Beke Margit: Esztergomi kanonokok 1900-1985 (Unterhaching, 1989)

II. Esztergomi kanonokok

40. HALMOS IGNÁC dr. teol. 1916. febr. 29. — t 1931. júl. 15.

A Pozsony megyei Apátszentmihályon született 1853. júl. 12-én. Iskoláit Nagyszombatban végezte, teológiát a bécsi egyetemen a Pazmaneum növendékeként hallgatott.

1876. júl. 16-án pappászentelték. Ezután káplán Nagylévárdon, 1877-ben Szárazpatakon, 1878-ban Modoron, ahol egyúttal a tanítóképző hitoktatója is. 1880-ban Esztergomban káplán, 1882-től a Hittudományi Főiskola tanára és egy év múlva a szeminárium prefektusa is. 1888-tól a lelkipásztorkodástan, 1892-ben a hitoktatástan tanára, 1894-ben pedig vicerektor. Esztergom városát 1898-ban elhagyja, mivel a nagyszombati társaskáptalan kanonoki stallumát megkapta így a város plébánosa, valamint esperese lett. 1899-ben Szűz Máriáról nevezett tünyei c. apátsággal tüntetik ki. 1896-ban tb. kanonok.

Az esztergomi főkáptalanban 1916. febr. 29-én mesterkanonok és fokozatos előléptetéssel 1930-ban honti főesperes lesz.

1915—28 között az esztergomi Hittudományi Főiskola prodirektora és a szeminárium rektori tisztségét tölti be. 1928-ban prímási főszentszéki elnök.

Nagyszombat városában a Szent Miklós-templom restaurálásával nagy érdemeket szerzett, közismert, hogy e templom évszázadokon keresztül az esztergomi érsekek és a káptalan katedrálisa volt. A restaurálás 246 000 aranykoronába került, amelynek jó részét ő fedezte. Az esztergomi szeminárium renoválásáért járó összeget 164 000 aranykoronát teljesen ő fizette. Érdemeiért a vöröskereszt jelvénnyel tüntették ki.

Több tanulmánya jelent meg a Jelenkor, a Magyar Állam és a Magyar Sión hasábjain.

Esztergomban hunyt el 1931. júl. 15-én, életének 78., papságának 56. évében. A szentgyörgymezei temetőben nyugszik.

Munkája:

1. Szent Adalbert beszéd. Mondta Szent Adalbert ünnepén az esztergomi főszékesegyházban. Esztergom, 1893.

86