Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Szent István - A kereszténység megszilárdítása

196 Esztergom vármegye őstörténete. 196 Szent István A keresztény ség megszilár dítása. Esztergomnak ekkor már várszerű jellege volt. Alkalmasint a római épületmaradványok köveinek felhasználásával, a nagy vajda számára lakóház is épült benne, igy a nagyvajda székhelye külsőleg is, a nyugati fejedelmekéhez kezdett hasonlítani ; nem csupán sátoros, vagy pusztai hajlék, hanem már fejedelmi udvar volt. Az utolsó nagyvajda fia, 977 körül, már Esztergomban látta meg a napvilágot. Őt már keresztény módra nevelték. Erős értelme fogékony volt az új eszmék iránt, melyeket a külfölddel való érintkezés nyújtott, s egész hévvel karolta fel a kereszténység tanait, melyeknek meghonosítása az ő feladata lett. A nemzet nagy részében azonban még nem vertek mélyebb gyökeret a kereszténység eszméi. A rendszeres térítést Géza nagyvajda fia, István végezte, az olasz papok segélyével. (Pauler Gyula i. m. I. 26.) Géza nagyvajda utolsó tettei közé tartozott, hogy uralmát fia számára biztosította, és hogy nőt szerzett neki. István lakodalma idejében, (996), menyasszonyával, Gizella bajor herczegnővel együtt néhány idegen jött be az országba, közöttük a sváb Hunt és Pázmán lovagok, a kik azzal a szándékkal költöztek be, hogy magyarokká lesznek. Hunt és fia, Bény, közel a fejedelmi székhelyhez nyertek birtokokat, nevezetesen a Duna mellett, Csenkét és egy Garam-parti földterületet, mely nevét Bénytől vette, kinek utódai a bozóki apátságot alapították. (Pauler Gvula : A Magyar Nemzet Tört. Szent Istvánig 112. 1. Fejér. VII. 5. 102—103.) Géza vajda halálával (997) fiára, Istvánra szállott a főhatalom, melynek megvédése és érvényesítése érdekében uralkodásának első évében fegyvert kellett ragadnia az elégületlenek ellen. Az ősi hithez és intézményekhez való merev ragaszkodás, az idegenek elleni ellenszenv s mindennemű újításoktól való irtózás már Géza alatt is egyengette az elégületlenség útját, de míg a vasmarkú nagy vajda élt, nem mert, vagy nem tudott kitörni. Az ifjú fejedelem ellen azonban csakhamar lobot, vetett a felkelés, melynek élére Tar Zerind fia, s Koppány, alkalmasint valamely nemzetség vezére állott. A lázadók pusztítva, öldökölve rohanták meg István birtokait, sőt Veszprém várát is ostrom alá vették. Istvánt e támadás megdöbbentette, de csakhamar erélyesen szembeszállott a veszedelemmel. Esztergomban, a hol Gizella is udvarát tartotta, kitűzte a sárkányölő Szent Györgynek és Szent Mártonnak, Pannónia fiának, zászlaját. Esztergomba eljöttek a bajor vitézek, a kiket a harcz híre, tán István hívása, csődített ide, s a magyarok közül is mindazok, a kik a kereszténységgel s az új intézményekkel rokonszenveztek. Mielőtt elindultak volna, Hunt és Pázmán, nyugati szokás szerint felkötötte István oldalára a kardot, és ő reájuk lett bízva a fejedelem őrizete is. A keresztény sereg a Bakony felé vette útját. Veszprém még állott, mikor a felmentő sereg megérkezett. A harcz rendkívül heves volt, de végre is István győzött. A lázadó Koppány vezér hada szétszóratott, maga elesett. István a lázadó vezér testét négy felé vágatta, egyik részét Esztergomba küldte, elrettentő például mindazoknak, a kik a keresztény hit, a fejedelem hatalma és az új intézmények ellen törnek. (Mülenn. Tört. I. 235. Pauler i. m. I. 30—35). Koppány le veretése után István főczélja a kereszténység megszilárdítása volt. Űj térítőket hívott be az országba. Közöttük volt a német Aschrich apát, (Anasztász), a kit alig néhány év múlva fontos megbízatással küldött a pápához. István rövid néhány év alatt oly eredményeket ért el a térítés nagy munkájában, hogy a magyar keresztény egyház önálló szervezésére és saját fejedelmi hatalmának elismerésére is gondolhatott. Ama kor egyházi felfogása szerint az országot 12 püspökségre akarta osztani, a püspökök fölé pedig a prímást óhajtotta, mintegy középfokul, közöttük és a pápa között állítani. Prímási székhelyül, egyházi metropolisnak, szülővárosát, az akkori fejedelmi székhelyt választotta, mely akkoriban egyúttal forgalmi középpont is volt. A várból le lehetett látni a Csehországból jövő útra, míg nyugat felől Németországgal a Duna kötötte össze, melynek jobbpartján végigvonúltak az egykori római útak maradványai. Aschrich küldetése Rómában eredménynyel járt. II. Sylvester pápa mindenben teljesítette István kívánságát. Nemcsak koronát küldött neki, hanem megerősítette mindabban, a mit egyházi téren eddig tett, sőt felhatalmazta, hogy ezentúl püspökségeket, plébániákat állíthasson fel s egyházi rendezést is végezhessen.