferencz, Frivaldszky András, ha Ferencz és Elek, Gánóczy István, gróf Gyulay Ferencz, Hrabovszky László, Isó György, István, János, Mihály, Ivaniss István, Jaksics Mihály fiai János és Pál, Kertészy Ádám, Komáromy László, Kossovics Márton, Krassovszky Zsigmond, Luby Zsigmond, Miklósffy Márton fiai Ferencz és Imre, Miskey Ferencz, István, János és József, Missich Mihály, Móczár Mihály, Mórocz Péter, Nóvák István, gróf Erdödi Pálffy Miklós, Pamhakkel Mihály, Pató István és János, Pécsy Imre, Petheő Sebestyén, báró Szlavniczai Sándor Mihály, Simoga György, Sissay János, Szentgály János, Szilcz József, Tersztyánszky József, Valther Imre ésZilizy András. Az összeírás befejezése után, 1756-ban még a következők igazolták nemességüket : Bedő Mihály, Eötvös másként Borbély Mihály, a Jósa család, az 1688. évi nemeslevél alapján, és Neszmér Ferencz. A vármegye birtokosairól az 1732—1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek nyújtanak felvilágosítást. Ezek szerint az esztergcmi járásban a legnagyobb világi birtokos a báró Sándor család volt. 1732-ben báró Sándor Mihályé Bajna, Sári-Sáp, Nagy-Sáp, Sárás puszta, 1755-ben ezeken kívül még Leányvár is. Lábatlan 1732-ben a Nedeczky családé, Piszke báró Gyulay Ferenczé. 1755-ben Lábatlant és Piszkét Nedeczky Ferencz, az Ujlaky, a Lehóczky és a Hegyi családok bírják. Karván 1755-ben a gróf Gyulay, Csery, Missich és Kvassovszky családok birtokosok. Bikol pusztát 1755-ben a Bellesicz és a Frivaldszky családok A XVIII. század.
