Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A dunántúli hadai vezérlete

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 372 A

Tduná,ntúli hadak vezérlete. 200 hajdú Esztergom alá csapott ; ezek 30 ráczot levágtak, a várparancsnok leveleit elfogták és zsákmánynyal megterhelten tértek vissza Karvára. Maga Esterházy, miként a Dunántúl népe, Bottyánban várta a megváltót. A fejedelem, engedve a közóhajnak, 1706 nov. 14-én Bottyánt bízta meg a dunántúli országrészben a hadvezetéssel. Bottyán 1706 őszén Bátorkesziben tartózkodott, a hol kiújult lábbaját gyógyíttatta, de november havában már Karvánál találjuk egy hadosztálylyal, a Csenke várnak nevezett révfőerőd sánczai körül táborozva. Feladata volt a császáriak dunai hajóit elfogni, az átkelést biztosítani és a Csallóközben portyázni. Bottyán átadta Ebeczkv Istvánnak a középdunai vezényletet, maga pedig decz. 14—15-én átkelt a karvai réven ; 16-án már Nyergesújfalunál kellett lennie, kísérve az esztergomi és a komáromi fiúkból álló, saját huszárezredbeli testőrségétől, valamint Esterházv Antal dragonyosezredétől. (Thaly Kálmán : Dunántuli Hadjárat. Századok : 1879 : 277—286.) A mint Bottyán átköltözött a Dunántúlra, rövid néhánv hó alatta kuruczok lettek a helyzet urai a Dunántúl, melyet Bottyán alatt az egész évben megtartottak. Esztergom vármegye területe ez évben nem volt ugyan nevezetesebb hadi esemény színhelye, de portyázások és kisebb összeütközések igen gyakran előfordultak. A vármegye ekkor, Esztergom kivételével, a kuruczoknak hódolt. Esztergom ostroma idejében Nedeczky Sándor is meghódolt a fejedelemnek ; később Rákóczi követeként Lengyelországba és Péter czárhoz küldetett. Sógorai, Huszár Imre és Pál, karvai és sárkányi birtokosok, szintén a felkelőkhöz csatlakoztak. A kuruczok mellett voltak még Mérey Mihály esztergomi kanonok, bozóki prépost, Boldogfalvi Kis János esztergomi kanonok, Ujváry Mihály ferenczrendi szerzetes, az utóbbi kettő Bottyán tábori papja és Szlavniczai Sándor László karabélyos kapitány, gróf Bercsényi Miklós főhadsegéde ; a Sándor-család többi tagjai azonban a labanczokhoz tartoztak. Sándor Menyhért alispán nem szerepel a kurucz világban ; de miután 1710-ben ismét viseli az alispáni tisztet, sejtenünk lehet, hogy ő is labancz-párti volt, mint öcscse, Sándor Mihály, a ki állandóan Esztergomban lakott. Hasonlókép a labanczok közé tartozott Nedeczky Sándor öcscse, Mihály is. 1707 őszén, egy portyázás alkalmával, a kuruczok kezébe került Jaksics Illés, a kegyetlenségeiről hírhedt esztergomi sajkás kapitány, a kit Bottyán rendeletére Érsekújvárba szállítottak. 1707 végével Bottyán átadta a dunántuli hadak vezérletét Esterházy Antalnak, s 1708 január 10-én már útban volt a karvai rév felé, honnan Bátorkeszibe ment és miután itt néhány hétig pihent, átvette a Vág-vonal védelmét. (Thaly Kálmán : i. m. Századok 1880. évf. 154.) A telet egyébként Érsekújvárott és birtokain töltötte. 1708 február 3-án 100 frt erejéig megsarczolta Esztergom várost. Az esztergomi őrség partyázásainak megakadályozására 1708 tavaszán két lovasszázadot helyezett el Muzslán, Csenkénél pedig újból sánczot hányatott, mely Révai és Géczi gyalogezredeinek védelme alatt, májusban el is készült. Bercsényi azonban nem akarta a kuruczok haderejét szétforgácsolni, ennélfogva elrendelte e sáncz lerontását. Bottyán, a ki ekkor Bátorkeszin tartózkodott, kérte a fejedelmet, engedné meg a parancs végrehajtásának elhalasztását, legalább addig, a míg a föld népe befejezi az aratást. De a fejedelem határozott parancsának engedelmeskedni kellett, s még július 25-ig leronttatta a sánczokat. Ezzel a császáriak összeköttetése a Dunán ismét biztosítva volt, sőt ennek védelmére Kucklánder, a ki időközben ismét elfoglalta az esztergomi parancsnokságot, Csenke várát újból felépíttette és abba császári őrséget helyezett el. Az aug. 3-án vívott trencséni csata után a felkelés ügye rohamosan hanyatlani kezdett. Míg Heister, az új császári főhadvezér, diadalmasan hatolt előre, azalatt a kuruczok közé belopódzott az árulás. A gyanú még Bottyánt sem kímélte meg, pedig hazafisága és áldozatkészsége ép e súlyos megpróbáltatás napjaiban nyilatkozott a legszebben. Bottyán, a trencséni vereség után Érsekújvár vidékén tartózkodott, de seregéből egyre többen szöktek el, azonfelül az elégedetlenség is mindig hangosabban nyilvánult a zsoldhiány miatt. Bottyán ekkor a fejedelemhez fordult. Csak 10.000 frtot kért tőle hadtestének fizetésére ; kijelenti, hogy kész birtokait is eladni vagy elzálogosítani, csakhogy hadtestét fizethesse és összetarthassa ; seregének zsoldjára már 7000 ezüst forintot előlegezett a sajátjából. A többi vezérek már nem voltak ily önfeláldozók. Ebeczky István fizetetlen lovassága szétoszlott és a garamvidéki falvakat kezdte rabolni.